A kis herceg / MalĂœ princ — w językach węgierskim i sƂowackim. Strona 4

Węgiersko-sƂowacka dwujęzyczna ksiÄ…ĆŒka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry

MalĂœ princ

— Ha egy generĂĄlisnak azt parancsolnĂĄm, szĂĄlljon virĂĄgrĂłl virĂĄgra, mint egy lepke, vagy Ă­rjon egy tragĂ©diĂĄt, vagy vĂĄltozzĂ©k tengeri madĂĄrrĂĄ, Ă©s a generĂĄlis nem hajtanĂĄ vĂ©gre a parancsot, ki lenne a hibĂĄs emiatt: Ƒ vagy Ă©n?

— Keby som prikĂĄzal niektorĂ©mu generĂĄlovi, aby lietal z kvetiny na kvetinu ako motĂœÄŸ, alebo aby napĂ­sal tragĂ©diu, či aby sa premenil na morskĂ©ho vtĂĄka, a ten generĂĄl by rozkaz nevykonal, kto by to zavinil, on, alebo ja?

— FölsĂ©ged! — jelentette ki a kis herceg nagy hatĂĄrozottsĂĄggal.

— Boli by ste to vy, — pevne odpovedal MalĂœ princ.

— LĂĄtod. MindenkitƑl azt kell követelni, amit az illetƑ megtehet. A tekintĂ©ly legelsƑ alapja az Ă©rtelem — mondta a kirĂĄly. — Ha nĂ©pednek azt parancsolod, vesse magĂĄt a tengerbe: föllĂĄzad, forradalmat csinĂĄl. AzĂ©rt van jogom engedelmessĂ©get követelni, mert Ă©sszerƱek a parancsaim.

— SprĂĄvne. Od kaĆŸdĂ©ho treba ĆŸiadaĆ„ len to, čo mĂŽĆŸe daĆ„, — pokračoval krĂĄÄŸ. — Autorita sa zakladĂĄ predovĆĄetkĂœm na rozume. Ak prikĂĄĆŸeĆĄ svojmu ÄŸudu, aby sa ĆĄiel hodiĆ„ do mora, urobĂ­ revolĂșciu. Ja mĂĄm prĂĄvo vyĆŸadovaĆ„ posluĆĄnosĆ„, pretoĆŸe moje rozkazy sĂș rozumnĂ©.

— Akkor mi lesz a naplementĂ©mmel? — firtatta a kis herceg, mert ha mĂĄr föltett egy kĂ©rdĂ©st, többĂ© nem tĂĄgĂ­tott tƑle.

— A čo ten mĂŽj zĂĄpad slnka? — pripomenul mu MalĂœ princ, ktorĂœ nikdy nezabĂșdal na otĂĄzku, keď ju uĆŸ raz poloĆŸil.

— Meg fogod kapni a naplementĂ©det. Követelem. De kormĂĄnyzĂłi bölcsessĂ©gemben megvĂĄrom, hogy kedvezƑek legyenek hozzĂĄ a körĂŒlmĂ©nyek.

— BudeĆĄ maĆ„ ten svoj zĂĄpad slnka. VyĆŸiadam si ho. Ale vo svojej vladĂĄrskej mĂșdrosti počkĂĄm, kĂœm budĂș priaznivĂ© podmienky.

— És az mikor lesz? — tudakolta a kis herceg.

— A kedy to bude? — zaujĂ­mal sa MalĂœ princ.

— Hm
 hm
 — felelte a kirĂĄly, Ă©s böngĂ©szni kezdett egy testes naptĂĄrban. — Hm
 hm
 mikor lesz
 mikor lesz
 ma este, hĂ©t Ăłra negyven perc körĂŒl. És majd meglĂĄtod, milyen hĂ­ven engedelmeskednek nekem.

— Hm, hm! — zamumlal krĂĄÄŸ a najprv nazrel do hrubĂ© ho kalendĂĄra. — Hm, hm, bude to asi
 asi
 bude to dnes večer asi o tri ĆĄtvrte na osem. A uvidĂ­ĆĄ, ako presne sa plnia moje prĂ­kazy.

