— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

— Tak sú teda moje, pretože ja som si na ne pomyslel prvý.

— És ennyi elég is?

— A to stačí?

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

— Prirodzene. Keď nájdeš diamant, ktorý nepatrí nikomu, je tvoj. Keď nájdeš ostrov, ktorý nepatrí nikomu, je tvoj. Keď na niečo prídeš prvý, dáš si vynález patentovať: je tvoj. A ja vlastním hviezdy, lebo predo mnou nikdy nikomu ani na um neprišlo, že by ich mohol vlastniť.

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

— To je pravda, — povedal Malý princ. — A čo s nimi robíš?

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

— Spravujem ich. Spočítavam a prepočítavam, — odpo— vedal biznismen. — Je to náročná práca. Ale ja som vážny človek!

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

Malý princ ešte nebol spokojný.

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

— Ak ja vlastním hodvábnu šatku, môžem si ju uviazať na krk a odniesť. Ak ja vlastním nejakú kvetinu, môžem si svoju kvetinu odtrhnúť a odniesť. No ty si nemôžeš natrhať hviezdy!

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

— Nie, ale môžem si ich uložiť do banky.

— Az meg mit jelent?

— Čo to znamená?

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

— To znamená, že na papierik napíšem počet svojich hviezd. A potom ten papierik zamknem do zásuvky.

— Ennyi az egész?

— A to je všetko?

— Mi kell több?

— To stačí!

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

„To je zábavné,“ pomyslel si Malý princ. „Je to takmer čarovné. Ale nie je to veľmi vážne.“

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

Malý princ mal o vážnych veciach celkom iné predstavy ako dospelí.

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

— Ja vlastním kvetinu, — povedal ešte, — a každý deň ju 48 polievam. Vlastním tri sopky a vymetám ich každý týždeň. Lebo vymetám aj tú vyhasnutú. Človek nikdy nevie. Pre moje sopky je osožné, pre moju kvetinu je osožné, že ich vlastním. Ale ty nie si hviezdam osožný…

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

Biznismen otvoril ústa, ale nenašiel vhodnú odpoveď, a Malý princ odišiel.

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

„Dospelí sú rozhodne až neuveriteľne čudní,“ vravel si v duchu Malý princ počas cesty.

XIV

XIV

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

Piata planéta bola veľmi zvláštna. Bola zo všetkých najmenšia. Bolo na nej iba toľko miesta, aby ta mohla vojsť pouličná lampa a lampár.

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

Malý princ si nevedel vysvetliť, načo môže byť kdesi na oblohe, na planéte bez domov, bez obyvateľov pouličná lampa a lampár. Aj tak si v duchu povedal:

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

„Možno je tu prítomnosť tohto človeka nezmyselná. A predsa má väčší zmysel ako život kráľa, márnivca, biznismena a pijana. Aspoň jeho práca má zmysel. Keď rozsvieti pouličnú lampu, akoby nechal narodiť o hviezdu alebo o kvetinu viac. Keď lampu zhasne, akoby kvetinu alebo hviezdu uspal. Je to pekné zamestnanie. A je naozaj užitočné,, pretože je pekné.“

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

Keď pristál na planéte, úctivo lampára pozdravil:

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

— Dobrý deň. Prečo si práve zhasol lampu?

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

— Je to príkaz, — odpovedal lampár. — Dobrý deň.

— Mi a parancs?

— Čo znamená príkaz?

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

— To znamená, že musím zhasnúť lampu. Dobrý večer.

Azzal meggyújtotta a lámpát.

A znova j u zažal.

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

— Ale prečo si ju hneď zažal?

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

— Je to príkaz, — odpovedal lampár.

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

— Nerozumiem, — povedal Malý princ.

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

— Tu niet čomu rozumieť, — vravel lampár. — Príkaz je príkaz. Dobrý deň.

És eloltotta a lámpát.

A zhasol lampu.

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

Potom si utrel čelo vreckovkou s červenými kockami.

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

— Mám hrozné zamestnanie. Kedysi malo zmysel. Zhášal som ráno a zažínal večer. Celý deň som mohol od počívať a celú noc som mohol spať…

— Azóta megváltozott a parancs?

— A odvtedy sa príkaz zmenil?

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

— Príkaz sa nezmenil, — odpovedal lampár. — Práve v tom väzí celá pohroma. Planéta sa z roka na rok krútila čoraz rýchlejšie, a príkaz sa nezmenil!

— És? — kérdezte a kis herceg.

— No a? — spýtal sa Malý princ.

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

— No a teraz, keď sa otočí raz za minútu, nemôžem si ani na sekundu odpočinúť. Zažíham a zhášam raz za minútu!

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

— To je smiešne! Deň u teba trvá minútu!

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

— To vôbec nie je smiešne, — povedal lampár. — Už je to mesiac, čo sa spolu rozprávame.

— Egy hónapja?

— Mesiac?

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

— Áno. Tridsať minút. Tridsať dní. Dobrý večer.

És meggyújtotta megint a lámpáját.

A znova zažal svoju lampu.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

Malý princ naňho hľadel a začal mať rád tohto lampára, ktorý bol taký verný príkazu.

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

Spomenul si na západy slnka, čo sám kedysi vyhľadával, posúvajúc si stoličku. Chcel svojmu priateľovi pomôcť:

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

— Vieš… poznám spôsob, ako si môžeš odpočinúť, keď budeš chcieť..

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

— Pravdaže chcem, — povedal lampár.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

Veď človek môže byť zároveň verný i unavený.

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

Malý princ pokračoval:
— Tvoja planéta je taká malá, že ju obídeš tromi krokmi. Musíš len tak pomaly kráčať, aby si bol ustavične na slnku. Keď si budeš chcieť odpočinúť, vykročíš… a deň bude trvať tak dlho, ako budeš chcieť.

