A kis herceg / MalĂœ princ — w językach węgierskim i sƂowackim. Strona 6

Węgiersko-sƂowacka dwujęzyczna ksiÄ…ĆŒka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry

MalĂœ princ

— SzĂĄmunkra teljessĂ©ggel mindegy, hogy egy vulkĂĄn kialudt-e, vagy mƱködik — felelte a geogrĂĄfus. — NekĂŒnk csak a hegy szĂĄmĂ­t. Az pedig nem vĂĄltozik.

— Či sĂș sopky vyhasnutĂ© alebo činnĂ©, to je nĂĄm zemepiscom jedno. NĂĄm zĂĄleĆŸĂ­ na vrchu. Ten sa nemenĂ­.

— De mit jelent az, hogy „mĂșlĂ©kony”? — makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kĂ©rdĂ©st, nem tĂĄgĂ­tott tƑle soha többet.

— Ale čo znamenĂĄ pominuteÄŸnĂ©? — opakoval MalĂœ princ, ktorĂœ sa nikdy v ĆŸivote nevzdal otĂĄzky, keď ju uĆŸ raz poloĆŸil.

— Azt jelenti, hogy elƑbb-utĂłbb megsemmisĂŒl.

— To znamenĂĄ čosi, čo je ohrozenĂ© blĂ­zkym zĂĄnikom.

— Az Ă©n virĂĄgom elƑbb-utĂłbb megsemmisĂŒl?

— Moja kvetina je ohrozená blízkym zánikom?

— Úgy bizony.

— PravdaĆŸe.

„MĂșlĂ©kony a virĂĄgom — gondolta a kis herceg —, s mindössze nĂ©gy tĂŒskĂ©je van, hogy a vilĂĄgtĂłl vĂ©dekezzĂ©k! És Ă©n magĂĄra hagytam otthon!”

„Moja kvetina je pominuteÄŸnĂĄ,“ vravel si MalĂœ princ, „a mĂĄ iba ĆĄtyri tƕne, aby sa mohla brĂĄniĆ„ proti svetu. A ja som ju nechal doma celkom samu.“

Most Ă©rzett elƑször valami lelkifurdalĂĄs-fĂ©lĂ©t. De nyomban összeszedte magĂĄt.

Po prvĂœ raz sa v ƈom ozvala ÄŸĂștosĆ„. Ale znova si dodal odvahy.

— Mit tanĂĄcsol urasĂĄgod? — kĂ©rdezte. — Milyen bolygĂłt lĂĄtogassak meg!

— A čo mi radĂ­te, čo by som si mal Ă­sĆ„ pozrieĆ„? — spĂœtal sa.

— A Földet — felelte a földrajztudĂłs. — JĂł hĂ­re van


— PlanĂ©tu Zem, — odpovedal zemepisec. — MĂĄ dobrĂș povesĆ„.

A kis herceg Ăștra kelt, de közben egyre a virĂĄgjĂĄra gondolt.

A MalĂœ princ odiĆĄiel, mysliac na svoju kvetinu.

XVI

XVI

A hetedik bolygó tehåt a Föld volt.

Siedma planéta bola teda zem.

Ez a Föld nem akĂĄrmilyen bolygĂł ĂĄm! Van rajta szĂĄztizenegy kirĂĄly (beleszĂĄmĂ­tva termĂ©szetesen a nĂ©ger kirĂĄlyokat is), hĂ©tezer geogrĂĄfus, kilencszĂĄzezer ĂŒzletember, hĂ©t Ă©s fĂ©l milliĂł rĂ©szeges, hĂĄromszĂĄztizenegymilliĂł hiĂș, vagyis körĂŒlbelĂŒl kĂ©tmilliĂĄrd fölnƑtt.

Zem nie je hocijakĂĄ planĂ©ta. Je na nej stojedenĂĄsĆ„ krĂĄÄŸov (nezabĂșdajĂșc, prirodzene, na černoĆĄskĂœch krĂĄÄŸov), sedemtisĂ­c zemepiscov, devÀƄstotisĂ­c biznismenov, sedem a pol miliĂłna pijanov, tristojedenĂĄsĆ„ miliĂłnov mĂĄrnivcov, to znamenĂĄ asi dve miliardy dospelĂœch.

Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagysĂĄgĂĄrĂłl, gondoljuk meg, hogy az elektromossĂĄg fölfedezĂ©se elƑtt a hat kontinensen egĂ©sz hadseregnyi lĂĄmpagyĂșjtogatĂłt kellett alkalmazni, szĂĄm szerint nĂ©gyszĂĄzhetvenkĂ©tezer-ötszĂĄztizenegyet.

Aby ste mali sprĂĄvnu predstavu o veÄŸkosti Zeme, poviem vĂĄm, ĆŸe pred vynĂĄjdenĂ­m elektriny bolo treba na vĆĄetkĂœch ĆĄiestich kontinentoch vydrĆŸiavaĆ„ ozajstnĂș armĂĄdu ĆĄtyristoĆĄesĆ„desiatdvatisĂ­c pÀƄstojedenĂĄsĆ„ obsluhovačov pouličnĂœch lĂĄmp.

KissĂ© tĂĄvolabbrĂłl nĂ©zve mindez pompĂĄs lĂĄtvĂĄnyt nyĂșjtott. A hadmozdulatok Ă©ppolyan szabĂĄlyozottan folytak, mint egy balett mozgĂĄsa egy opera szĂ­npadĂĄn.

Pri pohÄŸade z vĂ€ÄĆĄej vĂœĆĄky to pĂŽsobilo nĂĄdhernĂœm dojmom. Pohyby tejto armĂĄdy boli riadenĂ© ako pohyby baletu v opere.

KezdtĂ©k az Ășj-zĂ©landi Ă©s az ausztrĂĄliai lĂĄmpagyĂșjtogatĂłk. MeggyĂșjtottĂĄk a lampionjaikat, aztĂĄn aludni mentek. UtĂĄna belĂ©ptek a tĂĄncba a kĂ­nai meg a szibĂ©riai lĂĄmpagyĂșjtogatĂłk; majd Ƒk is eltƱntek a kulisszĂĄk mögött.

Najprv priĆĄli na rad zaĆŸĂ­hači pouličnĂœch lĂĄmp na Novom ZĂ©lande a v AustrĂĄlii. Potom, keď pozaĆŸĂ­hali svoje lampy, iĆĄli spaĆ„. Vtedy nastĂșpili do tohto tanca lampĂĄri v Číne a na SibĂ­ri. Potom aj oni obratne zmizli za kulisami.

Most kerĂŒlt sor az oroszorszĂĄgi Ă©s indiai lĂĄmpagyĂșjtogatĂłkra. UtĂĄnuk az eurĂłpaiakra Ă©s az afrikaiakra. AztĂĄn a dĂ©l-amerikaiakra. AztĂĄn az Ă©szak-amerikaiakra.

Tu priĆĄli na rad ruskĂ­ a indickĂ­ lampĂĄri. Potom africkĂ­ a eurĂłpski. Nato juhoamerickĂ­. TroĆĄku neskĂŽr severoamerickĂ­.

És sosem vĂ©tettĂ©k el szĂ­nre lĂ©pĂ©sĂŒk rendjĂ©t. NagyszerƱ volt!

A nikdy si nepomĂœlili poradie, podÄŸa ktorĂ©ho mali nastĂșpiĆ„ na scĂ©nu. Bolo to veÄŸkolepĂ©.

Mindössze kĂ©t lĂĄmpagyĂșjtogatĂł Ă©lt henyĂ©n Ă©s nemtörƑdöm mĂłdra: az Északi-sark egyetlen lĂĄmpĂĄjĂĄnak gyĂșjtogatĂłja, valamint kartĂĄrsa, a DĂ©li-sark egyetlen lĂĄmpĂĄjĂĄĂ©. Ɛk Ă©vente csupĂĄn kĂ©tszer dolgoztak.

