MÁSODIK TANULÓ
Ki a szabadba, a várost utálom,
Korlátolt rendét, e kalmár világot.

AL DOILEA STUDENT
La câmp!
Mi-e scârbă de oraș, de negustori,
De rânduiala lor…

HARMADIK TANULÓ
Valakivel próbáljunk összetűzni,
Ez izgató és férfias mulatság.

AL TREILEA STUDENT
Ce ziceți, oare,
Să ne luăm cu cineva la harță?
E și cu haz, și chiar mai bărbătește!

ELSŐ TANULÓ
Ragadjuk el e zsoldosok öléből
Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;
Aztán szabadba sietünk velök,
Nehány pohár sör és zenére van pénz,
S estélig győzelmünk emlékivel
Piros pofák közt hercegek leszünk.

PRIMUL STUDENT
Din brațele acestor mercenari
Să smulgem fete, le facem tărăboi.
Fugim cu ele repede-n pădure.
Parale-avem de muzică și bere,
Și-n amintirea biruinței noastre,
Rumeni la mutră; suntem pân’diseară
Ca niște prinți…

NEGYEDIK TANULÓ
Dicső, dicső, bosszantni a filisztert.

AL PATRULEA STUDENT
E admirabil, da!
Să epatăm burghezii!

ELSŐ TANULÓ
Összébbfűzvén frigyünknek láncait —
S mulatni, ahogy most tőlünk telik,
Mig egykor a hazáért lelkesedve,
Nemesebb küzdtért foglal majd erélyünk.

PRIMUL STUDENT
Mai aproape
Să strângem lanțul prieteniei noastre,
Să hoinărim cât mai avem răgaz,
Pân’ patria ne va chema o dată,
Pe-un câmp mai nobil, sufletul…

(Elhaladnak.)

(Pleacă.)

ÁDÁM
Kedves látvány ez e lapos világban,
Szebb kor csiráját sejti benne szűm.

ADAM
Tot este
Și-un chip frumos în lumea asta stearpă…
Simt germenul unei vieți mai bune.

LUCIFER
Meglátod, a csira mivé fesel,
Lerázva majd a tantermek porát.
E két gyáros, ki itt felénk közelg,
Ifjonton az volt, mik most e fiúk.

LUCIFER
O, vei vedea și ce-a rodit sămânța
Când a scăpat din praful de la școală.
Ca tinerii ce i-ai văzut acum
Au fost de mult și cei doi fabricanți.

(Két gyáros beszélgetve jő.)

(Doi fabricanți vin vorbind.)

ELSŐ GYÁROS
Hiába, a versenyt nem állhatom,
Mindenki az olcsóbb után eseng,
Árum jóságát kell megvesztegetnem.

PRIMUL FABRICANT
E în zadar! Ne-omoară concurența
Și prețul ieftin; eu am fost silit
Să mai slăbesc în calitate marfa.

MÁSODIK GYÁROS
A munka bérét kell csökkenteni.

AL DOILEA FABRICANT
Să scazi din plata zilelor de lucru.

ELSŐ GYÁROS
Azt nem lehet, most is lázonganak,
Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,
S van is tán a panaszban egy kicsi,
De hát ki mondja, hogy nősüljenek,
Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen.

PRIMUL FABRICANT
Nu pot! Și-acum sunt răzvrătiți. Se plâng
Că să trăiască nu-s în stare, câinii…
Și este ceva-n tânguirea lor.
Dar cine-a spus că trebui’ să se-nsoare
Și cine-a zis să facă opt copii?

MÁSODIK GYÁROS
Erősebben kell hát befogni őket,
Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,
Elég pihenni a másik fele,
Kinek álmodni úgysem célszerű.

AL DOILEA FABRICANT
Să-i strângem, deci, mai bine, să-i oprim
La fabrică și noaptea jumătate.
Le-ajunge restul să se odihnească,
Că altfel, știi, visează, și nu-i bine.

(Elmennek.)

(Trec înainte.)

ÁDÁM
El vélek. — Mért is hagytad látnom őket. —
De mondd, hová is lett az a leány? —
Most, Lucifer, mutasd hatalmadat,
Segíts, hogy meghallgasson.

ADAM
De ce mi i-ai adus în drum? Ce scârbă!
Dar spune, unde s-a pierdut fetița?
Acum arată-ți, Lucifer, puterea,
Fă să m-asculte!