A kis herceg ĂĄsĂ­tott. SajnĂĄlta, hogy oda a napnyugtĂĄja. RĂĄadĂĄsul egy kicsit unatkozott is mĂĄr.

MalĂœ princ zĂ­vol. Äœutoval, ĆŸe priĆĄiel o zĂĄpad slnka. A uĆŸ sa aj trochu nudil.

— Nincs itt semmi dolgom többet — mondta a kirĂĄlynak. — Megyek tovĂĄbb.

— NemĂĄm tu uĆŸ čo robiĆ„, — povedal krĂĄÄŸovi. — Idem za sa ďalej!

— Ne menj! — mondta a kirĂĄly, hiszen olyan bĂŒszke volt rĂĄ, hogy vĂ©gre akadt egy alattvalĂłja. — Ne menj el, megteszlek miniszternek.

— NeodchĂĄdzaj, — povedal krĂĄÄŸ, veď bol takĂœ pyĆĄnĂœ, ĆŸe mĂĄ poddanĂ©ho. — NeodchĂĄdzaj, vymenĂșvam Ć„a za ministra!

— Milyen miniszternek?

— Za ministra čoho?

— HĂĄt
 igazsĂĄgĂŒgyinek!

— Za ministra
 za ministra spravodlivosti!

— De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

— Ale tu niet koho sĂșdiĆ„!

— Sosem lehet tudni — felelte a kirĂĄly. — MĂ©g nem jĂĄrtam be a kirĂĄlysĂĄgomat. Öreg vagyok, hintĂłra nincs helyem, a gyaloglĂĄs meg fĂĄraszt.

— To sa nevie, — odpovedal mu krĂĄÄŸ. — EĆĄte som nevy konal cestu okolo svojho krĂĄÄŸovstva. Som uĆŸ veÄŸmi starĂœ, nemĂĄm tu miesto pre koč, a chĂŽdza ma unavuje.

— Ó, hiszen mĂĄr lĂĄttam! — mondta a kis herceg, Ă©s elƑrehajolt, hogy egy pillantĂĄst vessen a bolygĂł tĂșlsĂł felĂ©re. — Ott sincs senki.

— Och! Ale ja som ho uĆŸ celĂ© videl, — povedal MalĂœ princ a naklonil sa, aby sa eĆĄte raz pozrel na druhĂș stranu planĂ©ty. — Ani tam na druhej strane nikto nie je


— HĂĄt akkor Ă­tĂ©lkezzĂ©l sajĂĄt magadon — mondta a kirĂĄly. — Ez a legnehezebb. Magunkon Ă­tĂ©lkezni sokkal nehezebb, mint mĂĄson. Ha sikerĂŒl helyesen Ă­tĂ©lkezned sajĂĄt magad fölött, az annak a jele, hogy valĂłdi bölcs vagy.

— BudeĆĄ teda sĂșdiĆ„ sĂĄm seba, — odpovedal mu krĂĄÄŸ. — To je najĆ„aĆŸĆĄie. Je oveÄŸa Ć„aĆŸĆĄie sĂșdiĆ„ samĂ©ho seba ako svojho blĂ­ĆŸneho. Ak sa ti podarĂ­ samĂ©ho seba dobre sĂșdiĆ„, bude to znamenaĆ„, ĆŸe si ozajstnĂœ mudrc.

— De Ă­tĂ©lkezni mindenĂŒtt Ă­tĂ©lkezhetem magam fölött — jegyezte meg a kis herceg. — Ahhoz nem kell itt laknom.

— SĂșdiĆ„ samĂ©ho seba mĂŽĆŸem hocikde, — vravel MalĂœ princ. — NemusĂ­m bĂœvaĆ„ prĂĄve tu.

