A kis herceg / MalĂœ princ — w językach węgierskim i sƂowackim. Strona 3

Węgiersko-sƂowacka dwujęzyczna ksiÄ…ĆŒka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry

MalĂœ princ

A kis herceg most egészen såpadt volt az indulattól.

MalĂœ princ bol teraz celĂœ bledĂœ od hnevu.

— MilliĂł Ă©s milliĂł Ă©ve, hogy a virĂĄgok tĂŒskĂ©ket gyĂĄrtanak. MilliĂł Ă©s milliĂł Ă©ve, hogy a bĂĄrĂĄnyok mĂ©gis megeszik a virĂĄgokat. HĂĄt akkor miĂ©rt ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk Ă©rteni, mi vĂ©gre a sok fĂĄradozĂĄs, amivel olyan tĂŒskĂ©ket csinĂĄlnak maguknak, amelyek soha semmire sem jĂłk? A bĂĄrĂĄnyok Ă©s a virĂĄgok hĂĄborĂșja talĂĄn nem fontos? Nem komolyabb Ă©s nem fontosabb, mint annak a kövĂ©r, vörös Ășrnak a szĂĄmadĂĄsai?

— UĆŸ miliĂłny rokov si kvetiny vytvĂĄrajĂș tƕne. Napriek tomu ovečky uĆŸ miliĂłny rokov ĆŸerĂș kvetiny. A to nie je vĂĄĆŸna vec, keď sa usilujeme pochopiĆ„, prečo sa tak namĂĄhajĂș, aby si vytvorili tƕne, ktorĂ© sĂș im celkom nanič? Vari nie je dĂŽleĆŸitĂœ boj ovečiek a kvetĂ­n? Nie je to oveÄŸa vĂĄĆŸnejĆĄie a dĂŽleĆŸitejĆĄie ako zratĂșvanie toho tučnĂ©ho červenolĂ­ceho pĂĄna?

És ha Ă©n tudok egy virĂĄgot, egy egyetlen virĂĄgot az egĂ©sz vilĂĄgon, olyat, amilyen sehol mĂĄsutt nem lĂ©tezik, egyedĂŒl csak az Ă©n bolygĂłmon, aztĂĄn egy bĂĄrĂĄnyka egy csapĂĄsra megsemmisĂ­theti, csak Ășgy, anĂ©lkĂŒl, hogy akĂĄr csak sejtenĂ© is, hogy mit mƱvel: ez talĂĄn nem fontos?

A čo ak ja poznĂĄm kvetinu, jedinĂș na svete, ktorĂĄ rastie iba na mojej planĂ©te a ktorĂș mĂŽĆŸe ovečka zničiĆ„ jedinĂœm zahryznutĂ­m, len tak, niekedy rĂĄno, ani si neuvedomĂ­, čo robĂ­? A to vraj nie je dĂŽleĆŸitĂ©!

Elpirult, folytatta:

Očervenel, potom pokračoval:

— Ha valaki szeret egy virĂĄgot, amely csak egyetlen pĂ©ldĂĄnyban lĂ©tezik a csillagmilliĂłkon: ez Ă©pp elĂ©g neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az Ă©n virĂĄgom” — gondolja magĂĄban. De ha a bĂĄrĂĄny megeszi a virĂĄgot: ez az Ƒ szĂĄmĂĄra olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnĂ©k. És ez talĂĄn nem fontos?

— Ak mĂĄ niekto rĂĄd kvetinu, jedinĂș svojho druhu, akĂĄ nerastie na ostatnĂœch miliĂłnoch a miliĂłnoch hviezd, postačí mu, aby bol ĆĄĆ„astnĂœ, keď sa na tie hviezdy zadĂ­va. Povie si: „Moja kvetina je niekde tam
“ Ale ak ovečka tĂș kvetinu zoĆŸerie, bude to preƈho, akoby odrazu vĆĄetky hviezdy zhasli! A to vraj nieje dĂŽleĆŸitĂ©!

Többet nem bĂ­rt mondani. VĂĄratlanul kitört belƑle a zokogĂĄs. Közben mĂĄr leszĂĄllt az Ă©jszaka. Letettem a szerszĂĄmaimat. BĂĄntam is Ă©n a kalapĂĄcsomat, a csavart, a szomjĂșsĂĄgot Ă©s a halĂĄlt! Egy csillagon, egy bolygĂłn, az enyĂ©men, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.