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

— To mi nepomôže, — povedal lampár. — Ja veľmi rád spím.

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

— Takú možnosť nemáš, — povedal Malý princ.

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

— Takú možnosť nemám, — prisvedčil lampár. — Dobrý deň.

És eloltotta a lámpáját.

A zhasol lampu.

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

„Týmto človekom by všetci ostatní, kráľ, márnivec, pijan a biznismen pohŕdali,“ vravel si Malý princ, zatiaľ čo pokračoval vo svojej ceste. „A predsa on jediný sa mi nezdá smiešny. Možno preto, že sa zaoberá niečím iným ako samým sebou.“

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

Ľútostivo si vzdychol a ešte si povedal:

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

„Iba s ním by som sa vedel spriateliť. No jeho planéta je naozaj veľmi malá. Nie je tam miesto pre dvoch.

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

Ale Malý princ sa neodvážil priznať si, že za touto šťastnou planétou ľutuje najmä pre tých tisíc štyristo štyridsať západov slnka za dvadsaťštyri hodín!

XV

XV

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

Šiesta planéta bola desať ráz väčšia. Býval na nej starý pán, ktorý písal hrubizné knihy.

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

— Aha! Tu máme cestovateľa! — zvolal, keď zazrel Malého princa.

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

Malý princ si sadol na stôl a trošku dychčal. Už tak veľa cestoval!

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

— Odkiaľ prichádzaš? — spýtal sa ho starý pán.

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

— Čo je to za hrubú knihu? — povedal Malý princ. — Čo tu robíte?

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

— Som zemepisec, — odpovedal starý pán.

— Mi az, hogy geográfus?

— Čo je to zemepisec?

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

— Je to vedec, ktorý vie, kde sú moria, veľké rieky, mestá, vrchy a púšte.

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

— To je veľmi zaujímavé, — povedal Malý princ. — Konečne skutočné zamestnanie!

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

— A poobzeral sa okolo seba po zemepiscovej planéte. Ešte nikdy nevidel takú veľkolepú planétu.

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

— Vaša planéta je veľmi pekná. Sú na nej aj oceány?

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

— Ja to nemôžem vedieť, — odpovedal zemepisec.

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

— Ach! — Malý princ bol sklamaný. — A vrchy?

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

— Ja to nemôžem vedieť, — povedal zemepisec.

— És városok és folyamok és sivatagok?

— A mestá a veľké rieky a púšte?

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

— Ani to nemôžem vedieť, — odpovedal zemepisec.

— De ha egyszer geográfus!

— Veď ste zemepisec!

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

— Správne, — povedal zemepisec, — ale nie som cestovateľ. Nemám ani jedného cestovateľa. Zemepisec nechodí robiť súpis miest, riek, vrchov, morí, oceánov a púští.

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

Zemepisec je priveľmi dôležitý na to, aby sa túlal. Neopúšťa svoju pracovňu. Ale prijíma tu návštevy cestovateľov. Vypytuje sa ich a zaznamenáva si ich spomienky. A keď sa mu spomienky niektorého z nich zdajú zaujímavé, zemepisec si dá preskúmať mravné správanie cestovateľa.

— Hát azt meg miért?

— A prečo?

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

— Pretože cestovateľ, ktorý by klamal, spôsobil by v zemepisných knihách ozajstné katastrofy. A takisto cestovateľ, ktorý by priveľa pil.

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

— A prečo? — spýtal sa Malý princ.

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

— Pretože pijani vidia dvojmo. A tak by zemepisec mohol zaznačiť dva vrchy tam, kde je iba jeden.

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

— Poznám kohosi, kto by bol zlým cestovateľom, — po— znamenal Malý princ.

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

— To je možné. Keď sa teda mravné správanie cestovateľa zdá dobré, jeho objav sa overí.

— Elmennek megnézni?

— Niekto sa ta ide pozrieť?

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

— Nie. To je príliš zložité. Ale od cestovateľa sa požaduje, aby predložil dôkazy. Ak objaví, napríklad, nejaký veľký vrch, požadujeme, aby z neho doniesol veľké kamene.

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

Zemepisec sa náhle vzrušil.

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

— Ale ty prichádzaš zďaleka! Ty si cestovateľ! Opíš mi svoju planétu!

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

A zemepisec roztvoril knihu záznamov a ostrúhal si ceruzku. Rozprávanie cestovateľa sa najprv zaznamenáva ceruzkou. Aby sa mohlo zaznačiť atramentom, treba čakať, kým cestovateľ nepredloží dôkazy.

— Nos? — kérdezte a tudós.

— Nuž? — vyzval zemepisec Malého princa.

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

— Och, u mňa to nieje veľmi zaujímavé, — povedal Malý princ, — je to celkom maličké. Mám tri sopky. Dve sú v činnosti a jedna je vyhasnutá. Ale človek nikdy nevie.

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

— Človek nikdy nevie, — opakoval zemepisec.

— Egy virágom is van.

— Mám aj jednu kvetinu.

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

— My kvetiny nezaznamenávame.

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

— A prečo? To je to najkrajšie!

— Mert a virágok múlékonyak.

— Pretože kvetiny sú pominuteľné.

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

— Čo znamená pominuteľné?

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

— Zemepisné knihy sú najdokonalejšie zo všetkých kníh, — povedal zemepisec. — Nikdy nezastarajú. Veľmi zriedka sa stáva, aby vrch zmenil miesto. Veľmi zriedka sa stáva, aby oceán vyschol. My píšeme o stálych veciach.

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?

— Ale vyhasnuté sopky sa môžu prebudiť, — prerušil ho Malý princ. — Čo znamená pominuteľné?