EVA
A, Faraon, cu grai nepriceput
Poate-am greșit, ori ți-am mărit urâtul!
E în zadar, nu sunt mai înțeleaptă:

ÉVA
Ah, fáraó, tán már untatlak is
E hasztalan, e balga fecsegéssel?
Hiába, ha okosabb nem vagyok.

ADAM
Nici nu dorí, frumoasa mea, să fii.
Căci minte am, în adevăr, destulă!
La sânul tău eu nu putere caut,
Mărire și știință mai puțin!
Le-nvăț din slova cărților aceste!
Vorbește tu, duios mlădie-ți glasul,
În inimă să-i simt cutremurarea,
Zi orice vrei… Vai, Doamne, cine-ntreabă
Ce cântă-n codru pasărea și totuși
În ciripit e-o presimțire dulce.
Tu floare fii, o nestemată scumpă,
Frumoasă, dragă, fără de folos…
(Lui Lucifer.)
Dar simt un dor, mă smulge din beție,
Poate-i nebun, te rog ascultă-l însă.
Peste plinirea veacurilor lasă
Cutezător s-arunc o dată ochii,
Să-mi văd povestea…

ÁDÁM
Ne is kivánd, hogy légy, én kedvesem.
Eszem elég van nékem önmagamnak,
Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,
Sem a tudásért, mindezt könyveimben
Sokkal jobban föllelhetem. Te csak
Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,
Rezgése szűmön végigárjadozzon.
Akármit mondasz, mindegy; óh, ki kérdi
Mit énekel a kis madár, azért
Édes sejtéssel halljuk hangjait.
Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme. (Luciferhez)
És mégis egy vágy ver föl mámoromból,
Talán bolond vágy — — óh, de teljesítsd —
Hagyj vetnem egy merész pillantatot
Előre, egy pár ezredév utánra,
Mi lesz hiremből?

LUCIFER
Pân’ vă sărutați,
Tu n-ai simțit un vânt ușor și cald
Ce-n zbor atinge fața ta și fuge?
Un fir de praf în urma lui rămâne
Și crește-un an cât negru e sub unghie,
Un veac apoi de-un cot, de doi îl face…
O mie-ngroapă piramida ta
Și numele ți-l năruie țărâna.
Se tânguiesc șacalii pe alee
Și cerșetorii năpădesc pustia…

LUCIFER
Amíg csókolódtok,
Nem érzed-é a lanyha szelletet,
Mely arcodat legyinti s elröpül?
Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,
Egy évben e por csak nehány vonalnyi,
Egy századévben már nehány könyök,
Pár ezredév gúláidat elássa,
Homoktorlaszba temeti neved,
Kéjkerteidben a sakál üvölt,
A pusztán koldus, szolganép tanyáz.

(Tot ce spune Lucifer devine vizibil.)
Și tot ce vezi nu săvârșește-un vifor
Cu groaza lui de tremur și pierzare…
— O adiere caldă și ușoară.

(Amit Lucifer mond, láthatóvá is lesz.)
S mindezt nem a mennyrázó fergeteg,
Nem bömbölő földindulás cselekszi,
Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg.

ADAM
Ce chip grozav!

ÁDÁM
Rettentő kép.

LUCIFER (Ironic.)
Dar duhu-ți piere numai,
Trupul rămâne múmie, minunea
Băieților și fetelor de școală,
Și spală vremea de pe fața ștearsă
Un semn ce-arată: slugă-ai fost sau Domn…

LUCIFER (gúnnyal)
Ne félj, csak szellemed vesz,
De tested megmarad, mint múmia,
Kiváncsisága iskolás fiúknak,
Torz arculattal, melyről elmosódott
Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.

(Lovește cu piciorul o mumie care se ivise lângă tron și de lovitură se rostogolește pe trepte.)

(Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin.)

ADAM (Sărind în sus.)
Te du și piei, vedenie din iad!
Tu, gând nebun de slavă și domnie…
Ș-acum aud: — «o mie pentru unul».
Vreau miilor să le câștig un rost
În altă țară, reazim libertății.
Să piară insul, cei mulți să trăiască
Și sănătos întregul să rămâie!

