— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

«Allora sono mie che vi ho pensato per il primo».

— És ennyi elég is?

«E questo basta?»

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

«Certo. Quando trovi un diamante che non è di nessuno, è tuo. Quando trovi un’isola che non è di nessuno, è tua. Quando tu hai un’idea per primo, la fai brevettare, ed è tua. E io possiedo le stelle, perché mai nessuno prima di me si è sognato di possederle».

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

«Questo è vero», disse il piccolo principe. «Che te ne fai?»

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

«Le amministro. Le conto e le riconto», disse l’uomo d’affari. «È una cosa difficile, ma io sono un uomo serio!»

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

Il piccolo principe non era ancora soddisfatto.

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

«Io, se possiedo un fazzoletto di seta, posso metterlo intorno al collo e portarmelo via. Se possiedo un fiore, posso cogliere il mio fiore e portarlo con me. Ma tu non puoi cogliere le stelle».

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

«No, ma posso depositarle alla banca».

— Az meg mit jelent?

«Che cosa vuol dire?»

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

«Vuol dire che scrivo su un pezzetto di carta il numero delle mie stelle e poi chiudo a chiave questo pezzetto di carta in un cassetto».

— Ennyi az egész?

«Tutto qui?»

— Mi kell több?

«È sufficiente».

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

È divertente, pensò il piccolo principe, e abbastanza poetico. Ma non è molto serio.

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

Il piccolo principe aveva sulle cose serie delle idee molto diverse da quelle dei grandi.

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

«Io», disse il piccolo principe, «possiedo un fiore che innaffio tutti i giorni. Possiedo tre vulcani dei quali spazzo il camino tutte le settimane. Perché spazzo il camino anche di quello spento. Non si sa mai. È utile ai miei vulcani, ed è utile al mio fiore che io li possegga. Ma tu non sei utile alle stelle…»

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

L’uomo d’affari apri la bocca ma non trovò niente da rispondere e il piccolo principe se ne andò.

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

Decisamente i grandi sono proprio straordinari, si disse semplicemente durante il viaggio.

XIV

XIV

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

Il quinto pianeta era molto strano. Vi era appena il posto per sistemare un lampione e l’uomo che l’accendeva.

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

Il piccolo principe non riusciva a spiegarsi a che potessero servire, spersi nel cielo, su di un pianeta senza case, senza abitanti, un lampione e il lampionaio. Eppure si disse:

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

«Forse quest’uomo è veramente assurdo. Però è meno assurdo del re, del vanitoso, dell’uomo d’affari e dell’ubriacone. Almeno il suo lavoro ha un senso. Quando accende il suo lampione, è come se facesse nascere una stella in più, o un fiore. Quando lo spegne addormenta il fiore o la stella. È una bellissima occupazione, ed è veramente utile, perché è bella».

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

Salendo sul pianeta salutò rispettosamente l’uomo:

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

«Buon giorno. Perché spegni il tuo lampione?»

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

«È la consegna», rispose il lampionaio. «Buon giorno».

— Mi a parancs?

«Che cos’è la consegna?»

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

«È di spegnere il mio lampione. Buona sera».

Azzal meggyújtotta a lámpát.

E lo riaccese.

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

«E adesso perché lo riaccendi?»

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

«È la consegna».

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

«Non capisco», disse il piccolo principe.

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

«Non c’è nulla da capire», disse l’uomo, «la consegna è la consegna. Buon giorno».

És eloltotta a lámpát.

E spense il lampione.

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

Poi si asciugò la fronte con un fazzoletto a quadri rossi.

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

«Faccio un mestiere terribile. Una volta era ragionevole. Accendevo al mattino e spegnevo alla sera, e avevo il resto del giorno per riposarmi e il resto della notte per dormire…»

— Azóta megváltozott a parancs?

«E dopo di allora è cambiata la consegna?»

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

«La consegna non è cambiata», disse il lampionaio, «è proprio questo il dramma. Il pianeta di anno in anno ha girato sempre più in fretta e la consegna non è stata cambiata!»

— És? — kérdezte a kis herceg.

«Ebbene?» disse il piccolo principe.

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

«Ebbene, ora che fa un giro al minuto, non ho più un secondo di riposo. Accendo e spengo una volta al minuto!»

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

«È divertente! I giorni da te durano un minuto!»

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

«Non è per nulla divertente», disse l’uomo. «Lo sai che stiamo parlando da un mese?»

— Egy hónapja?

«Da un mese?»

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

«Sì. Trenta minuti: trenta giorni! Buona sera».

És meggyújtotta megint a lámpáját.

E riaccese il suo lampione.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

Il piccolo principe lo guardò e senti improvvisamente di amare questo uomo che era così fedele alla sua consegna.

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

Si ricordò dei tramonti che lui stesso una volta andava a cercare, spostando la sua sedia. E volle aiutare il suo amico:

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

«Sai… conosco un modo per riposarti quando vorrai…»

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

«Lo vorrei sempre», disse l’uomo.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

Perché si può essere nello stesso tempo fedeli e pigri.

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

E il piccolo principe continuò: «Il tuo pianeta è così piccolo che in tre passi ne puoi fare il giro. Non hai che da camminare abbastanza lentamente per rimanere sempre al sole. Quando vorrai riposarti camminerai e il giorno durerà finché tu vorrai».