— Hm
 hm
 — mondta a kirĂĄly. — Azt hiszem, van itt valahol a bolygĂłmon egy vĂ©n patkĂĄny. Éjszaka hallom a motozĂĄsĂĄt. HĂĄt Ă­tĂ©lkezzĂ©l e fölött a vĂ©n patkĂĄny fölött. IdƑrƑl idƑre halĂĄlra Ă­tĂ©led; Ă©lete Ă­gy a te igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄsodtĂłl fĂŒgg majd. AztĂĄn minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarĂ©kossĂĄgbĂłl, mivel csak egy van belƑle.

— Hm, hm! — zamumlal krĂĄÄŸ. — MyslĂ­m, ĆŸe na mojej planĂ©te musĂ­ byĆ„ niekde starĂĄ myĆĄ. Počujem ju v noci. MĂŽĆŸeĆĄ sĂșdiĆ„ tĂș starĂș myĆĄ. Z času na čas ju odsĂșdiĆĄ na smrĆ„. Tak bude jej ĆŸivot zĂĄvisieĆ„ od tvojej spravodlivosti. Ale ty jej za kaĆŸdĂœm udelĂ­ĆĄ milosĆ„, aby ti ostala. Je tu len jedna jedinĂĄ.

— Nem szeretem a halĂĄlos Ă­tĂ©leteket — mondta a kis herceg —, Ă©s minden bizonnyal elmegyek.

— Ja nemĂĄm rĂĄd, keď sa odsudzuje na smrĆ„, — odpove— dal MalĂœ princ, — a naozaj si myslĂ­m, ĆŸe odĂ­dem.

— Ne! — mondta a király.

— Nie, — povedal krĂĄÄŸ.

A kis herceg azonban nekifogott az elƑkĂ©szĂŒleteknek, majd, mivel nem akart fĂĄjdalmat okozni az öreg uralkodĂłnak, Ă­gy szĂłlt:

Ale MalĂœ princ bol uĆŸ pripravenĂœ, a pretoĆŸe nechcel starĂ©ho vlĂĄdcu zarmĂștiĆ„, povedal:

— Ha fölsĂ©gednek az a kĂ­vĂĄnsĂĄga, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy Ă©sszerƱ parancsot. MegparancsolhatnĂĄ pĂ©ldĂĄul, hogy egy percen belĂŒl keljek Ăștra. A körĂŒlmĂ©nyek, Ășgy lĂĄtom, kedvezƑek


— Ak si vaĆĄe veličenstvo ĆŸelĂĄ, aby ho presne poslĂșchali, mohlo by mi daĆ„ rozumnĂœ rozkaz. Mohlo by mi, naprĂ­klad, prikĂĄzaĆ„, aby som odiĆĄiel skĂŽr ako o minĂștu. ZdĂĄ sa mi, ĆŸe podmienky sĂș priaznivé 

A kirĂĄly nem felelt. A kis herceg elƑször tĂ©tovĂĄzott, aztĂĄn egy sĂłhajtĂĄssal mĂ©gis Ăștra kelt.

PretoĆŸe krĂĄÄŸ neodpovedal, MalĂœ princ najprv vĂĄhal, potom so vzdychom odchĂĄdzal.

— Kinevezlek nagykövetemnek! — kiĂĄltott utĂĄna sietve a kirĂĄly.

— Menujem Ć„a svojĂ­m vyslancom, — poponĂĄhÄŸal sa vtom zakričaĆ„ krĂĄÄŸ.

ArcĂĄrĂłl csak Ășgy sugĂĄrzott a tekintĂ©ly.

TvĂĄril sa veÄŸmi vzneĆĄene.

„HĂĄt bizony furcsĂĄk a fölnƑttek” — gondolta Ăștközben a kis herceg.

„DospelĂ­ sĂș veÄŸmi čudnĂ­,“ vravel si MalĂœ princ počas svojej cesty.

XI

XI

A mĂĄsodik bolygĂłn lakott a hiĂș.

Na druhej planĂ©te bĂœval mĂĄrnivec.

— Lám, lám! — kiáltotta már messzirƑl, amikor megpillantotta a kis herceget. — Meglátogat egy csodálóm!

