Fordította: Rónay György

Traduzione di Nini Bompiani Bregoli.

LÉON WERTH-NEK

A LEONE WERTH

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra.

Domando perdono ai bambini di aver dedicato questo libro a una persona grande. Ho una scusa seria: questa persona grande è il miglior amico che abbia al mondo. Ho una seconda scusa: questa persona grande può capire tutto, anche i libri per bambini; e ne ho una terza: questa persona grande abita in Francia, ha fame, ha freddo e ha molto bisogno di essere consolata.

Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

E se tutte queste scuse non bastano, dedicherò questo libro al bambino che questa grande persona è stato. Tutti i grandi sono stati bambini una volta. (Ma pochi di essi se ne ricordano). Perciò correggo la mia dedica:

LÉON WERTH-NEK, AMIKOR MÉG KISFIÚ VOLT.

A LEONE WERTH QUANDO ERA UN BAMBINO

I

I

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

Un tempo lontano, quando avevo sei anni, in un libro sulle foreste primordiali, intitolato «Storie vissute della natura», vidi un magnifico disegno. Rappresentava un serpente boa nell’atto di inghiottire un animale. Eccovi la copia del disegno.

A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

C’era scritto: «I boa ingoiano la loro preda Tutta intera, senza masticarla. Dopo di che non riescono più a muoversi e dormono durante i sei mesi che la digestione richiede».

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

Meditai a lungo sulle avventure della jungla. E a mia volta riuscii a tracciare il mio primo disegno. Il mio disegno numero uno. Era così:

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

Mostrai il mio capolavoro alle persone grandi, domandando se il disegno li spaventava.

— Miért kellene félni egy kalaptól? — válaszolták.

Ma mi risposero: «Spaventare? Perché mai, uno dovrebbe essere spaventato da un cappello?»

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

Il mio disegno non era il disegno di un cappello. Era il disegno di un boa che digeriva un elefante. Affinché vedessero chiaramente che cos’era, disegnai l’interno del boa. Bisogna sempre spiegargliele le cose, ai grandi. Il mio disegno numero due si presentava così:

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról.

Questa volta mi risposero di lasciare da parte i boa, sia di fuori che di dentro, e di applicarmi invece alla geografia, alla storia, all’aritmetica e alla grammatica. Fu così che a sei anni io rinunziai a quella che avrebbe potuto essere la mia gloriosa carriera di pittore.

Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

Il fallimento del mio disegno numero uno e del mio disegno numero due mi aveva disanimato. I grandi non capiscono mai niente da soli e i bambini si stancano a spiegargli tutto ogni volta.

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni. Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak.

Allora scelsi un’altra professione e imparai a pilotare gli aeroplani. Ho volato un po’ sopra tutto il mondo: e veramente la geografia mi è stata molto utile.

Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

A colpo d’occhio posso distinguere la Cina dall’Arizona, e se uno si perde nella notte, questa sapienza è di grande aiuto.

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

Ho incontrato molte persone importanti nella mia vita, ho vissuto a lungo in mezzo ai grandi. Li ho conosciuti intimamente, li ho osservati proprio da vicino. Ma l’opinione che avevo di loro non è molto migliorata.

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat.

Quando ne incontravo uno che mi sembrava di mente aperta, tentavo l’esperimento del mio disegno numero uno, che ho sempre conservato. Cercavo di capire così se era veramente una persona comprensiva.

De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

Ma, chiunque fosse, uomo o donna, mi rispondeva: «È un cappello».

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

E allora non parlavo di boa, di foreste primitive, di stelle. Mi abbassavo al suo livello. Gli parlavo di bridge, di golf, di politica, di cravatte. E lui era tutto soddisfatto di avere incontrato un uomo tanto sensibile.

II

II

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában.

Così ho trascorso la mia vita solo, senza nessuno cui poter parlare, fino a sei anni fa quando ebbi un incidente col mio aeroplano, nel deserto del Sahara.

Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát.

