(Jertfește tămâie.)

(Tömjént áldoz.)

PRIMUL DEMAGOG
Nu spuneam drept că-i trădător? Vândut
Lui Darie! Cu rana se preface,
Căci nu mai vrea să lupte-n contra lui.

ELSŐ DEMAGÓG (a szószéken)
Nem volt-e igazam, hogy áruló?
Hogy Dáriusz megvette? tettetés csak
A seb, nem kíván ellene csatázni.

DIN POPOR
Să moară deci!

A NÉPBŐL
Halál reá.

ADAM
Ce larmă-aud afară?

ÁDÁM
Mi zaj az odakint?

EVA
Vai, Miltiade, ce cuvânt grozav:
Din nou îți zice lumea trădător!

ÉVA
Ah, Miltiádész, rettentő beszéd az:
Árúlónak mond újra a tömeg.

ADAM
Cuvânt de râs… Eu trădătorul, eu,
Biruitorul de la Marathon?

ÁDÁM
Nevetséges vád; engem, árulónak,
Ki Marathónnál győztem?

EVA
Așa e!
De lume rea ai dat, venind acasă!

ÉVA
Óh, hogy úgy van.
Gonosz világ az, mellyet itt lelél.

PRIMUL DEMAGOG
Ce-ntârziați? Să-l prindem!

ELSŐ DEMAGÓG
Mit késtek őt elfogni?

(Lumea se-mbulzește spre templu, printre oameni aflându-se și Lucifer.)

(Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük Lucifer.)

EVA
Miltiade!
Lângă altar e adăpost, aice stai!
De ce-ai trimis la vatră luptătorii
Si n-ai dat foc acestui cuib de rele?
E vrednică de lanț spurcata gloată
Ce simte că ești Domnul ei născut,
Că te ridici asupra tuturora,
Și te răpun cuprinși de-un gând, mișeii;
Să nu-ngenunche la genunchii tăi.

ÉVA
Miltiádész!
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdulj. —
Miért is oszlatád szét a hadat?
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
Csak láncot érdemel e csőcselék,
Mely érzi, hogy te szűletél urául,
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. —

PRIMUL DEMAGOG
Ați auzit cum glăsuie nevasta
Unui vândut?

ELSŐ DEMAGÓG
Halljátok-e, egy áruló neje
Miként beszél? —

EVA
Femeia are dreptul,
Chiar vinovat bărbatul ei fiindu-i,
Să-l apere! Dar el e fără vină;
Vrăjmașii lui sunt putrezi de păcate.

ÉVA
Az a nőnek joga,
Hogy férjét védje, mégha bűnös is,
Hát még ha ollyan tiszta, mint uram!
És ellensége ollyan korcs, miként ti. —

PRIMUL DEMAGOG
Mărit popor, cum poți tu să te lași
Astfel spurcat?

ELSŐ DEMAGÓG
Mért hagyja a felséges nép magát
Így becsmérelni.

PRIMUL DIN POPOR
Dar, dacă-i pe dreptate?

ELSŐ A NÉPBŐL
Hátha igazat mond.

PRIMUL CETĂȚEAN
Sunt bănuiți acei ce țin cu ei.
Mișei! Strigați! De nu, crăpați de foame!

ELSŐ POLGÁR
Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok,
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.

DIN POPOR
Să moară, deci!

A NÉPBŐL
Halál reá. —

ADAM
Acoperă copilul,
Nu vreau să-mi vadă sângele. Și pleacă,
Să nu te-atingă fulgerul ce cade!
Să mor eu singur, cum să mai trăiesc,
Când văd cât de nătângă-i libertatea,
Cărei o viață-ntreagă i-am jertfit!

ÁDÁM
Takard el e fiút.
Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről.
A villám, melly a szirtre csap, ne érjen.
Csak én haljak meg — vagy miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy élten küszködém keresztül.

PRIMUL DEMAGOG
Ce vă-ndoiți?

ELSŐ DEMAGÓG
Mit tétováztok még.

DIN POPOR
Să moară! Moarte lui!