Nemohol uĆŸ ďalej hovoriĆ„. Odrazu sa rozvzlykal. Nastala noc. Odhodil som nĂĄstroje. Bolo mi vĆĄetko jedno, čo tam po kladive, svornĂ­ku, smĂ€de a smrti. Na jednej hviezde, na planĂ©te, na tej mojej, na Zemi, bolo treba uteĆĄiĆ„ MalĂ©ho princa! Vzal som ho do nĂĄručia. KolĂ­sal som ho. Vravel som mu:

— Ne fĂ©lj — mondtam neki —, semmi veszedelem nem fenyegeti a virĂĄgot, amit szeretsz
 SzĂĄjkosarat rajzolok a bĂĄrĂĄnyodnak
 A virĂĄgodnak meg rajzolok majd vĂ©rtet
 És
 —

„Kvetine, ktorĂș mĂĄĆĄ rĂĄd, nehrozĂ­ nebezpečenstvo
 NakreslĂ­m tvojej ovečke nĂĄhubok
 NakreslĂ­m pre tvoju kvetinu ohrĂĄdku
 NakreslĂ­m
“

MĂĄr nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon ĂŒgyetlennek Ă©reztem magam. Nem tudtam, hogyan fĂ©rkƑzzem hozzĂĄ, hogyan talĂĄljak közössĂ©get vele
 Olyan titokzatos vilĂĄg a könnyek orszĂĄga.

Nevedel som, čo by som mal eĆĄte povedaĆ„. Nevedel som, ako sa mu priblĂ­ĆŸiĆ„, ako sa mu prihovoriĆ„. Svet sÄșz je takĂœ zĂĄhadnĂœ.

VIII

VIII

Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virågot. A kis herceg bolygójån mindig voltak virågok, nagyon egyszerƱ virågok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a fƱben, estére elhervadtak.

Čoskoro som tĂș kvetinu poznal lepĆĄie. Na planĂ©te MalĂ©ho princa rĂĄstli odjakĆŸiva jednoduchĂ© kvetiny, ozdobenĂ© iba jedinĂœm radom korunnĂœch lupienkov, ktorĂ© zaberali mĂĄlo miesta a nikoho neruĆĄili. RĂĄno sa zjavovali v trĂĄve a večer vĂ€dli.

De ez egy szĂ©p napon egyszerre csak kicsĂ­rĂĄzott, magva a jĂł Ă©g tudja, honnĂ©t kerĂŒlt oda, Ă©s a kis herceg aprĂłlĂ©kos gonddal figyelte a zsenge hajtĂĄst, amelyik semmilyen mĂĄs hajtĂĄshoz sem hasonlĂ­tott. Ki tudja, nem holmi majomkenyĂ©rfa-fĂ©lesĂ©g-e?

Ale tĂĄto vyklíčila jednĂ©ho dƈa zo semienka, priviateho ktovie odkiaÄŸ, a MalĂœ princ starostlivo strĂĄĆŸil vĂœhonok, čo sa nepodobal na ostatnĂ©. Mohol to byĆ„ novĂœ druh baobabu. No kríček odrazu prestal rĂĄsĆ„ a chystal

A vesszƑcske növekedĂ©se azonban abbamaradt, Ă©s a kis növĂ©ny hozzĂĄkezdett a virĂĄgkĂ©szĂ­tĂ©shez. A kis herceg szemmel kĂ­sĂ©rte, hogyan jelenik meg rajta egy ĂłriĂĄsi bimbĂł, Ă©s sejtette, hogy csodĂĄlatos tĂŒnemĂ©ny fog kibontakozni belƑle; a virĂĄg azonban vĂ©gevĂĄrhatatlanul, egyre csak szĂ©pĂ­tgette magĂĄt odabent a zöld szobĂĄjĂĄban.

sa kvitnĂșĆ„. MalĂœ princ sledoval, ako sa vytvĂĄra velikĂĄnsky puk. TuĆĄil, ĆŸe z neho vyrazĂ­ niečo zĂĄzračnĂ©, ale kvetina, ukrytĂĄ vo svojej zelenej izbičke, sa akosi nekonečne dlho pripravovala, aby bola peknĂĄ.

Nagy gonddal vĂĄlogatta meg a szĂ­neit. Lassan öltözködött, egyenkĂ©nt igazĂ­totta magĂĄra a szirmait. NyilvĂĄn nem akart olyan gyƱrötten napvilĂĄgra lĂ©pni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szĂ©psĂ©ge teljes sugĂĄrzĂĄsĂĄban. Úgy bizony! Nagyon kacĂ©r virĂĄg volt!

Starostlivo si vyberala farby. Obliekala sa pomaly, upravovala si jeden po druhom korunnĂ© lupienky. Nechcela sa ukĂĄzaĆ„ takĂĄ skrkvanĂĄ ako vlčie maky. Chcela sa zjaviĆ„ aĆŸ v celej svojej ĆŸiarivej krĂĄse. Ach ĂĄno. VeÄŸmi sa chcela páčiĆ„!