ÁDÁM (felugorva)
Pokolbeli káprázat, el veled,
Hiú törekvés, dőre nagyravágy —
Fülembe cseng még: milljók egy miatt.
E millióknak kell érvényt szereznem.
Szabad államban — másutt nem lehet.
Enyésszen az egyén, ha él a köz,
Mely egyesekből nagy egészt csinál.

EVA
Mă lași acum, iubirea ta o lași?

ÉVA
S elhagysz-e engem is, szerelmedet? —

ADAM
Te las! Te las! Și tronul las și totul…
Pe alte căi pornesc spre-o țintă nouă!
Prea multă vreme scumpă am pierdut
Pe lăturalnice cărări, Lucífer!
(Pleacă trăgând spada.)

ÁDÁM
El, téged, a trónt, mindent elhagyok.
Vezess, vezess, új célra, Lucifer,
Ugyis sok szép időt vesztettem el
Ez ál-uton. (Indul, kardot vonva.)

EVA
Când înșelat în multele speranțe
Vei reveni, te-așteaptă sânu-mi, Doamne!

ÉVA
Királyom! tört reménnyel
Ha megjössz, szíved e szűn menhelyet lel.

ADAM
A! Da! Eu simt că-n drumul meu, odată,
Te voi vedea din nou, dar primenită!
Vom fi la fel, și brațul când m-o strânge
Va asculta iubirea, nu porunca!

ÁDÁM
Igen, igen; sejtem, hogy téged is
Tisztult alakban fel foglak találni.
S akkor nem fogsz ölelni már parancsból,
De mint egyenlő — kéjnek érzetével.

(El.)

LUCIFER
Încet! Încet! Ți-ajungi ținta curând!
Mai grabnic chiar decât o porți în gând!
Vei blestema nădejdea ce te minte,
Voi râde eu… Ei bine! Înainte!

LUCIFER
Ne oly vágtatva, még jókor beéred,
Talán előbb, a célt, hogysem reméled,
És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,
Mig én kacaglak. — Menjünk hát, előre.

Tabloul V — În Atena

ÖTÖDIK SZÍN

(În Atena. Piață publică, la mijloc tribună pentru retor. În față templu deschis, cu statuile zeilor, coroane de flori, altar. Eva e Lucia, nevasta lui Miltiade, comandantul oștirii, cu fiul ei Kimon. Însoțită de mai multe sclave care aduc obiecte de jertfă, se îndreaptă spre templu. Prin piață, răzleți, oameni din popor în zdrențe. Dimineață strălucitoare.)

(Athénben. A köztér, közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt templomcsarnok istenszobrokkal, virágfüzérekkel, oltárral. Éva mint Lucia, Miltiádész hadvezér neje, fiával, Kimónnal, több szolgálótól kísérve, kik áldozati tárgyakat visznek, jő a templom csarnoka felé. A téren rongyos nép ácsorog. Ragyogó reg.)

EVA
Pe-aici, pe-aici vin, dragul meu copil…
Te uită-ncolo, iuțile corăbii
Peste hotar l-au dus pe tatăl tău!
Acolo este-un neam ce-a îndrăznit
Să ne izbească-n libertatea țării.
Să ne rugărn, să ne rugăm, copile,
S-ajute dreptul țării noastre cerul,
Să-ți vie iar părintele erou.

ÉVA
Csak erre, erre, kedves kis fiam.
Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,
Csatázni messze hon határain.
Egy durva nép él ott, mely vakmerőn
Fenyegeté szabadságát honunknak.
Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,
Hogy az ég védje e hon igazát,
S vezesse közénk hős atyádat épen.

KIMON
De ce s-a dus așa departe tata
Pentr-un popor fricos și plin de zdrențe,
Când plânge-acasă scumpa lui nevastă?

KIMÓN
Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
Hogy védje ezt a rongyos, gyáva népet,
Ha szép nejét meg bú emészti honn?