A NÉPBŐL
Halál reá!

ADAM
Nu blestem eu norodul nevoiaș,
Nu-i vinovat, e firea lui de-așa:
Necazul slugă să-l pecetluiască,
Din rob s-ajungă-unealtă-nsângerată
În mâini la câțiva trufași răzvrătiți…
Dar mai nebun ca toți am fost eu însumi,
Crezând că-aici e dor de libertate!

ÁDÁM
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság, vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedűl én voltam a bolond,
Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.

LUCIFER (Aparte.)
Tu ți-ai cântat troparul de-ngropare
Ce-i potrivit atâtor mari morminte!

LUCIFER
(félre) Elmondtad a sírverset önmagadra,
S utánad illőt sok nagy síroromra. —

ADAM
Ei, haidem, deci! Căci nu mai vreau altarul
Să m-apere!
(Coboară treptele, lăsând cu blândețe pe Eva în brațele sclavelor.)
Ei, iată-mă! Sunt gata!

ÁDÁM
Vezessetek le. Nem veszem igénybe
Tovább e szentélyt.
(Levezetteti magát a lépcsőn, Évát gyöngéden szolgálói karjába téve.)
Ím — készen vagyok. —

AL DOILEA DEMAGOG
Te apără, nimic nu e pierdut!

MÁSODIK DEMAGÓG
Védjed magad, még nincsen veszve semmi.

ADAM
M-ar arde rana, când aș încerca
O apărare.

ÁDÁM
Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék
Védelmemül.

AL DOILEA DEMAGOG
Fă-o! Doar poporul,
O clipă nu-i de când era-n țărână.

MÁSODIK DEMAGÓG
Tedd meg, hisz ez a nép
Csak az imént porban csuszott előtted.

ADAM
Tocmai de-aceea totul s-a sfârșit,
Rușinea ei mulțimea nu și-o iartă.

ÁDÁM
Ah, épp azért minden haszontalan,
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.

LUCIFER
Te-ai luminat, acum? Ce zici?

LUCIFER
Kijózanodtál-é hát?

ADAM
Deplin!

ÁDÁM
Óh, nagyon.

LUCIFER
Pricepi acum că vulgului neghiob
Mai darnic domn i-ai fost ca dânsul ție?

LUCIFER
Átláttad-é, hogy a bódult tömegnek
Nemesb ura voltál, mint ő neked?

ADAM
Se poate; dar prăpăd sunt amândouă!
Alt nume e, ursita e aceeași,
Și-i gând zadarnic să te lupți cu ea.
Nici nu mai vreau! Ș-apoi, de ce, de ce
S-ar înălta un suflet către cer?
Trăiască-și sie-și căutând beția
Cu care umple traiul măsurat,
Și beat apoi să șchioapete spre Hades!
Da, du-mă iar, din nou mă du, Lucífer,
Vreau să privesc râzând virtutea altor
Și ruda lor, pierzându-mă-n desfrâu.
Iar tu, femeie, care parcă-odată
M-ai fermecat într-un lăcaș de frunze,
Demult… demult… tu esti nebună dacă
Din fiul meu vei crește cetățean.
Nebună ești, cu drept te râde fata,
Sulemenita nopții din bordel,
Ce-așteaptă vin pe buze și săruturi…
Te bucură și cântă… râzi virtutea!
La eșafod acuma, drept pedeapsă
Nu că păcat am săvârșit vreodată,
Ci că-o idee mare m-a-ncălzit!

ÁDÁM
Lehet, de mind a kettő kárhozat;
Más név alatt a végzet ugyanaz.
Hiú törekvés azzal küzdeni,
Nem is fogok. — Aztán miért, miért is
Vágynék magasra bármi hő kebel.
Éljen magának, és keresse a kéjt,
Mellyel betölti az arasznyi létet,
S tántorgjon ittasan Hádész felé. —
Vezess új útra, Lucifer, vezess,
S kacagva nézem más erényeit,
Más kínjait, csak élveket kivánva.
Te meg, nő, aki — úgy rémlik szivemnek —
Egykor lugost varázsolál nekem
A sivatagba, hogy ha még fiamból
Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
Ki festett arccal a bordélyban ül
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
Örülj, mulass, tagadd meg az erényt. —
Vérpadra mostan, büntetésemül.
Nem mintha aljast bírtam volna tenni,
De mert nagy eszme lelkesítni bírt.