Így aztĂĄn hosszĂș napokon ĂĄt tartott a titokzatos öltözködĂ©se. AztĂĄn egy hajnalban, Ă©ppen napkeltekor, vĂ©gre megjelent.

Atak jej tajuplnĂĄ Ășprava trvala premnoho dnĂ­. A potom raz rĂĄno, prĂĄve pri vĂœchode slnka, sa ukĂĄzala.

ÁsĂ­tott egyet, Ă©s azt mondta, Ƒ, aki olyan aggĂĄlyos pontossĂĄggal dolgozott:

Hoci sa predtĂœm dĂŽkladne pripravovala, povedala zĂ­vajĂșc:

— Ó, mĂ©g szinte föl sem Ă©bredtem
 ElnĂ©zĂ©st kĂ©rek
 MĂ©g meg se fĂ©sĂŒlködtem


— Ach, horko-Ć„aĆŸko som sa zobudila. Prepáčte, prosĂ­m
 Som eĆĄte celĂĄ rozstrapatená


A kis herceg nem bĂ­rta magĂĄba fojtani a csodĂĄlkozĂĄsĂĄt:

MalĂœ princ v tej chvĂ­li nemohol skryĆ„ svoj obdiv:

— Milyen szĂ©p vagy!

— Aká ste krásna!

— Ugye? — felelte kedvesen a virĂĄg. — És Ă©pp egyszerre szĂŒlettem a nappal


— Vơak? — odpovedala tíơko kvetina. — A priơla som na svet v tej istej chvíli ako slnko


A kis herceg ebbƑl könnyen kitalĂĄlta, hogy a virĂĄg nem valami szerĂ©ny; viszont olyan meghatĂł volt!

MalĂœ princ dobre vytuĆĄil, ĆŸe nie je veÄŸmi skromnĂĄ, ale bola takĂĄ dojĂ­mavĂĄ!

— Azt hiszem, Ă©pp most van a reggeli ideje — tette hozzĂĄ a virĂĄg kisvĂĄrtatva. — VolnĂĄl szĂ­ves gondoskodni rĂłlam?

— MyslĂ­m, ĆŸe je čas na raƈajky, — dodala hneď nato, — buďte takĂœ dobrĂœ a nezabudnite na mƈa


A kis herceg pedig, mĂ©lysĂ©ges zavarban, sietve kerĂ­tett egy öntözƑkannĂĄt, Ă©s kiszolgĂĄlta a virĂĄgot.

A MalĂœ princ, celĂœ zmĂ€tenĂœ, ĆĄiel po kanvu s čerstvou vodou a kvetinu obslĂșĆŸil.

Az meg mĂĄr mindjĂĄrt az elejĂ©n zaklatni kezdte az ijedƑs hiĂșsĂĄgĂĄval. Egy napon pĂ©ldĂĄul, mikor a nĂ©gy tövisĂ©rƑl beszĂ©lt, azt mondta a kis hercegnek:

Takto ho veÄŸmi skoro potrĂĄpila svojou trochu nedotklivou namyslenosĆ„ou. NaprĂ­klad, keď jednĂ©ho dƈa hovorila o svojich ĆĄtyroch tƕƈoch, povedala MalĂ©mu princovi:

— Most aztĂĄn jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!

— Nech len prĂ­du tie tigre so svojimi pazĂșrmi!

— Az Ă©n bolygĂłmon nincsenek tigrisek — jegyezte meg erre a kis herceg. — A tigrisek kĂŒlönben sem esznek fĂŒvet.

— Na mojej planĂ©te tigre nie sĂș, — ohradil sa MalĂœ princ, — a tigre byliny neĆŸerĂș.

— Én nem vagyok fƱ — felelte szelĂ­den a virĂĄg.

— Ja nie som bylina, — odpovedala neĆŸnĂœm hlĂĄs kom kvetina.

— Bocsáss meg


— Prepáčte


— KĂŒlönben sem fĂ©lek a tigrisektƑl. A huzattĂłl viszont irtĂłzom. Nincs vĂ©letlenĂŒl valamilyen szĂ©lfogĂłd?

— Ja sa tigrov ani trochu nebojĂ­m, ale mĂĄm veÄŸkĂœ strach z prievanu. Nemali by ste nejakĂș zĂĄstenu?