LUCIFER
Lucifer se
Fecsérli erejét ily semmiségre.

LUCIFER
Crezi că Lucifer
Își spulberă puterile pe fleacuri?

ÁDÁM
Mi néked semmi, nékem egy világ.

ADAM
Dar fleacul tău e pentru mine-o lume.

LUCIFER
Nyerd el tehát. — Csak korlátozni bírd
Érzésidet, hazugságtól ne félj,
Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl.
(Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó cigányasszony meghallja.)
Most látja már, mylord, mi kellemetlen,
Álarc alatt a nép közé vegyülni,
Mindúntalan új bántalomra botlunk.
Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk
Még már ma révbe szálland Indiából,
Másképp fogadna.

LUCIFER
Să fie, deci! Dar trebui’ să-mi urmezi,
Să-ți țărmurești simțirile, să minți…
Va fi a ta! Răspunde, cum te-ntreb!
(Tare, ca să fie auzit de țiganca de la spatele lor.)
Vedeți, mylord, cât e de neplăcut,
Când te cobori necunoscut în gloată —
Ne poticnim de noi și noi insulte.
De-ar ști-mprejur că azi patru corăbii
Din India ne ancorează-n port,
Le-ar fi altfel primirea…

ÁDÁM
Az valószínű.

ADAM
Cred și eu…

CIGÁNYASSZONY (félre)
E felfödözés szép sommát megér. (Ádámhoz)
Egy szóra kérem — ön elrejtezett,
Én megbüntettem a jövendöléssel,
Mert énelőttem nem létez titok,
Ki a sátánnal régen cimborálok.

ȚIGANCA (Aparte.)
A… vând cu preț descoperirea asta.
(Către Adam.)
V-am pedepsit cu profeția mea,
Căci ați dorit să rămâneți ascuns.
Dar nu sunt taine pentru mine, eu
Am legământ statornic cu Satana.

LUCIFER (félre)
No, még az kéne csak, te vén szipirtyó.

LUCIFER (Aparte.)
Auzi, strigoaia! Ea ne mai lipsea.

CIGÁNYASSZONY
Önnek hajói már ma itt leendnek,
De, ami ennél még örvendetesb,
Egy szép leányka epedez önért.

ȚIGANCA
Chiar azi sosesc corăbiile-n port,
Dar, uite, am o veste și mai bună,
Un îngeraș de fată-ți poartă gândul.

ÁDÁM
S hogy nyerhetem meg?

ADAM
Cum s-o câștig?

CIGÁNYASSZONY
Hisz már-már öné.

ȚIGANCA
De mult e câștigată.

ÁDÁM
Elútasított.

ADAM
M-a refuzat.

CIGÁNYASSZONY
Épp azért öné lesz.
Meglátja, itt lesz ismét nemsokára.
Emlékezzék bár a jósnő szavára.

ȚIGANCA
Tocmai de-aceea. Vine
Curând aici, o clipă și-ai să vezi…
Dar să nu uiți că ți-am vestit norocul.

(El.)

(Pleacă.)

ÁDÁM
Lucifer! e banya rajtad kifog.

ADAM
Vezi, Lucifer, te-ntrece baba.

LUCIFER
El nem vitázom fényes érdemét,
Most ő pótolja az ördög helyét. —

LUCIFER
Eu
Nici nu-i contest strălucitorul merit,
Azi ea-mplinește rostul meu în lume.

(Egy nyegle, taligán, trombitaszóval, tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll.)

(Într-o căruță, în sunet de trompete, înconjurat de mulțime, apare un șarlatan și se oprește în mijlocul scenei.)

A NYEGLE
Félrébb az útból! — tisztelet nekem,
Megőszült tudományban a fejem,
Mig a természet titkos kincseit
Felástam ernyedetlen szorgalommal.

ȘARLATANUL
În lături toți! Dați cinstea ce se cade
Unui moșneag ce l-a albit știința,
Pân’ ce-a săpat cu rară străduință
Comorile ascunse-ale naturii.

ÁDÁM
Minő csodás bolond ez, Lucifer?

ADAM
Cine-i acest nebun?

LUCIFER
A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,
Éppen, mint akkor, hogy tudóskodál,
Csakhogy több zaj kell most, mint kelle hajdan.

