A kis herceg / Malý princ — w językach węgierskim i słowackim. Strona 6

Węgiersko-słowacka dwujęzyczna książka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry

Malý princ

— Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik — felelte a geográfus. — Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.

— Či sú sopky vyhasnuté alebo činné, to je nám zemepiscom jedno. Nám záleží na vrchu. Ten sa nemení.

— De mit jelent az, hogy „múlékony”? — makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

— Ale čo znamená pominuteľné? — opakoval Malý princ, ktorý sa nikdy v živote nevzdal otázky, keď ju už raz položil.

— Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

— To znamená čosi, čo je ohrozené blízkym zánikom.

— Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

— Moja kvetina je ohrozená blízkym zánikom?

— Úgy bizony.

— Pravdaže.

„Múlékony a virágom — gondolta a kis herceg —, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!”

„Moja kvetina je pominuteľná,“ vravel si Malý princ, „a má iba štyri tŕne, aby sa mohla brániť proti svetu. A ja som ju nechal doma celkom samu.“

Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.

Po prvý raz sa v ňom ozvala ľútosť. Ale znova si dodal odvahy.

— Mit tanácsol uraságod? — kérdezte. — Milyen bolygót látogassak meg!

— A čo mi radíte, čo by som si mal ísť pozrieť? — spýtal sa.

— A Földet — felelte a földrajztudós. — Jó híre van…

— Planétu Zem, — odpovedal zemepisec. — Má dobrú povesť.

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.

A Malý princ odišiel, mysliac na svoju kvetinu.

XVI

XVI

A hetedik bolygó tehát a Föld volt.

Siedma planéta bola teda zem.

Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzletember, hét és fél millió részeges, háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd fölnőtt.

Zem nie je hocijaká planéta. Je na nej stojedenásť kráľov (nezabúdajúc, prirodzene, na černošských kráľov), sedemtisíc zemepiscov, deväťstotisíc biznismenov, sedem a pol milióna pijanov, tristojedenásť miliónov márnivcov, to znamená asi dve miliardy dospelých.

Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagyságáról, gondoljuk meg, hogy az elektromosság fölfedezése előtt a hat kontinensen egész hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.

Aby ste mali správnu predstavu o veľkosti Zeme, poviem vám, že pred vynájdením elektriny bolo treba na všetkých šiestich kontinentoch vydržiavať ozajstnú armádu štyristošesťdesiatdvatisíc päťstojedenásť obsluhovačov pouličných lámp.

Kissé távolabbról nézve mindez pompás látványt nyújtott. A hadmozdulatok éppolyan szabályozottan folytak, mint egy balett mozgása egy opera színpadán.

Pri pohľade z väčšej výšky to pôsobilo nádherným dojmom. Pohyby tejto armády boli riadené ako pohyby baletu v opere.

Kezdték az új-zélandi és az ausztráliai lámpagyújtogatók. Meggyújtották a lampionjaikat, aztán aludni mentek. Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd ők is eltűntek a kulisszák mögött.

Najprv prišli na rad zažíhači pouličných lámp na Novom Zélande a v Austrálii. Potom, keď pozažíhali svoje lampy, išli spať. Vtedy nastúpili do tohto tanca lampári v Číne a na Sibíri. Potom aj oni obratne zmizli za kulisami.

Most került sor az oroszországi és indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiakra. Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra.

Tu prišli na rad ruskí a indickí lampári. Potom africkí a európski. Nato juhoamerickí. Trošku neskôr severoamerickí.

És sosem vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerű volt!

A nikdy si nepomýlili poradie, podľa ktorého mali nastúpiť na scénu. Bolo to veľkolepé.

Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörődöm módra: az Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a Déli-sark egyetlen lámpájáé. Ők évente csupán kétszer dolgoztak.

Iba obsluhovač jedinej pouličnej lampy na severnom póle a jeho druh, obsluhovač jedinej pouličnej lampy na južnom póle, viedli záhaľčivý a bezstarostný život: pracovali dva razy do roka.

ХVII

XVII

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igenigen kevéske helyet foglalnak el a Földön.

Keď chce byť človek vtipný, stáva sa mu, že trošku klame. Nebol som veľmi čestný, keď som vám rozprával o lampároch. Riskujem, že vyvolám falošnú predstavu o našej planéte u všetkých, čo ju nepoznajú. Ľudia zaberajú na Zemi veľmi málo miesta.

Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.

Keby tie dve miliardy obyvateľov, ktorí zaľudňujú Zem, stáli trochu natlačení ako na tábore ľudu, ľahko by sa vošli na námestie dvadsať míľ dlhé a dvadsať míľ široké. Ľudstvo by sa mohlo vtlačiť na najmenší ostrovček Tichého oceána.

A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.

