(Mindketten lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásokul öltözve kilépnek annak kapuján, a sokadalomba vegyülvén. — Egy bábjátékos bódéja mellett áll, melyen majom ül veres kabátban, láncon.)

(Coboară amândoi în interiorul Towerului, reapar degrabă îmbrăcați în muncitori și, ieșind pe poartă, se amestecă în mulțime. Lângă baraca unui teatru de păpuși stă proprietarul; lângă el, de lanț, o maimuță în haină roșie.)

A BÁBJÁTÉKOS
Csak erre, erre, kedves jó urak,
Mindjárt kezdődik az előadás.
Mulatságos komédia nagyon,
Szemlélni, mint szedé rá a kigyó
Az első nőt, ki már kiváncsi volt,
S mint vitte ez csávába akkor is már
A férfiút. — Láthattok fürge majmot,
Mi méltósággal játssza emberét,
Láthattok medvét táncmester gyanánt.
Csak erre, erre, kedves jó urak! —

OMUL CU MARIONETELE
Aici, stimabili domni!
Se-ncepe-acum! Petreceți de minune,
E-o comedie cu mult haz! Vedeți
Cum șarpele, pe cea dintâi femeie,
Dorind să știe tot, a înșelat-o.
Și cum apoi, pe primul om, tot ca,
L-a dat la fund… Și veți vedea maimuța
Făcând pe omul plin de demnitate…
Și-un urs zbanghiu, maestru de balet…
Pe-aici, pe-aici, stimabili domni!

(Tolongás a bódé körül.)

(Îmbulzeală împrejurul teatrului.)

LUCIFER
Ah, Ádám! itten minket emlegetnek,
Csak szép dolog, kinek olyan szerep
Jutott, hogy még hat ezredév után is
Mulat felette a vig ifjuság. —

LUCIFER
Adame!
Aici vorbesc de noi! Tot e frumos
Să ți se dea un rol pe urma cărui
Să poată să petreacă tineretul
Asupra ta, de șase mii de ani.

ÁDÁM
El az izetlen tréfától. — Tovább.

ADAM
E proastă gluma, mergem mai departe.

LUCIFER
Izetlen tréfa? nézd csak, mint mulatnak,
Kik még imént szunnyadtak a padokban,
Hallgatva Népost — e piros fiúk.
S ki mondja meg, kinek van igaza,
Azoknak-é, kik az életbe lépnek
Az ébredő erő önérzetével,
Vagy aki, korhadt aggyal már, kilép. —
Vajon tetszőbb-e egy Shakespeare neked,
Mint nékik e torzképü összevissza?

LUCIFER
E gluma rea? Dar uite cum petrec
Acești copii cu fața-mbujorată
Ce adineaori ațipeau în bancă,
Când ascultau pe Nepos! Cine oare
Are dreptate? — Acei ce intră-n viață
Cu-ncrederea puterii ce s-a naște,
Ori cei ce ies cu creieri obosiți?
Oare Shakespeare mai mult îți place ție,
Ca lor caricaturile de-aici?

ÁDÁM
A torz az éppen, mit nem tűrhetek.

ADAM
Caricatura, iată ce detest!

LUCIFER
Rajtad tapadt még a görög világból.
Ládd, én fia vagy apja, hogyha tetszik
- Mert szellemek közt ez nem nagy különbség —,
Az új iránynak, a romantikának,
Én éppen a torzban gyönyörködöm.
Az emberarcra egy majomvonás;
A nagyszerű után egy sárdobás;
Ficamlott érzés, tisztes szőrruha;
Kéjhölgytül a szemérem szózata;
Tömjénezése hitványnak, kicsinynek;
Szerelmi élvre átka egy kiéltnek:
Feledtetik, hogy országom veszett,
Mert új alakban újraéledek. —

LUCIFER
Din lumea greacă-i ura asta. Iată,
Eu, ce sunt fiul școalei noi, sau tatăl
— La spirite deosebire nu-i —
În romantism grotescul îl iubesc!
Pe-un chip de om o urmă de maimuță,
După sublim un bulgăr de noroi!
Simțire șchioapă, haină de cămilă,
Pudoarea prinsă-n glasul de cocotă,
Tămâie celui mic și nevoiaș,
Blestémul neputinței care urlă
În fața dragostei, — aceste toate
Mă fac să uit că mi-am pierdut imperiul,
Căci într-o formă nouă mă renasc.