LUCIFER
Știința e.
Ca să trăiască, s-a făcut paiață…
E tot cea veche… de pe vremea ta,
Decât acum e chiotul mai mare…

ÁDÁM
Ilyen mértékben azt sosem tevém.
Gyalázat rá.

ADAM
Eu n-am trecut măsura… Ce rușine…

LUCIFER
Arról ő nem tehet.
Természete, ha fél, s kerülni vágyik,
Hogy ez ne álljon sírköve felett:
Ex gratia speciali
Mortuus in hospitali.
Ha másokért áldozván éjt, napot,
Jutalmának kéréséhez jutott.

LUCIFER
Nu-i vina lui. El n-are ce să facă,
Se teme, biet, și n-ar dori s-ajungă
Să i se scrie tristul epitaf:
Ex gratia speciali,
Mortuus in hospitali.
Când, ani întregi jertfindu-și pentru alții,
Cere răsplata hărniciei lui.

A NYEGLE
Az emberek javára fáradék,
S im, itt van a dicső eredmény:
Ez az edényke élet-elixir,
Melytől megifjul a beteg, vén.
Ezt szedték hajdan a nagy fáraók.
Ez Tankréd bűvös bájitalja;
E szépitőt használta Helene,
Ez Kepler asztrológiája. —

ȘARLATANUL
Eu m-am trudit spre binele mulțimii
Și azi v-aduc invențiile mele:
Într-un borcan am elixirul vieții,
Ce-ntinerește schilavi și bătrâni.
Îl cunoșteau odată faraonii.
Aici e apa vie-a lui Tancréd,
Aici cosmeticul Elenii,-aici
Astrologie, vine de la Kepler…

ÁDÁM
Hallod, mit árul? — Míg mi a jövőben
Kerestük a fényt, ő a rég lefolytban.

ADAM
Auzi ce vinde! Se-afundă în trecut,
Când noi cătam lumina-n viitor…

LUCIFER
Sohase tiszteletes a jelen.
Mint embernagyság a hálószobában.
Nőnk az, tízévi házas állapotban —
Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.

LUCIFER
Nicicând nu vezi prezentul respectat.
Nu-i nimeni geniu în halat. Abia
La zece ani de după cununie
Tu știi și poți să spui într-adevăr
Câte pistrui are nevasta ta.

A NYEGLE
Vegyetek ím, nem bánja meg, ki vesz,
Ily alkalom még nem volt és nem is lesz.

ȘARLATANUL
Hai, cumpărați! N-o să vă pară rău.
Acest prilej nu-l mai aveți nicicând.

A TÖMEGBŐL
Ide vele. — Nekem bármellyik elkel. —
Ah, mily szerencse. — Millyen drága vétel.

DIN MULȚIME
Aici! Sunt lucruri de folos… Eu cumpăr.
Vai, ce noroc, ce scule minunate.

LUCIFER
No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis. —

LUCIFER
Ei vezi, nu crede nimeni în minuni
Și totuși toți se-nghesuie la marfă.

(Éva, anyjával visszajő, a cigányasszony suttogva követi.)

(Eva revine cu mama ei, în urma lor țiganca șopotind.)

ÉVA
Haszontalan beszéd, hisz ismerünk már.

EVA
Vorbe de clacă, îl cunoaștem doar!

CIGÁNYASSZONY
Ne üdvözüljek, hogyha nem igaz.
Olyan szerelmes önbe az az úr,
Hogy már ma még maîtresse-ének veszi.
Mint hercegasszony, oly szállást lakik,
Színházba, táncra négy lovon robog.

ȚIGANCA
Să n-am noroc dacă vă mint… Atâta
Te-a îndrăgit boierul, că chiar azi
Te-ar face, zău, ibovnică. Ce casă!
Trăiești ca o prințesă, domnișoară:
Teátru, dans, trăsuri cu patru cai…

ANYA
Ha jól felvesszük, százszor célszerűbb,
Mint elhervadni fejkötő alatt
Egy szurtos varga bűzös műhelyében.

MAMA
Mai bine e, când stai să socotești,
Decât să văd cum mi te stingi nevastă
Într-o mansardă proastă, de cizmar.