„IrtĂłzni a huzattĂłl — gondolta a kis herceg — elĂ©g kockĂĄzatos kilĂĄtĂĄs egy növĂ©nynek. — Furcsa egy virĂĄg ez
”

„VeÄŸkĂœ strach z prievanu
 to nie je najlepĆĄia vyhliadka pre rastlinu,“ povedal si MalĂœ princ. „TĂĄto kvetina je naozaj zloĆŸitĂĄ povaha.“

— EstĂ©nkĂ©nt tĂ©gy majd bura alĂĄ. Nagyon hideg van itt nĂĄlad. Rosszul vagy berendezkedve. AhonnĂ©t Ă©n jöttem


— Večer ma dĂĄte pod sklenĂœ zvon. U vĂĄs je veÄŸmi chlad no. MĂĄte zlĂș polohu. Tam, odkiaÄŸ pochĂĄdzam


De nem folytatta. Hiszen mag formĂĄjĂĄban jött: mĂĄs vilĂĄgokrĂłl nem tudhatott semmit. SzĂ©gyenĂ©ben, hogy ilyen egyĂŒgyƱ fĂŒllentĂ©sen kapatta rajta magĂĄt, kettƑt-hĂĄrmat köhintett, Ă­gy akart fölĂ©be kerekedni a kis hercegnek.

No zarazila sa. PriĆĄla sem ako semienko. Nemohla poznaĆ„ nič z inĂœch svetov. ZahanbenĂĄ, ĆŸe sa nechala pristihnĂșĆ„ pri pokuse o takĂș naivnĂș loĆŸ, dva či tri razy zakaĆĄlala, aby zvalila vinu na MalĂ©ho princa.

— A szĂ©lfogĂł?

— A čo bude s tou zástenou
?

— Épp azĂ©rt indultam, de elkezdtĂ©l beszĂ©lni hozzĂĄm


— Chcel som Ă­sĆ„ po ƈu, ale vy ste sa so mnou rozprĂĄvali!

Erre a viråg még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.

Tu eĆĄte silnejĆĄie zakaĆĄlala, aby v ƈom predsa len vzbudila vĂœÄitky svedomia.

Annak pedig, hiĂĄba volt tele jĂłakarĂł szeretettel, elƑbb-utĂłbb mĂ©giscsak megrendĂŒlt a bizalma a virĂĄgban. Minden lĂ©nyegtelen megjegyzĂ©st a szĂ­vĂ©re vett, Ă©s kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak Ă©rezni magĂĄt.

A tak MalĂœ princ, hoci naozaj chcel maĆ„ kvetinu rĂĄd, čoskoro o nej zapochyboval. Bral vĂĄĆŸne jej bezvĂœznamnĂ© slovĂĄ a cĂ­til sa veÄŸmi neĆĄĆ„astnĂœ.

— Nem lett volna szabad meghallgatnom — vallotta meg egy napon. — A virĂĄgok szavĂĄt sosem szabad meghallgatni. NĂ©zni kell Ƒket, beszĂ­vni az illatukat. Az enyĂ©m egĂ©sz bolygĂłmat elĂĄrasztotta az illatĂĄval, mĂ©gse tudtam örĂŒlni neki. Annyira bosszantott az a tigriskaromhistĂłria, holott inkĂĄbb meg kellett volna hatĂłdnom rajta


„Nemal som ju počĂșvaĆ„,“ zdĂŽveril sa mi jednĂ©ho dƈa, „kvetiny netreba nikdy počĂșvaĆ„. Treba sa na ne dĂ­vaĆ„ a vdychovaĆ„ ich vÎƈu. TĂĄ moja napÄșƈala vÎƈou celĂș planĂ©tu, ale ja som sa z toho nevedel teĆĄiĆ„. TĂĄ historka s pazĂșrmi, čo ma tak podrĂĄĆŸdila, mala ma skĂŽr dojaĆ„â€Šâ€œ

AztĂĄn:

A eĆĄte sa mi zveril:

— Bizony, nagyon Ă©rtelmetlen voltam Ă©n akkor! A tetteibƑl kellett volna megĂ­tĂ©lnem, nem a szavaibĂłl. Beburkolt az illatĂĄval, elborĂ­tott a ragyogĂĄsĂĄval. Sosem lett volna szabad megszöknöm! SzegĂ©nyes kis csalafintasĂĄgai mögött meg kellett volna Ă©reznem gyöngĂ©d szeretetĂ©t. Minden virĂĄg csupa ellentmondĂĄs. De Ă©n mĂ©g sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!

„Vtedy som nevedel nič pochopiĆ„! Mal som ju posudzovaĆ„ podÄŸa skutkov, a nie podÄŸa slov. Zaplavovala ma vÎƈou a jasom. Nemal som nikdy utiecĆ„! Mal som za jej priehÄŸadnĂœmi Ășskokmi vytuĆĄiĆ„, akĂĄ je neĆŸnĂĄ. Kvetiny si tak protirečia! Ale bol som primladĂœ, aby som ju vedel maĆ„ rĂĄd.“

IX

IX

SzökĂ©sĂ©hez, azt hiszem, a vadmadarak hĂșzĂĄsĂĄt hasznĂĄlta föl. IndulĂĄsa reggelĂ©n szĂ©pen rendbe tette a bolygĂłjĂĄt. Gondosan kipucolta a mƱködƑ vulkĂĄnjait. KĂ©t ilyen mƱködƑ vulkĂĄnja volt szerencsĂ©re: kĂ©nyelmesen megfƑzhette rajtuk a reggelijĂ©t.

