“Bir generale kelebek gibi çiçekten çiçeğe uçmasını ya da bir trajedi yazmasını ya da martı olmasını buyursaydım, o general de aldığı buyruğu yerine getirmeseydi suç kimde olurdu? Onda mı, bende mi?”

— Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

“Majestelerinde olurdu,” dedi Küçük Prens korkusuzca.

— Fölséged! — jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

“Tamam. Herkesten verebileceği kadarını istemeliyiz. Otorite her şeyden önce sağduyuya dayanmalıdır. Sen kalkıp halkına, kendilerini denize atmalarını buyurursan ihtilal çıkar. Benim verdiğim buyruklar akla yatkın oldukları için yerine getirilmelerini istemek hakkımdır.”

— Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem — mondta a király. — Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

Bir sorduğunu bir daha unutmayan Küçük Prens: “Peki, günbatımı ne olacak?” diye tekrarladı.

— Akkor mi lesz a naplementémmel? — firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.

“İstediğin günbatımına kavuşacaksın. Bu konuyla ilgileneceğim. Ama yönetme biliminin yasaları gereğince koşulların uygun düşeceği bir zamanı kollayacağım.”

— Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

“O zaman ne zaman?”

— És az mikor lesz? — tudakolta a kis herceg.

“Hımm!” dedi kral, büyük bir takvimi inceledikten sonra, “Hımm! Hımm! Dileğin bu akşam tam yedi kırkta yerine getirilecektir! Böylelikle otoritemin ne kadar kesin olduğunu da göreceksin.”

— Hm… hm… — felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. — Hm… hm… mikor lesz… mikor lesz… ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

Küçük Prens esnedi. Kaçırdığı günbatımına yanıyordu. Üstelik biraz canı sıkılmaya başlamıştı. Krala:

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.

“Artık burada yapacak şey kalmadı,” dedi. “Yola çıksam daha iyi.”

— Nincs itt semmi dolgom többet — mondta a királynak. — Megyek tovább.

Kendine bir uyruk bulduğu için bayağı gururlanmış olan kral: “Gitme,” dedi. “Gitme. Seni bakan yaparım.”

— Ne menj! — mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. — Ne menj el, megteszlek miniszternek.

“Ne bakanı?”

— Milyen miniszternek?

“Şey… Adalet bakanı!”

— Hát… igazságügyinek!

“Ama burada yargılanacak kimse yok ki!”

— De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

“Ne biliyoruz? Daha bütün krallığımı dolaşmış değilim. Burada saltanat arabasına yer yok. Yaşlıyım, yürümek yoruyor beni.”

— Sosem lehet tudni — felelte a király. — Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.

Gezegenin öbür köşesine bir daha göz atmak için başını çeviren Küçük Prens: “Ben her yeri gördüm,” dedi. “Kimsecikler yok.”

— Ó, hiszen már láttam! — mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. — Ott sincs senki.

“O zaman sen de kendini yargılarsın. En gücü de budur zaten. Kendini yargılamak başkalarını yargılamaktan çok daha güçtür. Kendini yargılamayı başarabilirsen gerçek bir bilgesin demektir.”

— Hát akkor ítélkezzél saját magadon — mondta a király. — Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

“Ben kendimi nerede olsa yargılarım. Bunun için buraya yerleşmem gerekmez.”

— De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött — jegyezte meg a kis herceg. — Ahhoz nem kell itt laknom.

“Hımm!” dedi kral, “gezegenimin sınırları içinde yaşlı bir farenin yaşadığını gösterir bir sürü kanıt var elimde. Geceleri sesini duyuyorum. Onu yargılarsın. Ara sıra ölüm cezası verirsin ona. Senin adaletinin pençesinde kalır. Ama tutumlu davranmalı, her seferinde onu bağışlamalısın. Çünkü yargılanacak bir o fare var elimizde.”

— Hm… hm… — mondta a király. — Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

“Ben ölüm cezası vermekten hoşlanmam. En iyisi kalkıp gitmeli.”

— Nem szeretem a halálos ítéleteket — mondta a kis herceg —, és minden bizonnyal elmegyek.

“Olmaz,” dedi kral.

— Ne! — mondta a király.

Yol hazırlığını tamamlayan Küçük Prens yaşlı kralı incitmek istemiyordu.

A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:

“Majesteleri buyruklarına elifi elifine uyulmasını istiyorlarsa akla yatkın bir buyruk versinler. Sözgelimi, bir dakika içinde buradan gitmemi buyursunlar. Sanırım koşullar uygundur.”

— Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek…

Kral karşılık vermeyince Küçük Prens önce durakladı bir, sonra bir solukta yola düzüldü. Kral ise ardından:

A király nem felelt. A kis herceg először tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.

