WÄgiersko-sĆowacka dwujÄzyczna ksiÄ ĆŒka
A kis herceg most egészen såpadt volt az indulattól.
MalĂœ princ bol teraz celĂœ bledĂœ od hnevu.
â MilliĂł Ă©s milliĂł Ă©ve, hogy a virĂĄgok tĂŒskĂ©ket gyĂĄrtanak. MilliĂł Ă©s milliĂł Ă©ve, hogy a bĂĄrĂĄnyok mĂ©gis megeszik a virĂĄgokat. HĂĄt akkor miĂ©rt ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk Ă©rteni, mi vĂ©gre a sok fĂĄradozĂĄs, amivel olyan tĂŒskĂ©ket csinĂĄlnak maguknak, amelyek soha semmire sem jĂłk? A bĂĄrĂĄnyok Ă©s a virĂĄgok hĂĄborĂșja talĂĄn nem fontos? Nem komolyabb Ă©s nem fontosabb, mint annak a kövĂ©r, vörös Ășrnak a szĂĄmadĂĄsai?
â UĆŸ miliĂłny rokov si kvetiny vytvĂĄrajĂș tĆne. Napriek tomu oveÄky uĆŸ miliĂłny rokov ĆŸerĂș kvetiny. A to nie je vĂĄĆŸna vec, keÄ sa usilujeme pochopiĆ„, preÄo sa tak namĂĄhajĂș, aby si vytvorili tĆne, ktorĂ© sĂș im celkom naniÄ? Vari nie je dĂŽleĆŸitĂœ boj oveÄiek a kvetĂn? Nie je to oveÄŸa vĂĄĆŸnejĆĄie a dĂŽleĆŸitejĆĄie ako zratĂșvanie toho tuÄnĂ©ho ÄervenolĂceho pĂĄna?
Ăs ha Ă©n tudok egy virĂĄgot, egy egyetlen virĂĄgot az egĂ©sz vilĂĄgon, olyat, amilyen sehol mĂĄsutt nem lĂ©tezik, egyedĂŒl csak az Ă©n bolygĂłmon, aztĂĄn egy bĂĄrĂĄnyka egy csapĂĄsra megsemmisĂtheti, csak Ășgy, anĂ©lkĂŒl, hogy akĂĄr csak sejtenĂ© is, hogy mit mƱvel: ez talĂĄn nem fontos?
A Äo ak ja poznĂĄm kvetinu, jedinĂș na svete, ktorĂĄ rastie iba na mojej planĂ©te a ktorĂș mĂŽĆŸe oveÄka zniÄiĆ„ jedinĂœm zahryznutĂm, len tak, niekedy rĂĄno, ani si neuvedomĂ, Äo robĂ? A to vraj nie je dĂŽleĆŸitĂ©!
Elpirult, folytatta:
OÄervenel, potom pokraÄoval:
â Ha valaki szeret egy virĂĄgot, amely csak egyetlen pĂ©ldĂĄnyban lĂ©tezik a csillagmilliĂłkon: ez Ă©pp elĂ©g neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. âOtt van valahol az Ă©n virĂĄgomâ â gondolja magĂĄban. De ha a bĂĄrĂĄny megeszi a virĂĄgot: ez az Ć szĂĄmĂĄra olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnĂ©k. Ăs ez talĂĄn nem fontos?
â Ak mĂĄ niekto rĂĄd kvetinu, jedinĂș svojho druhu, akĂĄ nerastie na ostatnĂœch miliĂłnoch a miliĂłnoch hviezd, postaÄĂ mu, aby bol ĆĄĆ„astnĂœ, keÄ sa na tie hviezdy zadĂva. Povie si: âMoja kvetina je niekde tamâŠâ Ale ak oveÄka tĂș kvetinu zoĆŸerie, bude to preĆho, akoby odrazu vĆĄetky hviezdy zhasli! A to vraj nieje dĂŽleĆŸitĂ©!
Többet nem bĂrt mondani. VĂĄratlanul kitört belĆle a zokogĂĄs. Közben mĂĄr leszĂĄllt az Ă©jszaka. Letettem a szerszĂĄmaimat. BĂĄntam is Ă©n a kalapĂĄcsomat, a csavart, a szomjĂșsĂĄgot Ă©s a halĂĄlt! Egy csillagon, egy bolygĂłn, az enyĂ©men, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.