Iba obsluhovač jedinej pouličnej lampy na severnom pĂłle a jeho druh, obsluhovač jedinej pouličnej lampy na juĆŸnom pĂłle, viedli zĂĄhağčivĂœ a bezstarostnĂœ ĆŸivot: pracovali dva razy do roka.

Đ„VII

XVII

Ha az ember mindenĂĄron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egĂ©szen szavahihetƑ, amikor a lĂĄmpagyĂșjtogatĂłkrĂłl beszĂ©ltem. Így aztĂĄn fĂ©lƑ, hogy hamis fogalmat adok bolygĂłnkrĂłl azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igenigen kevĂ©ske helyet foglalnak el a Földön.

Keď chce byĆ„ človek vtipnĂœ, stĂĄva sa mu, ĆŸe troĆĄku klame. Nebol som veÄŸmi čestnĂœ, keď som vĂĄm rozprĂĄval o lampĂĄroch. Riskujem, ĆŸe vyvolĂĄm faloĆĄnĂș predstavu o naĆĄej planĂ©te u vĆĄetkĂœch, čo ju nepoznajĂș. Äœudia zaberajĂș na Zemi veÄŸmi mĂĄlo miesta.

Ha a Föld kĂ©tmilliĂĄrd lakosa kissĂ© szorosabban egymĂĄs mellĂ© ĂĄllna, olyasformĂĄn, mint pĂ©ldĂĄul egy futballmeccsen, könnyen elfĂ©rne egy hĂșszezer nĂ©gyzetmĂ©ternyi tĂ©ren. Az egĂ©sz emberisĂ©get össze lehetne zsĂșfolni a Csendes-ĂłceĂĄn legparĂĄnyibb kis szigetĂ©re.

Keby tie dve miliardy obyvateÄŸov, ktorĂ­ zaÄŸudƈujĂș Zem, stĂĄli trochu natlačenĂ­ ako na tĂĄbore ÄŸudu, ÄŸahko by sa voĆĄli na nĂĄmestie dvadsaĆ„ mĂ­ÄŸ dlhĂ© a dvadsaĆ„ mĂ­ÄŸ ĆĄirokĂ©. Äœudstvo by sa mohlo vtlačiĆ„ na najmenĆĄĂ­ ostrovček TichĂ©ho oceĂĄna.

A fölnƑttek ezt persze nem hinnĂ©k el. Ɛk igen nagy helyet tulajdonĂ­tanak maguknak. Azt kĂ©pzelik magukrĂłl, hogy tekintĂ©lyesek, akĂĄr a majomkenyĂ©rfĂĄk. Föl lehet szĂłlĂ­tani Ƒket: tessĂ©k, szĂĄmoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imĂĄdjĂĄk a szĂĄmokat. De ne vesztegessĂ©tek az idƑtöket ilyen föladatra. Fölösleges. InkĂĄbb higgyetek nekem.

DospelĂ­ vĂĄm určite nebudĂș veriĆ„. PredstavujĂș si, ĆŸe zaberajĂș veÄŸa miesta. PripadajĂș si obrovskĂ­ ako baobaby. Poraďte im teda, aby si to vypočítali. ZboĆŸĆˆujĂș číslice: bude sa im to páčiĆ„. Ale vy nestrĂĄcajte čas takouto nudnou prĂĄcou. Je to zbytočnĂ©. Veď mi dĂŽverujete.

A kis herceg tehĂĄt, amint földet Ă©rt, alaposan meglepƑdött, hogy egy teremtett lelket sem lĂĄt. MĂĄr-mĂĄr attĂłl fĂ©lt, elvĂ©tette a bolygĂłt, amikor a homokban megmozdult elƑtte egy holdszĂ­nƱ gyƱrƱ.

Len čo MalĂœ princ pristĂĄl na Zemi, bol veÄŸmi prekvapenĂœ, ĆŸe nikoho nevidĂ­. UĆŸ sa obĂĄval, ĆŸe si zmĂœlil planĂ©tu, keď sa vtom v piesku pohol akĂœsi prstenec farby mesiaca.

— JĂł Ă©jszakĂĄt! — mondta a kis herceg, csak Ășgy talĂĄlomra.