Dospelí vám určite nebudú veriť. Predstavujú si, že zaberajú veľa miesta. Pripadajú si obrovskí ako baobaby. Poraďte im teda, aby si to vypočítali. Zbožňujú číslice: bude sa im to páčiť. Ale vy nestrácajte čas takouto nudnou prácou. Je to zbytočné. Veď mi dôverujete.

A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

Len čo Malý princ pristál na Zemi, bol veľmi prekvapený, že nikoho nevidí. Už sa obával, že si zmýlil planétu, keď sa vtom v piesku pohol akýsi prstenec farby mesiaca.

— Jó éjszakát! — mondta a kis herceg, csak úgy találomra.

— Dobrú noc, — povedal Malý princ pre každý prípad.

— Jó éjszakát! — felelte a kígyó.

— Dobrú noc, — odpovedal had.

— Melyik bolygóra estem? — kérdezte a kis herceg.

V piesku sa pohol akýsi prstenec..
— Na ktorú planétu som spadol? — spýtal sa Malý princ.

— A Földre, Afrikában — felelte a kígyó.

— Na Zem, do Afriky, — odpovedal had.

— Ó… Hát senki sincs a Földön?

— Ach!… Na Zemi teda nikto nie je?

— Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy — mondta a kígyó.

— Tu je púšť. Na púšťach nikto nie je. Zem je veľká, — povedal had.

A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.

Malý princ si sadol na kameň a zahľadel sa na oblohu.

— Nem tudom — mondta —, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk… De milyen messze van!

— Rád by som vedel, — ozval sa, — či hviezdy nežiaria pre to, aby si každý mohol jedného dňa vyhľadať tú svoju. Pozri sa na moju planétu. Je práve nad nami… Ale ako je ďaleko!

— Szép csillag — mondta a kígyó. — Mit keresel itt?

— Je krásna, — povedal had. — Prečo si sem prišiel?

— Nézeteltérésem támadt egy virággal — mondta a kis herceg.

— Mám starosti s jednou kvetinou.

— Hajaj! — mondta a kígyó.

— Ach! — vzdychol had.

És sokáig hallgattak.

A zmĺkli.

— Hol vannak az emberek? — kérdezte később a kis herceg. — Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

— Kde sú ľudia? — ozval sa napokon Malý princ. — Človek sa na púšti cíti trochu osamelý…

— Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem — mondta a kígyó.

— Človek je osamelý aj medzi ľuďmi, — povedal had.

A kis herceg hosszasan szemügyre vette.

Malý princ sa naňho nadlho zahľadel.

— Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam…

— Ty si čudné zviera, — povedal mu nakoniec, — tenké ako prst…

— De bármilyen király ujjánál hatalmasabb — mondta a kígyó.

— Ale som mocnejší ako prst hocijakého kráľa, — odpo— vedal had.

A kis herceg elmosolyodott.

Malý princ sa usmial:

— Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs… utazni se tudsz.

— Nie si veľmi mocný… nemáš ani nožičky… ani cestovať nemôžeš…

— De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én — mondta a kígyó.

— Môžem ťa uniesť ďalej ako loď, — povedal had.

Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.

Okrútil sa Malému princovi okolo členka ako zlatý náramok.

— Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik — mondta. — Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.

— Keď sa niekoho dotknem, vrátim ho zemi, z ktorej vyšiel, — dodal ešte. — Ale ty si čistý a prichádzaš z hviezdy…

A kis herceg nem felelt.

Malý princ neodpovedal.

— Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én…

— Je mi ťa ľúto, si taký slabý na tejto Zemi zo žuly. Môžem ti jedného dňa pomôcť, ak sa ti bude priveľmi čnieť za tvojou planétou. Ja môžem…

— Ó! — mondta a kis herceg. — Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?

— Och! Veľmi dobre som ti rozumel, — povedal Malý princ. — Ale prečo hovoríš ustavične v hádankách?

— Valamennyit megfejtem — mondta a kígyó.

— Ja ich všetky rozlúštim, — povedal had.

És hallgattak utána tovább.

A zmĺkli.

XVIII

XVIII

A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.

Malý princ šiel cez púšť a nikoho nestretol, zazrel iba jednu kvetinu. Bola to kvetina s tromi korunnými lupienkami, také nič.

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

— Dobrý deň, — povedal Malý princ.

— Jó napot! — mondta a virág.

— Dobrý deň, — odpovedala kvetina.

— Hol vannak az emberek? — kérdezte udvariasan a kis herceg.

— Kde sú ľudia? — spýtal sa zdvorilo Malý princ.

A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.

Kvetina videla jedného dňa prechádzať okolo karavánu.

— Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.

— Ľudia? Myslím, že ich je šesť alebo sedem. Sú to už roky, čo som ich zazrela. Ale nikdy sa nevie, kde ich stretneme. Vietor ich unáša. Nemajú korene, to im veľmi prekáža.