(Între timp este adus un butuc, lângă el stă Lucifer cu securea, Adam își pleacă fruntea.)

(Ezalatt egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll bárddal. Ádám lehajtja a fejét.)

PRIMUL DEMAGOG
Să-l omorâți! Trăiască patria!

ELSŐ DEMAGÓG
Végezzétek ki. Éljen a haza!

LUCIFER (Șoptind.)
Ce bun-rămas frumos e, scumpe Domn!
Nu ți-e ciudată alintarea asta
A morții reci? Nu-ți cam zburlește părul?

LUCIFER (félsúgva)
Szép búcsu, nemde? — Nos, vitéz uram,
Nem borzogat most furcsán egy kevéssé
A torzképű halál rideg szele? —

EVA
Ah, Pallas, ruga nu mi-ai ascultat!

ÉVA
Ah, Pallasz! meg nem hallgatád imámat. —

(Din templu coboară spre Adam îngerul morții, un tânâr cu fața blândă, purtând în mână o faclă întoarsă și o cunună.)

(A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.)

ADAM
Te-a ascultat! Cu tine fie cerul!
Azi, Lucia, mi-e inima-mpăcată!

ÁDÁM
Pallasz meghallgatott. — Az ég veled,
Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám.

LUCIFER
Blestem asupră-ți, lume de iluzii,
Iar mi-ai stricat cea mai frumoasă clipă!

LUCIFER
Átok reád, hiú ábrándvilág,
Megint elrontád legszebb percemet. —

EVA
Fii blestemat, popor de slugi! Prostește,
Cu mână rea tu mi-ai strivit norocul
Și floarea lui plăpândă a murit,
Iar libertatea, știu, nu va putea
Nicicând să-ți fie ție-atât de dulce,
Pe cât de-amară mie ea mi-a fost!

ÉVA
Átok reád, te közlelkű rideg nép,
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem ollyan édes a szabadság
Neked, amillyen fájdalmas nekem volt. —

Tabloul VI — În Roma

HATODIK SZÍN

(În Roma. Galerie deschisă, cu privire spre Apenini, împodobită cu statuile zeilor și vase în care ard miresme. În mijloc, masă întinsă cu trei lectice. La orgie e Adam reprezentând pe Sergiol, Lucifer pe Milo, și Catul, trei fanți corupți. Lângă dânșii, trei cocote îmbrăcate sumar: Eva ca Iulia, Hippia și Cluvia. În fund se vede lupta gladiatorilor. Sclavii stau așteptând ordinele. Muzică de flaut. Amurg, mai târziu noapte.)

(Rómában. Nyílt csarnok istenszobrokkal, díszedényekkel, melyekben illatok égnek, kilátással az Appenninek felé. — Középen terített asztal három lecticával. Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Miló, Catulus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hippia és Cluvia kéjhölgyek ledéren öltözve dőzsölnek. Egy emelvényen gladiátorok harca foly, rabszolgák állnak parancs¬ra készen, fuvolások zenélnek. Alkony, később éj.)

CATUL
Vezi, Sergiol, ce mlădios se mișcă
Gladiatorul cu panglică roșe.
Pun rămășag că-nvinge el
Și pun rămas că bate pe cellalt.

CATULUS
Nézd, Sergiolus, mily serény, ügyes
Ez a piros szalagú gladiátor,
Mernék fogadni, hogy amazt legyőzi.

ADAM
Pe Ercul, nu!

ÁDÁM
Nem, Herculesre!

CATUL
Ha! Ce te juri pe Ercul?
Cine-ntre noi mai crede azi în zei?
Pe Iulia! Și mai curând te cred.

