小王子当时气得脸色发白。

A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól.

“几百万年以来花儿都在制造着刺，几百万年以来羊仍然在吃花。要搞清楚为什么花儿费那么大劲给自己制造没有什么用的刺，这难道不是正经事？难道羊和花之间的战争不重要？这难道不比那个大胖子红脸先生的帐目更重要？

— Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Millió és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai?

如果我认识一朵人世间唯一的花，只有我的星球上有它，别的地方都不存在，而一只小羊胡里胡涂就这样把它一下子毁掉了，这难道不重要？”

És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?

他的脸气得发红，然后又接着说道：

Elpirult, folytatta:

“如果有人爱上了在这亿万颗星星中独一无二的一株花，当他看着这些星星的时候，这就足以使他感到幸福。他可以自言自语地说：‘我的那朵花就在其中的一颗星星上……’，但是如果羊吃掉了这朵花，对他来说，好象所有的星星一下子全都熄灭了一样！这难道也不重要吗？！”

— Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” — gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?

他无法再说下去了，突然泣不成声。夜幕已经降临。我放下手中的工具。我把锤子、螺钉、饥渴、死亡，全都抛在脑后。在一颗星球上，在一颗行星上，在我的行星上，在地球上有一个小王子需要安慰！我把他抱在怀里。我摇着他，对他说：

Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belőle a zokogás. Közben már leszállt az éjszaka. Letettem a szerszámaimat. Bántam is én a kalapácsomat, a csavart, a szomjúságot és a halált! Egy csillagon, egy bolygón, az enyémen, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.

“你爱的那朵花没有危险……我给你的小羊画一个罩子……我给你的花画一副盔甲……我……”

— Ne félj — mondtam neki —, semmi veszedelem nem fenyegeti a virágot, amit szeretsz… Szájkosarat rajzolok a bárányodnak… A virágodnak meg rajzolok majd vértet… És… —

我也不太知道该说些什么。我觉得自己太笨拙。我不知道怎样才能达到他的境界，怎样才能再进入他的境界……唉，泪水的世界是多么神秘啊！

Már nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele… Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

VIII

VIII

很快我就进一步了解了这朵花儿。在小王子的星球上，过去一直都生长着一些只有一层花瓣的很简单的花。这些花非常小，一点也不占地方，从来也不会去打搅任何人。她们早晨在草丛中开放，晚上就凋谢了。

Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virágot. A kis herceg bolygóján mindig voltak virágok, nagyon egyszerű virágok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a fűben, estére elhervadtak.

不知从哪里来了一颗种子，忽然一天这种子发了芽。小王子特别仔细地监视着这棵与众不同的小苗：这玩艺说不定是一种新的猴面包树。

De ez egy szép napon egyszerre csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik semmilyen más hajtáshoz sem hasonlított. Ki tudja, nem holmi majomkenyérfa-féleség-e?

但是，这小苗不久就不再长了，而且开始孕育着一个花朵。看到在这棵苗上长出了一个很大很大的花蕾，小王子感觉到从这个花苞中一定会出现一个奇迹。然而这朵花藏在它那绿茵茵的房间中用了很长的时间来打扮自己。

A vesszőcske növekedése azonban abbamaradt, és a kis növény hozzákezdett a virágkészítéshez. A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában.

她精心选择着她将来的颜色，慢慢腾腾地妆饰着，一片片地搭配着她的花瓣，她不愿象虞美人那样一出世就满脸皱纹。她要让自己带着光艳夺目的丽姿来到世间。是的，她是非常爱俏的。

Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt!

她用好些好些日子天仙般地梳妆打扮。然后，在一天的早晨，恰好在太阳升起的时候，她开放了。

Így aztán hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor, végre megjelent.

她已经精细地做了那么长的准备工作，却打着哈欠说道：

Ásított egyet, és azt mondta, ő, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott:

“我刚刚睡醒，真对不起，瞧我的头发还是乱蓬蓬的……”

— Ó, még szinte föl sem ébredtem… Elnézést kérek… Még meg se fésülködtem…

小王子这时再也控制不住自己的爱慕心情：

A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:

“你是多么美丽啊！”

— Milyen szép vagy!