— DobrĂș noc, — povedal MalĂœ princ pre kaĆŸdĂœ prĂ­pad.

— JĂł Ă©jszakĂĄt! — felelte a kĂ­gyĂł.

— DobrĂș noc, — odpovedal had.

— Melyik bolygĂłra estem? — kĂ©rdezte a kis herceg.

V piesku sa pohol akĂœsi prstenec..
— Na ktorĂș planĂ©tu som spadol? — spĂœtal sa MalĂœ princ.

— A Földre, AfrikĂĄban — felelte a kĂ­gyĂł.

— Na Zem, do Afriky, — odpovedal had.

— Ó
 HĂĄt senki sincs a Földön?

— Ach!
 Na Zemi teda nikto nie je?

— Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy — mondta a kĂ­gyĂł.

— Tu je pĂșĆĄĆ„. Na pĂșĆĄĆ„ach nikto nie je. Zem je veÄŸkĂĄ, — povedal had.

A kis herceg leĂŒlt egy kƑre, Ă©s szemĂ©t az Ă©gre emelte.

MalĂœ princ si sadol na kameƈ a zahÄŸadel sa na oblohu.

— Nem tudom — mondta —, nem azĂ©rt vannak-e kivilĂĄgĂ­tva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalĂĄlhassa a magĂĄĂ©t. NĂ©zd csak, az ott az Ă©n bolygĂłm. Éppen fölöttĂŒnk
 De milyen messze van!

— RĂĄd by som vedel, — ozval sa, — či hviezdy neĆŸiaria pre to, aby si kaĆŸdĂœ mohol jednĂ©ho dƈa vyhÄŸadaĆ„ tĂș svoju. Pozri sa na moju planĂ©tu. Je prĂĄve nad nami
 Ale ako je ďaleko!

— SzĂ©p csillag — mondta a kĂ­gyĂł. — Mit keresel itt?

— Je krásna, — povedal had. — Prečo si sem priơiel?

— NĂ©zeteltĂ©rĂ©sem tĂĄmadt egy virĂĄggal — mondta a kis herceg.

— Mám starosti s jednou kvetinou.

— Hajaj! — mondta a kígyó.

— Ach! — vzdychol had.

És sokáig hallgattak.

A zmÄșkli.

— Hol vannak az emberek? — kĂ©rdezte kĂ©sƑbb a kis herceg. — Itt a sivatagban olyan egyedĂŒl van az ember.

— Kde sĂș ÄŸudia? — ozval sa napokon MalĂœ princ. — Človek sa na pĂșĆĄti cĂ­ti trochu osamelĂœâ€Š

— Nincs kevĂ©sbĂ© egyedĂŒl az emberek közt sem — mondta a kĂ­gyĂł.

— Človek je osamelĂœ aj medzi ÄŸuďmi, — povedal had.

A kis herceg hosszasan szemĂŒgyre vette.

MalĂœ princ sa naƈho nadlho zahÄŸadel.

— Furcsa jĂłszĂĄg vagy, vĂ©kony, mint az ujjam


— Ty si čudnĂ© zviera, — povedal mu nakoniec, — tenkĂ© ako prst


— De bármilyen király ujjánál hatalmasabb — mondta a kígyó.

— Ale som mocnejĆĄĂ­ ako prst hocijakĂ©ho krĂĄÄŸa, — odpo— vedal had.

A kis herceg elmosolyodott.

MalĂœ princ sa usmial:

— Nem mondhatnĂĄm, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen mĂ©g lĂĄbad sincs
 utazni se tudsz.

— Nie si veÄŸmi mocnĂœâ€Š nemĂĄĆĄ ani noĆŸičky
 ani cestovaĆ„ nemĂŽĆŸeơ


— De nincs az a hajĂł, amelyik messzebbre bĂ­rna vinni, mint Ă©n — mondta a kĂ­gyĂł.

— MĂŽĆŸem Ć„a uniesĆ„ ďalej ako loď, — povedal had.

Azzal, mint egy aranypĂĄnt, a kis herceg bokĂĄjĂĄra tekeredett.