EVA
Nu judeca pe tatăl tău! Blestemul
Lui Dumnezeu lovește-acești copii.
Numai femeii dragostea-i dă dreptul
Să plângă pașii soțului, pe care,
De nu i-ar face, ea s-ar rușina.
Ca un bărbat lucrat-a tatăl tău!

ÉVA
Óh, jaj, ne ítélj jó apád felett,
Istennek átka űl oly gyermeken.
Csak a szerelmes nőnek van joga
Kesergni férje nagy lépésein,
Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.

KIMON
Ți-e teamă doar că-i slab și-l bat dușmanii?

KIMÓN
Félsz hát, anyám, hogy gyenge, megverik?

EVA
Nu! Tatăl tău viteaz e și va-nvinge,
Un lucru e de care-l tem, nu cúmva
Pe el să nu se poată-nvinge…

ÉVA
Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog,
Csak egy van, amitől őt félthetem,
Hogy önmagát nem győzi meg.

KIMON
Cum?

KIMÓN
Hogyan?

EVA
Este-un îndemn stăruitor în suflet,
Copilul meu, — e dorul de mărire.
În cercu-i strâmt e frate cu păcatul,
Dar, încălzit de-al libertății sânge,
Virtute e de cetățean. Frumoase,
Mărețe fapte cheamă la viață,
Dar, prea-ntețit, în mama lui lovește,
Luptând cu ea, din doi pân’cade unul;
Când acest glas l-ar covârși pe dânsul
Și-ar fi în stare patria să-nșele,
L-aș blestema… Să ne rugăm, copile!

ÉVA
Van a léleknek egy erős szava
A nagyravágy. A rabszolgában alszik,
Vagy szűk körében bűnné aljasul.
De vérével táplálván a szabadság,
Naggyá növeszti, mint polgárerényt.
Ez költ életre minden szép s nagyot,
De hogyha túl erős, anyjára tör,
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. —
Ha e szó benne túlerőre jutna,
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam.

(Se apropie de templu, în vreme ce mulțimea crește în piață.)

(A templom csarnokába mennek, ezalatt a térre mindig többen gyülekeznek.)

PRIMUL DIN POPOR
N-aude omul nici o veste, parcă
Nici un dușman nu ne-ar mai sta în cale.

ELSŐ A NÉPBŐL
Nem hall az ember semmi izgató
Hírt, mintha sergünk ellent sem találna.

AL DOILEA DIN POPOR
Ș-aici acasă toți pică de somn;
Pesemne nimeni nu mai face planuri
La întruparea cărora să-și deie
Plămânii săi, poporul suveran;
Din zori tot bat pe-aici necontenit.
Și nu-i un om să-mi cumpere azi votul.

MÁSODIK A NÉPBŐL
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.

PRIMUL DEMAGOG
Ce-i de făcut? Urâtul ne omoară.

ELSŐ A NÉPBŐL
Unalmas élet, mit van tenni már?

AL TREILEA DIN POPOR
Zău, n-ar strica o mică-ncurcătură.

HARMADIK A NÉPBŐL
Nem ártana egy gyönge kis zavar.

(Eva a aprins focul din fața altarului și, spălându-și mâinile, s-a pregătit pentru aducerea jertfei. Sclavele încep un imn care se întrețese în cursul scenei. Piața s-a umplut de cetățeni și popor; doi demagogi luptă pentru tribună.)

(Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra készült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő jelenetbe vegyül. A tér meg¬telt polgárokkal, néppel, két demagóg a szószékért küzd.)

PRIMUL DEMAGOG
În lături! Fugi! E locul meu aici.
De nu vorbesc, e patria-n pericol.

ELSŐ DEMAGÓG
Odább! ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.

(Mulțimeat urlă; aprobare.)

(A nép helyeslést üvölt.)

AL DOILEA DEMAGOG
Primejdie-i dacă vorbești! În lături!

MÁSODIK DEMAGÓG
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!

(Poporul râde și aplaudă.)

(A nép kacag és tapsol.)