Nemohol uĆŸ Äalej hovoriĆ„. Odrazu sa rozvzlykal. Nastala noc. Odhodil som nĂĄstroje. Bolo mi vĆĄetko jedno, Äo tam po kladive, svornĂku, smĂ€de a smrti. Na jednej hviezde, na planĂ©te, na tej mojej, na Zemi, bolo treba uteĆĄiĆ„ MalĂ©ho princa! Vzal som ho do nĂĄruÄia. KolĂsal som ho. Vravel som mu:
â Ne fĂ©lj â mondtam neki â, semmi veszedelem nem fenyegeti a virĂĄgot, amit szeretsz⊠SzĂĄjkosarat rajzolok a bĂĄrĂĄnyodnak⊠A virĂĄgodnak meg rajzolok majd vĂ©rtet⊠Ăs⊠â
âKvetine, ktorĂș mĂĄĆĄ rĂĄd, nehrozĂ nebezpeÄenstvo⊠NakreslĂm tvojej oveÄke nĂĄhubok⊠NakreslĂm pre tvoju kvetinu ohrĂĄdku⊠NakreslĂmâŠâ
MĂĄr nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon ĂŒgyetlennek Ă©reztem magam. Nem tudtam, hogyan fĂ©rkĆzzem hozzĂĄ, hogyan talĂĄljak közössĂ©get vele⊠Olyan titokzatos vilĂĄg a könnyek orszĂĄga.
Nevedel som, Äo by som mal eĆĄte povedaĆ„. Nevedel som, ako sa mu priblĂĆŸiĆ„, ako sa mu prihovoriĆ„. Svet sÄșz je takĂœ zĂĄhadnĂœ.
VIII
VIII
Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virågot. A kis herceg bolygójån mindig voltak virågok, nagyon egyszerƱ virågok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a fƱben, estére elhervadtak.
Äoskoro som tĂș kvetinu poznal lepĆĄie. Na planĂ©te MalĂ©ho princa rĂĄstli odjakĆŸiva jednoduchĂ© kvetiny, ozdobenĂ© iba jedinĂœm radom korunnĂœch lupienkov, ktorĂ© zaberali mĂĄlo miesta a nikoho neruĆĄili. RĂĄno sa zjavovali v trĂĄve a veÄer vĂ€dli.
De ez egy szĂ©p napon egyszerre csak kicsĂrĂĄzott, magva a jĂł Ă©g tudja, honnĂ©t kerĂŒlt oda, Ă©s a kis herceg aprĂłlĂ©kos gonddal figyelte a zsenge hajtĂĄst, amelyik semmilyen mĂĄs hajtĂĄshoz sem hasonlĂtott. Ki tudja, nem holmi majomkenyĂ©rfa-fĂ©lesĂ©g-e?
Ale tĂĄto vyklĂÄila jednĂ©ho dĆa zo semienka, priviateho ktovie odkiaÄŸ, a MalĂœ princ starostlivo strĂĄĆŸil vĂœhonok, Äo sa nepodobal na ostatnĂ©. Mohol to byĆ„ novĂœ druh baobabu. No krĂÄek odrazu prestal rĂĄsĆ„ a chystal
A vesszĆcske növekedĂ©se azonban abbamaradt, Ă©s a kis növĂ©ny hozzĂĄkezdett a virĂĄgkĂ©szĂtĂ©shez. A kis herceg szemmel kĂsĂ©rte, hogyan jelenik meg rajta egy ĂłriĂĄsi bimbĂł, Ă©s sejtette, hogy csodĂĄlatos tĂŒnemĂ©ny fog kibontakozni belĆle; a virĂĄg azonban vĂ©gevĂĄrhatatlanul, egyre csak szĂ©pĂtgette magĂĄt odabent a zöld szobĂĄjĂĄban.
sa kvitnĂșĆ„. MalĂœ princ sledoval, ako sa vytvĂĄra velikĂĄnsky puk. TuĆĄil, ĆŸe z neho vyrazĂ nieÄo zĂĄzraÄnĂ©, ale kvetina, ukrytĂĄ vo svojej zelenej izbiÄke, sa akosi nekoneÄne dlho pripravovala, aby bola peknĂĄ.
Nagy gonddal vĂĄlogatta meg a szĂneit. Lassan öltözködött, egyenkĂ©nt igazĂtotta magĂĄra a szirmait. NyilvĂĄn nem akart olyan gyƱrötten napvilĂĄgra lĂ©pni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szĂ©psĂ©ge teljes sugĂĄrzĂĄsĂĄban. Ăgy bizony! Nagyon kacĂ©r virĂĄg volt!
Starostlivo si vyberala farby. Obliekala sa pomaly, upravovala si jeden po druhom korunnĂ© lupienky. Nechcela sa ukĂĄzaĆ„ takĂĄ skrkvanĂĄ ako vlÄie maky. Chcela sa zjaviĆ„ aĆŸ v celej svojej ĆŸiarivej krĂĄse. Ach ĂĄno. VeÄŸmi sa chcela pĂĄÄiĆ„!
Ăgy aztĂĄn hosszĂș napokon ĂĄt tartott a titokzatos öltözködĂ©se. AztĂĄn egy hajnalban, Ă©ppen napkeltekor, vĂ©gre megjelent.