MyslĂ­m, ĆŸe na svoj Ăștek vyuĆŸil sĆ„ahovanie divĂœch vtĂĄkov. RĂĄno pred odchodom dal planĂ©tu pekne do poriadku. Svedomito vymietol svoje činnĂ© sopky. Mal dve sopky, čo boli eĆĄte v činnosti. Bolo to veÄŸmi pohodlnĂ©, keď si rĂĄno zohrieval raƈajky.

Volt egy kialudt vulkĂĄnja is. De mert Ășgy gondolta: „Sosem lehet tudni!”, kipucolta ezt a kialudt vulkĂĄnt is. A vulkĂĄnok, ha jĂłl kipucoljĂĄk Ƒket, szabĂĄlyosan, enyhe lĂĄnggal Ă©gnek, kitörĂ©sek nĂ©lkĂŒl. A vulkĂĄnkitörĂ©sek olyanok, mint a mi kĂ©mĂ©nytĂŒzeink.

Mal aj jednu vyhasnutĂș sopku. Ale, ako vravieval: „Človek nikdy nevie!“ A tak rovnako svedomito vymietol i tĂș vyhasnutĂș sopku. Ak sĂș sopky dobre vymetenĂ©, horĂ­ v nich pomaly a pravidelne, nevybuchujĂș. SopečnĂĄ činnosĆ„ je ako oheƈ v kozube.

Mi itt a Földön nyilvĂĄn tĂșl kicsinyek vagyunk hozzĂĄ, hogy rendesen kipucoljuk a vulkĂĄnjainkat. EzĂ©rt okoznak annyi bajt.

Prirodzene, my sme na naĆĄej zemi prĂ­liĆĄ maličkĂ­, aby sme mohli vymetaĆ„ naĆĄe sopky. A preto nĂĄm spĂŽsobujĂș toÄŸko starostĂ­.

A kis herceg nĂ©mi kis szomorĂșsĂĄggal kigyomlĂĄlta az utolsĂł majomkenyĂ©rfa-hajtĂĄsokat is. SzentĂŒl hitte, hogy soha nem fog visszatĂ©rni többĂ©. De aznap reggel nagyon-nagyon jĂłlestek neki ezek a megszokott munkĂĄk.

MalĂœ princ vytrhal aj poslednĂ© vĂœhonky baobabov a bol troĆĄku skÄŸĂșčenĂœ. Myslel si, ĆŸe sa uĆŸ moĆŸno nikdy nevrĂĄti. Ale vĆĄetky tieto zvyčajnĂ© prĂĄce sa mu v to rĂĄno zdali neobyčajne milĂ©.

S amikor utoljåra öntözte meg a virågot, és be akarta borítani a buråjåval, egyszeriben sírhatnékja tåmadt.

A keď' poslednĂœ raz polial kvetinu a chystal sa ju prikryĆ„ sklenĂœm zvonom, pocĂ­til, ĆŸe je mu do plaču.

— Isten veled — mondta a virágnak.

— Zbohom, — povedal kvetine.

A virĂĄg azonban nem felelt.

Ale kvetina mu neodpovedala.

— Isten veled — ismĂ©telte.

— Zbohom, — zopakoval.

A virĂĄg köhintett. EzĂșttal azonban nem azĂ©rt, mintha megfĂĄzott volna.

Kvetina zakaĆĄlala. Ale nie preto, ĆŸe by mala zĂĄpal prieduĆĄiek.

— Ostoba voltam — mondta vĂ©gĂŒl a kis hercegnek. — KĂ©rlek, ne haragudjĂĄl rĂĄm. PrĂłbĂĄlj meg boldog lenni.

— Bola som hlĂșpa, — povedala napokon. — OdpusĆ„ mi. Usiluj sa byĆ„ ĆĄĆ„astnĂœ.

A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehånyåst. Tanåcstalanul ållt, kezében a buråval. Sehogy sem értette a virågnak ezt a kedves szelídségét.

Bol prekvapenĂœ, ĆŸe mu nič nevyčíta. StĂĄl tam celĂœ zmĂ€tenĂœ, so zvonom vo vystretej ruke. NechĂĄpal tĂș pokojnĂș lĂĄskavosĆ„.

— HĂĄt igen, szeretlek — mondta a virĂĄg. — Te persze mĂ©g csak nem is sejtetted, de ebben Ă©n vagyok a hibĂĄs. KĂŒlönben nem is fontos. Te azonban Ă©ppen olyan ostoba voltĂĄl, mint Ă©n. PrĂłbĂĄlj meg boldog lenni
 Hagyd bĂ©kĂ©n azt a burĂĄt. Nem kell.