CATULUS
Ah, mit, Herculesre,
Ki hinne még közöttünk istenekben?
Mondd Júliádra, jobban elhiszem.

ADAM
Ei, fie!

ÁDÁM
Legyen.

LUCIFER
Te-ai jurat pe bun temei,
Punând doi idoli deopotrivă-n față,
Dar spune, cum socoți tu jurământul:
Iubirea, frumusețea-i să-nțelegem,
Sau poate chiar credința ce ți-o poartă?

LUCIFER
Erős alapra esküszöl:
Álistent tévén, álisten helyébe.
De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,
Szépségét értsük-é, szerelmed-é,
Avagy tán éppen hűségét irántad? —

CATUL
Tot farmecul e trecător și tocmai
De-ar rămânea ce astăzi te-a răpit,
E învechit în ziua cea de mâine!
Și-o dragoste mai fără de ispite
Te-mprejmuie cu vraja noutății.

CATULUS
A báj muló, s ha még nem volna is,
Unott lesz holnap, ami elragad ma,
S kevesb kecsű nő csábít tőle el
Az újdonság bűbájos ingerével.

ADAM
Credința, zic! Sau crezi că cheltuiește
Mai mult vreun om pentru amanta lui?

ÁDÁM
Hűségit értém. Vagy ki pazarol
Hölgyére többet nálam?

HIPPIA
Vai, ce copil! Dar fără de sfârșit
Poți tu vreodată să îmbrățișezi?
Sau chiar de poți, cum ești de-a pururi dornic
De noi plăceri, zadarnic te căznești.
Căci o femeie plină de ispite
Din voluptate-ți dă doar o frântură,
Pe când icoana farmecelor multe
Ca o himeră-n fața ta plutește,
Și cine știe-o clipă, un capriciu,
Un vis răzleț, n-o prinde-n stăpânire?
Un luptător cu brațe ostenite…

HIPPIA
Óh, bohó!
Hát bírod-é őt vég nélkűl ölelni?
S ha bírnád is, te, aki telhetetlen
Gyönyörre vágysz s haszontalan csapongsz,
Mert a kéjnek csak egy-egy elszakadt
Részét birod egy-egy nőben találni,
Mig a szépség s kéj eszményképe mindig
Elérhetlen varázsként leng előtted,
Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye,
Egy ábrándkép nem csábitandja-é el?
Egy gladiátor roncsolt izmai — —

ADAM
Așa-i! Așa-i! Destul e Hippia,
De ce mă mână patimi ca pe Tántal,
Când îmi lipsesc puterile lui Ercul,
Ori ca Proteu la față nu mă schimb
Și-un sclav bătut e-n stare ca să guste,
Pe urma unei săptămâni de chinuri,
Un ceas dorit de domnul lui zadarnic…
Ori, e plăcerea băutură bună
Celui ce-o bea pe rând, înțelepțește,
Și moarte-acelui ce s-aruncă-n valu-i?

ÁDÁM
Igaz, igaz, ne többet, Hippia.
Miért is vonz az a kéj Tantalusként,
Ha Herculesnek ereje hiányzik,
Ha Proteusként nem változhatunk,
S egy megvetett rab, kínos hét után
Oly órát élvez, millyet hasztalan
Ohajt ura. — Vagy a gyönyör csak egy
Ital viz-é hát a meglankadottnak,
S annak halál, ki habjaiba dűl?

LUCIFER
A, ce superbe-nvățături morale
Lângă pahar, la sân de fete mari…
V-ați rămășit?

LUCIFER
Ah, mily dicső erkölcsi tanfolyam
Szép lányok keblén, fűzéres pohárnál. —
De hát fogadástok? —

ADAM
De pierd, îți dau pe Iulia.

ÁDÁM
Ha veszteném,
Úgy Júlia tiéd. —

CATUL
Dar de câștigi?

CATULUS
S ha nyersz?

ADAM
E calul meu al tău.

ÁDÁM
Lovad
Enyém. —

CATUL
O, lună-o țiu și poți s-o iei pe urmă,
Ori o arunc în lacul meu de pești.

