“小家伙，我还想听你笑……”

— Kis barátom, hallani akarom még a nevetésedet…

但他对我说：

De ő azt mondta:

“到今天夜里，正好是一年了。我的星球将正好处于我去年降落的那个地方的上空……”

— Ma éjszaka éppen egy éve. Ma éjjel a csillagom pontosan a fölött a hely fölött lesz, ahol egy esztendeje földre hullottam…

“小家伙，这蛇的事，约会的事，还有星星，这全是一场噩梦吧？”

— Kedves kis barátom, ugye, ez az egész csak rossz álom, ez a kígyóhistória, ez a találkozó, ez a csillagmese…

但他并不回答我的问题。他对我说：

Erre a kérdésre azonban nem válaszolt.

“重要的事，是看不见的……”

Azt mondta:
— Ami fontos, azt nem lehet látni…

“当然……”

— Persze…

“这就象花一样。如果你爱上了一朵生长在一颗星星上的花，那么夜间，你看着天空就感到甜蜜愉快。所有的星星上都好象开着花。”

— A virágokkal is így van. Ha szeretsz egy virágot, valahol egy csillagon, jólesik éjszaka fölnézned az égre. Minden csillagon van egy virág.

“当然……”

— Persze…

“这也就象水一样，由于那辘轳和绳子的缘故，你给我喝的井水好象音乐一样……你记得吗？……这水非常好喝……”

— És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt… Emlékszel?… Nagyon jó volt.

“当然……”

— Persze…

“夜晚，你抬头望着星星，我的那颗太小了，我无法给你指出我的那颗星星是在哪里。这样倒更好。你可以认为我的那颗星星就在这些星星之中。那么，所有的星星，你都会喜欢看的……这些星星都将成为你的朋友。而且，我还要给你一件礼物……”

— Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz. Azonfölül egy ajándékot is adok neked.

他又笑了。

Megint nevetett.

“啊！小家伙，小家伙，我喜欢听你这笑声！”

— Ó, kedves kis barátom, hogy szeretem hallani a nevetésedet!

“这正好是我给你的礼物，……这就好象水那样。”

— Éppen ez lesz az ajándékom… olyasforma, mint a víz…

“你说的是什么？”

— Mit akarsz ezzel mondani?

“人们眼里的星星并不都一样。对旅行的人来说，星星是向导。对别的人来说，星星只是些小亮光。对另外一些学者来说，星星就是他们探讨的学问。对我所遇见的那个实业家来说，星星是金钱。但是，所有这些星星都不会说话。你呢，你的那些星星将是任何人都不曾有过的……”

— Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak…

“你说的是什么？”

— Hogyhogy?

“夜晚，当你望着天空的时候，既然我就住在其中一颗星星上，既然我在其中一颗星星上笑着，那么对你来说，就好象所有的星星都在笑，那么你将看到的星星就是会笑的星星！”

— Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!

这时，他又笑了。

És megint nevetett.

“那么，在你得到了安慰之后（人们总是会自我安慰的）你就会因为认识了我而感到高兴。你将永远是我的朋友。你就会想要同我一起笑。有时，你会为了快乐而不知不觉地打开窗户。

— S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből…

你的朋友们会奇怪地看着你笑着仰望天空。那时，你就可以对他们说：‘是的，星星总是引我欢笑！’他们会以为你发疯了。我的恶作剧将使你难堪……”

És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: „Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!” Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz…

这时，他又笑了。

És nevetett újra.

“这就好象我并没有给你星星，而是给你一大堆会笑出声来的小铃铛……”

— Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem…

他仍然笑着。随后他变得严肃起来：

És újból nevetett. De aztán elkomolyodott.

“今天夜里……你知道……不要来了。”

— Ma éjszaka… tudod… ne gyere el.

“我不离开你。”

— Nem hagylak magadra.

“我将会象是很痛苦的样子……我有点象要死去似的。就是这么回事，你就别来看这些了，没有必要。”

— Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna… egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd… Nem éri meg…

“我不离开你。”

— Nem hagylak magadra.

可是他担心起来。

Ő szemlátomást gondterhelt volt.

“我对你说这些……这也是因为蛇的缘故。别让它咬了你……蛇是很坏的，它随意咬人……”

— Azért mondom… a kígyó miatt. Nehogy esetleg téged is megmarjon… A kígyók komiszak. Puszta kedvtelésből is marnak…

“我不离开你。”

— Nem hagylak magadra.

这时，他似乎有点放心了：

De valami megnyugtatta.

“对了，它咬第二口的时候就没有毒液了……”

— Igaz, második marásra már nem marad mérgük…

这天夜里，我没有看到他起程。他不声不响地跑了。当我终于赶上他的时候，他坚定地快步走着。他只是对我说道：

Azon az éjszakán észre sem vettem, mikor kelt útra. Nesztelenül megszökött. Mikor végre utolértem, elszántan, gyors léptekkel menetelt. Csak ennyit mondott:

“啊，你在这儿……”

— Ó, hát itt vagy…

于是他拉着我的手。但是他仍然很担心：

És kézen fogott. De még mindig bántotta valami.

“你不该这样。你会难受的。我会象是死去的样子，但这不会是真的……”

— Nem jól tetted. Fájni fog neked. Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz…

我默默无言。

Én csak hallgattam.

“你明白，路很远。我不能带着这付身躯走。它太重了。”

— Ugye, érted? Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz.

我依然沉默不语。

Hallgattam.

“但是，这就好象剥落的旧树皮一样。旧树皮，并没有什么可悲的。”

— Olyan lesz, mint egy levetett, régi kéreg. Mért volna szomorú egy levetett kéreg?…

我还是沉默不语。

Hallgattam.