花儿悠然自得地说：
“是吧，我是与太阳同时出生的……”

— Ugye? — felelte kedvesen a virág. — És épp egyszerre születtem a nappal…

小王子看出了这花儿不太谦虚，可是她确实丽姿动人。

A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt!

她随后又说道：“现在该是吃早点的时候了吧，请你也想着给我准备一点……”

— Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje — tette hozzá a virág kisvártatva. — Volnál szíves gondoskodni rólam?

小王子很有些不好意思，于是就拿着喷壶，打来了一壶清清的凉水，浇灌着花儿。

A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszolgálta a virágot.

于是，就这样，这朵花儿就以她那有点敏感多疑的虚荣心折磨着小王子。例如，有一天，她向小王子讲起她身上长的四根刺：

Az meg már mindjárt az elején zaklatni kezdte az ijedős hiúságával. Egy napon például, mikor a négy töviséről beszélt, azt mondta a kis hercegnek:

“老虎，让它张着爪子来吧！”

— Most aztán jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!

小王子顶了她一句：“在我这个星球上没有老虎，而且，老虎是不会吃草的”。

— Az én bolygómon nincsenek tigrisek — jegyezte meg erre a kis herceg. — A tigrisek különben sem esznek füvet.

花儿轻声说道：“我并不是草。”

— Én nem vagyok fű — felelte szelíden a virág.

“真对不起。”

— Bocsáss meg…

“我并不怕什么老虎，可我讨厌穿堂风。你没有屏风？”

— Különben sem félek a tigrisektől. A huzattól viszont irtózom. Nincs véletlenül valamilyen szélfogód?

小王子思忖着：“讨厌穿堂风……这对一株植物来说，真不走运，这朵花儿真不大好伺候……”

„Irtózni a huzattól — gondolta a kis herceg — elég kockázatos kilátás egy növénynek. — Furcsa egy virág ez…”

“晚上您得把我保护好。你这地方太冷。在这里住得不好，我原来住的那个地方……”

— Esténként tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem…

但她没有说下去。她来的时候是粒种子。她哪里见过什么别的世界。她叫人发现她是在凑一个如此不太高明的谎话，她有点羞怒，咳嗽了两三声。她的这一招是要小王子处于有过失的地位，她说道：

De nem folytatta. Hiszen mag formájában jött: más világokról nem tudhatott semmit. Szégyenében, hogy ilyen együgyű füllentésen kapatta rajta magát, kettőt-hármat köhintett, így akart fölébe kerekedni a kis hercegnek.

“屏风呢？”

— A szélfogó?

“我这就去拿。可你刚才说的是……”

— Épp azért indultam, de elkezdtél beszélni hozzám…

于是花儿放开嗓门咳嗽了几声，依然要使小王子后悔自己的过失。

Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.

尽管小王子本来诚心诚意地喜欢这朵花，可是，这一来，却使他马上对她产生了怀疑。小王子对一些无关紧要的话看得太认真，结果使自己很苦恼。

Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát.

有一天他告诉我说：“我不该听信她的话，绝不该听信那些花儿的话，看看花，闻闻它就得了。我的那朵花使我的星球芳香四溢，可我不会享受它。关于老虎爪子的事，本应该使我产生同情，却反而使我恼火……”

— Nem lett volna szabad meghallgatnom — vallotta meg egy napon. — A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskaromhistória, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta…

他还告诉我说：

Aztán:

“我那时什么也不懂！我应该根据她的行为，而不是根据她的话来判断她。她使我的生活芬芳多彩，我真不该离开她跑出来。我本应该猜出在她那令人爱怜的花招后面所隐藏的温情。花是多么自相矛盾！我当时太年青，还不懂得爱她。”

— Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!

