“那么，它们就是我的，因为是我第一个想到了这件事情的。”

— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

“这就行了吗？”

— És ennyi elég is?

“那当然。如果你发现了一颗没有主人的钻石，那么这颗钻石就是属于你的。当你发现一个岛是没有主的，那么这个岛就是你的。当你首先想出了一个办法，你就去领一个专利证，这个办法就是属于你的。既然在我之前不曾有任何人想到要占有这些星星，那我就占有这些星星。”

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

“这倒也是。可是你用它们来干什么？”小王子说。

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

“我经营管理这些星星。我一遍又一遍地计算它们的数目。这是一件困难的事。但我是一个严肃认真的人！”

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

小王子仍然还不满足，他说：

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

“对我来说，如果我有一条围巾，我可以用它来围着我的脖子，并且能带走它。我有一朵花的话，我就可以摘下我的花，并且把它带走。可你却不能摘下这些星星呀！”

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

“我不能摘，但我可以把它们存在银行里。”

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

“这是什么意思呢？”

— Az meg mit jelent?

“这就是说，我把星星的数目写在一片小纸头上，然后把这片纸头锁在一个抽屉里。”

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

“这就算完事了吗？”

— Ennyi az egész?

“这样就行了。”

— Mi kell több?

小王子想道：“真好玩。这倒蛮有诗意，可是，并不算是了不起的正经事。”

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

关于什么是正经事，小王子的看法与大人们的看法非常不同。

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

他接着又说：“我有一朵花，我每天都给她浇水。我还有三座火山，我每星期把它们全都打扫一遍。连死火山也打扫。谁知道它会不会再复活。我拥有火山和花，这对我的火山有益处，对我的花也有益处。但是你对星星并没有用处……”

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

实业家张口结舌无言以对。于是小王子就走了。

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

在旅途中，小王子只是自言自语地说了一句：“这些大人们真是奇怪极了。”

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

XIV

XIV

第五颗行星非常奇怪，是这些星星中最小的一颗。行星上刚好能容得下一盏路灯和一个点路灯的人。

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

小王子怎么也解释不通：这个坐落在天空某一角落，既没有房屋又没有居民的行星上，要一盏路灯和一个点灯的人做什么用。
但他自己猜想：

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

“可能这个人思想不正常。但他比起国王，比起那个爱虚荣的人，那个实业家和酒鬼，却要好些。至少他的工作还有点意义。当他点着了他的路灯时，就象他增添了一颗星星，或是一朵花。当他熄灭了路灯时，就象让星星或花朵睡着了似的。这差事真美妙，就是真正有用的了。”

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

小王子一到了这个行星上，就很尊敬地向点路灯的人打招呼：

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

“早上好。——你刚才为什么把路灯灭了呢？”

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

“早上好。——这是命令。”点灯的回答道。

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

“命令是什么？”

— Mi a parancs?

“就是熄掉我的路灯。——晚上好。”

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

于是他又点燃了路灯。

Azzal meggyújtotta a lámpát.

“那么为什么你又把它点着了呢？”

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

“这是命令。”点灯的人回答道。

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

“我不明白。”小王子说。

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

“没什么要明白的。命令就是命令。”点灯的回答说。“早上好。”

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

于是他又熄灭了路灯。

És eloltotta a lámpát.

然后他拿一块有红方格子的手绢擦着额头。

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

“我干的是一种可怕的职业。以前还说得过去，早上熄灯，晚上点灯，剩下时间，白天我就休息，夜晚我就睡觉……”

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

“那么，后来命令改变了，是吗？”

— Azóta megváltozott a parancs?

点灯的人说：“命令没有改，惨就惨在这里了！这颗行星一年比一年转得更快，而命令却没有改。”

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

“结果呢？”小王子问。

— És? — kérdezte a kis herceg.

“结果现在每分钟转一圈，我连一秒钟的休息时间都没有了。每分钟我就要点一次灯，熄一次灯！”

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

“真有趣，你这里每天只有一分钟长？”

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

“一点趣味也没有，”点灯的说，“我们俩在一块说话就已经有一个月的时间了。”

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

“一个月？”

— Egy hónapja?

“对。三十分钟。三十天！——晚上好。”

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

于是他又点着了了他的路灯。

És meggyújtotta megint a lámpáját.