— Ach, ach! PriĆĄiel ma navĆĄtĂ­viĆ„ obdivovateÄŸ! — vykrĂ­kol, len čo v diaÄŸke zazrel MalĂ©ho princa.

Mert aki hiĂș, annak az összes többi ember olybĂĄ tƱnik, mint a csodĂĄlĂłja.

PretoĆŸe mĂĄrnivci vidia v ostatnĂœch ÄŸuďoch svojich obdivovateÄŸov.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Fura kalapja van uraságodnak.

— DobrĂœ deƈ, — povedal MalĂœ princ. — MĂĄte čudnĂœ klobĂșk.

— Arra valĂł, hogy megemeljem — felelte a hiĂș. — Hogy viszonozzam vele az ĂŒnneplĂ©st. De sajnos, soha nem jĂĄr erre senki.

— MĂĄm ho preto, aby som mohol pozdravovaĆ„, — odpovedal mu mĂĄrnivec. — Aby som mohol pozdravovaĆ„, keď ma s jasotom vĂ­tajĂș. BohuĆŸiaÄŸ, tadiaÄŸto nikdy nikto nejde.

— Úgy? — kĂ©rdezte a kis herceg, Ă©s egy szĂłt sem Ă©rtett az egĂ©szbƑl.

— Ach, naozaj? — povedal MalĂœ princ, ktorĂœ mu neporozumel.

— Csapd össze a tenyeredet — javasolta neki a hiĂș.

— Zatlieskaj, — poradil mu teda márnivec.

A kis herceg összeĂŒtötte a kĂ©t tenyerĂ©t. A hiĂș szerĂ©nyen megemelte a kalapjĂĄt.

MalĂœ princ zatlieskal. MĂĄrnivec nadvihol klobĂșk a skromne pozdravil.

„Itt mĂĄr mulatsĂĄgosabb, mint az imĂ©nt a kirĂĄlynĂĄl volt” — gondolta a kis herceg, Ă©s Ășjra összeverte a tenyerĂ©t. A hiĂș meg Ășjra megemelte a kalapjĂĄt.

„Toto je zĂĄbavnejĆĄie ako nĂĄvĆĄteva u krĂĄÄŸa,“ vravel si v duchu MalĂœ princ. A opÀƄ zatlieskal. MĂĄrnivec znova dvĂ­hal klobĂșk z hlavy a pozdravoval.

Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangĂș jĂĄtĂ©kot.

JednotvĂĄrnosĆ„ takejto hry MalĂ©ho princa po piatich minĂștach unavila.

— HĂĄt ahhoz mit kell csinĂĄlni, hogy a kalap leessĂ©k? — kĂ©rdezte.

— Čo treba urobiĆ„, aby klobĂșk spadol? — spĂœtal sa.

A hiĂș ezt egyszerƱen elengedte a fĂŒle mellett. Aki hiĂș, az csak a dicsĂ©retet hallja meg, soha mĂĄst.

Ale mĂĄrnivec ho nepočul. MĂĄrnivci počujĂș iba chvĂĄlu.

— ValĂłban nagyon csodĂĄlsz engem? — kĂ©rdezte a kis hercegtƑl.

— Naozaj ma veÄŸmi obdivujeĆĄ? — spĂœtal sa MalĂ©ho princa.

— Mit jelent az, hogy csodálni?

— Čo znamenĂĄ obdivovaĆ„?

— CsodĂĄlni annyit jelent, mint elismerni az illetƑrƑl, hogy szĂ©les e bolygĂłn Ƒ a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb Ă©s a legokosabb.

— ObdivovaĆ„ znamenĂĄ uznaĆ„, ĆŸe som najkrajĆĄĂ­, najlepĆĄie oblečenĂœ, najbohatĆĄĂ­ a najinteligentnejĆĄĂ­ človek na planĂ©te.

— De hiszen te egyedĂŒl vagy a bolygĂłdon!

— Ale veď si na svojej planĂ©te sĂĄm!

— AzĂ©rt mĂ©giscsak tedd meg! AzĂ©rt mĂ©giscsak csodĂĄlj!