A BÁBJÁTÉKOS (Ádám vállára ütve)
Mit foglaljátok ezt a jó helyet,
Te, jómadár, csak az mulattat ingyen,
Ki életunt, s felkötteti magát.

OMUL CU MARIONETELE (Bătând pe Adam pe umăr.)
Ce v-așezați la locul cel mai bun!?
Hei, derbedei! Fac glume pe degeaba
Numai aceia cari, burduf de viață,
Se spânzură.

(Ádám és Lucifer félreállnak. Egy kisleány ibolyát árulva jő.)

(Adam și Lucifer se dau la o parte. Vine o fetiță vânzând violete.)

A KISLEÁNY
Kis ibolyák, első követei
A jó tavasznak. Vásároljanak!
E kis virág az árvának kenyért,
És a szegénynek is szép éket ad. —

FETIȚA
Vestitoare-a primăverii,
Violete cumpărați,
La orfani ele dau pâine
Și podoabă la bogați!

EGY ANYA (ibolyát vásárolva)
Adj, adj nekem, holt gyermekem kezébe.

O MAMĂ (Cumpărând violete.)
Dă-mi să le duc copilului meu mort.

EGY LEÁNY (szintén vásárolva)
Sötét hajamnak lesz legszebbik éke.

O FATĂ (Cumpărând și ea.)
Podoaba lor în plete am s-o port.

A KISLEÁNY
Kis ibolyák! — Vegyenek, uraim! (Elhalad.)

FETIȚA
Luați, luați! Boieri, am violete!
(Trece.)

EGY ÉKSZERÁRUS (bódéjában)
Hogy e gaz mindig versenyez velünk,
S ki nem bírjuk szorítni a divatból. —
Pedig szép nyakra drága gyöngy való csak,
Melyért az is már, aki fölhozá,
Kétségbeejtő elszántsággal a
Tenger mélyének szörnyeit kisérti. —

UN GIUVAERGIU (În ușa prăvăliei.)
Cum zdreanța asta face concurență,
Și nu putem din modă s-o mai scoatem?
Pe-un sun frumos se cer mărgăritare
Din fund de mări aduse de-ndrăzneții
Ce-au înfruntat primejdie de moarte.

(Két polgárlány együtt jő.)

(Două fete burgheze vin împreună.)

ELSŐ POLGÁRLÁNY
Mi sok szép kelme, mennyi drága ékszer!

PRIMA FATĂ
Frumoase stofe și bijuterii.

MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Vásárfiát ha volna, aki venne.

A DOUA FATĂ
De-ar fi să facă cinste cineva…

ELSŐ POLGÁRLÁNY
A mái férfi illyesmit csupán
Gyalázatos mellékcélokra tenne.

PRIMA FATĂ
Bărbații azi o fac numai având
Scop lăturalnic, rușinos.

MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Még úgy se, nincs többé ízlése már
Elrontá sok ledér hölgy s káviár.

A DOUA FATĂ
Nici astfel!
Li-e gustul azi stricat de icre negre
Și de cocote…

ELSŐ POLGÁRLÁNY
Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel.

PRIMA FATĂ
Încrezuți, de-aceea
Nici nu au timp să ne mai bage-n seamă.

MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.

A DOUA FATÂ
Ori prea sfioși; de nici nu îndrăznesc…

(Elhaladnak.)

(Trec înainte.)

(Leveles szín alatt italt mérnek, az asztal körül dőzsölő munkások. Hátrább zene és tánc. Katonák, polgárok s mindenféle nép mulat és ácsorog.)

(Sub o șatră se vinde băutură. Împrejurul mesei fac chef muncitorii. Mai în fund muzică și dans. Soldați, cetățeni și tot felul de popor se plimbă și se veselește.)