PRIMUL DEMAGOG
Tu n-ai misiți să-ți cumpere gâtlejul.
Mi-e strâns de jale glasul, cetățeni,
Căci inima cea nobilă o doare
Văzând cum cade uriașu-n praf.
Pe-un mare om dăm jos în fața voastră
Din carul de triumf…

ELSŐ DEMAGÓG
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.

AL DOILEA DEMAGOG
Începe bine
Canalia, împodobește mielul
Și-apoi l-aduce jertfă.

MÁSODIK DEMAGÓG
Jól kezded, gonosz!
No, csak virágozd fel az állatot,
Mit áldozatra szántál.

PRIMUL DEMAGOG
La o parte!

ELSŐ DEMAGÓG
Félre innen!

DIN MULȚIME
Ce-i, fraților, de ce-ascultăm batjocuri?

A NÉPBŐL
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.

(Îl îmbrâncesc pe-al doilea demagog.)

(Rángatják a második demagógot.)

PRIMUL DEMAGOG
Oricât mă doare inima, vorbesc,
Căci eu pe tine, glorios popor,
Te prețuiesc chiar mai presus decât
Pe comandantul tău.

ELSŐ DEMAGÓG
De bármint fáj szivem, mégis beszélek,
Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,
Még hadvezérednél is többre nézlek.

AL DOILEA DEMAGOG
Pe-acești flămânzi
Cu sufletu-n arândă, care-așteaptă
Ca niște câini să cadă fărmitura
De la stăpân?… Netrebnice, nu pot
De gustul tău să tac din gură.

MÁSODIK DEMAGÓG
Ez árus lelkü, éhenholt csoportot,
Mely eb gyanánt a hulladékra les
Gazdái asztaláról? — Óh, te gyáva,
Ízlésedet nem írigyelhetem.

DIN POPOR
Jos!
E vânzător și el! Nu-l mai lăsați!

A NÉPBŐL
Le véle, ő is áruló, le véle!

(Îl îmbrâncesc și mai tare. Eva jertfește pe altar tămâie și doi porumbei.)

(Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.)

EVA
Ah, Afrodita, fumul jertfei mele
Primește-l tu și-ascultă-mi rugăciunea,
Nu lauri verzi cer frunții lui de soț,
Ci împăcarea blândă-a căsniciei.

ÉVA
Szent Aphrodíte! óh, fogadd, fogadd el
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
Nem zöld babért kérek férjem fejére,
Családi enyhet csak bajnok szivére.

(Eros, zâmbind, apare în fumul de jertfă, charidele îl înconjură și aruncă trandafiri asupra lui. Tot grupul e în pioasă rugăciune.)

(Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják s rózsákat hinte¬nek rá. Áhítatba merült csoportozat.)

SCLAVELE
Ascultă-ne-o!

A SZOLGÁLÓK
Hallgasd meg őt!

EROS
Ai binecuvântarea
Curatei inimi.

ERÓSZ
Óh, nő, a tiszta szív
Áldása rajtad! —

CHARIDELE
Să fie cu tine
Paza Charidelor!

A KHARISZOK
És a Khariszok
Oltalma véled! —

SCLAVELE
Lăudată fii!

A SZOLGÁLÓK
Hála, Aphrodíte!

PRIMUL DEMAGOG
Iubit popor, acuz pe Miltiade,
Ca vânzător de țară.

ELSŐ DEMAGÓG
Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész
Eladta a hont.

AL DOILEA DEMAGOG
Minte! Minte!
Nu-l ascultați, de nu vreți să v-ajungă
Batjocura mustrărilor târzii!

MÁSODIK DEMAGÓG
Óh, hazudsz, hazudsz!
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
Ér szégyene.

PRIMUL DIN POPOR
Mișelule! Coboară-te de-acolo!

ELSŐ A NÉPBŐL
Le onnan, szemtelen!

(Îl împing în mulțime.)

(Egészen a tömegbe sodorják.)

PRIMUL DEMAGOG
E floarea tinerimii-n mâna lui;
C-o lovitură Lemnos a cuprins
Și-acuma stă la Paros. L-au plătit!