— Urob mi tĂș radosĆ„. Aj tak ma obdivuj!

— CsodĂĄllak — mondta a kis herceg, Ă©s egy parĂĄnyit megvonta a vĂĄllĂĄt. — Csak azt nem Ă©rtem, mire jĂł az neked!

— Obdivujem Ć„a, — povedal MalĂœ princ, pokrčiac trochu plecami, — no ako Ć„a to len mĂŽĆŸe zaujĂ­maĆ„?

És sietve odĂ©bbĂĄllt.

A MalĂœ princ odiĆĄiel.

„SzĂł, ami szĂł — gondolta Ăștközben —, a fölnƑttek nagyon-nagyon furcsĂĄk.”

„DospelĂ­ sĂș rozhodne veÄŸmi čudnĂ­,“ vravel si v duchu počas cesty.

Đ„II

XII

A következƑ bolygĂłn egy iszĂĄkos lakott. Ez a lĂĄtogatĂĄs nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorĂ­totta a kis herceget.

Na ďalĆĄej planĂ©te bĂœval pijan. TĂĄto nĂĄvĆĄteva bola veÄŸmi krĂĄtka, ale MalĂœ princ bol po nej veÄŸmi skÄŸĂșčenĂœ.

Ott talĂĄlta az iszĂĄkost egy sor ĂŒres meg egy sor teli palack elƑtt.
— HĂĄt te mit csinĂĄlsz itt? — kĂ©rdezte tƑle.

— Čo tu robĂ­ĆĄ? — spĂœtal sa pijana, ktorĂ© ho naĆĄiel, ako mlčky sedĂ­ pred radom prĂĄzdnych a radom plnĂœch fliaĆĄ.

— Iszom — felelte gyĂĄszos kĂ©ppel az iszĂĄkos.

— Pijem, — odpovedal pijan s pochmĂșrnymvĂœrazom.

— MiĂ©rt iszol? — kĂ©rdezte a kis herceg.

— Prečo pijeĆĄ? — pĂœtal sa ho MalĂœ princ.

— Hogy felejtsek — felelte az iszákos.

— Aby som zabudol, — odpovedal pijan.

— Mit? — tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

— Aby si zabudol? A na čo? — vyzvedal MalĂœ princ, lebo ho uĆŸ ÄŸutoval.

— Azt, hogy szĂ©gyellem magam — felelte az iszĂĄkos Ă©s lehajtotta a fejĂ©t.

— Aby som zabudol, ĆŸe sa hanbĂ­m, — priznal pijan a ovesil hlavu.

A kis herceg szeretett volna segĂ­teni rajta.
— MiĂ©rt szĂ©gyelled magad? — kĂ©rdezte.

— Za čo sa hanbĂ­ĆĄ? — vypytoval sa MalĂœ princ, lebo mu chcel pomĂŽcĆ„.

— Mert iszom — vĂĄgta el a tovĂĄbbi beszĂ©lgetĂ©st az iszĂĄkos, Ă©s mĂ©lysĂ©ges hallgatĂĄsba sĂŒllyedt.

— HanbĂ­m sa, ĆŸe pijem! — dodal pijan a načisto sa od mlčal.

A kis herceg meghökkenve szedelƑzködött.

A MalĂœ princ celĂœ zmĂ€tenĂœ odiĆĄiel.

„Bizony, bizony — gondolta Ășt közben —, a fölnƑttek rettentƑen furcsĂĄk.”

„DospelĂ­ sĂș rozhodne veÄŸmi, veÄŸmi čudnĂ­,“ vravel si v duchu počas cesty.

XIII

XIII

A negyedik bolygĂł az ĂŒzletemberĂ© volt. Ennek annyi dolga volt, hogy mĂ©g csak föl se nĂ©zett, amikor a kis herceg megĂ©rkezett.

Ć tvrtĂĄ planĂ©ta patrila biznismenovi. Ten človek bol takĂœ zaujatĂœ, ĆŸe pri prĂ­chode MalĂ©ho princa ani hlavu nezdvihol.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Uraságodnak kialudt a cigarettája.