CIGÁNYASSZONY
Csak nézze ön, ott áll — hogyan keres.

ȚIGANCA
Uitați-vă! Cu ochii cum vă cată!

ÉVA
Elég nem szép, hogy még nem láta meg. —
Keze finom, tartása úrias. —

EVA
Destul de rău că nu ne vede încă
Mâini albe are! Da, pare-un boier.

ANYA
Nekem még társa sincsen ellenemre,
Bár orra kissé horgas, lába görbe,
De ollyan tisztes, éltes férfiú. —
Megyek, leányom. Legjobb közbejárás,
Ha magatokra hagylak egy kicsit.

MAMA
Nici soțul lui, da, mie nu-mi displace,
Deși e șchiop și nasul e cam strâmb,
Dar ce cinstit bărbat… puțin mai mátur.
Plec, fata mea. Tot e mai bine, cred,
Dacă vă las, o clipă-două, singuri.

CIGÁNYASSZONY (Ádámhoz)
Lám, itt van a szép; mint eped önért. —

ȚIGANCA (Lui Adam.)
M-a ascultat… Vezi, vine mititica…

ÁDÁM
Repűlök hozzá. — Óh, mi kéj — mi kéj!

ADAM
Da, zbor la ea… A, ce plăcere…

CIGÁNYASSZONY
A közbejárót sem kell elfeledni.

ȚIGANCA
Dar,
Cine-a făcut treaba nu se uită.

LUCIFER (pénzt ad neki)
Társamtul a pénz, tőlem kézszorítás.

LUCIFER (Îi dă bani.)
Ține,
Sunt de la soțul meu, el îți dă banii,
Iar eu o mică strângere de mână.

CIGÁNYASSZONY (felsikoltva)
Uh! mily kemény kéz! (El.)

ȚIGANCA (Țipând.)
Uf! ce mână tare!
(Pleacă.)

LUCIFER
Kéjét érzenéd,
Ha az volnál, kit játszol, vén banya! —

LUCIFER
I-ai simți fiorul,
De-ai fi, babo, ce vrei să pari!

ÉVA (Ádámhoz)
Vehetne ön vásárfiát nekem,
E szépitőszer mint kinálkozik —

EVA (Către Adam.)
Puteți,
Un cosmetic, din câte se îmbie,
Un mic cadou de bâlci să-mi cumpărați?

ÁDÁM
A nőiség varázsa arcodon
A szépitőszer, melynek párja nincs.

ADAM
Pe fața ta e vraja frumuseții
Fără pereche… Ce-aș putea să-ți dau?

(A nyegle ezalatt elvonul.)

(Șarlatanul trece înainte.)

ÉVA
Ah, ön nagyon kegyes.

EVA
Ah, ce gentil…

ÁDÁM
Ne szégyeníts meg:
Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra,
Nem mintha ékesíteni akarnám,
De mert méltóbb helyen már nem ragyoghat.

ADAM
De ce vrei să-ți bați joc?
Mărgăritare, diamante scumpe
Voi atârna la gâtul tău frumos.
Nu doar c-aș vrea să-l mai împodobesc,
Ci fiindcă nu-i mai potrivit altar
De strălucire…

ÉVA
Amott odább láttam sok ékszerárust,
De nem való az ily szegény leánynak.

EVA
Știu un argintar,
Dar prea e scump pentru-o sărmană fată.

ÁDÁM
No, hát nézzük meg.

ADAM
Hai să-l vedem.

LUCIFER
Az felesleges.
Kitűnő ékszer van velem esetleg.

LUCIFER
Eu cred că-i în zadar.
Cu mine am odoare prețioase.

(Ékszereket ad át, melyeket Éva nagy örömmel nézeget és próbál.)

(Îi dă bijuteriile, pe care Eva le privește și încearcă.)

ÉVA
Mi szép, mi kedves, mint irígylik ezt majd. —

EVA
Vai, ce minune… Cum m-or pismui!

ÁDÁM
De ezt a szívet — ezt többé ne lássam.

ADAM
Inima asta nu vreau s-o mai văd…

ÉVA
Eldobhatom, ha ellenére van.

EVA
Pot s-o arunc, dacă ești contra ei.

(Elveti.)

(O aruncă.)

LUCIFER
Helyes, majd én meg rálépek.