小王子瞅着他，他喜欢这个点灯人如此忠守命令。

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

这时，他想起了他自己从前挪动椅子寻找日落的事。他很想帮助他的这位朋友。

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

“告诉你，我知道一种能使你休息的办法，你要什么时候休息都可以。”

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

“我老是想休息。”点灯人说。

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

因为，一个人可以同时是忠实的，又是懒惰的。

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

小王子接着说：
“你的这颗行星这样小，你三步就可以绕它一圈。你只要慢慢地走，就可以一直在太阳的照耀下，你想休息的时候，你就这样走……那么，你要白天又多长它就有多长。”

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

“这办法帮不了我多打忙，生活中我喜欢的就是睡觉。”点灯人说。

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

“真不走运。”小王子说。

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

“真不走运。”点灯人说。“早上好。”

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

于是他又熄灭了路灯。

És eloltotta a lámpáját.

小王子在他继续往前旅行的途中，自言自语地说道：
“这个人一定会被其他那些人，国王呀，爱虚荣的呀，酒鬼呀，实业家呀，所瞧不起。可是唯有他不使我感到荒唐可笑。这可能是因为他所关心的是别的事，而不是他自己。”

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

他惋惜地叹了口气，

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

并且又对自己说道：“本来这是我唯一可以和他交成朋友的人。可是他的星球确实太小了，住不下两个人……”

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

小王子没有勇气承认的是：他留恋这颗令人赞美的星星，特别是因为在那里每二十四小时就有一千四百四十次日落！

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

XV

XV

第六颗行星则要大十倍。上面住着一位老先生，他在写作大部头的书。

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

“瞧！来了一位探险家。”老先生看到小王子时，叫了起来。

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

小王子在桌旁坐下，有点气喘吁吁。他跑了多少路啊！

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

“你从哪里来的呀？”老先生问小王子。

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

“这一大本是什么书？你在这里干什么？”小王子问道。

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

“我是地理学家。”老先生答道。

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

“什么是地理学家？”

— Mi az, hogy geográfus?

“地理学家，就是一种学者，他知道哪里有海洋，哪里有江河、城市、山脉、沙漠。”

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

“这倒挺有意思。”小王子说。“这才是一种真正的行当。”

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

他朝四周围看了看这位地理学家的星球。他还从来没有见过一颗如此壮观的行星。

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

“您的星球真美呀。上面有海洋吗？”

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

“这我没法知道。”地理学家说。

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

“啊！”小王子大失所望。“那么，山脉呢？”

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

“这，我没法知道。”地理学家说。

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

“那么，有城市、河流、沙漠吗？”

— És városok és folyamok és sivatagok?

“这，我也没法知道。”地理学家说。

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

“可您还是地理学家呢！”

— De ha egyszer geográfus!

“一点不错，”地理学家说，“但是我不是探察家。我手下一个探察家都没有。地理学家是不去计算城市、河流、山脉、海洋、沙漠的。

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

地理学家很重要，不能到处跑。他不能离开他的办公室。但他可以在办公室里接见探察家。他询问探察家，把他们的回忆记录下来。如果他认为其中有个探察家的回忆是有意思的，那么地理学家就对这个探察家的品德做一番调查。”

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

“这是为什么呢？”

— Hát azt meg miért?

“因为一个说假话的探察家会给地理书带来灾难性的后果。同样，一个太爱喝酒的探察家也是如此。”

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

“这又是为什么？”小王子说。

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

“因为喝醉了酒的人把一个看成两个，那么，地理学家就会把只有一座山的地方写成两座山。”

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

“我认识一个人，他要是搞探察的话，就很可能是个不好的探察员。”小王子说。

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

“这是可能的。因此，如果探察家的品德不错，就对他的发现进行调查。”

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

“去看一看吗？”

— Elmennek megnézni?

“不。那太复杂了。但是要求探察家提出证据来。例如，假使他发现了一座大山，就要求他带来一些大石头。”

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

地理学家忽然忙乱起来。

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

“正好，你是从老远来的么！你是个探察家！你来给我介绍一下你的星球吧！”

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

于是，已经打开登记簿的地理学家，削起他的铅笔来。他首先是用铅笔记下探察家的叙述，等到探察家提出了证据以后再用墨水笔记下来。

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

“怎么样？”地理学家询问道。

— Nos? — kérdezte a tudós.

“啊！我那里，”小王子说道，“没有多大意思，那儿很小。我有三座火山，两座是活的，一座是熄灭了的。但是也很难说。”

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

“很难说。”地理学家说道。

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

“我还有一朵花。”

— Egy virágom is van.

“我们是不记载花卉的。”地理学家说。

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

“这是为什么？花是最美丽的东西。”

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

“因为花卉是短暂的。”

— Mert a virágok múlékonyak.

“什么叫短暂？”

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

“地理学书籍是所有书中最严肃的书。”地理学家说道，“这类书是从不会过时的。很少会发生一座山变换了位置，很少会出现一个海洋干涸的现象。我们要写永恒的东西。”

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

“但是熄灭的火山也可能会再复苏的。”小王子打断了地理学家。“什么叫短暂？”

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?