— Ale ĂĄno, mĂĄm Ć„a rada, — povedala mu kvetina. — Ty si o tom mojou vinou nevedel. Teraz to nie je dĂŽleĆŸitĂ©. No ty si bol prĂĄve takĂœ hlĂșpy ako ja. Usiluj sa byĆ„ ĆĄĆ„astnĂœâ€Š Nechaj tak ten zvon. UĆŸ ho nechcem.

— De a szĂ©l


—Ale vietor


— EgyĂĄltalĂĄn nem vagyok olyan nĂĄthĂĄs
 VirĂĄg vagyok: jĂłt fog tenni az Ă©jszaka hƱs levegƑje.

— Nie som aĆŸ takĂĄ prechladnutá
 ČerstvĂœ nočnĂœ vzduch mi urobĂ­ dobre. Som predsa kvetina.

— De az állatok


— Ale zvieratá


— KĂ©t-hĂĄrom hernyĂłt el kell tƱrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangĂłkat. ÁllĂ­tĂłlag olyan szĂ©pek. Meg aztĂĄn ki mĂĄs lĂĄtogatna meg? Mert ami tĂ©ged illet, te messze leszel. A vadĂĄllatoktĂłl pedig egy csöppet sem fĂ©lek. Nekem is vannak karmaim.

— MusĂ­m predsa strpieĆ„ dve či tri hĂșsenice, ak chcem poznaĆ„ motĂœle. Je to vraj veÄŸmi krĂĄsne. Kto by ma inak navĆĄtĂ­vil? Ty budeĆĄ ďaleko. A veÄŸkĂœch zvierat sa vĂŽbec nebojĂ­m. Aj ja mĂĄm pazĂșry.

És ĂĄrtatlanul megmutatta a nĂ©gy tövisĂ©t.

A prostomyseÄŸne ukĂĄzala svoje ĆĄtyri tƕne. Potom dodala:

— Ne ĂĄcsorogj itt ilyen ĂŒgyefogyottan — tette hozzĂĄ. — IdegesĂ­tƑ
 ElhatĂĄroztad, hogy elmĂ©gy. HĂĄt menj.

— NepreĆ„ahuj to toÄŸko, rozčuÄŸuje ma to. Rozhodol si sa odĂ­sĆ„. Tak choď.

Nem akarta, hogy a kis herceg sírni låssa. Kevély viråg volt.

Nechcela, aby ju videl plakaĆ„. Bola to veÄŸmi pyĆĄnĂĄ kvetina


X

X

Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es Ă©s 330-as kisbolygĂłk vidĂ©ke volt; a kis herceg tehĂĄt azzal kezdte, hogy sorra lĂĄtogatta Ƒket, foglalkozĂĄst keresni meg mƱvelƑdni is.

Ćœil v oblasti asteroidov 325, 326, 327, 328, 329 a 330. Najprv sa teda vybral na ne, aby tam hÄŸadal nejakĂ© zamestnanie a poučenie.

Az elsƑn egy kirĂĄly lakott. A kirĂĄly, bĂ­borban Ă©s hermelinben, egy nagyon egyszerƱ, de mĂ©ltĂłsĂĄgteljes trĂłnuson ĂŒlt.

Na prvom prebĂœval krĂĄÄŸ. OblečenĂœ do purpuru a hermelĂ­nu sedel na veÄŸmi jednoduchom, a predsa majestĂĄtnom trĂłne.

— HohĂł! Itt egy alattvalĂł! — kiĂĄltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

— Ach! Tu mĂĄme poddanĂ©ho, — vykrĂ­kol krĂĄÄŸ, keď zazrel MalĂ©ho princa.

„Hogyan ismerhet meg — gondolta magĂĄban a kis herceg —, ha mĂ©g soha Ă©letĂ©ben nem lĂĄtott?”

A MalĂœ princ sa v duchu spĂœtal: „Ako ma mohol spoznaĆ„, keď ma eĆĄte nikdy nevidel?“

Nem tudta, hogy a kirålyok szemében a vilåg fölöttébb egyszerƱ: minden ember alattvaló.

Nevedel, ĆŸe pre krĂĄÄŸov je svet veÄŸmi zjednoduĆĄenĂœ. VĆĄetci ÄŸudia sĂș poddanĂ­.

— Gyere közelebb, hogy jobban szemĂŒgyre vehesselek — mondta a kirĂĄly, Ă©s nagyon bĂŒszke volt rĂĄ, hogy vĂ©gre valaki fölött kirĂĄlykodhatik.

