— Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

— Keby som prikázal niektorému generálovi, aby lietal z kvetiny na kvetinu ako motýľ, alebo aby napísal tragédiu, či aby sa premenil na morského vtáka, a ten generál by rozkaz nevykonal, kto by to zavinil, on, alebo ja?

— Fölséged! — jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

— Boli by ste to vy, — pevne odpovedal Malý princ.

— Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem — mondta a király. — Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

— Správne. Od každého treba žiadať len to, čo môže dať, — pokračoval kráľ. — Autorita sa zakladá predovšetkým na rozume. Ak prikážeš svojmu ľudu, aby sa šiel hodiť do mora, urobí revolúciu. Ja mám právo vyžadovať poslušnosť, pretože moje rozkazy sú rozumné.

— Akkor mi lesz a naplementémmel? — firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.

— A čo ten môj západ slnka? — pripomenul mu Malý princ, ktorý nikdy nezabúdal na otázku, keď ju už raz položil.

— Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

— Budeš mať ten svoj západ slnka. Vyžiadam si ho. Ale vo svojej vladárskej múdrosti počkám, kým budú priaznivé podmienky.

— És az mikor lesz? — tudakolta a kis herceg.

— A kedy to bude? — zaujímal sa Malý princ.

— Hm… hm… — felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. — Hm… hm… mikor lesz… mikor lesz… ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

— Hm, hm! — zamumlal kráľ a najprv nazrel do hrubé ho kalendára. — Hm, hm, bude to asi… asi… bude to dnes večer asi o tri štvrte na osem. A uvidíš, ako presne sa plnia moje príkazy.

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.

Malý princ zívol. Ľutoval, že prišiel o západ slnka. A už sa aj trochu nudil.

— Nincs itt semmi dolgom többet — mondta a királynak. — Megyek tovább.

— Nemám tu už čo robiť, — povedal kráľovi. — Idem za sa ďalej!

— Ne menj! — mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. — Ne menj el, megteszlek miniszternek.

— Neodchádzaj, — povedal kráľ, veď bol taký pyšný, že má poddaného. — Neodchádzaj, vymenúvam ťa za ministra!

— Milyen miniszternek?

— Za ministra čoho?

— Hát… igazságügyinek!

— Za ministra… za ministra spravodlivosti!

— De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

— Ale tu niet koho súdiť!

— Sosem lehet tudni — felelte a király. — Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.

— To sa nevie, — odpovedal mu kráľ. — Ešte som nevy konal cestu okolo svojho kráľovstva. Som už veľmi starý, nemám tu miesto pre koč, a chôdza ma unavuje.

— Ó, hiszen már láttam! — mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. — Ott sincs senki.

— Och! Ale ja som ho už celé videl, — povedal Malý princ a naklonil sa, aby sa ešte raz pozrel na druhú stranu planéty. — Ani tam na druhej strane nikto nie je…

— Hát akkor ítélkezzél saját magadon — mondta a király. — Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

— Budeš teda súdiť sám seba, — odpovedal mu kráľ. — To je najťažšie. Je oveľa ťažšie súdiť samého seba ako svojho blížneho. Ak sa ti podarí samého seba dobre súdiť, bude to znamenať, že si ozajstný mudrc.

— De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött — jegyezte meg a kis herceg. — Ahhoz nem kell itt laknom.

— Súdiť samého seba môžem hocikde, — vravel Malý princ. — Nemusím bývať práve tu.

— Hm… hm… — mondta a király. — Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

— Hm, hm! — zamumlal kráľ. — Myslím, že na mojej planéte musí byť niekde stará myš. Počujem ju v noci. Môžeš súdiť tú starú myš. Z času na čas ju odsúdiš na smrť. Tak bude jej život závisieť od tvojej spravodlivosti. Ale ty jej za každým udelíš milosť, aby ti ostala. Je tu len jedna jediná.

— Nem szeretem a halálos ítéleteket — mondta a kis herceg —, és minden bizonnyal elmegyek.

— Ja nemám rád, keď sa odsudzuje na smrť, — odpove— dal Malý princ, — a naozaj si myslím, že odídem.

— Ne! — mondta a király.

— Nie, — povedal kráľ.

A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:

Ale Malý princ bol už pripravený, a pretože nechcel starého vládcu zarmútiť, povedal:

— Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek…

— Ak si vaše veličenstvo želá, aby ho presne poslúchali, mohlo by mi dať rozumný rozkaz. Mohlo by mi, napríklad, prikázať, aby som odišiel skôr ako o minútu. Zdá sa mi, že podmienky sú priaznivé…

A király nem felelt. A kis herceg először tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.