KORCSMÁROS (vendégei közt)
Urak, vigan, a tegnap elveszett,
A holnapot nem érjük el soha,
Isten táplálja a madarakat,
S minden hiúság, mond a Biblia.

CÂRCIUMARUL (Între oaspeții lui.)
Fiți veseli toți! S-a dus ziua de ieri
Și nu știu: mâine mai trăim, fârtați?
Hrănește Domnul păsările toate.
Și toate sunt deșertăciune, toate!
Așa zice Scriptura.

LUCIFER
Tetszik nekem e filozófia.
Üljünk le itt e szép árnyas padon,
S nézzük, mi olcsón és mi jól mulat
Savanyu borral s rossz zenével a nép.

LUCIFER
Mie-mi place
Filozofia lui. Să ne-așezăm aici,
Pe-o bancă bună, undeva la umbră,
Să ne uităm poporul cum petrece,
Cu vin acrit și cu taraf de bâlci.

ELSŐ MUNKÁS (az asztalnál)
A gépek, mondom, ördög művei:
Szánktól ragadják a kenyeret el.

PRIMUL MUNCITOR (La masă.)
Mașinile le-a iscodit Satana,
Ca să ne fure pâinea de la gură.

MÁSODIK MUNKÁS
Csak az ital maradjon, elfeledjük.

AL DOILEA MUNCITOR
Pân-ai ce bea, îți mai îneci necazul.

PRIMUL MUNCITOR
Bogatul și cu dracul sânge sug.
De-ar fi aici, cum i-aș trimite-n iad!
Mai multe pilde trebui’, ca deunăzi.

ELSŐ MUNKÁS
A dús meg — ördög, vérünk szíja ki.
Most jőne csak! hadd küldeném pokolba.
Több példa kéne, mint a múltkori.

HARMADIK MUNKÁS
Mit nyernél véle. Már ma függni fog.
Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.

AL TREILEA MUNCITOR
Ce-am câștigat? Îl spânzură chiar azi!
Iar soarta, vezi, e tot cea de demult!

MÁSODIK MUNKÁS
Bolond beszédek, jőjön hát az a dús,
Nem vétek néki, mellém ültetem,
Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni.

AL DOILEA MUNCITOR
Sunteți nebuni! Eu, de-ar veni bogatul,
Nu strig la el, îl pun cu mine-alături,
Să văd și eu cum știu petrece domnii.

A KORCSMÁROS (Ádámhoz)
Uram, mivel szolgáljak?

CÂRCIUMARUL (Către Adam.)
Cu ce putem să vă servim?

ÁDÁM
Semmivel.

ADAM
Nimic!

A KORCSMÁROS
El hát padomról, semmiháziak.
Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom,
Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett.

CÂRCIUMARUL
Netrebnici! Haid’, plecați. Ori vi se pare
Că banii mei sunt de furat, ori vreau
Să-mi văd copiii mâine cerșetori!

ÁDÁM (fölkelve)
Így mersz beszélni?

ADAM (Ridicându-se.)
Cum îndrăznești?

LUCIFER
Hagyd el a pimaszt.

LUCIFER
Dă-i pace,-i dobitoc!

ÁDÁM
Jerünk tehát, mit is nézzük tovább,
Hogyan silányul állattá az ember.

ADAM
Să mergem deci, să nu ne mai uităm
Cum poți să schimbi pe om în animal.

LUCIFER
Ah, íme, itt van, mit régtől kerestem,
Itt vígadunk kedéllyel, fesztelen.
Ez a döbörgés és e vad kacaj,
E bacchanális tűz felgerjedése,
Mely minden arcra rózsa-árt idéz,
Mint dőre képzet a nyomor fölé,
Hát nem dicső ez?

LUCIFER
A, vezi, aici e ce-am căutat de mult,
Aici petrecem bine, nu ne pasă…
Vezi zarva asta, râsetul sălbatec
Și flacăra desfrâului nebun
Ce-aprinde-obrajii… Clipe de uitare…
Se-ngroapă-n ele-o lume de mizerii, —
Nu-ți place-aici?

ÁDÁM
Engem undorít.

ADAM
Pe mine mă scârbesc.

(Ezalatt a táncolókhoz értek. Két koldus civódva jő.)