他有些泄气了。但是他又振作起来：

Egy kicsit elbátortalanodott. De aztán újra összeszedte magát.

“这将是蛮好的，你知道。我也一定会看星星的。所有的星星都将是带有生了锈的辘轳的井。所有的星星都会倒水给我喝……”

— Tudod, milyen jó lesz? Én is nézem majd a csillagokat. Minden egyes csillag kút lesz, rozsdás csigával. És mind innom ad majd.

我还是沉默不语。

Hallgattam.

“这将是多么好玩啊！你将有五亿个铃铛，我将有五亿口水井……”

— Olyan mulatságos lesz! Neked ötszázmillió csengettyűd lesz, nekem ötszázmillió forrásom…

这时，他也沉默了，因为他在哭。

És most már ő is elhallgatott, mert sírt…

“就是这儿。让我自个儿走一步吧。”

— Helyben vagyunk. Most hadd menjek pár lépést egyedül.

他这时坐下来，因为他害怕了。

De leült, mert fél.

他却仍然说道：

Aztán azt mondta:

“你知道……我的花……我是要对她负责的！而她又是那么弱小！她又是那么天真。她只有四根微不足道的刺，保护自己，抵抗外敌……”

— Tudod… a virágom… felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék…

我也坐了下来，因为我再也站立不住了。他说道：

Leültem én is, mert nem bírtam tovább állva maradni.

“就是这些……全都说啦……”

— Hát igen — mondta. — Ennyi az egész.

他犹豫了一下，然后站起来。他迈出了一步。而我却动弹不得。

Egy kicsit még tétovázott, aztán fölállt. Lépett egyet. Én moccanni se bírtam.

在他的脚踝子骨附近，一道黄光闪了一下。刹那间他一动也不动了。他没有叫喊。他轻轻地象一棵树一样倒在地上，大概由于沙地的缘故，连一点响声都没有。

Csak ennyi volt: egy sárga villanás a bokájánál. Egy pillanatig mozdulatlanul állt. Nem kiáltott. Szelíden dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett, a homok miatt.

XXVII

XXVII

到现在，一点不错，已经有六年了……我还从未讲过这个故事。同伴们重新见到了我，都为能看见我活着回来而高兴。我却很悲伤。我告诉他们：“这是因为疲劳的缘故……”

És ennek bizony immár hat éve. S én még soha senkinek sem meséltem el ezt a történetet. Bajtársaim, mikor viszontláttak, örültek, hogy élve látnak. Én szomorú voltam, de azt mondtam: „Azért, mert nagyon fáradt vagyok…”

现在，我稍微得到了些安慰。就是说……还没有完全平静下来。可我知道他已经回到了他的星球上。因为那天黎明，我没有再见到他的身躯。他的身躯并不那么重……从此，我就喜欢在夜间倾听着星星，好象是倾听着五亿个铃铛……

Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz… mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz… És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna…

可是，现在却又发生了不寻常的事。我给小王子画的羊嘴套上，忘了画皮带！他再也不可能把它套在羊嘴上。于是，我思忖着：“他的星球上发生了什么事呢？大概小羊把花吃掉了吧……”

De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: „Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot…”

有时我又对自己说，“绝对不会的！小王子每天夜里都用玻璃罩子罩住他的花，而且他会把羊看管好的……”想到这里，我就非常高兴。这时，所有的星星都在柔情地轻声笑着。

Egyszer azt gondolom: „Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára…” Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.

忽而我又对自己说：“人们有时总免不了会疏忽的，那就够戗！某一天晚上他忘了玻璃罩子，或者小羊夜里不声不响地跑出来……”想到这里，小铃铛都变成泪珠了！

Másszor meg ezt gondolom: „Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány…” És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.

这真是一个很大的奥秘。对你们这些喜欢小王子的人来说，就象对于我来说一样，无论什么地方，凡是某处，如果一只羊（尽管我们并不认识它），吃了一朵玫瑰花，或是没有吃掉一朵玫瑰花，那么宇宙的面貌就全然不同。

Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem…

你们望着天空。你们想一想：羊究竟是吃了还是没有吃掉花？那么你们就会看到一切都变了样……

Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden…

任何一个大人将永远不会明白这个问题竟如此重要！

És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!

在我看来，这是世界上最美、也最凄凉的景色。上一页跟它前一页的景色是一样的。我再画上一遍，是为了引起你们注意。这里，就是小王子在地球上出现，然后又消失的地方。

Számomra ez itt a világ legszebb és legszomorúbb tája. Ugyanaz a táj, mint az előző lapon, de még egyszer lerajzoltam, hogy jól lássátok. Itt jelent meg a Földön, s aztán itt tűnt el róla a kis herceg.

有一天，你们若去非洲沙漠旅行，请仔细认一认这个景色，免得当面错过了。你们若有机会经过那里，我请求你们，不要匆匆离去，在这颗星下守候片刻。

Tanulmányozzátok figyelmesen, hogy biztosan ráismerjetek, ha egyszer Afrikában utaztok, a sivatagban. S ha netalán arra visz az utatok, kérve kérlek, ne siessetek, időzzetek el egy kicsit ott, pontosan a csillag alatt.

倘若有个孩子走到你们跟前，倘若他在笑，有一头金发，不回答人家提出的问题，你们就可清到他是谁了。那时，劳驾你们！不要让我老是这么忧伤，赶快写信告诉我；他回来了……

Ha akkor egy gyerek lép hozzátok, és nevet, és aranyhaja van, és nem felel, ha kérdezik: nyilván kitaláljátok, ki az. S akkor aztán legyetek kedvesek, és ne hagyjátok, hogy tovább szomorkodjam: írjátok meg nekem, hogy visszajött…

1943

1943