ELSŐ DEMAGÓG
Ifjúságod virága van kezében,
Lemnoszt be bírta venni egy csapással,
S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették.

AL TREILEA DIN POPOR
Moarte lui!

HARMADIK A NÉPBŐL
Halál fejére.

PRIMUL CETĂȚEAN (Poporului)
Strigați, ori dacă nu
Cărați-vă din solda mea degrabă!

ELSŐ POLGÁR
Nos, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki.

(Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek.)

EVA (Ridicându-se)
Ce larmă-aud! Vin, dragă, să vedem!

ÉVA (felemelkedve)
Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam.

KIMON
Pe-un trădător îl judecă.

KIMÓN
Egy árulót itélnek el, anyám.

EVA
Mi-e frică,
De câte ori asupra celor mari
Văd judecata vulgului flămând.
Când strălucirea cade în noroi,
Cei întinați o văd cu bucurie,
Parc-ar vedea îndreptățirea lor.

ÉVA (a csarnok lépcsőzetére lépve)
Szivem mindig szorul, ha éhező nép
Itéletét látom nagyok felett.
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
Szemléli a pór, gúnnyal illeti,
Mint hogyha önmocskát is igazolná.

AL DOILEA DIN POPOR
Sunt răgușit și-aș vrea să strig, stăpâne!

MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.

AL DOILEA CETĂȚEAN
Aici să ai gâtlejul uns din gros!

MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.

AL DOILEA DIN POPOR
Si ce să zic?

MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?

AL DOILEA CETĂȚEAN
Tu strigă: moarte lui!

MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.

DIN POPOR
Să moară! Moarte!

A NÉPBŐL
Halál! halál! —

EVA
Despre cine-i vorba?

ÉVA
Kiről is van tehát szó?

AL DOILEA DEMAGOG (Pășind spre Eva)
De-acel ce e c-un cap mai mare ca
Tovarășii ce nu pot să i-o ierte!

MÁSODIK DEMAGÓG (hozzája lépve)
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.

EVA
E Miltiade! Zeilor puternici!
Și tu? Și tu, bătrâne Crispos, strigi,
Când dintre sclavi el te-a scăpat?

ÉVA
Miltiádészről? — Óh, nagy istenek!
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?

CRISPOS
Vai, doamnă,
Iertare-ți cer! Dar astăzi dintre noi
Se duce unul! Trei copii îmi ține
Acel ce-acum îmi poruncește votul.

KRISZPOSZ
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.

EVA
Vai, Crispos, soarta-n praf cum te târăște…
Deși te iert, când spui că ești flămând.
Dar Thersites, și tu, și voi cu toții
Ce dormitați în plin și-n bunătăți,
Căci soțul meu a alungat dușmanii
De pe la porți? Nerecunoscători…

ÉVA
Jaj neked,
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind,
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
Mert a kapuktól ellenségteket
Férjem veré el. — Óh, hálátlanok! —

THERSITES
Da, doamna mea, deși ne cade greu,
Ce-i de făcut? Așa e astăzi valul.
Cine să-și pună-n cumpănă averea,
Ca să nu-nfrunte volbura?

THERSZITÉSZ
Ah, asszonyom! keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki kockáztatja minden birtokát,
Dacolva a felgerjedett habokkal!

PRIMUL DEMAGOG
Vă spun
Să știți cu toți ce-a hotărât poporul!

ELSŐ DEMAGÓG
Kimondom hát a nép itéletét.

(Lucifer, luptător, cu fața îngrozită, vine fugind.)

(Lucifer mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.)

LUCIFER
Vestesc pierzarea! E la porți dușmanul.

LUCIFER
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!

PRIMUL DEMAGOG
Nu-i cu putință! Căpitanul nostru
Învingător nu stă-mpotriva lui?

ELSŐ DEMAGÓG
Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk
Nincs-é előttük?