OkrĂștil sa MalĂ©mu princovi okolo členka ako zlatĂœ nĂĄramok.

— Akit Ă©n megĂ©rintek, azt visszaadom a földnek, ahonnĂ©t szĂĄrmazik — mondta. — Te azonban tiszta vagy, Ă©s egy csillagrĂłl jöttĂ©l.

— Keď sa niekoho dotknem, vrĂĄtim ho zemi, z ktorej vyĆĄiel, — dodal eĆĄte. — Ale ty si čistĂœ a prichĂĄdzaĆĄ z hviezdy


A kis herceg nem felelt.

MalĂœ princ neodpovedal.

— Olyan gyönge vagy ezen a grĂĄnit Földön, hogy megesik rajtad a szĂ­vem. Ha egy szĂ©p napon majd nagyon visszavĂĄgyol a bolygĂłdra, segĂ­thetek rajtad. Mert Ă©n


— Je mi Ć„a ÄŸĂșto, si takĂœ slabĂœ na tejto Zemi zo ĆŸuly. MĂŽĆŸem ti jednĂ©ho dƈa pomĂŽcĆ„, ak sa ti bude priveÄŸmi čnieĆ„ za tvojou planĂ©tou. Ja mĂŽĆŸem


— Ó! — mondta a kis herceg. — Értem, nagyon is Ă©rtem. De miĂ©rt beszĂ©lsz mindig rejtĂ©lyekben?

— Och! VeÄŸmi dobre som ti rozumel, — povedal MalĂœ princ. — Ale prečo hovorĂ­ĆĄ ustavične v hĂĄdankĂĄch?

— Valamennyit megfejtem — mondta a kígyó.

— Ja ich vĆĄetky rozlĂșĆĄtim, — povedal had.

És hallgattak utána tovább.

A zmÄșkli.

XVIII

XVIII

A kis herceg nekivĂĄgott a sivatagnak, de nem talĂĄlkozott, csak egy virĂĄggal. Egy hĂĄromszirmĂș, semmi kis virĂĄggal.

MalĂœ princ ĆĄiel cez pĂșĆĄĆ„ a nikoho nestretol, zazrel iba jednu kvetinu. Bola to kvetina s tromi korunnĂœmi lupienkami, takĂ© nič.

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

— DobrĂœ deƈ, — povedal MalĂœ princ.

— Jó napot! — mondta a virág.

— DobrĂœ deƈ, — odpovedala kvetina.

— Hol vannak az emberek? — kĂ©rdezte udvariasan a kis herceg.

— Kde sĂș ÄŸudia? — spĂœtal sa zdvorilo MalĂœ princ.

A virĂĄg lĂĄtott egyszer egy bandukolĂł karavĂĄnt.

Kvetina videla jedného dƈa prechådzaƄ okolo karavånu.

— Az emberek? Van belƑlĂŒk, azt hiszem, hat vagy hĂ©t. Évekkel ezelƑtt lĂĄttam Ƒket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja Ƒket a szĂ©l. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerĂŒk.

— Äœudia? MyslĂ­m, ĆŸe ich je ĆĄesĆ„ alebo sedem. SĂș to uĆŸ roky, čo som ich zazrela. Ale nikdy sa nevie, kde ich stretneme. Vietor ich unĂĄĆĄa. NemajĂș korene, to im veÄŸmi prekĂĄĆŸa.

— Viszontlátásra — mondta a kis herceg.

— Zbohom, — povedal MalĂœ princ.

— Viszontlátásra — mondta a virág.

— Zbohom, — odpovedala kvetina.

XIX

XIX

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. ÉletĂ©ben nem lĂĄtott mĂ©g mĂĄs hegyet, mint a hĂĄrom vulkĂĄnjĂĄt, de azok Ă©ppen csak a tĂ©rdĂ©ig Ă©rtek. A kialudt vulkĂĄnjĂĄt zsĂĄmolynak hasznĂĄlta. „Egy ekkora hegyrƑl — gondolta — egyetlen szempillantĂĄssal lĂĄtni fogom az egĂ©sz bolygĂłt meg az összes embert.” De nem lĂĄtott egyebet, mint tƱhegyes sziklacsĂșcsokat.