— DobrĂœ deƈ, — povedal mu MalĂœ princ. — Vyhasla vĂĄm cigareta.

— HĂĄrom meg kettƑ, az öt. Öt meg hĂ©t, az tizenkettƑ. TizenkettƑ meg hĂĄrom, az tizenöt. JĂł napot! Tizenöt meg hĂ©t, az huszonkettƑ. HuszonkettƑ meg hat, az huszonnyolc. Nem Ă©rek rĂĄ Ășjra rĂĄgyĂșjtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! TehĂĄt összesen ötszĂĄzegymilliĂłhatszĂĄzhuszonkĂ©tezer-hĂ©tszĂĄzharmincegy.

— Tri a dva je pÀƄ. PÀƄ a sedem dvanĂĄsĆ„. DvanĂĄsĆ„ a tri pĂ€tnĂĄsĆ„. DobrĂœ deƈ. PĂ€tnĂĄsĆ„ a sedem dvadsaĆ„dva. DvadsaĆ„ dva a ĆĄesĆ„ dvadsaĆ„osem. NemĂĄm čas znova ju zapĂĄliĆ„. DvadsaĆ„ĆĄesĆ„ a pÀƄ tridsaĆ„jeden. Uf! RobĂ­ to teda pÀƄstojeden miliĂłnov ĆĄesĆ„stodvadsaĆ„dvatisĂ­c sedemstotridsaĆ„jeden.

— Ötszázmillió micsoda?

— PÀƄsto miliĂłnov čoho?

— Mi az? MĂ©g mindig itt vagy? ÖtszĂĄzmilliĂł izé  mĂĄr nem is tudom
 Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, Ă©n nem fecsĂ©rlem lĂ©hasĂĄgokra az idƑmet! KettƑ meg öt, az hĂ©t


— ČoĆŸe? Ty si eĆĄte tu? PÀƄstojeden miliĂłnov
 uĆŸ ne viem čoho
 MĂĄm toÄŸko prĂĄce! Ja som vĂĄĆŸny človek, ne zabĂĄvam sa tĂĄranĂ­m hlĂșpostĂ­! Dva a pÀƄ sedem


— ÖtszĂĄzmilliĂł micsoda? — ismĂ©telte a kis herceg, mert ha egyszer egy kĂ©rdĂ©st föltett, nem tĂĄgĂ­tott tƑle többĂ©.

— PÀƄstojeden miliĂłnov čoho? — opakoval MalĂœ princ, pretoĆŸe sa nikdy v ĆŸivote nevzdal otĂĄzky, ktorĂș uĆŸ raz poloĆŸil.

Az ĂŒzletember fölkapta a fejĂ©t.

Biznismen zodvihol hlavu:

— ÖtvennĂ©gy Ă©ve lakom ezen a bolygĂłn, de eddig mĂ©g csak hĂĄromszor zavartak. ElƑször huszonkĂ©t Ă©ve egy cserebogĂĄr; isten tudja, honnĂ©t pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, Ășgyhogy nĂ©gy hibĂĄt is ejtettem a szĂĄmadĂĄsomban.

— Za pÀƄdesiatĆĄtyri rokov, čo bĂœvam na tejto planĂ©te, ma vyruĆĄili len tri razy. Po prvĂœ raz to bolo pred dvadsiatimi dvoma rokmi, keď sem spadol bohvieodkiaÄŸ chrĂșst. Hrozne bzučal a ja som urobil ĆĄtyri chyby pri spočítanĂ­.

MĂĄsodszor tizenegy esztendeje köszvĂ©nyrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs idƑm lĂłfrĂĄlni; Ă©n komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! SzĂłval azt mondtam, hogy ötszĂĄzegymillió


Po druhĂœ raz to bolo pred jedenĂĄstimi rokmi, keď som mal reumatickĂœ zĂĄchvat. ChĂœba mi pohyb. NemĂĄm čas na prechĂĄdzky. Ja som vĂĄĆŸny človek. A po tretĂ­ raz
 prĂĄve teraz! Vravel som teda pÀƄstojeden miliĂłnov


— Micsoda?