Atak jej tajuplnĂĄ Ășprava trvala premnoho dnĂ. A potom raz rĂĄno, prĂĄve pri vĂœchode slnka, sa ukĂĄzala.
ĂsĂtott egyet, Ă©s azt mondta, Ć, aki olyan aggĂĄlyos pontossĂĄggal dolgozott:
Hoci sa predtĂœm dĂŽkladne pripravovala, povedala zĂvajĂșc:
â Ă, mĂ©g szinte föl sem Ă©bredtem⊠ElnĂ©zĂ©st kĂ©rek⊠MĂ©g meg se fĂ©sĂŒlködtemâŠ
â Ach, horko-Ć„aĆŸko som sa zobudila. PrepĂĄÄte, prosĂm⊠Som eĆĄte celĂĄ rozstrapatenĂĄâŠ
A kis herceg nem bĂrta magĂĄba fojtani a csodĂĄlkozĂĄsĂĄt:
MalĂœ princ v tej chvĂli nemohol skryĆ„ svoj obdiv:
â Milyen szĂ©p vagy!
â AkĂĄ ste krĂĄsna!
â Ugye? â felelte kedvesen a virĂĄg. â Ăs Ă©pp egyszerre szĂŒlettem a nappalâŠ
â VĆĄak? â odpovedala tĂĆĄko kvetina. â A priĆĄla som na svet v tej istej chvĂli ako slnkoâŠ
A kis herceg ebbĆl könnyen kitalĂĄlta, hogy a virĂĄg nem valami szerĂ©ny; viszont olyan meghatĂł volt!
MalĂœ princ dobre vytuĆĄil, ĆŸe nie je veÄŸmi skromnĂĄ, ale bola takĂĄ dojĂmavĂĄ!
â Azt hiszem, Ă©pp most van a reggeli ideje â tette hozzĂĄ a virĂĄg kisvĂĄrtatva. â VolnĂĄl szĂves gondoskodni rĂłlam?
â MyslĂm, ĆŸe je Äas na raĆajky, â dodala hneÄ nato, â buÄte takĂœ dobrĂœ a nezabudnite na mĆaâŠ
A kis herceg pedig, mĂ©lysĂ©ges zavarban, sietve kerĂtett egy öntözĆkannĂĄt, Ă©s kiszolgĂĄlta a virĂĄgot.
A MalĂœ princ, celĂœ zmĂ€tenĂœ, ĆĄiel po kanvu s Äerstvou vodou a kvetinu obslĂșĆŸil.
Az meg mĂĄr mindjĂĄrt az elejĂ©n zaklatni kezdte az ijedĆs hiĂșsĂĄgĂĄval. Egy napon pĂ©ldĂĄul, mikor a nĂ©gy tövisĂ©rĆl beszĂ©lt, azt mondta a kis hercegnek:
Takto ho veÄŸmi skoro potrĂĄpila svojou trochu nedotklivou namyslenosĆ„ou. NaprĂklad, keÄ jednĂ©ho dĆa hovorila o svojich ĆĄtyroch tĆĆoch, povedala MalĂ©mu princovi:
â Most aztĂĄn jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!
â Nech len prĂdu tie tigre so svojimi pazĂșrmi!
â Az Ă©n bolygĂłmon nincsenek tigrisek â jegyezte meg erre a kis herceg. â A tigrisek kĂŒlönben sem esznek fĂŒvet.
â Na mojej planĂ©te tigre nie sĂș, â ohradil sa MalĂœ princ, â a tigre byliny neĆŸerĂș.
â Ăn nem vagyok fƱ â felelte szelĂden a virĂĄg.
â Ja nie som bylina, â odpovedala neĆŸnĂœm hlĂĄs kom kvetina.
â BocsĂĄss megâŠ
â PrepĂĄÄteâŠ
â KĂŒlönben sem fĂ©lek a tigrisektĆl. A huzattĂłl viszont irtĂłzom. Nincs vĂ©letlenĂŒl valamilyen szĂ©lfogĂłd?
â Ja sa tigrov ani trochu nebojĂm, ale mĂĄm veÄŸkĂœ strach z prievanu. Nemali by ste nejakĂș zĂĄstenu?
âIrtĂłzni a huzattĂłl â gondolta a kis herceg â elĂ©g kockĂĄzatos kilĂĄtĂĄs egy növĂ©nynek. â Furcsa egy virĂĄg ezâŠâ
âVeÄŸkĂœ strach z prievanu⊠to nie je najlepĆĄia vyhliadka pre rastlinu,â povedal si MalĂœ princ. âTĂĄto kvetina je naozaj zloĆŸitĂĄ povaha.â
â EstĂ©nkĂ©nt tĂ©gy majd bura alĂĄ. Nagyon hideg van itt nĂĄlad. Rosszul vagy berendezkedve. AhonnĂ©t Ă©n jöttemâŠ
â VeÄer ma dĂĄte pod sklenĂœ zvon. U vĂĄs je veÄŸmi chlad no. MĂĄte zlĂș polohu. Tam, odkiaÄŸ pochĂĄdzamâŠ
De nem folytatta. Hiszen mag formĂĄjĂĄban jött: mĂĄs vilĂĄgokrĂłl nem tudhatott semmit. SzĂ©gyenĂ©ben, hogy ilyen egyĂŒgyƱ fĂŒllentĂ©sen kapatta rajta magĂĄt, kettĆt-hĂĄrmat köhintett, Ăgy akart fölĂ©be kerekedni a kis hercegnek.
