— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

“Öyleyse benim. Çünkü bunu ilk akıl eden ben oldum.”

— És ennyi elég is?

“Senin demekle senin oluyor mu?”

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

“Tabii. Sahipsiz bir elmas bulursan senin olur. Sahipsiz bir ada da. Bir düşünce ilk senin aklına gelse beratını alırsın, senin olur. Benimki de öyle: Benden önce kimse yıldızlara sahip olmayı akıl edemediğine göre, yıldızlar benimdir.”

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

“Doğru ama ne yapıyorsun onları?”

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

“Düzene sokuyorum. Sayıyorum, yine sayıyorum. Güç bir iş. Ama önemli işlerle ilgilenen bir adamım ben.”

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

Küçük Prens daha öğreneceğini öğrenmiş değildi.

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

“İpek bir atkım olsaydı,” dedi, “boynuma dolar nereye gitsem yanımda götürebilirdim. Bir çiçeğim olsaydı koparır yakama takabilirdim. Ama sen gökteki yıldızları koparamazsın ki.”

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

“Koparamam ama bankaya yatırabilirim.”

— Az meg mit jelent?

“O da ne demek?”

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

“Şu demek: Yıldızlarımın sayısını bir kâğıt parçasına yazarım. Sonra kâğıdı bir çekmeceye koyar, çekmeceyi kilitlerim.”

— Ennyi az egész?

“Hepsi bu mu?”

— Mi kell több?

“Bu.”

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

Küçük Prens, “Eğlenceli iş,” diye düşündü. “Pek şairane ama önemli denemez buna.”

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

Önemli şeyler konusunda Küçük Prens’in görüşleri büyüklerinkinden apayrıydı.

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

“Sözgelimi benim her gün suladığım bir çiçeğim var. Her hafta süpürdüğüm üç tane de yanardağım var. Sönmüş olanı bile süpürüyorum; ne olur ne olmaz. Bu yaptıklarımla yanardağlarıma ve çiçeğime yararlı oluyorum. Sense yıldızlar için yararlı değilsin…”

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

İşadamı ağzını açtı ama söyleyecek laf bulamadı. Küçük Prens yola düzüldü.

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

“Büyükler tepeden tırnağa olağanüstü kişiler canım,” diye düşündü yol boyunca.

XIV

XIV

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

Beşinci gezegen çok ilginçti. Şimdiye dek gördüklerinin en ufağıydı. Üstünde ancak bir sokak feneriyle bekçisine yer vardı.

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

Küçük Prens, gökyüzünün bir noktasında, üstünde ne insan ne de ev bulunan küçücük bir gezegende şu sokak feneriyle bekçisinin ne işe yarayabileceğini kestirememişti. Yine de kendi kendine:

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

“Bu adam gülünç belki ama kraldan da, kendini beğenmişten de, işadamından da, sarhoştan da daha az gülünç; hiç değilse işinin bir anlamı var. Fenerini yakınca bir yıldız doğdurmuş, bir çiçek açtırmış gibi oluyor. Söndürünce o yıldız, o çiçek uykuya dalıveriyor. Ne güzel bir uğraş; güzel olduğu için gerçekten yararlı.”

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

Gezegene ayak basar basmaz bekçiyi saygıyla selamladı.

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

“Günaydın. Fenerini niçin söndürdün?”

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

“Yönetmelik böyle. Günaydın.”

— Mi a parancs?

“Nasıl?”

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

“Yönetmeliğe göre fenerimi söndürüyorum. İyi akşamlar.”

Azzal meggyújtotta a lámpát.

Feneri yeniden yaktı.

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

“Peki, neden yine yaktın?”

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

“Yönetmelik böyle.”

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

“Anlayamıyorum.”

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

“Anlayacak bir şey yok ki,” dedi bekçi, “yönetmelik yönetmeliktir. Günaydın.”

És eloltotta a lámpát.

Fenerini söndürdü.