— Miliónov čoho?

Az ĂŒzletember lĂĄtta: semmi remĂ©nye rĂĄ, hogy bĂ©kĂ©n hagyjĂĄk.

Biznismen pochopil, ĆŸe nemĂĄ nijakĂș nĂĄdej na pokoj.

— Olyan kis aprĂłsĂĄg, amit az Ă©gen lĂĄtni olykor.

— MiliĂłnov tĂœch malĂœch vecĂ­, ktorĂ© niekedy vidĂ­me na oblohe.

— LĂ©gy?

— MĂșch?

— Dehogy! Olyan kis csillogó.

— Ale nie, tĂœm malĂœch vecĂ­, čo sa trblietajĂș.

— MĂ©hek?

— Včiel?

— Dehogy! Azok az aranyos kis izĂ©k, amin a semmittevƑk ĂĄbrĂĄndozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs idƑm semmifĂ©le ĂĄbrĂĄndozĂĄsra.

— Ale nie. TĂœch malĂœch zlatĂœch vecĂ­, o ktorĂœch plano rojčia povaÄŸači. No ja som vĂĄĆŸny človek! Ja nemĂĄm čas na rojčenie.

— Ahá! Csillagok.

— Ach! Hviezd?

— Az, az. Csillagok.

— To je ono. Hviezd.

— És mit csinĂĄlsz azzal az ötszĂĄzmilliĂł csillaggal?

— A čo robĂ­ĆĄ s tĂœmi pÀƄsto miliĂłnmi hviezd?

— ÖtszĂĄzegymilliĂł-hatszĂĄzhuszonkĂ©tezer-hĂ©tszĂĄzharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontossĂĄgot.

— S pÀƄstojeden miliĂłnmi ĆĄesĆ„stodvadsaĆ„dvatisĂ­c sedemstotridsaĆ„jeden hviezdami. Ja som vĂĄĆŸny človek, ja som presnĂœ.

— Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?

— A čo robĂ­ĆĄ s tĂœmi hviezdami?

— Hogy mit csinĂĄlok velĂŒk?

— Čo s nimi robím?

— Igen.

— Áno.

— Semmit. Birtoklom Ƒket.

— Nič. Vlastním ich.

— Birtoklod a csillagokat?

— Ty vlastníơ hviezdy?

— Igen.

— Áno.

— Találkoztam egy királlyal, aki


— Ale ja som uĆŸ videl krĂĄÄŸa, ktorĂœâ€Š

— A királyok nem birtokolnak. A királyok „uralkodnak” valamin. Ez más.

— KrĂĄli nevlastnia. Oni vlĂĄdnu nad. To je veÄŸkĂœ rozdiel.

— És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?

— A čo z toho mĂĄĆĄ, ĆŸe vlastnĂ­ĆĄ hviezdy?

— Arra, hogy gazdag legyek.

— Robí to zo mƈa boháča.

— És mire jó a gazdagságod?

— A čo z toho mĂĄĆĄ, ĆŸe si boháčom?

— MĂĄs csillagokat is megvenni, ha törtĂ©netesen talĂĄl valaki.

— MĂŽĆŸem si kĂșpiĆ„ inĂ© hviezdy, ak niekto nejakĂ© objavĂ­.

„Ez körĂŒlbelĂŒl olyasformĂĄn okoskodik, mint a rĂ©szegesem” — gondolta a kis herceg;

„Tento človek,“ vravel si v duchu MalĂœ princ, „mudruje skoro ako ten mĂŽj opilec.“

de azért tovåbb faggatta:

Aj tak mu eĆĄte poloĆŸil ďalĆĄie otĂĄzky:

— Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?

— Ako mĂŽĆŸeme vlastniĆ„ hviezdy?

— Kinek a tulajdona? — vĂĄgott vissza zsĂ©mbesen az ĂŒzletember.

— A komu patria? — odsekol nevrlo biznismen.

— Nem tudom. Senkinek.

— Neviem. Nikomu.