No zarazila sa. PriĆĄla sem ako semienko. Nemohla poznaĆ„ niÄ z inĂœch svetov. ZahanbenĂĄ, ĆŸe sa nechala pristihnĂșĆ„ pri pokuse o takĂș naivnĂș loĆŸ, dva Äi tri razy zakaĆĄlala, aby zvalila vinu na MalĂ©ho princa.
â A szĂ©lfogĂł?
â A Äo bude s tou zĂĄstenouâŠ?
â Ăpp azĂ©rt indultam, de elkezdtĂ©l beszĂ©lni hozzĂĄmâŠ
â Chcel som ĂsĆ„ po Ću, ale vy ste sa so mnou rozprĂĄvali!
Erre a viråg még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.
Tu eĆĄte silnejĆĄie zakaĆĄlala, aby v Ćom predsa len vzbudila vĂœÄitky svedomia.
Annak pedig, hiĂĄba volt tele jĂłakarĂł szeretettel, elĆbb-utĂłbb mĂ©giscsak megrendĂŒlt a bizalma a virĂĄgban. Minden lĂ©nyegtelen megjegyzĂ©st a szĂvĂ©re vett, Ă©s kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak Ă©rezni magĂĄt.
A tak MalĂœ princ, hoci naozaj chcel maĆ„ kvetinu rĂĄd, Äoskoro o nej zapochyboval. Bral vĂĄĆŸne jej bezvĂœznamnĂ© slovĂĄ a cĂtil sa veÄŸmi neĆĄĆ„astnĂœ.
â Nem lett volna szabad meghallgatnom â vallotta meg egy napon. â A virĂĄgok szavĂĄt sosem szabad meghallgatni. NĂ©zni kell Ćket, beszĂvni az illatukat. Az enyĂ©m egĂ©sz bolygĂłmat elĂĄrasztotta az illatĂĄval, mĂ©gse tudtam örĂŒlni neki. Annyira bosszantott az a tigriskaromhistĂłria, holott inkĂĄbb meg kellett volna hatĂłdnom rajtaâŠ
âNemal som ju poÄĂșvaĆ„,â zdĂŽveril sa mi jednĂ©ho dĆa, âkvetiny netreba nikdy poÄĂșvaĆ„. Treba sa na ne dĂvaĆ„ a vdychovaĆ„ ich vĂŽĆu. TĂĄ moja napÄșĆala vĂŽĆou celĂș planĂ©tu, ale ja som sa z toho nevedel teĆĄiĆ„. TĂĄ historka s pazĂșrmi, Äo ma tak podrĂĄĆŸdila, mala ma skĂŽr dojaĆ„âŠâ
AztĂĄn:
A eĆĄte sa mi zveril:
â Bizony, nagyon Ă©rtelmetlen voltam Ă©n akkor! A tetteibĆl kellett volna megĂtĂ©lnem, nem a szavaibĂłl. Beburkolt az illatĂĄval, elborĂtott a ragyogĂĄsĂĄval. Sosem lett volna szabad megszöknöm! SzegĂ©nyes kis csalafintasĂĄgai mögött meg kellett volna Ă©reznem gyöngĂ©d szeretetĂ©t. Minden virĂĄg csupa ellentmondĂĄs. De Ă©n mĂ©g sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!
âVtedy som nevedel niÄ pochopiĆ„! Mal som ju posudzovaĆ„ podÄŸa skutkov, a nie podÄŸa slov. Zaplavovala ma vĂŽĆou a jasom. Nemal som nikdy utiecĆ„! Mal som za jej priehÄŸadnĂœmi Ășskokmi vytuĆĄiĆ„, akĂĄ je neĆŸnĂĄ. Kvetiny si tak protireÄia! Ale bol som primladĂœ, aby som ju vedel maĆ„ rĂĄd.â
IX
IX
SzökĂ©sĂ©hez, azt hiszem, a vadmadarak hĂșzĂĄsĂĄt hasznĂĄlta föl. IndulĂĄsa reggelĂ©n szĂ©pen rendbe tette a bolygĂłjĂĄt. Gondosan kipucolta a mƱködĆ vulkĂĄnjait. KĂ©t ilyen mƱködĆ vulkĂĄnja volt szerencsĂ©re: kĂ©nyelmesen megfĆzhette rajtuk a reggelijĂ©t.