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

Kırmızı kareli bir mendille alnını sildi, sonra:

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

“Lanet bir iş bu benimki,” dedi. “Eskiden akıl ererdi. Sabah söndürür, akşam yakardım. Günün geri kalan saatlerinde dinlenir, gecenin geri kalan saatlerinde uyurdum.”

— Azóta megváltozott a parancs?

“O zamandan bu yana yönetmelik değişti mi?”

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

“Yönetmelik değişmedi. İşin kötüsü de bu ya. Gezegen her yıl daha hızlı dönmeye başladı, yönetmelik ise yerinde saydı.”

— És? — kérdezte a kis herceg.

“Sonra?”

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

“Şimdi gezegen dakikada bir dönüş yapıyor; dinlenmeye bir saniye vaktim kalmıyor. Dakikada bir kez yakıp söndürüyorum.”

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

“Amma da iş ha! Bu gezegende günler bir dakika sürüyor demek!”

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

“O kadarla kalsa iyi! Biz şurada konuşurken bir ay geçti.”

— Egy hónapja?

“Bir ay mı?”

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

“Evet. Otuz dakika otuz gün eder. İyi akşamlar.”

És meggyújtotta megint a lámpáját.

Feneri yeniden yaktı.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

Küçük Prens baktı baktı ve yönetmeliğe bunca bağlı kalan bu bekçiye karşı içinde bir sevgi duydu.

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

Bir zamanlar iskemlesini bir kımıldatışta günbatımları gördüğünü anımsadı; dostuna yardım etmek istedi.

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

“Bak,” dedi, “sana istediğin zaman dinlenebilmenin yolunu göstereceğim.”

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

“Ben hep dinlenmek isterim,” dedi bekçi.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

Bir insan hem işine bağlı hem tembel olabiliyor anlaşılan.

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

Küçük Prens açıklamaya koyuldu: “Senin gezegenin öyle küçük ki üç adımda çevresini dolanırsın. Hep güneş alan yerde kalabilmek için çok yavaş yürümen yeter. Dinlenmek istediğin zaman yürürsün, gündüzler dilediğin kadar uzar.”

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

“Bu bir çözüm yolu olamaz. Çünkü hayatta asıl sevdiğim şey uyumaktır.”

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

“Ne yapalım şansın yok,” dedi Küçük Prens.

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

“Ne yapalım şansım yok. Günaydın.”

És eloltotta a lámpáját.

Feneri söndürdü.

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

Yol boyunca Küçük Prens, “Şu zavallıyı kral da, kendini beğenmiş de, sarhoş da, işadamı da görseler küçümserlerdi. Oysa içlerinde bana gülünç gelmeyen, yalnız o. Belki kendi dışında bir şeyle uğraştığından.”

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

İçini çekerek kendi kendine dedi ki:

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

“İçlerinde arkadaş olabileceğim tek insan oydu. Ama gezegeni o kadar küçüktü ki iki kişi almazdı…”

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

Küçük Prens’in kendine açıklamaktan kaçındığı bir şey daha vardı. Bu gezegenden ayrılırken yirmi dört saatte bin dört yüz kırk günbatımı kaçırdığına yanıyordu asıl!

XV

XV

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

Altıncı gezegen bir öncekinden on kat genişti. Kocaman kitaplar yazan yaşlı bir adam vardı orada.

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

Küçük Prens’in geldiğini görünce haykırdı: “Bir kâşif geliyor!”

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

Küçük Prens masanın üstüne oturduğunda sık sık soluyordu. Kaç gündür yollardaydı.

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

“Yolculuk nereden?” diye sordu yaşlı adam.

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

Küçük Prens de sordu: “Bu koca kitap ne? Burada ne yapıyorsunuz?”

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

“Coğrafyacıyım ben.”

— Mi az, hogy geográfus?

“Coğrafyacı ne demek?

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

“Coğrafyacı, denizlerin, ırmakların, kentlerin, dağların ve çöllerin yerlerini bilen bilgine denir.”