MalĂœ princ vystĂșpil na vysokĂœ vrch. JedinĂ© vrchy, čo kedy poznal, boli tri sopky, ktorĂ© mu siahali po kolenĂĄ. A vyhasnutĂș sopku pouĆŸĂ­val ako sedačku. „Z takĂ©ho vysokĂ©ho vrchu, ako je tento,“ povedal si potom, „uvidĂ­m celĂș planĂ©tu a vĆĄetkĂœch ÄŸudí
“ Ale zazrel iba ostrĂ© vrcholky skĂĄl.

— Jó napot! — mondta találomra.

— DobrĂœ deƈ, — zvolal pre kaĆŸdĂœ prĂ­pad.

— Jó napot!
 Jó napot!
 Jó napot!
 — válaszolta a visszhang.

— DobrĂœ deƈ
 dobrĂœ deƈ
 dobrĂœ deƈ
 — odpovedala ozvena.

— Ki vagy? — kĂ©rdezte a kis herceg.

— Kto ste? — spĂœtal sa MalĂœ princ.

— Ki vagy
 ki vagy
 ki vagy
 — felelte a visszhang.

— Kto ste
 kto ste
 kto ste
 — odpovedala ozvena.

— LĂ©gy a barĂĄtom, olyan egyedĂŒl vagyok — mondta.

— Buďte mojimi priateÄŸmi, som sĂĄm, — povedal.

— EgyedĂŒl vagyok
 egyedĂŒl vagyok
 egyedĂŒl vagyok — felelte a visszhang.

— Som sám
 som sám
 som sám
 — odpovedala ozvena.

„Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós.

„AkĂĄ čudnĂĄ planĂ©ta!“ pomyslel si . „Je celĂĄ vyprahnutĂĄ a celĂĄ zaĆĄpicatenĂĄ a celĂĄ slanĂĄ.

És az embereknek nincs semmi kĂ©pzelƑtehetsĂ©gĂŒk. Folyton csak azt szajkĂłzzĂĄk, amit mondanak nekik
 Nekem otthon volt egy virĂĄgom: mindig Ƒ kezdte a beszĂ©lgetĂ©st
”

A ÄŸudia nemajĂș predstavivosĆ„. OpakujĂș, čo sa im povie
 U mƈa doma som mal kvetinu: ona hovorila vĆŸdy prvá


Đ„X

XX

Egy szĂ©p napon aztĂĄn, miutĂĄn sokĂĄig vĂĄndorolt homokon, sziklĂĄkon, havon keresztĂŒl, a kis herceg vĂ©gre rĂĄbukkant egy Ăștra. És az utak mind az emberekhez vezetnek.

Ale stalo sa, ĆŸe MalĂœ princ po dlhej chĂŽdzi po piesku, po skalĂĄch a po snehu naĆĄiel konečne cestu. A vĆĄetky cesty vedĂș k ÄŸuďom.

— Jó napot! — mondta.

— DobrĂœ deƈ, — povedal.

Virágzó rózsakert elƑtt állt.

Bola to zĂĄhrada plnĂĄ rozkvitnutĂœch ruĆŸĂ­.

— Jó napot! — mondták a rózsák.

— DobrĂœ deƈ, — odpovedali ruĆŸe.

A kis herceg csak nĂ©zte Ƒket. Mind olyanok voltak, mint a virĂĄgja.

MalĂœ princ sa na ne zahÄŸadel. VĆĄetky sa podobali jeho kvetine.

— Kik vagytok? — kĂ©rdezte meghökkenten.

— Kto ste? — spĂœtal sa ich celĂœ ohromenĂœ.

— RĂłzsĂĄk vagyunk — feleltĂ©k a rĂłzsĂĄk.

— My sme ruĆŸe, — odpovedali ruĆŸe.

— Ó! — mondta a kis herceg.