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

«Non mi serve a molto», disse l’uomo. «Ciò che desidero soprattutto nella vita è di dormire».

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

«Non hai fortuna», disse il piccolo principe.

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

«Non ho fortuna», rispose l’uomo. «Buon giorno».

És eloltotta a lámpáját.

E spense il suo lampione.

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

Quest’uomo, si disse il piccolo principe, continuando il suo viaggio, quest’uomo sarebbe disprezzato da tutti gli altri, dal re, dal vanitoso, dall’ubriacone, dall’uomo d’affari. Tuttavia è il solo che non mi sembri ridicolo. Forse perché si occupa di altro che non di se stesso.

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

Ebbe un sospiro di rammarico e si disse ancora:

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

Questo è il solo di cui avrei potuto farmi un amico. Ma il suo pianeta è veramente troppo piccolo, non c’è posto per due…

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

Quello che il piccolo principe non osava confessare a se stesso, era che di questo pianeta benedetto rimpiangeva soprattutto i suoi millequattrocentoquaranta tramonti nelle ventiquattro ore!

XV

XV

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

Il sesto pianeta era dieci volte più grande. Era abitato da un vecchio signore che scriveva degli enormi libri.

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

«Ecco un esploratore», esclamò quando scorse il piccolo principe.

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

Il piccolo principe si sedette sul tavolo ansimando un poco. Era in viaggio da tanto tempo.

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

«Da dove vieni?» gli domandò il vecchio signore.

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

«Che cos’è questo grosso libro?» disse il piccolo principe. «Che cosa fate qui?»

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

«Sono un geografo», disse il vecchio signore.

— Mi az, hogy geográfus?

«Che cos’è un geografo?»

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

«È un sapiente che sa dove si trovano i mari, i fiumi, le città, le montagne e i deserti».

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

«È molto interessante», disse il piccolo principe, «questo finalmente è un vero mestiere!»

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

E diede un’occhiata tutto intorno sul pianeta del geografo. Non aveva mai visto fino ad ora un pianeta così maestoso.

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

«È molto bello il vostro pianeta. Ci sono degli oceani?»

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

«Non lo posso sapere», disse il geografo.

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

«Ah! (il piccolo principe fu deluso) E delle montagne?»

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

«Non lo posso sapere», disse il geografo.

— És városok és folyamok és sivatagok?

«E delle città e dei fiumi e dei deserti?»

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

«Neppure lo posso sapere», disse il geografo.

— De ha egyszer geográfus!

«Ma siete un geografo!»

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

«Esatto», disse il geografo, «ma non sono un esploratore. Manco completamente di esploratori. Non è il geografo che va a fare il conto delle città, dei fiumi, delle montagne, dei mari, degli oceani e dei deserti.

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

Il geografo è troppo importante per andare in giro. Non lascia mai il suo ufficio, ma riceve gli esploratori, li interroga e prende degli appunti sui loro ricordi. E se i ricordi di uno di loro gli sembrano interessanti, il geografo fa fare un’inchiesta sulla moralità dell’esploratore».

— Hát azt meg miért?

«Perché?»

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

«Perché se l’esploratore mentisse porterebbe una catastrofe nei libri di geografia. Ed anche un esploratore che bevesse troppo».

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

«Perché?» domandò il principe.

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

«Perché gli ubriachi vedono doppio e allora il geografo annoterebbe due montagne là dove ce n’è una sola».

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

«Io conosco qualcuno», disse il piccolo principe, «che sarebbe un cattivo esploratore».

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

«È possibile. Dunque, quando la moralità dell’esploratore sembra buona, si fa un’inchiesta sulla sua scoperta».

— Elmennek megnézni?

«Si va a vedere?»

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

«No, è troppo complicato. Ma si esige che l’esploratore fornisca le prove. Per esempio, se si tratta di una grossa montagna, si esige che riporti delle grosse pietre».

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

All’improvviso il geografo si commosse.

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

«Ma tu, tu vieni da lontano! Tu sei un esploratore! Mi devi descrivere il tuo pianeta!»

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

E il geografo, avendo aperto il suo registro, temperò la sua matita. I resoconti degli esploratori si annotano da prima a matita, e si aspetta per annotarli a penna che l’esploratore abbia fornito delle prove.

— Nos? — kérdezte a tudós.

«Allora?» interrogò il geografo.

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

«Oh! da me», disse il piccolo principe, «non è molto interessante, è talmente piccolo. Ho tre vulcani, due in attività e uno spento. Ma non si sa mai».

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

«Non si sa mai», disse il geografo.

— Egy virágom is van.

«Ho anche un fiore».

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

«Noi non annotiamo i fiori», disse il geografo.

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

«Perché? Sono la cosa più bella».

— Mert a virágok múlékonyak.

«Perché i fiori sono effimeri».

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

«Che cosa vuol dire “effimero”?»

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

«Le geografie», disse il geografo, «sono i libri più preziosi fra tutti i libri. Non passano mai di moda. È molto raro che una montagna cambi di posto. È molto raro che un oceano si prosciughi. Noi descriviamo delle cose eterne».

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?

«Ma i vulcani spenti si possono risvegliare», interruppe il piccolo principe. «Che cosa vuol dire “effimero”?»