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

“Ne ilginç! Sonunda gerçek bir meslek adamına rastlayabildik!”

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

Coğrafyacının gezegenine bir göz attı. Böylesine görkemli, göz alıcı bir gezegen görmemişti.

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

“Gezegeniniz çok çok güzel. Okyanusları var mı?”

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

“Bir şey diyemem.”

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

“Ya!” Küçük Prens beklediğini bulamamıştı. “Peki, dağları?”

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

“Bir şey diyemem.”

— És városok és folyamok és sivatagok?

“Kentleri, ırmakları, çölleri?”

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

“Ona da bir şey diyemem.”

— De ha egyszer geográfus!

“Hani siz coğrafyacıydınız?”

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

“Tamam,” dedi coğrafyacı, “ama kâşifim dememiştim. Gezegenimde tek kâşif yok. Kentleri, ırmakları, dağları, denizleri, okyanusları ve çölleri bulup çıkarmak coğrafyacının görevi değildir ki.

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

Coğrafyacının gezinecek vakti yoktur. Masasının başından ayrılmaz. Kâşifler ayağına gelirler. Onlara sorular yöneltir, yolculuk anılarını not eder. Bunlardan birinin anılarını ilginç görürse o kâşifin dürüstlüğü konusunda soruşturma yapar.”

— Hát azt meg miért?

“Neden?”

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

“Çünkü yalancı bir kâşif, coğrafya kitaplarının başına neler neler getirir. Çok içki içen kâşifler için de aynı durum söz konusudur.”

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

“O neden?”

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

“Çünkü sarhoşlar teki çift görür. Diyelim bir yerde tek dağ var, coğrafyacı iki dağ var diye not edecektir.”

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

“Bir tanıdığım var,” dedi Küçük Prens. “Olsaydı, çok kötü bir kâşif olurdu.”

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

“Mümkün. Ne diyordum? Kâşifin dürüstlüğü ortaya çıkınca bu kez keşfi için bir soruşturma yapılır.”

— Elmennek megnézni?

“Oraya mı gidiliyor?”

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

“Yok canım, daha kolayı var. Kâşiften kanıt göstermesi istenir. Sözgelimi büyük bir dağ keşfedilmişse oradan büyük kayalar söküp getirmesi gerekir.”

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

Coğrafyacı birden coştu:

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

“Sen çok uzaklardan geliyorsun! Kâşifsin! Artık gezegenini anlatırsın bana.”

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

Ve kayıt defterini açarak kalemini yonttu. Kâşiflerin anlattıkları önce kurşunkalemle geçirilir deftere. Mürekkeple işlemeden önce kâşifin kanıtlarını sunması beklenir.

— Nos? — kérdezte a tudós.

“Eee?” dedi coğrafyacı, umutla.

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

“Bizim orası o kadar ilginç değil. Küçücük bir yer. Üç yanardağım var. Bunlardan ikisi püskürür halde, biri de sönmüş. Ama belli olmaz tabii.”

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

“Hiç belli olmaz.”

— Egy virágom is van.

“Bir de çiçeğim var.

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

“Çiçekleri kaydetmiyoruz.”

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

“Neden? Gezegenimdeki en güzel şey o çiçek!”

— Mert a virágok múlékonyak.

“Kaydetmiyoruz. Çünkü çiçekler bugün var yarın yok. Yani geçici.”

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

“Geçici ne demek?”

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

“Coğrafya kitapları önemli konuları ele alan en değerli kitaplardır. İçlerindeki bilgiler hiç eskimez. Bir dağın yer değiştirmesi çok az rastlanan bir olaydır. Bir okyanusun susuz kalması da öyle. Biz bu deftere ölümsüz şeyleri geçiriyoruz.”

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?

“Ama günün birinde sönmüş yanardağlar yeniden püskürebilir. Tam anlayamadım, ‘geçici’ ne demek?”