Qualche cosa si era rotta nel motore, e siccome non avevo con me né un meccanico, né dei passeggeri, mi accinsi da solo a cercare di riparare il guasto.

Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

Era una questione di vita o di morte, perché avevo acqua da bere soltanto per una settimana.

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén.

La prima notte, dormii sulla sabbia, a mille miglia da qualsiasi abitazione umana. Ero più isolato che un marinaio abbandonato in mezzo alt’oceano, su una zattera, dopo un naufragio.

Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

Potete Immaginare il mio stupore di essere svegliato all’alba da una strana vocetta:

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

«Mi disegni, per favore, una pecora?»

— Micsoda?

«Cosa?»

— Rajzolj nekem egy bárányt…

«Disegnami una pecora».

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.

Balzai in piedi come fossi stato colpito da un fulmine. Mi strofinai gli occhi più volte guardandomi attentamente intorno. E vidi una straordinaria personcina che mi stava esaminando con grande serietà.

Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

Qui potete vedere il miglior ritratto che riuscii a fare di lui, più tardi.

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

Ma il mio disegno è molto meno affascinante del modello. La colpa non è mia, però. Con lo scoraggiamento che hanno dato i grandi, quando avevo sei anni, alla mia carriera di pittore, non ho mai imparato a disegnare altro che serpenti boa dal di fuori o serpenti boa dal di dentro.

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne.

Ora guardavo fisso l’improvvisa apparizione con gli occhi fuori dall’orbita per lo stupore. Dovete pensare che mi trovavo a mille miglia da una qualsiasi regione abitata, eppure il mio ometto non sembrava smarrito in mezzo alle sabbie, né tramortito per la fatica, o per la fame, o per la sete, o per la paura.

Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

Niente di lui mi dava l’impressione di un bambino sperduto nel deserto, a mille miglia da qualsiasi abitazione umana. Quando finalmente potei parlare gli domandai:

— De hát… hogy kerülsz te ide?

«Ma che cosa fai qui?»

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

Come tutta risposta, egli ripeté lentamente come si trattasse di cosa di molta importanza:

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

«Per piacere, disegnami una pecora…»

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat.

Quando un mistero è così sovraccarico, non si osa disubbidire. Per assurdo che mi sembrasse, a mille miglia da ogni abitazione umana, e in pericolo di morte, tirai fuori dalla tasca un foglietto di carta e la penna stilografica.

Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

Ma poi ricordai che i miei studi si erano concentrati sulla geografia, sulla storia, sull’aritmetica e sulla grammatica e gli dissi, un po’ di malumore, che non sapevo disegnare. Mi rispose:

— Annyi baj legyen — felelte. — Rajzolj nekem egy bárányt.

«Non importa. Disegnami una pecora…»

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

Non avevo mai disegnato una pecora e allora feci per lui uno di quei due disegni che avevo fatto molte volte: quello del boa dal di fuori; e fui sorpasso di sentirmi rispondere:

— Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

«No, no, no! Non voglio l’elefante dentro al boa. Il boa è molto pericoloso e l’elefante molto ingombrante. Dove vivo io tutto è molto piccolo. Ho bisogno di una pecora: disegnami una pecora».

Hát erre rajzoltam egyet.

feci il disegno.

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

Lo guardò attentamente, e poi disse:

— Nem! — mondta. — Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

«No! Questa pecora è malaticcia. Fammene un’altra».

Rajzoltam egy másikat.

Feci un altro disegno.

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

Il mio amico mi sorrise gentilmente, con indulgenza.

— Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

«Lo puoi vedere da te», disse, «che questa non è una pecora. È un ariete. Ha le corna».

Megint újat rajzoltam.

Rifeci il disegno una terza volta,

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

ma fu rifiutato come i tre precedenti.

— Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

«Questa è troppo vecchia. Voglio una pecora che possa vivere a lungo».

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

Questa volta la mia pazienza era esaurita, avevo fretta di rimettere a posto il mio motore. Buttai giù un quarto disegno.