“Seni elçi yapıyorum,” diye haykırdı.

— Kinevezlek nagykövetemnek! — kiáltott utána sietve a király.

Dediği dedik biri olduğu belliydi.

Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.

“Büyükler çok garip oluyor,” diye düşündü Küçük Prens. Yolculuğu boyunca hep bunu düşündü.

„Hát bizony furcsák a fölnőttek” — gondolta útközben a kis herceg.

XI

XI

İkinci gezegende kendini beğenmişin biri vardı.

A második bolygón lakott a hiú.

Küçük Prens’i uzaktan görür görmez haykırdı: “İşte hayranlarımdan biri!”

— Lám, lám! — kiáltotta már messziről, amikor megpillantotta a kis herceget. — Meglátogat egy csodálóm!

Kendini beğenmişlerin gözünde herkes bir hayrandır.

Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tűnik, mint a csodálója.

“Günaydın,” dedi Küçük Prens, “o nasıl şapka başınızdaki?”

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Fura kalapja van uraságodnak.

“Selam şapkası. Bana alkış tutanları bununla selamlarım. Ne yazık ki buralara uğrayan yok.”

— Arra való, hogy megemeljem — felelte a hiú. — Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.

“Yaa?” dedi Küçük Prens, anlayamamıştı.

— Úgy? — kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészből.

“Ellerini çırparsan görürsün.”

— Csapd össze a tenyeredet — javasolta neki a hiú.

Küçük Prens ellerini çırptı. Bunun üstüne, kendini beğenmiş, alçakgönüllü bir tavırla şapkasını çıkararak selam verdi.

A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját.

“Burası kralın gezegeninden daha eğlendirici,” diye düşündü Küçük Prens. Ellerini yeniden çırptı. Beriki yeniden şapkasını çıkararak selam verdi.

„Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt” — gondolta a kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a kalapját.

Alkışlama ve selamlama işlemi beş dakika sürdü; Küçük Prens bu törenin tekdüzeliğinden sıkılmıştı;

Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot.

sordu: “Peki, şapkayı eğmek için ne yapılacak?”

— Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? — kérdezte.

Kendini beğenmiş duymadı bile. Çünkü kendini beğenmişler yalnız övgüleri dinler.

A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.

“Sen gerçekten bana hayran mısın, değil misin?”

— Valóban nagyon csodálsz engem? — kérdezte a kis hercegtől.

“Hayran olmak ne demek?”

— Mit jelent az, hogy csodálni?

“Hayran olmak, benim bu gezegenin en yakışıklı, en iyi giyinen, en zengin ve en zeki adamı olduğuma inanmak demektir.”

— Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.

“Ama bu gezegende senden başka kimse yok ki.”

— De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!

“Canım hatırım için hayran oluver gitsin.”

— Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!

Küçük Prens omuzlarını hafifçe silkerek: “Peki, hayranım,” dedi. “Ama bunca üstelemenin nedenini anlayamadım.”

— Csodállak — mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. — Csak azt nem értem, mire jó az neked!

Sonra yola koyuldu.

És sietve odébbállt.

“Büyükler gerçekten çok tuhaf oluyor,” diye düşündü yol boyunca.

„Szó, ami szó — gondolta útközben —, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák.”

XII

ХII

Vardığı gezegende bir sarhoş oturuyordu. Orada az kaldı ama büyük bir kedere kapıldı.

A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Dizi dizi boş ve dolu şişeler arasında ses etmeden duran sarhoşa sordu: “Ne yapıyorsun?”

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
— Hát te mit csinálsz itt? — kérdezte tőle.

“İçiyorum,” diye karşılık verdi sarhoş. Sesi hüzünlüydü.

— Iszom — felelte gyászos képpel az iszákos.

“Niçin içiyorsun?”

— Miért iszol? — kérdezte a kis herceg.

“Unutmak için.”

— Hogy felejtsek — felelte az iszákos.

Onun durumuna üzülmeye başlayan Küçük Prens: “Neyi unutmak için?” diye sordu.

— Mit? — tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

Sarhoş başını önüne eğerek içini döktü: “Utancımı unutmak için.”

— Azt, hogy szégyellem magam — felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

“Neden utanıyorsun?” Küçük Prens ona yardım etmek istiyordu.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
— Miért szégyelled magad? — kérdezte.

Ama sarhoş kesin bir sessizliğe gömülerek konuyu kapadı: “İçmekten utanıyorum.”

— Mert iszom — vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

Küçük Prens iyice şaşırmıştı, oradan uzaklaştı.

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

“Büyükler gerçekten çok, çok tuhaf oluyor,” diye düşündü yol boyunca.