LUCIFER
Chiar dânsul e dușmanul. I s-a spus
Ce fierbeți voi, în inimă mânia
S-a răscolit și până ce vorbiți
El vine-aici cu sabie și foc.

LUCIFER
Éppen ő az ellen.
Megtudta, mit forraltok ellene,
Felkelt szivében a méltó harag,
S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem.

AL DOILEA DEMAGOG
Mișeilor, vedeți ce ne-ați adus!

MÁSODIK DEMAGÓG
Ti hoztátok mindezt ránk, árulók.

DIN POPOR
Să-l omorâm, trăiască comandantul!
E vai de noi, fugiți care-ncotro!
Tot s-a sfârșit.

A NÉPBŐL
Üssük le őket. — Éljen a vezér! —
Jaj nékünk, fusson, aki merre tud. —
Mindennek vége. —

PRIMUL DEMAGOG
Nu! Nu! Să ne-nchinăm,
Veniți la porți!

ELSŐ DEMAGÓG
Nincs. Hódolni néki
Elébe a kapukhoz!

EVA
Ah, zeilor, a fost
Atât de crudă judecata care
Voia să-mi piardă soțul, dar acum
Răscumpărarea, simt, e mai amară.

ÉVA
Istenek!
Az ítélet fájt, melly által nekem
Elvesztél férjem, óh, de keserűbb,
Hogy igazoltad azt — bár visszanyerlek. —

PRIMUL DIN POPOR
Să-i prindem noi nevasta. De ne-atinge
Orașul, ea să moară și copilul.

ELSŐ A NÉPBŐL
Fogjátok el nejét; ha városunknak
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.

EVA
Eu, soțul meu, cu drag mor, dar copilul
Blestemul țării nu vreau să-l ajungă.

ÉVA
Meghalnék érted, férjem, szívesen,
Csak a hon átka gyermekem ne érné. —

KIMON
Pe mine, mamă, nu mă teme; vino,
De orice rău ne apără altarul.

KIMÓN
Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,
Megóv e szentély minden bántalomtól.

(Se urcă spre templu dinaintea grupului care-i urmărește; două nimfe coboară asupra lor ghirlande de trandafiri, în fața mulțimii care se retrage. De afară se aud trâmbiți, poporul, văicărindu-se, se retrage. Nimfele dispar.)

(Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szét¬szalad. — A nimfák eltűnnek.)

LUCIFER (Râde frecându-și mâinile.)
Ce glumă bună! Mintea să petreacă,
Să râdă-atunci când inimi se zdrobesc…
(Întorcându-se spre altar.)
Numai frumosu-acesta, pururi tânăr,
De n-ar fi-n veci să mă neliniștească!
În preajma lui fiori de gheață simt
Și mi-e străină lumea lui, în care
Chiar trupul gol nevinovat apare,
Păcatul — sfânt, în vreme ce ursita
Cu trandafiri măreț încununată
Și cu sărutul dulce-al simplității
Îmbată mintea! Unde mai întârzii
Tu, lumea mea de chin și îndoială,
Ca să împrăștii tremurul de vise
Ce-n lupta lui pe omul care cade
De-atâtea ori îl întărește iarăși?
Dar să vedem atunci când moartea neagră
Cu groaza ei va coborâ-ntre voi:
Nu s-o sfârși neputincios și searbăd
Ăst joc pitic de umbre urâcioase?

LUCIFER (kacagva kezét dörzsöli)
Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek
Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
(a templom felé fordulva)
Csak e mindig megifjuló, örökké
Szépnek látása ne zavarna folyvást.
Úgy fázom idegenszerű körében,
Mely a mezetlent is szemérmetessé,
A bűnt nemessé és a végzetet
Magasztossá teszi rózsáival
S az egyszerűség csókos ajkival. —
Mért késik oly soká az én világom,
A torzalak, a kétes rémület,
Hogy elriassza e káprázatot,
Mely küzdelmemben a már-már bukó
Embert mindannyiszor fölkelti újra. —
De majd meglátjuk, hogyha a halál
Borzalma eljő hozzánk nemsokára,
Unalmas árnyjátéktoknak vajon
Nem lesz-e akkor itt végső határa.