E tirai fuori questa spiegazione:

— Tessék — mondtam. — Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

«Questa è soltanto la sua cassetta. La pecora che volevi sta dentro».

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

Fui molto sorpreso di vedere il viso del mio piccolo giudice illuminarsi:

— Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

«Questo è proprio quello che volevo. Pensi che questa pecora dovrà avere una gran quantità d’erba?»

— Miért?

«Perché?»

— Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…

«Perché dove vivo io, tutto è molto piccolo…»

— Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

«Ci sarà certamente abbastanza erba per lei, è molto piccola la pecora che ti ho data».

A rajz fölé hajolt.
— Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…

Si chinò sul disegno: «Non così piccola che — oh, guarda! — si è messa a dormire…»

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

E fu così che feci la conoscenza del piccolo principe.

III

III

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna.

Ci misi molto tempo a capire da dove venisse. Il piccolo principe, che mi faceva una domanda dopo l’altra, pareva che non sentisse mai le mie.

Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

Sono state le parole dette per caso che, poco a poco, mi hanno rivelato tutto. Così, quando vide per la prima volta il mio aeroplano (non lo disegnerò perché sarebbe troppo complicato per me), mi domandò:

— Hát ez meg mi a szösz?

«Che cos’è questa cosa?»

— Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

«Non è una cosa — vola. È un aeroplano. È il mio aeroplano».

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

Ero molto fiero di fargli sapere che volavo. Allora gridò:

— Hogyan?! — kiáltott föl. — Az égből pottyanttál le?

«Come? Sei caduto dal cielo!»

— Igen — feleltem szerényen.

«Sì», risposi modestamente.

— Hát ez furcsa…

«Ah! Questa è buffa…»

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

E il piccolo principe scoppiò in una bella risata che mi irritò. Voglio che le mie disgrazie siano prese sul serio. Poi riprese:

— Szóval te is az égből jöttél? — tette hozzá. — Melyik bolygóról való vagy?

«Allora anche tu vieni dal cielo! Di quale pianeta sei?»

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

Intravidi una luce, nel mistero della sua presenza, e lo interrogai bruscamente:

— Eszerint egy másik bolygóról való vagy? — szegeztem neki a kérdést.

«Tu vieni dunque da un altro pianeta?»

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

Ma non mi rispose. Scrollò gentilmente il capo osservando l’aeroplano.

— Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről…

«Certo che su quello non puoi venire da molto lontano…»

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

E si immerse in una lunga meditazione. Poi, tirando fuori dalla tasca la mia pecora, sprofondò nella contemplazione del suo tesoro.

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

Voi potete bene immaginare come io fossi incuriosito da quella mezza confidenza su «gli altri pianeti». Cercai dunque di tirargli fuori qualche altra cosa:

— Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?

«Da dove vieni, ometto? Dov’è la tua casa? Dove vuoi portare la mia pecora?»

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

Mi rispose dopo un silenzio meditativo:

— Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

«Quello che c’è di buono, è che la cassetta che mi hai dato, le servirà da casa per la notte».

— Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

«Certo. E se sei buono ti darò pure una corda per legare la pecora durante il giorno. E un paletto».

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

La mia proposta scandalizzò il piccolo principe.

— Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

«Legarla? Che buffa idea!»

— De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész…

«Ma se non la leghi andrà in giro e si perderà…»

Kis barátom erre megint fölkacagott.

Il mio amico scoppiò in una nuova risata:

— Elkószál? Hová?

«Ma dove vuoi che vada!»

— Mit tudom én. Az orra után…

«Dappertutto. Dritto davanti a sé…»

A kis herceg elkomolyodott.

E il piccolo principe mi rispose gravemente:

— Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden… —

«Non importa, è talmente piccolo da me!»

És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:

E con un po’ di malinconia, forse, aggiunse:

— Nem valami sokáig mehet az orra után az ember…

«Dritto davanti a sé non si può andare molto lontano…»