CATULUS
Négy hétre visszaveheted,
Vagy bétaszítom ángolnás tavamba. —

LUCIFER
Ia, Lucia, din pește, — e frumos,
Înfruptă-te, căci ai să-ngrași un altul…

LUCIFER
Nézd, Júlia, e szép kövér halat:
Egyél, hiszen majd hizlalsz másikat.

EVA
Ce crezi? Pe tine nu te-or roade viermii?
Să fie vesel cel ce azi trăiește,
Sau cel puțin să râdă, dacă poate.

ÉVA
S nem dőzsöl-é rút féreg rajtad is?
Örüljön, aki él, vagy hogyha nem
Tud is örülni, legalább kacagjon.

(Bea.)

(Iszik.)

ADAM (Către gladiator.)
Te ține, mă!

ÁDÁM (a gladiátorhoz)
Jól tartsd magad, hé! —

CATUL
Ia seama, nu te da!

CATULUS
Rajta csak, vitézül.

(Gladiatorul lui Catul cade și ridică degetele, implorând grație. Adam vrea să facă semnul obișnuit al grațierii, dar Catul îi prinde mâna și își îndreaptă pumnul strâns spre gladiator.)

(Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve, ujjait fölemeli. Ádám a kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét, s összeszorítva markát, hüvelykét a gladiátor felé tartja.)

Recipe ferrum! — Stârpitură lașă!
Am sclavi destui, de ce să fiu zgârcit?
Cui ar putea să-i pară rău de-o scenă
Mai vie-acum, — așa-i, frumoase doamne?
Mai dulce-i buza, dorul meu fierbinte
Când sângele a înroșit arena!

Recipe ferrum! — Gyáva korcs. Elég
Rabszolgám van még, nem vagyok fukar.
Ki sajnálná e kis felzaklató
Jelenetet, szép hölgyek, tőletek,
Midőn a csók oly sokkal édesebb,
Forróbb a vágy, ha egy kis vér ömölt.

(Pe gladiator l-a executat adversarul.)

(A gladiátort ezalatt ellenfele kivégezte.)

ADAM
Calul e-al meu, vin’ Iulia la sân.
Duceți cadravul. Vreau un dans acum!
Să mai vedem și alte nebunii;
Din ce-am văzut, destul e!

ÁDÁM
A ló enyém, jőj Júliám, ölelj meg.
Vigyék ki azt a hullát. — Táncosok!
Csináljatok most már komédiát,
Ebből elég volt mára.

(A hullát kiviszik, az emelvényt táncosok foglalják el.)

CATUL
Cluvia!
Vino și tu, nu pot privi prea mult
Când se sărută alții.

CATULUS
Clúvia!
Jőj hát te is, nem nézhetem soká,
Ha más ölelkezik.

LUCIFER
Hippia!
Să nu urmăm și noi frumoasa pildă?
Dar linge-ți buza, n-ai pe ea otravă?
Așa, acum ne veselim, drăguță!

LUCIFER
S mi, Hippia,
Követjük-é szintén példájukat?
De nyald meg ajkad, nincs-e rajta méreg,
No úgy, most már mulathatunk, galambom.

ADAM
A, Iulia, simt inima cum bate,
Nu pot avea asupra ei odihnă.

ÁDÁM
Mit is dobog szived olyannyira,
Nem nyughatom fölötte, Júlia. (Suttognak.)

LUCIFER
Vai, ce nebun! De inimă vorbește…

LUCIFER
Halld, e bolond még a szívről beszél! —

CATUL
Vezi, draga mea, eu-ți las inima-n pace.
Să faci cu ea ce vrei, dar să nu știu.
Sărutul numai ți-l doresc fierbinte.

CATULUS
Ládd, kedves, én nem bántom a tiédet,
Tehetsz vele akármit, csak ne tudjam,
Ha csókod forró s mindig kész nekem.

CLUVIA
În sănătatea ta, mărinimie!

CLUVIA
Nagylelkü kedves! ím, javadra e bort.