IX

IX

我想小王子大概是利用一群候鸟迁徙的机会跑出来的。在他出发的那天早上，他把他的星球收拾得整整齐齐，把它上头的活火山打扫得干干净净。——他有两个活火山，早上热早点很方便。

Szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak húzását használta föl. Indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta a működő vulkánjait. Két ilyen működő vulkánja volt szerencsére: kényelmesen megfőzhette rajtuk a reggelijét.

他还有一座死火山，他也把它打扫干净。他想，说不定它还会活动呢！打扫干净了，它们就可以慢慢地有规律地燃烧，而不会突然爆发。火山爆发就象烟囱里的火焰一样。

Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: „Sosem lehet tudni!”, kipucolta ezt a kialudt vulkánt is. A vulkánok, ha jól kipucolják őket, szabályosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a mi kéménytüzeink.

当然，在我们地球上我们人太小，不能打扫火山，所以火山给我们带来很多很多麻烦。

Mi itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagyunk hozzá, hogy rendesen kipucoljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak annyi bajt.

小王子还把剩下的最后几颗猴面包树苗全拔了。他有点忧伤。他以为他再也不会回来了。这天，这些家常活使他感到特别亲切。

A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki ezek a megszokott munkák.

当他最后一次浇花时，准备把她好好珍藏起来。他发觉自己要哭出来。

S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.

“再见了。”他对花儿说道。

— Isten veled — mondta a virágnak.

可是花儿没有回答他。

A virág azonban nem felelt.

“再见了。”他又说了一遍。

— Isten veled — ismételte.

花儿咳嗽了一阵。但并不是由于感冒。

A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.

她终于对他说道：“我方才真蠢。请你原谅我。希望你能幸福。”

— Ostoba voltam — mondta végül a kis hercegnek. — Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.

花儿对他毫不抱怨，他感到很惊讶。他举着罩子，不知所措地伫立在那里。他不明白她为什么会这样温柔恬静。

A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást. Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.

“的确，我爱你。”花儿对他说道：“但由于我的过错，你一点也没有理会。这丝毫不重要。不过，你也和我一样的蠢。希望你今后能幸福。把罩子放在一边吧，我用不着它了。”

— Hát igen, szeretlek — mondta a virág. — Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni… Hagyd békén azt a burát. Nem kell.

“要是风来了怎么办？”

— De a szél…

“我的感冒并不那么重……夜晚的凉风对我倒有好处。我是一朵花。”

— Egyáltalán nem vagyok olyan náthás… Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.

“要是有虫子野兽呢？……”

— De az állatok…

“我要是想认识蝴蝶，经不起两三只尺蠖是不行的。据说这是很美的。不然还有谁来看我呢？你就要到远处去了。至于说大动物，我并不怕，我有爪子。”

— Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.

于是，她天真地显露出她那四根刺，随后又说道：

És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.

“别这么磨蹭了。真烦人！你既然决定离开这儿，那么，快走吧！”

— Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan — tette hozzá. — Idegesítő… Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

她是怕小王子看见她在哭。她是一朵非常骄傲的花……

Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.

X

X

在附近的宇宙中，还有 325、326、327、328、329、330 等几颗小行星。他就开始访问这几颗星球，想在那里找点事干，并且学习学习。

Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta őket, foglalkozást keresni meg művelődni is.

第一颗星球上住着一个国王。国王穿着用紫红色和白底黑花的毛皮做成的大礼服，坐在一个很简单却又十分威严的宝座上。

Az elsőn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy nagyon egyszerű, de méltóságteljes trónuson ült.

当他看见小王子时，喊了起来：
“啊，来了一个臣民。”

— Hohó! Itt egy alattvaló! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

小王子思量着：“他从来也没有见过我，怎么会认识我呢？”

„Hogyan ismerhet meg — gondolta magában a kis herceg —, ha még soha életében nem látott?”

他哪里知道，在那些国王的眼里，世界是非常简单的：所有的人都是臣民。

Nem tudta, hogy a királyok szemében a világ fölöttébb egyszerű: minden ember alattvaló.