— PristĂșp bliĆŸĆĄie, nech Ć„a lepĆĄie vidĂ­m, — povedal mu krĂĄÄŸ, ktorĂœ bol veÄŸmi pyĆĄnĂœ, ĆŸe je pre niekoho krĂĄÄŸom.

A kis herceg körĂŒlnĂ©zett, hovĂĄ ĂŒlhetne le, de a bolygĂłt mindenestĂŒl beborĂ­totta a pompĂĄs hermelin palĂĄst. Állva maradt hĂĄt, Ă©s mert fĂĄradt volt, ĂĄsĂ­tott egyet.

MalĂœ princ sa obzeral, kam by si sadol, ale planĂ©ta bola celĂĄ zatarasenĂĄ nĂĄdhernĂœm hermelĂ­novĂœm plĂĄĆĄĆ„om. Ostal teda stĂĄĆ„, a pretoĆŸe bol unavenĂœ, zĂ­vol.

— Az etikett megtiltja, hogy a kirĂĄly jelenlĂ©tĂ©ben ĂĄsĂ­tsanak — mondta az uralkodĂł. — Megtiltom.

— Je proti pravidlĂĄm etikety zĂ­vaĆ„ v prĂ­tomnosti krĂĄÄŸa, — povedal mu vlĂĄdca. — Zakazujem ti to.

— Nem bĂ­rom megĂĄllni ĂĄsĂ­tĂĄs nĂ©lkĂŒl — felelte a kis herceg zavartan. — Nagy utat tettem meg, Ă©s nem aludtam


— NemĂŽĆŸem sa ubrĂĄniĆ„, — odpovedal MalĂœ princ celĂœ zahanbenĂœ. — Prekonal som dlhĂș cestu a nespal som


— Akkor megparancsolom, hogy ĂĄsĂ­ts — mondta a kirĂĄly. — HosszĂș esztendƑk Ăłta senkit sem lĂĄttam ĂĄsĂ­tani. Az ilyesmi ritka szĂłrakozĂĄs nekem. TessĂ©k, ĂĄsĂ­ts mĂ©g egyet! Parancsolom.

— Prikazujem ti teda, — povedal mu krĂĄÄŸ, — aby si zĂ­val. UĆŸ celĂ© roky som nevidel nikoho zĂ­vaĆ„. ZĂ­vanie je pre mƈa zvlĂĄĆĄtnosĆ„ou. No tak, zĂ­vaj eĆĄte raz! Je to rozkaz.

— Csakhogy ettƑl lĂĄmpalĂĄzas lettem. Nem megy
 — felelte a kis herceg, Ă©s elpirult.

— ZastraĆĄuje ma to
 uĆŸ nemĂŽĆŸem
 — povedal MalĂœ princ a veÄŸmi sa začervenal.

— Hm
 hm
 — tƱnƑdött a kirĂĄly. — HĂĄt akkor
 megparancsolom, hogy hol ĂĄsĂ­ts, hol meg


— Hm, hm, — odpovedal krĂĄÄŸ. — Teda
 teda ti rozkazu jem chvĂ­ÄŸku zĂ­vaĆ„ a chvĂ­ÄŸku


DĂŒnnyögött valamit, szemlĂĄtomĂĄst feszengve.

Zamotal sa a zdal sa akĂœsi urazenĂœ.

Mert a kirĂĄly föltĂ©tlenĂŒl ragaszkodott hozzĂĄ, hogy tiszteljĂ©k a kirĂĄlyi tekintĂ©lyĂ©t. SemmifĂ©le engedetlensĂ©get nem tƱrt: abszolĂșt uralkodĂł volt. De mivel ugyanakkor jĂłsĂĄgos is volt, Ă©rtelmes parancsokat osztogatott.

Ako krĂĄÄŸ trval totiĆŸ predovĆĄetkĂœm na tom, aby sa uznĂĄvala jeho autorita. Nestrpel neposluĆĄnosĆ„. Bol to neobmedzenĂœ vlĂĄdca. Ale bol aj veÄŸmi dobrosrdečnĂœ, a tak dĂĄval rozumnĂ© rozkazy.

„Ha egy generĂĄlisnak megparancsolnĂĄm — mondogatta —, hogy vĂĄltozzĂ©k tengeri madĂĄrrĂĄ, Ă©s a generĂĄlis nem engedelmeskednĂ©k: ebben nem Ƒ lenne a hibĂĄs. Én lennĂ©k a hibĂĄs miatta.”

„Keby som prikĂĄzal,“ vravieval zvyčajne, „keby som prikĂĄzal niektorĂ©mu generĂĄlovi, aby sa premenil na morskĂ©ho vtĂĄka, a keby ten generĂĄl neposlĂșchol, nebola by to generĂĄlova vina, ale moja.“

— LeĂŒlhetek? — kĂ©rdezte a kis herceg fĂ©lĂ©nken.