(Bea.)

(Iszik.)

CATUL
Dă-mi, Cluvia, și brațul… Mai aproape…
Si sânul tău cel moale ca mătasa…
Vezi, mi-a căzut cununa de pe frunte.
(Către dansatoare.)
Ce gingaș e avântul vostru… Cât
Năvalnic foc și farmec laolaltă!

CATULUS
Jól van, jól, Clúvia, de lágy karod,
Puhácska kebled tőlem el ne vond,
Füzérem is lesiklott, ládd, fejemről. —
(a táncosnőkhöz)
Ah, ez remek fordúlat táncotokban,
Mi buja tűz, kellemmel egyesülve!

CLUVIA
Te leg la ochi de mai găsești o vrajă
În jocul lor, când eu alerg atâta,
Fără să pot un bun cuvânt să am.
(Arătând spre Lucifer.)
Te uită! Omu-acesta hâd și acru, —
Ce chip de fată lângă el… De ce?
Când nici nu vrea să-i ia folosul altfel
Decât lăsând-o-ncet să ațipească.
Când el ne spune glume și nimicuri
Punând miresme-n vorba lui de șagă,
Cu buze reci, cu ochi plini de dispreț…

CLUVIA
Szemed befogom, ím, ha ott leled
Azt, amiért én is versenyt futok,
S csak egy jó szót sem bírok érdemelni. —
(Luciferre mutatva)
Ezen savanyu arcot nézzed inkább —
Miért is ennek az a szép leány,
Ha már különb hasznát se tudja venni,
Mint hogy szunyadni hagyja, míg maga
Gúnyos mosollyal és hideg szemekkel
Kisér száz édes, bárha dőre dolgot,
Mi a társalgás illatát teszi. —

CATUL
Adevărat! O față-așa îngheață
Chiar lumi întregi de poezie. Cine
Înfrânge vraja clipei și nu lasă
Să-i fure valul sufletul și mintea,
Nu e om bun! Să fi rămas acasă.

CATULUS
Valóban, egy ily arc egész körök
Költészetére fagylepelt borít.
Ki ellenáll a perc igézetének,
S nem hagyja lelkét ártól elragadni,
Nem is jó ember, s bár maradna otthon. —

HIPPIA
Adevărat! Mi-e teamă că sărmanul
S-a molipsit de ciuma din oraș.

HIPPIA
Valóban szinte félek, hogy szegényben
Már megfogant a fekete halál,
Mely a várost pusztítja. —

ADAM
Lăsați pe morți… Un cântec săltăreț
Aș vrea… Ușor… Care din voi îl știe?

ÁDÁM
El vele,
E gyászos képpel. Pajzán dalt nekünk,
Ki tudja a legszebbet köztetek.

HIPPIA (Cântă.)
De dragoste și vin
Să-ți ții paharul plin,
Căci tot paharul
Alt farmec are.
Beția dulce ca-n povești,
Ca soarele morminte reci,
Ne-ntr-aurește traiul!

HIPPIA (énekel)
Borral, szerelemmel
Eltelni sohsem kell;
Minden pohárnak
Más a zamatja.
S a mámor, az édes mámor,
Mint horpadt sírokat a nap,
Létünk megaranyozza.
Borral, szerelemmel
Eltelni sohsem kell,
Minden leánynak
Más a varázsa.

De dragoste și vin
Să-ți ții paharul plin,
Căci orice fată
Alt farmec are.
Beția dulce ca-n povești,
Ca soarele morminte reci,
Ne-ntraurește traiul.

MIND
S a mámor, az édes mámor,
Mint horpadt sírokat a nap,
Létünk megaranyozza.

CATUL
Nu-i rău. Nu-i rău. Tu ce știi, Cluvia?

CATULUS
Jól van biz az, nos, Clúvia, te mit tudsz?

CLUVIA (Cântă.)
Erau pe-atunci nebuni în lume,
Când un boier de mare nume,
Lucreției i-a-ngenuncheat,
Cerându-i văduvitul pat,
Și-n loc să râdă-n lupanare,
Ea se străpunge-n piept și moare.