MyslĂm, ĆŸe na svoj Ăștek vyuĆŸil sĆ„ahovanie divĂœch vtĂĄkov. RĂĄno pred odchodom dal planĂ©tu pekne do poriadku. Svedomito vymietol svoje ÄinnĂ© sopky. Mal dve sopky, Äo boli eĆĄte v Äinnosti. Bolo to veÄŸmi pohodlnĂ©, keÄ si rĂĄno zohrieval raĆajky.
Volt egy kialudt vulkĂĄnja is. De mert Ășgy gondolta: âSosem lehet tudni!â, kipucolta ezt a kialudt vulkĂĄnt is. A vulkĂĄnok, ha jĂłl kipucoljĂĄk Ćket, szabĂĄlyosan, enyhe lĂĄnggal Ă©gnek, kitörĂ©sek nĂ©lkĂŒl. A vulkĂĄnkitörĂ©sek olyanok, mint a mi kĂ©mĂ©nytĂŒzeink.
Mal aj jednu vyhasnutĂș sopku. Ale, ako vravieval: âÄlovek nikdy nevie!â A tak rovnako svedomito vymietol i tĂș vyhasnutĂș sopku. Ak sĂș sopky dobre vymetenĂ©, horĂ v nich pomaly a pravidelne, nevybuchujĂș. SopeÄnĂĄ ÄinnosĆ„ je ako oheĆ v kozube.
Mi itt a Földön nyilvĂĄn tĂșl kicsinyek vagyunk hozzĂĄ, hogy rendesen kipucoljuk a vulkĂĄnjainkat. EzĂ©rt okoznak annyi bajt.
Prirodzene, my sme na naĆĄej zemi prĂliĆĄ maliÄkĂ, aby sme mohli vymetaĆ„ naĆĄe sopky. A preto nĂĄm spĂŽsobujĂș toÄŸko starostĂ.
A kis herceg nĂ©mi kis szomorĂșsĂĄggal kigyomlĂĄlta az utolsĂł majomkenyĂ©rfa-hajtĂĄsokat is. SzentĂŒl hitte, hogy soha nem fog visszatĂ©rni többĂ©. De aznap reggel nagyon-nagyon jĂłlestek neki ezek a megszokott munkĂĄk.
MalĂœ princ vytrhal aj poslednĂ© vĂœhonky baobabov a bol troĆĄku skÄŸĂșÄenĂœ. Myslel si, ĆŸe sa uĆŸ moĆŸno nikdy nevrĂĄti. Ale vĆĄetky tieto zvyÄajnĂ© prĂĄce sa mu v to rĂĄno zdali neobyÄajne milĂ©.
S amikor utoljĂĄra öntözte meg a virĂĄgot, Ă©s be akarta borĂtani a burĂĄjĂĄval, egyszeriben sĂrhatnĂ©kja tĂĄmadt.
A keÄ' poslednĂœ raz polial kvetinu a chystal sa ju prikryĆ„ sklenĂœm zvonom, pocĂtil, ĆŸe je mu do plaÄu.
â Isten veled â mondta a virĂĄgnak.
â Zbohom, â povedal kvetine.
A virĂĄg azonban nem felelt.
Ale kvetina mu neodpovedala.
â Isten veled â ismĂ©telte.
â Zbohom, â zopakoval.
A virĂĄg köhintett. EzĂșttal azonban nem azĂ©rt, mintha megfĂĄzott volna.
Kvetina zakaĆĄlala. Ale nie preto, ĆŸe by mala zĂĄpal prieduĆĄiek.
â Ostoba voltam â mondta vĂ©gĂŒl a kis hercegnek. â KĂ©rlek, ne haragudjĂĄl rĂĄm. PrĂłbĂĄlj meg boldog lenni.
â Bola som hlĂșpa, â povedala napokon. â OdpusĆ„ mi. Usiluj sa byĆ„ ĆĄĆ„astnĂœ.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmifĂ©le szemrehĂĄnyĂĄst. TanĂĄcstalanul ĂĄllt, kezĂ©ben a burĂĄval. Sehogy sem Ă©rtette a virĂĄgnak ezt a kedves szelĂdsĂ©gĂ©t.
Bol prekvapenĂœ, ĆŸe mu niÄ nevyÄĂta. StĂĄl tam celĂœ zmĂ€tenĂœ, so zvonom vo vystretej ruke. NechĂĄpal tĂș pokojnĂș lĂĄskavosĆ„.
â HĂĄt igen, szeretlek â mondta a virĂĄg. â Te persze mĂ©g csak nem is sejtetted, de ebben Ă©n vagyok a hibĂĄs. KĂŒlönben nem is fontos. Te azonban Ă©ppen olyan ostoba voltĂĄl, mint Ă©n. PrĂłbĂĄlj meg boldog lenni⊠Hagyd bĂ©kĂ©n azt a burĂĄt. Nem kell.