(Au ajuns la dansatori. Doi cerșetori vin certându-se.)

ELSŐ KOLDUS
E hely sajátom, itt van engedélyem.

PRIMUL CERȘETOR
E locul meu. Eu am permis aici.

MÁSODIK KOLDUS
Könyörülj rajtam, másként meghalok,
Már két hete, hogy nem dolgozhatom.

AL DOILEA CERȘETOR
Îndură-te! Altfél mă prăpădesc,
Nu mai lucrez de două săptămâni.

ELSŐ KOLDUS
Igaz koldus sem vagy hát eszerint,
Kontár sehonnai, rendőrt hivok. —
(A második koldus elsompolyog. Az első helyet foglal.)
Krisztusnak öt sebére, alamizsnát
A szenvedőnek, édes uraim! —

PRIMUL CERȘETOR
Așa? Nu ești, deci, cerșetor în lege.
Să pleci, că chem poliția… Vezi, hoțul…
(Al doilea cerșetor dispare, primul ocupă locul.)
Pe rănile din trupul lui Hristos,
Boieri, dați milă celui oropsit!

(Egy katona egy mesterlegény kezéből elveszi táncosnéját.)

(Un soldat smulge dansatoarea din brațele unei calfe.)

KATONA
Paraszt, odébb! — vagy azt hiszed talán,
Hogy még te is valami vagy.

SOLDATUL
Mârlane,-n lături! Crezi că și tu numeri
Ceva?

MESTERLEGÉNY
Megérzed,
Ha nem hiszed.

CALFA
O simți, de nu-mi dai crezământ!

MÁSODIK MESTERLEGÉNY
Ne bántsd. Térj ki előle:
A hatalom s dicsőség mind övé.

A DOUA CALFA
Hai, lasă-l, frate, feri din drumul lui;
Cu el e-acum puterea.

ELSŐ MESTERLEGÉNY
No hát, lenézéssel miért tetézi,
Ha már ugyis nadályként szívja vérünk.

PRIMA CALFĂ
Dar atunci
De ce ne mai batjocorește? Suge
Destul, ca lipitorile, cu-ai lui.

EGY KÉJHÖLGY (danolva)
Sárkányoktól is kivívták
Egykoron az aranyalmát —
Almák még most is teremnek,
A sárkányok rég kivesztek:
Bamba, aki nézi, nézi,
És letépni nem merészli. —

O COCOTĂ (Cântând.)
Si din gheară de balaur
S-au furat mere de aur,
Azi balauri nu mai sunt,
Dar sunt mere pe pământ,
Numai prostul le privește,
Să le rupă nu-ndrăznește!

(Egy ifjúhoz simul.)

(Se lipește de un tânăr.)

LUCIFER (a mulatók nézésébe merülve)
Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem,
Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
Vasas ládában, mellyen a fukar
Ül, úgy lehet fövény, mint színarany. —
Mi megható féltése e kamasznak!
Hogy őrzi lánya egy tekintetét,
Isméri a jelen percnek becsét,
Bár tudja jól — de hát mi gondja arra —,
Hogy a jövőben másnak dől karára.

LUCIFER (Cu ochii pierduți la cei ce petrec.)
Îmi place, vezi, cochetăria asta.
Să-și poarte-n lume cel bogat comoara.
Zgârcitul stă pe lada lui de fier —
Ce-mi pasă-n ladă aur e sau zdrențe?
Vezi colo-n colț un băiețandru! Uite
Ce mișcătoare-i gelozia lui!
Își teme fata, oriunde se uită!
Pricepe el cât preț e-n clipa asta
Și bine știe, dar puțin îi pasă,
Că mâine alte brațe o cuprind.

ÁDÁM (egyik zenészhez)
Miért bánsz így a művészettel, ember!
Mondd, tetszik-é, amit húzasz, magadnak?

ADAM (Unui lăutar.)
De ce-ți bați joc de meserie, frate?
Îți place ție cântecul tău? Spune!

A ZENÉSZ
Dehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kín
Ezt húzni napról napra, s nézve nézni,
Miként mulatnak kurjongatva rajta.
E vad hang elhat álmaimba is.
De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást.