CLUVIA (énekel)
Bolond világ volt hajdanában:
Lukréciát az özvegy ágyban
Hogy megkereste szép gavallér,
Nem lángol ajka, több kéjt nem kér,
Tárt szűvel nem fut bordélyházba,
Hideg vasat merít magába. —
Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban. —
Bolond világ volt hajdanában:
Brutus nem ült szép villájában,
Kardot fogott s harcolni méne,
Mint hitvány zsoldos, s még mivégre?
A rongyos nép jóléte végett,
S tar földön érte el is vérzett.

TOȚI
Vă veseliți, lumea-i schimbată,
În ceas mai bun ni-e viața dată!

MIND
Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban. —

CLUVIA (Cântă.)
Nebune vremi umblau demult.
Din vila lui măreață, Brut,
Și-atârnă sabia-i de brâu,
Ca un zănatec lefegiu,
Pleacă la luptă, moare-n chin,
Pentru-n popor de zdrențe plin.

CLUVIA
Bolond világ volt hajdanában,
Rém járt fel a hősek agyában,
Szentnek hivék, mit kacagunk ma,
S egy-két ily őrült, ha akadna,
Cirkuszainkban éppen elkel,
Nekünk látvány, a vadnak étel.

TOȚI
Vă veseliți, lumea-i schimbată,
În ceas mai bun ni-e viața dată!

MIND
Örüljünk, okosabb világ van,
Örüljünk, hogy mi élünk abban.

LUCIFER
Vezi, Cluvia, e Hippia învinsă.
Aș vrea să fiu poetu-acestui cântec.

LUCIFER
Ah, Cluvia, leverted Hippiát.
Szeretnék e dalnak költője lenni.

ADAM
Și tu nu cânți? Ești tristă, Iulia;
În jur de noi e vesel, râde totul.
La sânul meu nu-ți place adăpostul?

ÁDÁM
S te nem danolsz, mit búsongsz, Júlia?
Körűlünk minden vígad és nevet.
Nem jólesik pihenned keblemen? —

EVA
A, bine mi-e… Dar, uite, Sergiol,
Norocul mie-mi încrețește fruntea,
Căci fericirea-n adevăr nu râde.
S-amestecă și-n clipa cea mai dulce
Un strop din jalea nemărturisită,
Și mă gândesc c-această clipă-i floare
Și moare deci…

ÉVA
Ah, jól, nagyon. De nézd el, Sergiolus,
A boldogság midőn elkomolyít.
Azt tartom, mely kacag, nem is valódi.
Legédesebb percünkbe is vegyül
Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak,
Talán sejtjük, hogy az ily perc — virág,
S így hervatag.

ADAM
La fel cu tine simt…

ÁDÁM
Ah, én is érzek illyest.

EVA
Și-ndeosebi când chiu aud și cântec,
Eu trec hotarul vorbelor înguste;
Ca într-o luntre-n cântec eu mă leagăn
Și parcă dorm de visuri alintată,
Iar melodia spre trecut mă poartă…
Sub palmierii ce se scaldă-n soare,
Mă văd copilă veselă, curată…
Ce sfântă-a fost chemarea mea și mare…
Un vis nebun m-a tulburat în treacăt —
Vai, iartă-mă…, sărutul mă trezește…

ÉVA
S kivált, ha még dalt hallok és zenét,
Nem hallgatom a szűkkorlátu szót,
De a hang árja ringat, mint hajó,
S úgy érzem, mintha álomban feküdném:
A rezge hangon messze múltba szállnék,
Hol napsugáros pálmafák alatt
Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg,
Nagy és nemes volt lelkem hívatása.
Bocsáss meg, őrült álomnak varázsa
Mindez. — Csókollak ismét — ébredek.

ADAM
Destul cu joc și muzică… Mi-e scârbă
De veșnica dulcegărie. — Iarăși
În inimă amarul mi se cere.
Pelin în vin, pe buze roșii ghimpe,
Și vreau pierzare peste capul meu.
(Perechile de dansatori se depărtează, de afară se aud vaiere.)
Ce vaier e, de ne pătrunde-n creier?