(A nép közé vegyül.)

(Adam, ca Miltiade, e condus rănit în fruntea ostașilor. Înaintea lui, demagogii și poporul cerșind iertare.)

(Ádám mint Miltiádész, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesülten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok.)

DIN POPOR
Iertare! Să trăiască comandantul!

A NÉPBŐL
Éljen vezérünk. Könyörülj, nagy ember.

ADAM
Voi, ce-ați greșit, de cereți mila mea,
Ce poate da cel slab celui puternic?
Dar unde-mi sunt nevasta și copilul?
De ce nu vin? Doar n-au pățit nimic?

ÁDÁM
Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?
S a gyöngétől mit kérhet az erős? —
De nőm nem jő elém, se gyermekem;
Tán csak nem érte őket bántalom! — —

EVA
De ce mai vii? De ce, o, Miltiade,
Întoarcerea, când nici nevestei tale
În stare nu-i să-i facă-o bucurie?
Ajută-mă, copilul meu… Eu cad…
Nici nume bun nu-ți lasă tatăl tău.

ÉVA
Ah, Miltiádész, mért is jössz, ha nőd
Sem bír örülni jöttödön. — Fiam,
Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel… Ah,
Még jó nevet se hágy reád atyád! —

ADAM
Nu înțeleg… Poporul cere milă,
Tu blestemi, iar eu sânger pentru țară.

ÁDÁM
Mi ez? nem értem. A nép esdekel,
Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért. —

EVA
E rana mea și-a patriei mai mare!
De ce te-ntorci în fruntea oștii? Spune!

ÉVA
De jobban vérzik a hon és szivem.
Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén. —

ADAM
Se cade doar să mă-nsoțească ei!
Eu m-am întors, căci rana nu mă lasă
Pe mai departe-n slujba ce purtam.
În mâna lor, la cei ce m-au trimis,
În fața lor, poporul suveran,
Eu azi repun puterea ce-am avut.
Rămas bun, deci, tovarăși dragi, vă las…
Voi scump plătirăți pacea vetrei voastre…
Iar spada mea acum, Athene Pallas,
Sfințită-o pun lângă altarul tău.

ÁDÁM
Nem illet-é rangomban ily kiséret?
Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged
Továbbra is tisztemnek megfelelni.
Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,
A felséges népnek kezébe téve
Hatalmamat, beszámoljak neki.
Im, elbocsátlak, bajnok társaim,
Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.
S most én is e kardot, Athéne Pallasz,
Szentelve tűzöm oltárod fölé.

(E condus pe treptele altarului. Ostașii i se împrăștie.)

(Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei eloszolnak.)

EVA (Aruncându-se de gâtul bărbatului.)
A, Miltiade! Cea mai fericită-i
Nevasta ta! Ce bun ești tu și mare —
Copilul vezi cum seamănă cu tine,
Ce mare-i și frumos…

ÉVA (férje nyakába borulva)
Ah, Miltiádész, hol van boldogabb nő,
Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!
Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos
Hozzád, mi nagy, mi szép!

ADAM
Iubiții mei!

ÁDÁM
Ti kedvesek!

KIMON
Știam eu doar că ce va face tata
Va face bine!

KIMÓN
Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,
Az jól van téve. —

EVA
Nu mă rușina!
De la-nceput eu trebuia să știu…

ÉVA
Óh, ne szégyeníts meg,
Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban.

ADAM
Atârnă-mi spada, dragul meu copil!

ÁDÁM
Fiam! Atyád kardját mutasd be te.
KIMÓN (a kardot felakasztva)

KIMON (Atârnând spada.)
Primește scumpă spada mea, zeiță,
Pân’ voi veni o dată să ți-o cer!

Óvd, istenasszony, ezt a drága kardot,
Mig egykor érte hozzád eljövök.

EVA
Eu dau tămâie jertfei indoite;
Privește, Pallas, tu, din cer, la noi!

ÉVA
E kettős áldozathoz az anya
Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le.