“Öyleyse benim. Çünkü bunu ilk akıl eden ben oldum.”

— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

“Senin demekle senin oluyor mu?”

— És ennyi elég is?

“Tabii. Sahipsiz bir elmas bulursan senin olur. Sahipsiz bir ada da. Bir düşünce ilk senin aklına gelse beratını alırsın, senin olur. Benimki de öyle: Benden önce kimse yıldızlara sahip olmayı akıl edemediğine göre, yıldızlar benimdir.”

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

“Doğru ama ne yapıyorsun onları?”

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

“Düzene sokuyorum. Sayıyorum, yine sayıyorum. Güç bir iş. Ama önemli işlerle ilgilenen bir adamım ben.”

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

Küçük Prens daha öğreneceğini öğrenmiş değildi.

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

“İpek bir atkım olsaydı,” dedi, “boynuma dolar nereye gitsem yanımda götürebilirdim. Bir çiçeğim olsaydı koparır yakama takabilirdim. Ama sen gökteki yıldızları koparamazsın ki.”

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

“Koparamam ama bankaya yatırabilirim.”

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

“O da ne demek?”

— Az meg mit jelent?

“Şu demek: Yıldızlarımın sayısını bir kâğıt parçasına yazarım. Sonra kâğıdı bir çekmeceye koyar, çekmeceyi kilitlerim.”

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

“Hepsi bu mu?”

— Ennyi az egész?

“Bu.”

— Mi kell több?

Küçük Prens, “Eğlenceli iş,” diye düşündü. “Pek şairane ama önemli denemez buna.”

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

Önemli şeyler konusunda Küçük Prens’in görüşleri büyüklerinkinden apayrıydı.

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

“Sözgelimi benim her gün suladığım bir çiçeğim var. Her hafta süpürdüğüm üç tane de yanardağım var. Sönmüş olanı bile süpürüyorum; ne olur ne olmaz. Bu yaptıklarımla yanardağlarıma ve çiçeğime yararlı oluyorum. Sense yıldızlar için yararlı değilsin…”

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

İşadamı ağzını açtı ama söyleyecek laf bulamadı. Küçük Prens yola düzüldü.

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

“Büyükler tepeden tırnağa olağanüstü kişiler canım,” diye düşündü yol boyunca.

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

XIV

XIV

Beşinci gezegen çok ilginçti. Şimdiye dek gördüklerinin en ufağıydı. Üstünde ancak bir sokak feneriyle bekçisine yer vardı.

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

Küçük Prens, gökyüzünün bir noktasında, üstünde ne insan ne de ev bulunan küçücük bir gezegende şu sokak feneriyle bekçisinin ne işe yarayabileceğini kestirememişti. Yine de kendi kendine:

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

“Bu adam gülünç belki ama kraldan da, kendini beğenmişten de, işadamından da, sarhoştan da daha az gülünç; hiç değilse işinin bir anlamı var. Fenerini yakınca bir yıldız doğdurmuş, bir çiçek açtırmış gibi oluyor. Söndürünce o yıldız, o çiçek uykuya dalıveriyor. Ne güzel bir uğraş; güzel olduğu için gerçekten yararlı.”

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

Gezegene ayak basar basmaz bekçiyi saygıyla selamladı.

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

“Günaydın. Fenerini niçin söndürdün?”

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

“Yönetmelik böyle. Günaydın.”

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

“Nasıl?”

— Mi a parancs?

“Yönetmeliğe göre fenerimi söndürüyorum. İyi akşamlar.”

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

Feneri yeniden yaktı.

Azzal meggyújtotta a lámpát.

“Peki, neden yine yaktın?”

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

“Yönetmelik böyle.”

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

“Anlayamıyorum.”

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

“Anlayacak bir şey yok ki,” dedi bekçi, “yönetmelik yönetmeliktir. Günaydın.”

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

Fenerini söndürdü.

És eloltotta a lámpát.