LUCIFER
Prea bine, eu o calc.

(Ráhág.)

(Calcă pe ea.)

ÉVA
Mi az:
Sikoltást hallok, vagy csak képzelődöm?

EVA
Ce e, ce e?
Un glas aud, un țipăt mi se pare.

(Ezalatt egy elítéltet hoznak taligán a színen keresztül, nép tolong utána.)

(În dubă duc un condamnat de-a lungul scenei; mulțimea se grămădește pe urma lui.)

A TÖMEGBŐL
Siessünk. — Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. —
Most is dacos még. — Fel csak, fel, utána!

DIN MULȚIME
Să ne grăbim! Ți-am spus cât e de laș.
Hai după el! Ș-acum e îndărătnic!

ÁDÁM
Minő zaj ez, mi hallatlan tolongás?

[ADAM]

ÉVA
Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.
Gyerünk mi is, oly izgató e látvány,
S szép alkalom ragyogni ékeimben.

EVA
Azi spânzură! Ce bine-i c-am venit!
Haidem și noi! Spectacolul te mișcă.
Și-i bun prilej să-mi vadă bogăția.

ÁDÁM
Mi bűne a hitványnak?

ADAM
Dar ce-a greșit nenorocitul?

ÉVA
Nem tudom.

EVA
Nu știu!

LUCIFER
Mindegy is az, de majd elmondom én:
Lovel gyárában dolgozott soká.
De az ón méreg, s azt szivá örökké,
Aztán több hétre kórházba kerűlt.
Kedves nejénél a szükség beszólt,
Lovel fia ifjú volt s jószivű,
Meglelték egymást, és mindent feledtek. —

LUCIFER
E tot atât, dar dacă vreți, v-o spun:
Lucra de mult în fabrici, la Lovél,
Otravă-i plumbul, asta înghițea,
Până-a ajuns deunăzi la spital.
Nevasta lui a cunoscut mizeria
Și, vezi, băiatul, tânărul Lovél
Era frumos și-avea inimă bună…
S-au întâlnit și totul au uitat.

ELSŐ MUNKÁS
Vigan, pajtás! — mártírként vérzel el,
Neved közöttünk fényes név marad.

PRIMUL MUNCITOR
Fii vesel, frate! Mori ca un martir.
Rămâne-n veci cu noi numele tău.

LUCIFER
A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,
Helye betölt, munkát hiába kért,
Fellázadt keble, fenyegetni mert,
Lovel fia pofonnal válaszolt.
Az átkozottnak kés akadt kezébe —
Most itt viszik — a vén Lovel megőrült. —

LUCIFER
Când i-a trecut, n-a mai găsit femeia,
Nici locul lui; cerea muncă-n zadar.
S-a răzvrătit, a îndrăznit să strige, —
L-a pălmuit băiatul lui Lovél,
Lui i-a căzut în mână un cuțit…
Acum îl duc… A înnebunit bătrânul
Lovél…

(Az utolsó szavaknál Lovel őrült mélasággal jő.)

(La ultimele cuvinte, vine bătrânul Lovel, călcând cu gravitate de nebun.)

LOVEL
Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok,
Nem értem-é, mit súg fiam sebe?
Vegyed, vegyed végetlen kincsemet,
S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább.

LOVEL
Tu minți! Eu nu-s nebun! Tu minți!
N-aud ce-mi spune sângele ce-a curs?
Vă dau; vă dau comoara mea întreagă,
Dar faceți voi să amuțească rana!
De nu, mai bine vreau să fiu nebun!…

HARMADIK MUNKÁS
Ne félj, ne félj, meg léssz boszulva egykor.

AL TREILEA MUNCITOR
Te-om răzbuna noi, nu te teme tu!

ELSŐ MUNKÁS
Emelkedjél fel, ők a csúfosak. —

PRIMUL MUNCITOR
Ridică-te, căci ei sunt păcătoși…

(Az elítélt elhalad kíséretével.)

(Condamnatul trece înainte, cu suita lui.)

ÁDÁM
Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz?
Ki mondja itt meg, mellyik bűnösebb,
Avagy csupán a társaság talán —?
Hol ez rohad — buján tenyész a bűn.