Pretože kráľ neodpovedal, Malý princ najprv váhal, potom so vzdychom odchádzal.

— Kinevezlek nagykövetemnek! — kiáltott utána sietve a király.

— Menujem ťa svojím vyslancom, — poponáhľal sa vtom zakričať kráľ.

Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.

Tváril sa veľmi vznešene.

„Hát bizony furcsák a fölnőttek” — gondolta útközben a kis herceg.

„Dospelí sú veľmi čudní,“ vravel si Malý princ počas svojej cesty.

XI

XI

A második bolygón lakott a hiú.

Na druhej planéte býval márnivec.

— Lám, lám! — kiáltotta már messziről, amikor megpillantotta a kis herceget. — Meglátogat egy csodálóm!

— Ach, ach! Prišiel ma navštíviť obdivovateľ! — vykríkol, len čo v diaľke zazrel Malého princa.

Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tűnik, mint a csodálója.

Pretože márnivci vidia v ostatných ľuďoch svojich obdivovateľov.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Fura kalapja van uraságodnak.

— Dobrý deň, — povedal Malý princ. — Máte čudný klobúk.

— Arra való, hogy megemeljem — felelte a hiú. — Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.

— Mám ho preto, aby som mohol pozdravovať, — odpovedal mu márnivec. — Aby som mohol pozdravovať, keď ma s jasotom vítajú. Bohužiaľ, tadiaľto nikdy nikto nejde.

— Úgy? — kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészből.

— Ach, naozaj? — povedal Malý princ, ktorý mu neporozumel.

— Csapd össze a tenyeredet — javasolta neki a hiú.

— Zatlieskaj, — poradil mu teda márnivec.

A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját.

Malý princ zatlieskal. Márnivec nadvihol klobúk a skromne pozdravil.

„Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt” — gondolta a kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a kalapját.

„Toto je zábavnejšie ako návšteva u kráľa,“ vravel si v duchu Malý princ. A opäť zatlieskal. Márnivec znova dvíhal klobúk z hlavy a pozdravoval.

Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot.

Jednotvárnosť takejto hry Malého princa po piatich minútach unavila.

— Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? — kérdezte.

— Čo treba urobiť, aby klobúk spadol? — spýtal sa.

A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.

Ale márnivec ho nepočul. Márnivci počujú iba chválu.

— Valóban nagyon csodálsz engem? — kérdezte a kis hercegtől.

— Naozaj ma veľmi obdivuješ? — spýtal sa Malého princa.

— Mit jelent az, hogy csodálni?

— Čo znamená obdivovať?

— Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.

— Obdivovať znamená uznať, že som najkrajší, najlepšie oblečený, najbohatší a najinteligentnejší človek na planéte.

— De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!

— Ale veď si na svojej planéte sám!

— Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!

— Urob mi tú radosť. Aj tak ma obdivuj!

— Csodállak — mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. — Csak azt nem értem, mire jó az neked!

— Obdivujem ťa, — povedal Malý princ, pokrčiac trochu plecami, — no ako ťa to len môže zaujímať?

És sietve odébbállt.

A Malý princ odišiel.

„Szó, ami szó — gondolta útközben —, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák.”

„Dospelí sú rozhodne veľmi čudní,“ vravel si v duchu počas cesty.

ХII

XII

A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Na ďalšej planéte býval pijan. Táto návšteva bola veľmi krátka, ale Malý princ bol po nej veľmi skľúčený.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
— Hát te mit csinálsz itt? — kérdezte tőle.

— Čo tu robíš? — spýtal sa pijana, ktoré ho našiel, ako mlčky sedí pred radom prázdnych a radom plných fliaš.

— Iszom — felelte gyászos képpel az iszákos.

— Pijem, — odpovedal pijan s pochmúrnymvýrazom.

— Miért iszol? — kérdezte a kis herceg.

— Prečo piješ? — pýtal sa ho Malý princ.

— Hogy felejtsek — felelte az iszákos.

— Aby som zabudol, — odpovedal pijan.

— Mit? — tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

— Aby si zabudol? A na čo? — vyzvedal Malý princ, lebo ho už ľutoval.

— Azt, hogy szégyellem magam — felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

— Aby som zabudol, že sa hanbím, — priznal pijan a ovesil hlavu.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
— Miért szégyelled magad? — kérdezte.

— Za čo sa hanbíš? — vypytoval sa Malý princ, lebo mu chcel pomôcť.

— Mert iszom — vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

— Hanbím sa, že pijem! — dodal pijan a načisto sa od mlčal.

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

A Malý princ celý zmätený odišiel.