— Viszontlátásra — mondta a kis herceg.

— Zbohom, — povedal Malý princ.

— Viszontlátásra — mondta a virág.

— Zbohom, — odpovedala kvetina.

XIX

XIX

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. „Egy ekkora hegyről — gondolta — egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert.” De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

Malý princ vystúpil na vysoký vrch. Jediné vrchy, čo kedy poznal, boli tri sopky, ktoré mu siahali po kolená. A vyhasnutú sopku používal ako sedačku. „Z takého vysokého vrchu, ako je tento,“ povedal si potom, „uvidím celú planétu a všetkých ľudí…“ Ale zazrel iba ostré vrcholky skál.

— Jó napot! — mondta találomra.

— Dobrý deň, — zvolal pre každý prípad.

— Jó napot!… Jó napot!… Jó napot!… — válaszolta a visszhang.

— Dobrý deň… dobrý deň… dobrý deň… — odpovedala ozvena.

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg.

— Kto ste? — spýtal sa Malý princ.

— Ki vagy… ki vagy… ki vagy… — felelte a visszhang.

— Kto ste… kto ste… kto ste… — odpovedala ozvena.

— Légy a barátom, olyan egyedül vagyok — mondta.

— Buďte mojimi priateľmi, som sám, — povedal.

— Egyedül vagyok… egyedül vagyok… egyedül vagyok — felelte a visszhang.

— Som sám… som sám… som sám… — odpovedala ozvena.

„Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós.

„Aká čudná planéta!“ pomyslel si . „Je celá vyprahnutá a celá zašpicatená a celá slaná.

És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik… Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést…”

A ľudia nemajú predstavivosť. Opakujú, čo sa im povie… U mňa doma som mal kvetinu: ona hovorila vždy prvá…

ХX

XX

Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra. És az utak mind az emberekhez vezetnek.

Ale stalo sa, že Malý princ po dlhej chôdzi po piesku, po skalách a po snehu našiel konečne cestu. A všetky cesty vedú k ľuďom.

— Jó napot! — mondta.

— Dobrý deň, — povedal.

Virágzó rózsakert előtt állt.

Bola to záhrada plná rozkvitnutých ruží.

— Jó napot! — mondták a rózsák.

— Dobrý deň, — odpovedali ruže.

A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.

Malý princ sa na ne zahľadel. Všetky sa podobali jeho kvetine.

— Kik vagytok? — kérdezte meghökkenten.

— Kto ste? — spýtal sa ich celý ohromený.

— Rózsák vagyunk — felelték a rózsák.

— My sme ruže, — odpovedali ruže.

— Ó! — mondta a kis herceg.

— Ach! — vzdychol Malý princ…

És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!

A cítil sa veľmi nešťastný. Jeho kvetina mu vravela, že je jediná svojho druhu vo vesmíre. A tu ich bolo päťtisíc, všetky rovnaké, v jedinej záhrade!

„Hogy bosszankodnék, ha látná! — gondolta. — Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen…”

Veľmi by ju to urazilo,“ povedal si, „keby to videla… Strašne by kašlala a predstierala by, že umiera, len aby nebola smiešna. A ja by som sa musel tváriť, že ju ošetrujem, lebo inak by si naozaj spôsobila smrť, len aby aj mňa ponížila.“

És utána még ezt gondolta: „Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg…”

Potom si ešte povedal: „Myslel som, že som bohatý, že mám jedinečnú kvetinu, a mám len obyčajnú ružu. Ona a moje tri sopky, čo mi siahajú po kolená, a jedna je možno navždy vyhasnutá, nerobia veru zo mňa veľmi významného princa…“

Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

A ľahol si do trávy a plakal.

XXI

XXI

Akkor jelent meg a róka.

Vtom sa zjavila líška.

— Jó napot! — mondta a róka.

— Dobrý deň, — povedala líška.

— Jó napot! — felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

— Dobrý deň, — zdvorilo odpovedal Malý princ, obrátil sa, ale nič nevidel.

— Itt vagyok az almafa alatt — mondta a hang.

— Som tu, — ozval sa ten hlas, — pod jabloňou…

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg. — Csinosnak csinos vagy…

— Kto si? — spýtal sa Malý princ. — Si veľmi pekná…

— Én vagyok a róka — mondta a róka.

— Ja som líška, — povedala líška.

— Gyere, játsszál velem — javasolta a kis herceg. — Olyan szomorú vagyok…

— Poď sa so mnou hrať, — navrhol jej Malý princ. — Som taký smutný…

— Nem játszhatom veled — mondta a róka. — Nem vagyok megszelídítve.

— Nemôžem sa s tebou hrať, — povedala líška. — Nie som skrotená.

— Ó, bocsánat! — mondta a kis herceg.

— Ach, prepáč! — povedal Malý princ.