ADAM
De ce-mi apari, vedenie grozavă?
De unde știu eu care-i vinovatul?
Ori poate lumea singură-i de vină,
Păcate cresc din putregaiul ei…

LOVEL
A társaság, igen. — Vedd kincsemet,
Csak azt a seb beszédét hadd ne értsem. (El.)

LOVEL
Da, lumea e… Îți dau comoara mea,
Dar să n-aud cum mă tot strigă rana.

ÉVA
Jerünk, jerünk, mert nem kapunk helyet.

EVA
Haidéți, haidéți, că nu mai este loc!

ÁDÁM
Áldlak, sors, hogy biróvá nem tevél.
Mi könnyü törvényt írni pamlagon —
Könnyű itélni a felűletesnek,
És mily nehéz, ki a szivet kutatja,
Méltányolván minden redőzetét.

ADAM
A… Fie-mi soarta binecuvântată
Că nu m-a pus judecător pe mine.
E-așa ușor la masă legi să scrii,
Așa degrabă judecă pripiții…
Dar cât de greu e după ce-ai pătruns
În tainițele inimii ascunse…

LUCIFER
Ily elvek mellett pör nem érne véget.
A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi,
Az ördög is jogcímeket idéz,
S magáét véli mindenik erősbnek.
A törvénytúdós széjjelvágja a
Kuszált csomót, minek fonalait
Ezer filantróp szét nem bontaná. —

LUCIFER
Nu s-ar sfârși, cu-asemenea principii,
Nici un proces… Nu făptuiește nimeni
Păcatul lui din dorul de păcat…
Cuvânt de drept găsește chiar și dracul
Și fiecare crede-n dreptul lui…
Județul taie nodul încurcat,
A cărui fire mii de filantropi
S-ar strădui zadarnic să dezlege…

(Ezalatt a Towerhez érnek, melynek egy fülkéjében szentkép áll.)

(Au ajuns la Tower, unde într-o firidă stă atârnată o icoană sfântă.)

ÉVA
Megálljunk csak, barátom, egy kicsinyt,
Hadd tűzöm e szentképhez csokromat. —

EVA
Să ne oprim o clipă, dragii mei,
Lângă icoană să-mi așez buchetul.

LUCIFER (súgva)
Ne hadd, ne hadd, vagy végünk van különben.

LUCIFER (Șoptind.)
Oprește-o! Altfel totul s-a sfârșit.

ÁDÁM
Ártatlan gyermek — én nem gátolom. —

ADAM
Copil curat — eu nu pot s-o opresc.

ÉVA
Megszoktam e képről, még mint gyerek,
Megemlékezni, hogyha elmegyek
Előtte, s most is ollyan jólesik.
Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,
Mit elmulasztunk.
(A virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról az ékszerek gyíkokká változva leperegnek.)
Istenem, mi ez?

EVA
De fată mică m-am obișnuit,
Când trec pe-aici, să nu uit de icoană;
Îmi cade bine… Sunt gata degrabă
Și întârzierea o punem la loc.
(Atârnă buchetul lângă icoană, dar florile se ofilesc imediat și juvaerurile schimbate în șopârle i se desfac de la gât.)
Ce-i asta, Doamne sfinte?

LUCIFER
Haszontalan intettelek. —

LUCIFER
În zadar
Ți-am spus să bagi de seamă.

ÉVA
Segítség!

EVA
Ajutor!

ÁDÁM
Nyugodtan, kedves, a nép megfigyel —
Ezerte dúsabb ékszer jő nyakadra.

ADAM
Ne vede lumea, dragă, fii pe pace,
Îți fac alt dar de mii de ori mai scump.

ÉVA
El tőlem, el! segítség, irgalom!
Szemfényvesztők és egy rút vén boszorkány
Így meggyaláztak egy becsűletes nőt. —

EVA
În lături! Ah! Mi-e groază. Ajutor!
Doi șarlatani de mână c-o strigoaie,
Au necinstit o fată cumsecade…

(A nép csoportosulni kezd, a cigányasszony rendőrökkel jő.)

(Mulțimea se îngrămădește. Țiganca vine cu gardiștii.)

CIGÁNYASSZONY
Hamis pénzt adtak, itt kell lenniök,
Higannyá olvadt markomban.

ȚIGANCA
Mi-au dat bani falși! Aci trebui’ să fie,
Uite-i în palmă, s-au făcut mercur!