â Ale ĂĄno, mĂĄm Ć„a rada, â povedala mu kvetina. â Ty si o tom mojou vinou nevedel. Teraz to nie je dĂŽleĆŸitĂ©. No ty si bol prĂĄve takĂœ hlĂșpy ako ja. Usiluj sa byĆ„ ĆĄĆ„astnĂœâŠ Nechaj tak ten zvon. UĆŸ ho nechcem.
â De a szĂ©lâŠ
âAle vietorâŠ
â EgyĂĄltalĂĄn nem vagyok olyan nĂĄthĂĄs⊠VirĂĄg vagyok: jĂłt fog tenni az Ă©jszaka hƱs levegĆje.
â Nie som aĆŸ takĂĄ prechladnutå⊠ÄerstvĂœ noÄnĂœ vzduch mi urobĂ dobre. Som predsa kvetina.
â De az ĂĄllatokâŠ
â Ale zvieratĂĄâŠ
â KĂ©t-hĂĄrom hernyĂłt el kell tƱrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangĂłkat. ĂllĂtĂłlag olyan szĂ©pek. Meg aztĂĄn ki mĂĄs lĂĄtogatna meg? Mert ami tĂ©ged illet, te messze leszel. A vadĂĄllatoktĂłl pedig egy csöppet sem fĂ©lek. Nekem is vannak karmaim.
â MusĂm predsa strpieĆ„ dve Äi tri hĂșsenice, ak chcem poznaĆ„ motĂœle. Je to vraj veÄŸmi krĂĄsne. Kto by ma inak navĆĄtĂvil? Ty budeĆĄ Äaleko. A veÄŸkĂœch zvierat sa vĂŽbec nebojĂm. Aj ja mĂĄm pazĂșry.
Ăs ĂĄrtatlanul megmutatta a nĂ©gy tövisĂ©t.
A prostomyseÄŸne ukĂĄzala svoje ĆĄtyri tĆne. Potom dodala:
â Ne ĂĄcsorogj itt ilyen ĂŒgyefogyottan â tette hozzĂĄ. â IdegesĂtĆ⊠ElhatĂĄroztad, hogy elmĂ©gy. HĂĄt menj.
â NepreĆ„ahuj to toÄŸko, rozÄuÄŸuje ma to. Rozhodol si sa odĂsĆ„. Tak choÄ.
Nem akarta, hogy a kis herceg sĂrni lĂĄssa. KevĂ©ly virĂĄg volt.
Nechcela, aby ju videl plakaĆ„. Bola to veÄŸmi pyĆĄnĂĄ kvetinaâŠ
X
X
Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es Ă©s 330-as kisbolygĂłk vidĂ©ke volt; a kis herceg tehĂĄt azzal kezdte, hogy sorra lĂĄtogatta Ćket, foglalkozĂĄst keresni meg mƱvelĆdni is.
Ćœil v oblasti asteroidov 325, 326, 327, 328, 329 a 330. Najprv sa teda vybral na ne, aby tam hÄŸadal nejakĂ© zamestnanie a pouÄenie.
Az elsĆn egy kirĂĄly lakott. A kirĂĄly, bĂborban Ă©s hermelinben, egy nagyon egyszerƱ, de mĂ©ltĂłsĂĄgteljes trĂłnuson ĂŒlt.
Na prvom prebĂœval krĂĄÄŸ. ObleÄenĂœ do purpuru a hermelĂnu sedel na veÄŸmi jednoduchom, a predsa majestĂĄtnom trĂłne.
â HohĂł! Itt egy alattvalĂł! â kiĂĄltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.
â Ach! Tu mĂĄme poddanĂ©ho, â vykrĂkol krĂĄÄŸ, keÄ zazrel MalĂ©ho princa.
âHogyan ismerhet meg â gondolta magĂĄban a kis herceg â, ha mĂ©g soha Ă©letĂ©ben nem lĂĄtott?â
A MalĂœ princ sa v duchu spĂœtal: âAko ma mohol spoznaĆ„, keÄ ma eĆĄte nikdy nevidel?â
Nem tudta, hogy a kirålyok szemében a vilåg fölöttébb egyszerƱ: minden ember alattvaló.
Nevedel, ĆŸe pre krĂĄÄŸov je svet veÄŸmi zjednoduĆĄenĂœ. VĆĄetci ÄŸudia sĂș poddanĂ.
â Gyere közelebb, hogy jobban szemĂŒgyre vehesselek â mondta a kirĂĄly, Ă©s nagyon bĂŒszke volt rĂĄ, hogy vĂ©gre valaki fölött kirĂĄlykodhatik.