LĂUTARUL
Nu-mi place! Nu! E-un chin nemărginit
Să-l cânt de veci și să mă uit la ei,
Cum toți petrec și-l chiuiesc din nou!
Și-n somn i-aud! Dar ce să fac? Nu știu
Alt meșteșug și trebui’ să trăiesc.

LUCIFER (még mindig a szemléletbe merülve)
Ah, illyen gondos filozófiát
Ki tenne fel a röpke ifjuságról. —
E lányka tudja, hogy nem az utolsó,
Melyet most élvez, a perc életében,
S amíg ölelget, új viszonyt keres
Máris szeme. — Ah, drága gyermekek;
Mi örömem telik most bennetek,
Hogy oly mosolygva munkáltok nekem!
Áldásom a bűn és nyomor legyen.

LUCIFER (Tot adâncit în contemplație.)
Nici nu credeam să fie tineretul
Așa-nțelept în judecata lui.
Fetița stie că nu-i cea din urmă
Clipa de azi ce-și dăruie plăcerii,
Și ochii ei, cât stă îmbrățișată,
Își caută un nou iubit. Copii!
Voi imi stârniți atâta bucurie,
C-așa, zâmbind, munciți toți pentru mine.
Păcatul și mizeria vă dau,
Din partea mea, drept binecuvântarea!

MÁSODIK MESTERLEGÉNY (danolva)
Aki munkás hét után
Tiszta szívvel, dal között
Csókot és bort elköszönt,
Kacagja az ördögöt. —

CALFA A DOUA (Fredonând.)
Am muncit o săptămână;
Astăzi cu paharu-n mână
Și cu fata stau la masă,
Nici de dracul nu-mi mai pasă!

(Templomi zene nehány végakkordja hallik, Éva mint polgárlány, imakönyvvel s bokrétával kezében anyjával jő a templomból.)

(Se aud acordurile finale ale unei muzici bisericești. Eva ca o fată de burghez, cu o carte de rugăciuni și cu un buchet de flori în mână, vine de la biserică, cu mama ei.)

EGY ÁRUS
Csak erre, erre, drága szép kisasszony!
Olcsóbban senki nem szolgálhat önnek.

UN VÂNZĂTOR
Pe aici, pe-aici, frumoasă domnișoară,
Vă vindem bun și ieftin, ca la nimeni!

MÁSIK ÁRUS
Ne higgyen néki, rossz mértéke van,
S árúja régi. — Erre, szép kisasszony!

AL DOILEA VÂNZĂTOR
Nu-l credeți, nu! Înșală la cântar!
Și marfa-i veche!’ Ncoace, domnișoară!

ÁDÁM
Ah, Lucifer! ládd, ily hitvány helyen
Tartasz le, míg az üdv, megtestesülten,
Majd észrevétlen leng tőlem tova.

ADAM
A, Lucifer, mă ții aici, în colț,
Când fericirea trece întrupată
În fața mea și-n drumul ei dispare!

LUCIFER
Ilyesmi már éppen nem új dolog. —

LUCIFER
Așa ceva nu-i lucru tocmai nou.

ÁDÁM
A templomból jő, óh, mi szép, mi szép!

ADAM
De la-nchinare vine… Ce frumos…

LUCIFER
Láttatni volt ott, s látni is talán.

LUCIFER
A fost să vadă și s-o vadă.

ÁDÁM
E gúny hideg, ne érintsd őt vele.
Az ájtatosság ül még ajkain.

ADAM
Gluma
Ți-e rece, vezi, nu poate s-o atingă.
Pe buze are încă rugăciunea.

LUCIFER
Látom, megtérsz, sőt pietista léssz.

LUCIFER
Te pocăiești… Te văd și credincios…

ÁDÁM
Rosz élc, mert keblem bárminő rideg,
Az nékem baj; de a leánykebelben
Kivánom az előitéletet,
E szent poézist, múlt idők zenéjét,
Érintetlen zománcát a virágnak. —

ADAM
Prostii! Oricâtă gheață port în suflet
E vina mea. Dar într-un sân de fată
Prejudecata de demult o cer,
Această sfântă, veche poezie,
Un imn uitat al vremurilor duse,
Polenul scump al florilor…

LUCIFER
De mellyik hát, mutasd, az a darab menny —
Mert azt az ördögtől sem várhatod,
Ízlésedet hogy mindig felkutassa,
Elég, ha aztán birtokába juttat.