Kırmızı kareli bir mendille alnını sildi, sonra:

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

“Lanet bir iş bu benimki,” dedi. “Eskiden akıl ererdi. Sabah söndürür, akşam yakardım. Günün geri kalan saatlerinde dinlenir, gecenin geri kalan saatlerinde uyurdum.”

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

“O zamandan bu yana yönetmelik değişti mi?”

— Azóta megváltozott a parancs?

“Yönetmelik değişmedi. İşin kötüsü de bu ya. Gezegen her yıl daha hızlı dönmeye başladı, yönetmelik ise yerinde saydı.”

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

“Sonra?”

— És? — kérdezte a kis herceg.

“Şimdi gezegen dakikada bir dönüş yapıyor; dinlenmeye bir saniye vaktim kalmıyor. Dakikada bir kez yakıp söndürüyorum.”

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

“Amma da iş ha! Bu gezegende günler bir dakika sürüyor demek!”

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

“O kadarla kalsa iyi! Biz şurada konuşurken bir ay geçti.”

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

“Bir ay mı?”

— Egy hónapja?

“Evet. Otuz dakika otuz gün eder. İyi akşamlar.”

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

Feneri yeniden yaktı.

És meggyújtotta megint a lámpáját.

Küçük Prens baktı baktı ve yönetmeliğe bunca bağlı kalan bu bekçiye karşı içinde bir sevgi duydu.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

Bir zamanlar iskemlesini bir kımıldatışta günbatımları gördüğünü anımsadı; dostuna yardım etmek istedi.

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

“Bak,” dedi, “sana istediğin zaman dinlenebilmenin yolunu göstereceğim.”

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

“Ben hep dinlenmek isterim,” dedi bekçi.

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

Bir insan hem işine bağlı hem tembel olabiliyor anlaşılan.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

Küçük Prens açıklamaya koyuldu: “Senin gezegenin öyle küçük ki üç adımda çevresini dolanırsın. Hep güneş alan yerde kalabilmek için çok yavaş yürümen yeter. Dinlenmek istediğin zaman yürürsün, gündüzler dilediğin kadar uzar.”

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

“Bu bir çözüm yolu olamaz. Çünkü hayatta asıl sevdiğim şey uyumaktır.”

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

“Ne yapalım şansın yok,” dedi Küçük Prens.

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

“Ne yapalım şansım yok. Günaydın.”

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

Feneri söndürdü.

És eloltotta a lámpáját.

Yol boyunca Küçük Prens, “Şu zavallıyı kral da, kendini beğenmiş de, sarhoş da, işadamı da görseler küçümserlerdi. Oysa içlerinde bana gülünç gelmeyen, yalnız o. Belki kendi dışında bir şeyle uğraştığından.”

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

İçini çekerek kendi kendine dedi ki:

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

“İçlerinde arkadaş olabileceğim tek insan oydu. Ama gezegeni o kadar küçüktü ki iki kişi almazdı…”

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

Küçük Prens’in kendine açıklamaktan kaçındığı bir şey daha vardı. Bu gezegenden ayrılırken yirmi dört saatte bin dört yüz kırk günbatımı kaçırdığına yanıyordu asıl!

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

XV

XV

Altıncı gezegen bir öncekinden on kat genişti. Kocaman kitaplar yazan yaşlı bir adam vardı orada.

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

Küçük Prens’in geldiğini görünce haykırdı: “Bir kâşif geliyor!”

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

Küçük Prens masanın üstüne oturduğunda sık sık soluyordu. Kaç gündür yollardaydı.

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

“Yolculuk nereden?” diye sordu yaşlı adam.

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

Küçük Prens de sordu: “Bu koca kitap ne? Burada ne yapıyorsunuz?”

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

“Coğrafyacıyım ben.”

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

“Coğrafyacı ne demek?

— Mi az, hogy geográfus?

“Coğrafyacı, denizlerin, ırmakların, kentlerin, dağların ve çöllerin yerlerini bilen bilgine denir.”