â PristĂșp bliĆŸĆĄie, nech Ć„a lepĆĄie vidĂm, â povedal mu krĂĄÄŸ, ktorĂœ bol veÄŸmi pyĆĄnĂœ, ĆŸe je pre niekoho krĂĄÄŸom.
A kis herceg körĂŒlnĂ©zett, hovĂĄ ĂŒlhetne le, de a bolygĂłt mindenestĂŒl beborĂtotta a pompĂĄs hermelin palĂĄst. Ăllva maradt hĂĄt, Ă©s mert fĂĄradt volt, ĂĄsĂtott egyet.
MalĂœ princ sa obzeral, kam by si sadol, ale planĂ©ta bola celĂĄ zatarasenĂĄ nĂĄdhernĂœm hermelĂnovĂœm plĂĄĆĄĆ„om. Ostal teda stĂĄĆ„, a pretoĆŸe bol unavenĂœ, zĂvol.
â Az etikett megtiltja, hogy a kirĂĄly jelenlĂ©tĂ©ben ĂĄsĂtsanak â mondta az uralkodĂł. â Megtiltom.
â Je proti pravidlĂĄm etikety zĂvaĆ„ v prĂtomnosti krĂĄÄŸa, â povedal mu vlĂĄdca. â Zakazujem ti to.
â Nem bĂrom megĂĄllni ĂĄsĂtĂĄs nĂ©lkĂŒl â felelte a kis herceg zavartan. â Nagy utat tettem meg, Ă©s nem aludtamâŠ
â NemĂŽĆŸem sa ubrĂĄniĆ„, â odpovedal MalĂœ princ celĂœ zahanbenĂœ. â Prekonal som dlhĂș cestu a nespal somâŠ
â Akkor megparancsolom, hogy ĂĄsĂts â mondta a kirĂĄly. â HosszĂș esztendĆk Ăłta senkit sem lĂĄttam ĂĄsĂtani. Az ilyesmi ritka szĂłrakozĂĄs nekem. TessĂ©k, ĂĄsĂts mĂ©g egyet! Parancsolom.
â Prikazujem ti teda, â povedal mu krĂĄÄŸ, â aby si zĂval. UĆŸ celĂ© roky som nevidel nikoho zĂvaĆ„. ZĂvanie je pre mĆa zvlĂĄĆĄtnosĆ„ou. No tak, zĂvaj eĆĄte raz! Je to rozkaz.
â Csakhogy ettĆl lĂĄmpalĂĄzas lettem. Nem megy⊠â felelte a kis herceg, Ă©s elpirult.
â ZastraĆĄuje ma to⊠uĆŸ nemĂŽĆŸem⊠â povedal MalĂœ princ a veÄŸmi sa zaÄervenal.
â Hm⊠hm⊠â tƱnĆdött a kirĂĄly. â HĂĄt akkor⊠megparancsolom, hogy hol ĂĄsĂts, hol megâŠ
â Hm, hm, â odpovedal krĂĄÄŸ. â Teda⊠teda ti rozkazu jem chvĂÄŸku zĂvaĆ„ a chvĂÄŸkuâŠ
DĂŒnnyögött valamit, szemlĂĄtomĂĄst feszengve.
Zamotal sa a zdal sa akĂœsi urazenĂœ.
Mert a kirĂĄly föltĂ©tlenĂŒl ragaszkodott hozzĂĄ, hogy tiszteljĂ©k a kirĂĄlyi tekintĂ©lyĂ©t. SemmifĂ©le engedetlensĂ©get nem tƱrt: abszolĂșt uralkodĂł volt. De mivel ugyanakkor jĂłsĂĄgos is volt, Ă©rtelmes parancsokat osztogatott.
Ako krĂĄÄŸ trval totiĆŸ predovĆĄetkĂœm na tom, aby sa uznĂĄvala jeho autorita. Nestrpel neposluĆĄnosĆ„. Bol to neobmedzenĂœ vlĂĄdca. Ale bol aj veÄŸmi dobrosrdeÄnĂœ, a tak dĂĄval rozumnĂ© rozkazy.
âHa egy generĂĄlisnak megparancsolnĂĄm â mondogatta â, hogy vĂĄltozzĂ©k tengeri madĂĄrrĂĄ, Ă©s a generĂĄlis nem engedelmeskednĂ©k: ebben nem Ć lenne a hibĂĄs. Ăn lennĂ©k a hibĂĄs miatta.â
âKeby som prikĂĄzal,â vravieval zvyÄajne, âkeby som prikĂĄzal niektorĂ©mu generĂĄlovi, aby sa premenil na morskĂ©ho vtĂĄka, a keby ten generĂĄl neposlĂșchol, nebola by to generĂĄlova vina, ale moja.â
â LeĂŒlhetek? â kĂ©rdezte a kis herceg fĂ©lĂ©nken.