LUCIFER
Arată-mi,
Deci, unde-i acest petec rupt din cer?
Căci nu vei cere să-ți ghicească dracul
În orice clipă gustul. E de-ajuns
Să-l împlinească!

ÁDÁM
Lehet-e más, mint e hölgy? —

ADAM
Ar putea să fie
Altcineva decât această fată?

LUCIFER
Így beszél
A zsolna is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez legjobb falat,
Mig a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel — sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott.

LUCIFER
Așa gândește gheunoaia, când
Un vierme-a prins în zbor; privește-n jur
Cu-atâta grijă, crede că pe lume
E cea mai bună bucătura ei,
Iar porumbielul stă scârbit! Și omul,
Norocul lui el singur și-l clădește,
Adese,-acolo unde altul vede
Un iad…

ÁDÁM
Minő méltóság, millyen szűz-erény;
Megközelítni szinte nem merem.

ADAM
Ce demnă feciorie văd!
Nici să m-aproprii nu-ndrăznesc!

LUCIFER
Bátran csak, nem vagy a nőknél ujonc,
S ha jól megnézzük, ő is eladó lesz.

LUCIFER
Curaj,
Ești oaspe vechi doar la femei, gândește
Că și ea se va vinde-odată…

ÁDÁM
Hallgass!

ADAM
Taci!

LUCIFER
Hisz tán drágább a többinél.

LUCIFER
Poate mai scump ca altele…

(Egy ifjú ezalatt szerényen Évához lép s egy mézeskalács-szívet nyújt neki.)

(Un tânăr se apropie sfios de Eva și-i întinde o inimă de turtă dulce.)

AZ IFJÚ
Kisasszony, kérem, e vásárfiát
Fogadja el kezemből szívesen.

TÂNĂRUL
Primiți,
Vă rog, un mic cadou de bâlci; vi-l dau
Din inimă!

ÉVA
Artúr, ön jó, megemlékszik felőlem.

EVA
Artur! Nu ne-ai uitat, ești bun.

ANYA
Rég nem láttuk már; mért nem látogat meg?

[MAMA]
Nu ne-am văzut de mult! Treci pe la noi!

(Halkan beszélgetnek, Ádám izgatottan nézi, míg az ifjú távozik.)

(Vorbesc încet. Adam se uită enervat, pănă pleacă tănărul.)

ÁDÁM
Ez éretlen fiú bírná-e hát,
Mit férfiszívem hasztalan ohajt —
Mi meghitten szól véle, mint mosolyg —
Még int utána — óh, mi kín, mi kín! —
Meg kell szólítnom. — (Évához közelít.)

ADAM
Acest copil ar fi să stăpânească
Ce sufletul meu veșnic a dorit?
Cum își șoptese în taină… Cum zâmbesc…
Îi face semn acum… Ce chin, ce chin…
Vreau să-i vorbesc!

ANYA
Artúr szűlei
Vagyonosak, igaz, de nem tudom,
Mi szemmel nézik a viszonyt veled.
Azért egészen vágytársát se mellőzd,
Ki ma is e csokorral meglepett.

(Se apropie de Eva.)
MAMA
Părinții lui Artur
Cu stare sunt, e drept, dar nu se știe
Cu ce ochi văd ei legătura voastră.
Rivalul lui să nu-l nesocotești, —
Acel ce azi ți-a oferit buchetul.

ÁDÁM
Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,
Nehogy baj érje e tolakodásban.

ADAM
Îngăduiți să vă conduc la drum;
N-aș vrea să suferiți în îmbulzeală.

ÉVA
Mi szemtelenség!

EVA
Ce-obrăznicie!

ANYA
El, tolakodó!
Tán azt hiszi, hogy ollyan e leány,
Kinek akárki mondhat szépeket? —

MAMA
Domnule, în lături!
Nu cumva crezi că fata mea primește
Cuvinte dulci din gura orișicui?