— MĂŽĆŸem si sadnĂșĆ„? — nesmelo sa spĂœtal MalĂœ princ.

— Parancsolom, hogy ĂŒlj le — felelte a kirĂĄly, Ă©s mĂ©ltĂłsĂĄgteljesen odĂ©bb hĂșzta egy kicsit a hermelin palĂĄstja szegĂ©lyĂ©t.

— Prikazujem ti, aby si si sadol, — odpovedal mu krĂĄÄŸ a majestĂĄtnym pohybom potiahol polu svojho hermelĂ­novĂ©ho plĂĄĆĄĆ„a.

A kis herceg elcsodålkozott: a bolygó egészen parånyi volt. Vajon min uralkodik akkor a kiråly?

MalĂœ princ sa začudoval. PlanĂ©ta bola maličkĂĄ. Nad čím vlastne mohol krĂĄÄŸ vlĂĄdnuĆ„?

— FölsĂ©g — mondta —, engedelmet kĂ©rek, de kĂ©rdeznĂ©k fölsĂ©gedtƑl valamit


— VaĆĄe veličenstvo, — oslovil ho, — prosĂ­m o prepáčenie, ĆŸe sa vĂĄs pĂœtam


— Parancsolom, hogy kĂ©rdezz tƑlem valamit — mondta sietve a kirĂĄly.

— Prikazujem ti, aby si sa ma pĂœtal, — poponĂĄhÄŸal sa povedaĆ„ krĂĄÄŸ.

— FölsĂ©ged
 min uralkodik?

— Vaơe veličenstvo
 nad čím vládnete?

— Mindenen — vĂĄlaszolta mĂ©rhetetlen egyszerƱsĂ©ggel a kirĂĄly.

— Nad vĆĄetkĂœm, — odpovedal veÄŸmi prostoduĆĄne krĂĄÄŸ.

— Mindenen?

— Nad vĆĄetkĂœm?

A kiråly futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygójån meg a többi bolygón meg a csillagokon.

KrĂĄÄŸ zdrĆŸanlivĂœm posunkom ukĂĄzal na svoju planĂ©tu, na ostatnĂ© planĂ©ty a na hviezdy.

— Ezen mind? — kĂ©rdezte a kis herceg.

— Nad tĂœm vĆĄetkĂœm? — ĆŸasol MalĂœ princ.

— Ezen mind — felelte a király.

— Nad tĂœm vĆĄetkĂœm
 — odpovedal krĂĄÄŸ.

Mert nemcsak abszolĂșt uralkodĂł volt, hanem egyetemes is.

Nebol to teda iba neobmedzenĂœ vlĂĄdca, ale aj svetovlĂĄdny.

— És a csillagok engedelmeskednek fölsĂ©gednek?

— A hviezdy vĂĄs poslĂșchajĂș?

— TermĂ©szetesen — mondta a kirĂĄly. — Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlensĂ©get nem tƱrök.

— Prirodzene, — povedal mu krĂĄÄŸ. — PoslĂșchnu okamĆŸite. NestrpĂ­m nedisciplinovanosĆ„.

A kis herceg elĂĄmult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjĂĄban nem negyvennĂ©gy naplementĂ©t lĂĄthatna, hanem hetvenkettƑt, sƑt szĂĄzat vagy akĂĄr kĂ©tszĂĄzat is, Ă©s mĂ©g csak odĂ©bb se kellene hĂșznia a szĂ©kĂ©t!

TakĂĄ veÄŸkĂĄ moc MalĂ©ho princa naplnila obdivom. Keby ju mal on, nebol by videl ĆĄtyridsaĆ„ĆĄtyri, ale sedemdesiatdva alebo dokonca sto, ba aj dvesto zĂĄpadov slnka v ten istĂœ deƈ, a nebol by musel ani posunĂșĆ„ stoličku!

S mivel egy kicsit szomorĂș volt, mert eszĂ©be jutott az elhagyott bolygĂłcskĂĄja, olyannyira nekibĂĄtorodott, hogy egy kegyet merĂ©szelt kĂ©rni a kirĂĄlytĂłl:

A pretoĆŸe mu bolo troĆĄku smutno, keď si spomenul na svoju malĂș opustenĂș planĂ©tu, osmelil sa a poĆŸiadal krĂĄÄŸa o jednu lĂĄskavosĆ„:

— Úgy szeretnĂ©k naplementĂ©t lĂĄtni
 Örvendeztessen meg fölsĂ©ged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjĂ©k le


— Chcel by som vidieĆ„ zĂĄpad slnka
 Urobte mi tĂș radosƄ  PrikĂĄĆŸte slnku, aby zapadlo