— Ach! — vzdychol MalĂœ princ


És nagyon boldogtalannak Ă©rezte magĂĄt. Neki a virĂĄgja azt mesĂ©lte, hogy sehol a vilĂĄgon nincsen pĂĄrja; Ă©s most ott volt elƑtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!

A cĂ­til sa veÄŸmi neĆĄĆ„astnĂœ. Jeho kvetina mu vravela, ĆŸe je jedinĂĄ svojho druhu vo vesmĂ­re. A tu ich bolo pÀƄtisĂ­c, vĆĄetky rovnakĂ©, v jedinej zĂĄhrade!

„Hogy bosszankodnĂ©k, ha lĂĄtnĂĄ! — gondolta. — Iszonyatosan köhĂ©cselne, Ă©s Ășgy tenne, mint aki a halĂĄlĂĄn van, csak hogy nevetsĂ©gessĂ© ne vĂĄljĂ©k. Nekem pedig Ășgy kellene tennem, mintha ĂĄpolnĂĄm; kĂŒlönben mĂ©g valĂłban meghalna, csak hogy megszĂ©gyenĂ­tsen
”

VeÄŸmi by ju to urazilo,“ povedal si, „keby to videla
 StraĆĄne by kaĆĄlala a predstierala by, ĆŸe umiera, len aby nebola smieĆĄna. A ja by som sa musel tvĂĄriĆ„, ĆŸe ju oĆĄetrujem, lebo inak by si naozaj spĂŽsobila smrĆ„, len aby aj mƈa ponĂ­ĆŸila.“

És utĂĄna mĂ©g ezt gondolta: „Azt hittem, gazdag vagyok, van egy pĂĄrjanincs virĂĄgom; Ă©s lĂĄm, nincs, csak egy közönsĂ©ges rĂłzsĂĄm. Ezzel meg a hĂĄrom tĂ©rdig Ă©rƑ vulkĂĄnommal, melyek közĂŒl az egyik talĂĄn egyszer s mindenkorra kialudt, igazĂĄn nem vagyok valami hĂ­res nagy herceg
”

Potom si eĆĄte povedal: „Myslel som, ĆŸe som bohatĂœ, ĆŸe mĂĄm jedinečnĂș kvetinu, a mĂĄm len obyčajnĂș ruĆŸu. Ona a moje tri sopky, čo mi siahajĂș po kolenĂĄ, a jedna je moĆŸno navĆŸdy vyhasnutĂĄ, nerobia veru zo mƈa veÄŸmi vĂœznamnĂ©ho princa
“

LefekĂŒdt a fƱbe, Ă©s sĂ­rni kezdett.

A ÄŸahol si do trĂĄvy a plakal.

XXI

XXI

Akkor jelent meg a rĂłka.

Vtom sa zjavila lĂ­ĆĄka.

— Jó napot! — mondta a róka.

— DobrĂœ deƈ, — povedala lĂ­ĆĄka.

— Jó napot! — felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

— DobrĂœ deƈ, — zdvorilo odpovedal MalĂœ princ, obrĂĄtil sa, ale nič nevidel.

— Itt vagyok az almafa alatt — mondta a hang.

— Som tu, — ozval sa ten hlas, — pod jabloƈou


— Ki vagy? — kĂ©rdezte a kis herceg. — Csinosnak csinos vagy


— Kto si? — spĂœtal sa MalĂœ princ. — Si veÄŸmi pekná


— Én vagyok a róka — mondta a róka.

— Ja som líơka, — povedala líơka.

— Gyere, jĂĄtsszĂĄl velem — javasolta a kis herceg. — Olyan szomorĂș vagyok


— Poď sa so mnou hraĆ„, — navrhol jej MalĂœ princ. — Som takĂœ smutnĂœâ€Š

— Nem játszhatom veled — mondta a róka. — Nem vagyok megszelídítve.

— NemĂŽĆŸem sa s tebou hraĆ„, — povedala lĂ­ĆĄka. — Nie som skrotenĂĄ.

— Ó, bocsánat! — mondta a kis herceg.

— Ach, prepáč! — povedal MalĂœ princ.