â MĂŽĆŸem si sadnĂșĆ„? â nesmelo sa spĂœtal MalĂœ princ.
â Parancsolom, hogy ĂŒlj le â felelte a kirĂĄly, Ă©s mĂ©ltĂłsĂĄgteljesen odĂ©bb hĂșzta egy kicsit a hermelin palĂĄstja szegĂ©lyĂ©t.
â Prikazujem ti, aby si si sadol, â odpovedal mu krĂĄÄŸ a majestĂĄtnym pohybom potiahol polu svojho hermelĂnovĂ©ho plĂĄĆĄĆ„a.
A kis herceg elcsodålkozott: a bolygó egészen parånyi volt. Vajon min uralkodik akkor a kiråly?
MalĂœ princ sa zaÄudoval. PlanĂ©ta bola maliÄkĂĄ. Nad ÄĂm vlastne mohol krĂĄÄŸ vlĂĄdnuĆ„?
â FölsĂ©g â mondta â, engedelmet kĂ©rek, de kĂ©rdeznĂ©k fölsĂ©gedtĆl valamitâŠ
â VaĆĄe veliÄenstvo, â oslovil ho, â prosĂm o prepĂĄÄenie, ĆŸe sa vĂĄs pĂœtamâŠ
â Parancsolom, hogy kĂ©rdezz tĆlem valamit â mondta sietve a kirĂĄly.
â Prikazujem ti, aby si sa ma pĂœtal, â poponĂĄhÄŸal sa povedaĆ„ krĂĄÄŸ.
â FölsĂ©ged⊠min uralkodik?
â VaĆĄe veliÄenstvo⊠nad ÄĂm vlĂĄdnete?
â Mindenen â vĂĄlaszolta mĂ©rhetetlen egyszerƱsĂ©ggel a kirĂĄly.
â Nad vĆĄetkĂœm, â odpovedal veÄŸmi prostoduĆĄne krĂĄÄŸ.
â Mindenen?
â Nad vĆĄetkĂœm?
A kiråly futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygójån meg a többi bolygón meg a csillagokon.
KrĂĄÄŸ zdrĆŸanlivĂœm posunkom ukĂĄzal na svoju planĂ©tu, na ostatnĂ© planĂ©ty a na hviezdy.
â Ezen mind? â kĂ©rdezte a kis herceg.
â Nad tĂœm vĆĄetkĂœm? â ĆŸasol MalĂœ princ.
â Ezen mind â felelte a kirĂĄly.
â Nad tĂœm vĆĄetkĂœm⊠â odpovedal krĂĄÄŸ.
Mert nemcsak abszolĂșt uralkodĂł volt, hanem egyetemes is.
Nebol to teda iba neobmedzenĂœ vlĂĄdca, ale aj svetovlĂĄdny.
â Ăs a csillagok engedelmeskednek fölsĂ©gednek?
â A hviezdy vĂĄs poslĂșchajĂș?
â TermĂ©szetesen â mondta a kirĂĄly. â Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlensĂ©get nem tƱrök.
â Prirodzene, â povedal mu krĂĄÄŸ. â PoslĂșchnu okamĆŸite. NestrpĂm nedisciplinovanosĆ„.
A kis herceg elĂĄmult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjĂĄban nem negyvennĂ©gy naplementĂ©t lĂĄthatna, hanem hetvenkettĆt, sĆt szĂĄzat vagy akĂĄr kĂ©tszĂĄzat is, Ă©s mĂ©g csak odĂ©bb se kellene hĂșznia a szĂ©kĂ©t!
TakĂĄ veÄŸkĂĄ moc MalĂ©ho princa naplnila obdivom. Keby ju mal on, nebol by videl ĆĄtyridsaĆ„ĆĄtyri, ale sedemdesiatdva alebo dokonca sto, ba aj dvesto zĂĄpadov slnka v ten istĂœ deĆ, a nebol by musel ani posunĂșĆ„ stoliÄku!
S mivel egy kicsit szomorĂș volt, mert eszĂ©be jutott az elhagyott bolygĂłcskĂĄja, olyannyira nekibĂĄtorodott, hogy egy kegyet merĂ©szelt kĂ©rni a kirĂĄlytĂłl:
A pretoĆŸe mu bolo troĆĄku smutno, keÄ si spomenul na svoju malĂș opustenĂș planĂ©tu, osmelil sa a poĆŸiadal krĂĄÄŸa o jednu lĂĄskavosĆ„:
â Ăgy szeretnĂ©k naplementĂ©t lĂĄtni⊠Ărvendeztessen meg fölsĂ©ged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjĂ©k leâŠ
â Chcel by som vidieĆ„ zĂĄpad slnka⊠Urobte mi tĂș radosƄ⊠PrikĂĄĆŸte slnku, aby zapadloâŠ
Reklama