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

“Ne ilginç! Sonunda gerçek bir meslek adamına rastlayabildik!”

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

Coğrafyacının gezegenine bir göz attı. Böylesine görkemli, göz alıcı bir gezegen görmemişti.

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

“Gezegeniniz çok çok güzel. Okyanusları var mı?”

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

“Bir şey diyemem.”

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

“Ya!” Küçük Prens beklediğini bulamamıştı. “Peki, dağları?”

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

“Bir şey diyemem.”

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

“Kentleri, ırmakları, çölleri?”

— És városok és folyamok és sivatagok?

“Ona da bir şey diyemem.”

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

“Hani siz coğrafyacıydınız?”

— De ha egyszer geográfus!

“Tamam,” dedi coğrafyacı, “ama kâşifim dememiştim. Gezegenimde tek kâşif yok. Kentleri, ırmakları, dağları, denizleri, okyanusları ve çölleri bulup çıkarmak coğrafyacının görevi değildir ki.

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

Coğrafyacının gezinecek vakti yoktur. Masasının başından ayrılmaz. Kâşifler ayağına gelirler. Onlara sorular yöneltir, yolculuk anılarını not eder. Bunlardan birinin anılarını ilginç görürse o kâşifin dürüstlüğü konusunda soruşturma yapar.”

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

“Neden?”

— Hát azt meg miért?

“Çünkü yalancı bir kâşif, coğrafya kitaplarının başına neler neler getirir. Çok içki içen kâşifler için de aynı durum söz konusudur.”

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

“O neden?”

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

“Çünkü sarhoşlar teki çift görür. Diyelim bir yerde tek dağ var, coğrafyacı iki dağ var diye not edecektir.”

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

“Bir tanıdığım var,” dedi Küçük Prens. “Olsaydı, çok kötü bir kâşif olurdu.”

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

“Mümkün. Ne diyordum? Kâşifin dürüstlüğü ortaya çıkınca bu kez keşfi için bir soruşturma yapılır.”

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

“Oraya mı gidiliyor?”

— Elmennek megnézni?

“Yok canım, daha kolayı var. Kâşiften kanıt göstermesi istenir. Sözgelimi büyük bir dağ keşfedilmişse oradan büyük kayalar söküp getirmesi gerekir.”

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

Coğrafyacı birden coştu:

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

“Sen çok uzaklardan geliyorsun! Kâşifsin! Artık gezegenini anlatırsın bana.”

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

Ve kayıt defterini açarak kalemini yonttu. Kâşiflerin anlattıkları önce kurşunkalemle geçirilir deftere. Mürekkeple işlemeden önce kâşifin kanıtlarını sunması beklenir.

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

“Eee?” dedi coğrafyacı, umutla.

— Nos? — kérdezte a tudós.

“Bizim orası o kadar ilginç değil. Küçücük bir yer. Üç yanardağım var. Bunlardan ikisi püskürür halde, biri de sönmüş. Ama belli olmaz tabii.”

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

“Hiç belli olmaz.”

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

“Bir de çiçeğim var.

— Egy virágom is van.

“Çiçekleri kaydetmiyoruz.”

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

“Neden? Gezegenimdeki en güzel şey o çiçek!”

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

“Kaydetmiyoruz. Çünkü çiçekler bugün var yarın yok. Yani geçici.”

— Mert a virágok múlékonyak.

“Geçici ne demek?”

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

“Coğrafya kitapları önemli konuları ele alan en değerli kitaplardır. İçlerindeki bilgiler hiç eskimez. Bir dağın yer değiştirmesi çok az rastlanan bir olaydır. Bir okyanusun susuz kalması da öyle. Biz bu deftere ölümsüz şeyleri geçiriyoruz.”

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

“Ama günün birinde sönmüş yanardağlar yeniden püskürebilir. Tam anlayamadım, ‘geçici’ ne demek?”

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?