„Bizony, bizony — gondolta út közben —, a fölnőttek rettentően furcsák.”

„Dospelí sú rozhodne veľmi, veľmi čudní,“ vravel si v duchu počas cesty.

XIII

XIII

A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.

Štvrtá planéta patrila biznismenovi. Ten človek bol taký zaujatý, že pri príchode Malého princa ani hlavu nezdvihol.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Uraságodnak kialudt a cigarettája.

— Dobrý deň, — povedal mu Malý princ. — Vyhasla vám cigareta.

— Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillióhatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.

— Tri a dva je päť. Päť a sedem dvanásť. Dvanásť a tri pätnásť. Dobrý deň. Pätnásť a sedem dvadsaťdva. Dvadsať dva a šesť dvadsaťosem. Nemám čas znova ju zapáliť. Dvadsaťšesť a päť tridsaťjeden. Uf! Robí to teda päťstojeden miliónov šesťstodvadsaťdvatisíc sedemstotridsaťjeden.

— Ötszázmillió micsoda?

— Päťsto miliónov čoho?

— Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé… már nem is tudom… Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét…

— Čože? Ty si ešte tu? Päťstojeden miliónov… už ne viem čoho… Mám toľko práce! Ja som vážny človek, ne zabávam sa táraním hlúpostí! Dva a päť sedem…

— Ötszázmillió micsoda? — ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.

— Päťstojeden miliónov čoho? — opakoval Malý princ, pretože sa nikdy v živote nevzdal otázky, ktorú už raz položil.

Az üzletember fölkapta a fejét.

Biznismen zodvihol hlavu:

— Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban.

— Za päťdesiatštyri rokov, čo bývam na tejto planéte, ma vyrušili len tri razy. Po prvý raz to bolo pred dvadsiatimi dvoma rokmi, keď sem spadol bohvieodkiaľ chrúst. Hrozne bzučal a ja som urobil štyri chyby pri spočítaní.

Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió…

Po druhý raz to bolo pred jedenástimi rokmi, keď som mal reumatický záchvat. Chýba mi pohyb. Nemám čas na prechádzky. Ja som vážny človek. A po tretí raz… práve teraz! Vravel som teda päťstojeden miliónov…

— Micsoda?

— Miliónov čoho?

Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.

Biznismen pochopil, že nemá nijakú nádej na pokoj.

— Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.

— Miliónov tých malých vecí, ktoré niekedy vidíme na oblohe.

— Légy?

— Múch?

— Dehogy! Olyan kis csillogó.

— Ale nie, tým malých vecí, čo sa trblietajú.

— Méhek?

— Včiel?

— Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra.

— Ale nie. Tých malých zlatých vecí, o ktorých plano rojčia povaľači. No ja som vážny človek! Ja nemám čas na rojčenie.

— Ahá! Csillagok.

— Ach! Hviezd?

— Az, az. Csillagok.

— To je ono. Hviezd.

— És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?

— A čo robíš s tými päťsto miliónmi hviezd?

— Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.

— S päťstojeden miliónmi šesťstodvadsaťdvatisíc sedemstotridsaťjeden hviezdami. Ja som vážny človek, ja som presný.

— Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?

— A čo robíš s tými hviezdami?

— Hogy mit csinálok velük?

— Čo s nimi robím?

— Igen.

— Áno.

— Semmit. Birtoklom őket.

— Nič. Vlastním ich.

— Birtoklod a csillagokat?

— Ty vlastníš hviezdy?

— Igen.

— Áno.

— Találkoztam egy királlyal, aki…

— Ale ja som už videl kráľa, ktorý…

— A királyok nem birtokolnak. A királyok „uralkodnak” valamin. Ez más.

— Králi nevlastnia. Oni vládnu nad. To je veľký rozdiel.

— És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?

— A čo z toho máš, že vlastníš hviezdy?

— Arra, hogy gazdag legyek.

— Robí to zo mňa boháča.

— És mire jó a gazdagságod?

— A čo z toho máš, že si boháčom?

— Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.

— Môžem si kúpiť iné hviezdy, ak niekto nejaké objaví.

„Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem” — gondolta a kis herceg;

„Tento človek,“ vravel si v duchu Malý princ, „mudruje skoro ako ten môj opilec.“

de azért tovább faggatta:

Aj tak mu ešte položil ďalšie otázky:

— Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?

— Ako môžeme vlastniť hviezdy?

— Kinek a tulajdona? — vágott vissza zsémbesen az üzletember.

— A komu patria? — odsekol nevrlo biznismen.

— Nem tudom. Senkinek.

— Neviem. Nikomu.