ÁDÁM
El a zenével, tánccal, émelyít
Ez örökös édesség tengere,
Keserüet kivánna már szivem.
Boromba ürmöt és fulánkot a
Piros ajakra, vészt fejem fölé.
(A táncosok elmennek, jajgatás hallik kívülről.)
Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat?

LUCIFER
Vor răstigni câțiva nebuni acum,
Care-au visat noi drepturi și frăție.

LUCIFER
Nehány őrültet most feszítenek fel,
Testvériségről, jogrul álmodókat.

CATUL
Așa le trebui’. Să fi stat acasă,
Uitând și bucurându-se de lume;
De ce-au vorbit de treburile altor?

CATULUS
Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon,
Élvezve és feledve a világot,
Miért vitatták mások dolgait.

LUCIFER
Pe cel bogat săracul îl vrea frate,
De-l schimbi, atunci te răstignește dânsul.

LUCIFER
Koldús a dúst testvéreül kivánja,
Cseréld meg őket, és ő von keresztre.

CATUL
Să râdem deci: mizeria, puterea,
Si ciuma care zeciuie orașul
Și tot destinul zeilor de sus.

CATULUS
Hagyd hát kacagnunk a nyomort, hatalmat,
Dögvészt, mi a várost tizedeli,
Az isteneknek minden végzetét.

(Din nou se aud vaiere.)

(Új jajszó.)

ADAM (În sine.)
Eu parcă dorm, de visuri alintat,
Și melodia spre trecut mă poartă…
Ce sfântă-a fost chemarea mea și mare…
Așa spuneai tu, Iulia?

ÁDÁM (magában)
Úgy érzem, mintha álomban feküdném,
A rezge hangon messze múltba szállok,
Hol nagy s nemes volt lelkem hívatása. —
Nem így mondád-e, Júlia?

EVA
Asa!

ÉVA
Igen.

(Se întunecă. Prin fața galeriei trece în pas domol un convoi cu tibii, cu torțe și femei care bocesc. Pentru o clipă întreaga societate se cufundă în tăcere.)

(Ezalatt besötétült. A csarnok előtt temetési menet vonul el tibiákkal, fáklyákkal és jajveszé¬kelő nőkkel. Az egész társaság egy ideig merev hallgatásba süllyed.)

LUCIFER (Râzând.)
Precum văd eu, se stinge veselia.
Nu mai e vin, ori gluma-i pe sfârșite,
De e sătul și cel cu fața acră?
Ori poate frica vă oprește graiul,
Ori credeți chiar?

LUCIFER (felkacagva)
Mint látom, itt a jókedv elborult.
Bor nincs-e már, vagy elfogyott az élc,
Hogy a savanyu úr is megsokallja?
Talán bizon valaki fél közöttünk,
Vagy éppen megtért.

ADAM (Aruncându-și paharul spre el.)
Să piei, de zici așa!

ÁDÁM (feléje sújtva poharát)
Vessz, ha azt hiszed.

LUCIFER
Ei, dar aduc alt oaspe între voi,
Cu el revine cheful, să vedeți.
Hei, slugi! degrab’ aduceți-l încoace
Pe cel plimbat cu torțe-n drum, aici!
Să-l îmbiem c-un păhărel de vin!
(Îl aduc pe mort în sicriu deschis și-l așează pe masă. Cei ce-l însoțesc rămân in urmă. Lucifer închină mortului.)
Fârtate, bea! Azi ție, mâine mie.

LUCIFER
No, majd hivok új vendéget közénk.
Talán megifjult kedv is tér be véle.
Hej! hozzátok be, szolgák, ízibe,
Ki fáklyafénnyel erre útazik.
Csak megkináljuk egy pohár itallal. — —
(A halottat nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete a háttérben marad. Lucifer ráköszönt.)
Igyál pajtás, holnap nekem, ma néked!