国王十分骄傲，因为他终于成了某个人的国王，他对小王子说道：“靠近些，好让我好好看看你。”

— Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek — mondta a király, és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.

小王子看看四周，想找个地方坐下来，可是整个星球被国王华丽的白底黑花皮袍占满了。他只好站在那里，但是因为疲倦了，他打起哈欠来。

A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.

君王对他说：“在一个国王面前打哈欠是违反礼节的。我禁止你打哈欠。”

— Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak — mondta az uralkodó. — Megtiltom.

小王子羞愧地说道：“我实在忍不住，我长途跋涉来到这里，还没有睡觉呢。”

— Nem bírom megállni ásítás nélkül — felelte a kis herceg zavartan. — Nagy utat tettem meg, és nem aludtam…

国王说：“那好吧，我命令你打哈欠。好些年来我没有看见过任何人打哈欠。对我来说，打哈欠倒是新奇的事。来吧，再打个哈欠！这是命令。”

— Akkor megparancsolom, hogy ásíts — mondta a király. — Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.

“这倒叫我有点紧张……我打不出哈欠来了……”小王子红着脸说。

— Csakhogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy… — felelte a kis herceg, és elpirult.

“嗯！嗯！”国王回答道：“那么我……命令你忽而打哈欠，忽而……”

— Hm… hm… — tűnődött a király. — Hát akkor… megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg…

他嘟嘟囔囔，显出有点恼怒。

Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.

因为国王所要求的主要是保持他的威严受到尊敬。他不能容忍不听他的命令。他是一位绝对的君主。可是，他却很善良，他下的命令都是有理智的。

Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt: abszolút uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.

他常常说：“如果我叫一位将军变成一只海鸟，而这位将军不服从我的命令，那么这就不是将军的过错，而是我的过错。”

„Ha egy generálisnak megparancsolnám — mondogatta —, hogy változzék tengeri madárrá, és a generális nem engedelmeskednék: ebben nem ő lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta.”

小王子腼腆地试探道：“我可以坐下吗？”

— Leülhetek? — kérdezte a kis herceg félénken.

“我命令你坐下。”国王一边回答，一边庄重地把他那白底黑花皮袍大襟挪动了一下。

— Parancsolom, hogy ülj le — felelte a király, és méltóságteljesen odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.

可是小王子感到很奇怪。这么小的行星，国王他对什么进行统治呢？

A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min uralkodik akkor a király?

他对国王说：“陛下……请原谅，我想问您……”

— Fölség — mondta —, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtől valamit…

国王急忙抢着说道：“我命令你问我。”

— Parancsolom, hogy kérdezz tőlem valamit — mondta sietve a király.

“陛下……你统治什么呢？”

— Fölséged… min uralkodik?

国王非常简单明了地说：“我统治一切。”

— Mindenen — válaszolta mérhetetlen egyszerűséggel a király.

“一切？”

— Mindenen?

国王轻轻地用手指着他的行星和其他的行星，以及所有的星星。

A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.

小王子说：“统治这一切？”

— Ezen mind? — kérdezte a kis herceg.

“统治这一切。”

— Ezen mind — felelte a király.

原来他不仅是一个绝对的君主，而且是整个宇宙的君主。

Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.

“那么，星星都服从您吗？”

— És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?

“那当然！”国王对他说，“它们立即就得服从。我是不允许无纪律的。”

— Természetesen — mondta a király. — Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.

这样的权力使小王子惊叹不已。如果掌握了这样的权力，那么，他一天就不只是看到四十三次日落，而可以看到七十二次，甚至一百次，或是二百次日落，也不必要去挪动椅子了！

A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét!

由于他想起了他那被遗弃的小星球，心里有点难过，他大胆地向国王提出了一个请求：

S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:

“我想看日落，请求您……命令太阳落山吧……”

— Úgy szeretnék naplementét látni… Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le…