„Bizony, bizony — gondolta út közben —, a fölnőttek rettentően furcsák.”

XIII

XIII

Dördüncü gezegenin sahibi bir işadamıydı.Başı öyle kalabalıktı ki bu adamın, Küçük Prens gelince aldırmadı bile.

A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.

“Günaydın,” dedi bizimki, “bakın sigaranız sönmüş.”

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Uraságodnak kialudt a cigarettája.

“Üç, iki daha beş. Beş, yedi daha on iki. On iki, üç daha on beş. Günaydın. On beş, yedi daha yirmi iki. Yirmi iki, altı daha yirmi sekiz. Kibrit çakacak vaktim yok. Yirmi altı, beş daha otuz bir. Öff! Yani beş yüz bir milyon altı yüz yirmi iki bin yedi yüz otuz bir ediyor.”

— Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillióhatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.

“Beş yüz milyon ne?”

— Ötszázmillió micsoda?

“Ha? Sen daha gitmedin mi? Beş yüz bir milyon… Kesme; işim başımdan aşkın; ciddi bir adamım ben, öyle saçma sapan şeylerle uğraşamam. İki, beş daha yedi…”

— Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé… már nem is tudom… Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét…

Bir soru sordu mu karşılığını alıncaya kadar susmayan Küçük Prens tekrarladı: “Beş yüz bir milyon ne?”

— Ötszázmillió micsoda? — ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.

İşadamı başını kaldırdı.

Az üzletember fölkapta a fejét.

“Elli dört yıldır bu gezegende oturuyorum, yalnız üç kez işime ara vermek zorunda kaldım. Yirmi iki yıl önce ne idüğü belirsiz biri gelmişti buraya, kopardığı yaygara bana tam dört tane toplama yanlışına patladı.

— Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban.

On bir yıl önce romatizmalarım tutmuştu, bir de o zaman çalışmaya ara verdim. Yeterince hareket etmiyorum. Gezinecek vaktim yok. Ciddi bir adamım ben. Üçüncü kez de… Sen geldin işte? Ne diyordum, beş yüz bir milyon…”

Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió…

“Milyon ne?”

— Micsoda?

Kurtuluş yolu olmadığını anlayan işadamı:

Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.

“Ara sıra gökte gördüğümüz küçücük şeylerden beş yüz bir milyon tane.”

— Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.

“Sinek mi?”

— Légy?

“Yok canım. Şu parlayan küçük şeyler var ya.”

— Dehogy! Olyan kis csillogó.

“Arı mı?

— Méhek?

“Yok canım. Tembellere türlü düşler kurduran şu küçücük sarı şeyler. Ama ben ciddi bir adamım. Öyle düş filan kuracak vaktim yok.”

— Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra.

“Ha, yıldızları diyorsun.”

— Ahá! Csillagok.

“Evet, evet. Yıldızlar.”

— Az, az. Csillagok.

“Peki, beş yüz milyon yıldızı ne yapacaksın?

— És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?

“Beş yüz bir milyon altı yüz yirmi iki bin yedi yüz otuz bir. Ciddi bir adamım ben. Hesabım şaşmaz.”

— Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.

“Ne yapıyorsun bu yıldızları?

— Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?

“Ne mi yapıyorum?”

— Hogy mit csinálok velük?

“Evet?”

— Igen.

“Hiç, sahibim onlara.”

— Semmit. Birtoklom őket.

“Yıldızların sahibi sensin demek?”

— Birtoklod a csillagokat?

“Evet.”

— Igen.

“Ama ben bir kral görmüştüm, o…”

— Találkoztam egy királlyal, aki…

“Krallar sahip olmazlar, yönetirler. Ayrı ayrı şeyler bunlar.”

— A királyok nem birtokolnak. A királyok „uralkodnak” valamin. Ez más.

“Yıldızların senin olması neye yarıyor?”

— És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?

“Zengin olmama yarıyor.”

— Arra, hogy gazdag legyek.

“Zengin olman neye yarıyor?”

— És mire jó a gazdagságod?

“Yeni yıldızlar bulununca onları satın almama yarıyor.”

— Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.

Sözün burasında Küçük Prens, “Bunun kafası da tıpkı benim sarhoşunki gibi çalışıyor,” diye düşündü.

„Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem” — gondolta a kis herceg;

Yine de yeni sorular sormaktan geri kalmadı:

de azért tovább faggatta:

“Yıldızlara nasıl sahip olunabilir?”

— Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?

İşadamı iyiden iyiye alınmıştı. “Yıldızlar kimin?”

— Kinek a tulajdona? — vágott vissza zsémbesen az üzletember.

“Ne bileyim ben? Hiç kimsenin.”

— Nem tudom. Senkinek.