ÁDÁM
S hát mondhat-é mást? — Sokszor álmodám így
A hölgytökélynek legszebb ideálját.

ADAM
Ce-aș spune alta? Așa am visat eu
De-atâtea ori femeia-ideal!

ANYA
Álmodhatik, amit tetszik magának;
De akinek e lányka báji nyílnak,
Az ily gézenguz ember nem lehet. —

MAMA
Puteți visa tot ce poftiți, dar sigur
Că n-au s-ajungă farmecele fetei
Pe orice mâini de cerșetor…

(Ádám zavartan áll, egy cigányasszony Évához lép.)

(Adam stă tulburat, o țigancă bătrână se apropie de Eva.)

CIGÁNYASSZONY
Ah, drágalátos hölgy, világ csodája,
Mutassa csak piciny fehér kezét,
Hadd mondjam el, a sors ezer malasztja
Miként himzendi boldog életét.
(kezébe nézve)
Szép mátka várja — ah, közel nagyon —,
Szép gyermekek, egészség és vagyon.

ȚIGANCA
Vai, Doamne!
Minunea lumii, scumpă domnișoară,
Arată-mi mâna mititică, albă,
Să-ți spun ce fire îți urzesc norocul.
(I se uită în palmă.)
A, văd un mire mândru… Și-i aproape…
Copii frumoși… Avere… Sănătate…

(Pénzt kap.)

(I se dă bacșiș.)

LUCIFER (Ádámra mutatva)
Hugom! társam sorsáról is beszélj. —

LUCIFER (Arată spre Adam.)
Ce zici de soarta prietenului meu?

CIGÁNYASSZONY
Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. —

ȚIGANCA
Nu văd prea bine: funia sau foamea…

ÁDÁM (Évához)
Ne útasítson így el ön magától,
Ah, érzem, e szív nékem van teremtve. —

ADAM (Către Eva.)
De ce m-alungi așa? De ce? Eu simt
Că inima ți-a fost ursită mie…

ÉVA
Anyám, ne engedd hát —

EVA
De ce-l lași, mamă?

ANYA
Rendőrt kiáltok,
Ha nem tágul.

MAMA
Am să chem gardistul,
De nu te duci!

ÉVA
Ne bántsd — eszére tér tán,
S tulajdonképp nem is tett semmi rosszat.

EVA
Se cumințește, poate;
La urma urmei rău nu ne-a făcut.

(Elhaladnak.)

(Trec înainte.)

ÁDÁM
Óh, szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?

ADAM
Te-ai risipit, deci, sfântă poezie,
Te-ai dus de tot din proza-acestei lumi?

LUCIFER
Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács,
Virágcsokor, az a tánc, gallylugos,
Mi volt egyéb? csak oly finnyás ne légy,
És ábrándozni van még tárgy elég.

LUCIFER
Nu! Nu s-a dus! Doar inima de turtă
Și florile și dansul și frunzișul…
Ce sunt? Nu fi atât de-alegător,
Rămân încă pe seama ta iluzii…

ÁDÁM
Mit ér, ha a nyervágy, haszonlesés,
Olálkodik köztük, s önzéstelen
Emelkedettség nincsen már sehol.

ADAM
Ce preț mai au când pofta de câștig
Le-nhață-acum în gheara ei murdară
Și nicăieri nu mai vedem înaltul…

LUCIFER
Az is akad az iskolás padok közt,
Hol még az élet nem gazdálkodott.
Épp itt jő néhány illyen cimbora. —

LUCIFER
Îl mai găsești pe băncile de școală
Ce nu cunosc gospodăria vieții…
Vezi, vin aici câțiva fârtați…

(Nehány tanuló jő sétálva.)

(Câțiva studenți vin în plimbare.)

ELSŐ TANULÓ
Vigan, fiúk, mögöttünk a penész,
Ma élvezünk valami derekast.

PRIMUL STUDENT
Băieți,
Fiți veseli azi, ne-am scuturat de praf!
E timpul să gustăm ceva…