— Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?

“Bir generale kelebek gibi çiçekten çiçeğe uçmasını ya da bir trajedi yazmasını ya da martı olmasını buyursaydım, o general de aldığı buyruğu yerine getirmeseydi suç kimde olurdu? Onda mı, bende mi?”

— Fölséged! — jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.

“Majestelerinde olurdu,” dedi Küçük Prens korkusuzca.

— Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem — mondta a király. — Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.

“Tamam. Herkesten verebileceği kadarını istemeliyiz. Otorite her şeyden önce sağduyuya dayanmalıdır. Sen kalkıp halkına, kendilerini denize atmalarını buyurursan ihtilal çıkar. Benim verdiğim buyruklar akla yatkın oldukları için yerine getirilmelerini istemek hakkımdır.”

— Akkor mi lesz a naplementémmel? — firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.

Bir sorduğunu bir daha unutmayan Küçük Prens: “Peki, günbatımı ne olacak?” diye tekrarladı.

— Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezőek legyenek hozzá a körülmények.

“İstediğin günbatımına kavuşacaksın. Bu konuyla ilgileneceğim. Ama yönetme biliminin yasaları gereğince koşulların uygun düşeceği bir zamanı kollayacağım.”

— És az mikor lesz? — tudakolta a kis herceg.

“O zaman ne zaman?”

— Hm… hm… — felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. — Hm… hm… mikor lesz… mikor lesz… ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.

“Hımm!” dedi kral, büyük bir takvimi inceledikten sonra, “Hımm! Hımm! Dileğin bu akşam tam yedi kırkta yerine getirilecektir! Böylelikle otoritemin ne kadar kesin olduğunu da göreceksin.”

A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.

Küçük Prens esnedi. Kaçırdığı günbatımına yanıyordu. Üstelik biraz canı sıkılmaya başlamıştı. Krala:

— Nincs itt semmi dolgom többet — mondta a királynak. — Megyek tovább.

“Artık burada yapacak şey kalmadı,” dedi. “Yola çıksam daha iyi.”

— Ne menj! — mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. — Ne menj el, megteszlek miniszternek.

Kendine bir uyruk bulduğu için bayağı gururlanmış olan kral: “Gitme,” dedi. “Gitme. Seni bakan yaparım.”

— Milyen miniszternek?

“Ne bakanı?”

— Hát… igazságügyinek!

“Şey… Adalet bakanı!”

— De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!

“Ama burada yargılanacak kimse yok ki!”

— Sosem lehet tudni — felelte a király. — Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.

“Ne biliyoruz? Daha bütün krallığımı dolaşmış değilim. Burada saltanat arabasına yer yok. Yaşlıyım, yürümek yoruyor beni.”

— Ó, hiszen már láttam! — mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. — Ott sincs senki.

Gezegenin öbür köşesine bir daha göz atmak için başını çeviren Küçük Prens: “Ben her yeri gördüm,” dedi. “Kimsecikler yok.”

— Hát akkor ítélkezzél saját magadon — mondta a király. — Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

“O zaman sen de kendini yargılarsın. En gücü de budur zaten. Kendini yargılamak başkalarını yargılamaktan çok daha güçtür. Kendini yargılamayı başarabilirsen gerçek bir bilgesin demektir.”

— De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött — jegyezte meg a kis herceg. — Ahhoz nem kell itt laknom.

“Ben kendimi nerede olsa yargılarım. Bunun için buraya yerleşmem gerekmez.”

— Hm… hm… — mondta a király. — Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.

“Hımm!” dedi kral, “gezegenimin sınırları içinde yaşlı bir farenin yaşadığını gösterir bir sürü kanıt var elimde. Geceleri sesini duyuyorum. Onu yargılarsın. Ara sıra ölüm cezası verirsin ona. Senin adaletinin pençesinde kalır. Ama tutumlu davranmalı, her seferinde onu bağışlamalısın. Çünkü yargılanacak bir o fare var elimizde.”

— Nem szeretem a halálos ítéleteket — mondta a kis herceg —, és minden bizonnyal elmegyek.

“Ben ölüm cezası vermekten hoşlanmam. En iyisi kalkıp gitmeli.”

— Ne! — mondta a király.

“Olmaz,” dedi kral.

A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:

Yol hazırlığını tamamlayan Küçük Prens yaşlı kralı incitmek istemiyordu.

— Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerű parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezőek…

“Majesteleri buyruklarına elifi elifine uyulmasını istiyorlarsa akla yatkın bir buyruk versinler. Sözgelimi, bir dakika içinde buradan gitmemi buyursunlar. Sanırım koşullar uygundur.”

A király nem felelt. A kis herceg először tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.

Kral karşılık vermeyince Küçük Prens önce durakladı bir, sonra bir solukta yola düzüldü. Kral ise ardından:

— Kinevezlek nagykövetemnek! — kiáltott utána sietve a király.

“Seni elçi yapıyorum,” diye haykırdı.

Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.

Dediği dedik biri olduğu belliydi.

„Hát bizony furcsák a fölnőttek” — gondolta útközben a kis herceg.

“Büyükler çok garip oluyor,” diye düşündü Küçük Prens. Yolculuğu boyunca hep bunu düşündü.

XI

XI

A második bolygón lakott a hiú.

İkinci gezegende kendini beğenmişin biri vardı.

— Lám, lám! — kiáltotta már messziről, amikor megpillantotta a kis herceget. — Meglátogat egy csodálóm!

Küçük Prens’i uzaktan görür görmez haykırdı: “İşte hayranlarımdan biri!”

Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tűnik, mint a csodálója.

Kendini beğenmişlerin gözünde herkes bir hayrandır.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Fura kalapja van uraságodnak.

“Günaydın,” dedi Küçük Prens, “o nasıl şapka başınızdaki?”

— Arra való, hogy megemeljem — felelte a hiú. — Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.

“Selam şapkası. Bana alkış tutanları bununla selamlarım. Ne yazık ki buralara uğrayan yok.”

— Úgy? — kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészből.

“Yaa?” dedi Küçük Prens, anlayamamıştı.

— Csapd össze a tenyeredet — javasolta neki a hiú.

“Ellerini çırparsan görürsün.”

A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját.

Küçük Prens ellerini çırptı. Bunun üstüne, kendini beğenmiş, alçakgönüllü bir tavırla şapkasını çıkararak selam verdi.

„Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt” — gondolta a kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a kalapját.

“Burası kralın gezegeninden daha eğlendirici,” diye düşündü Küçük Prens. Ellerini yeniden çırptı. Beriki yeniden şapkasını çıkararak selam verdi.

Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot.

Alkışlama ve selamlama işlemi beş dakika sürdü; Küçük Prens bu törenin tekdüzeliğinden sıkılmıştı;

— Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? — kérdezte.

sordu: “Peki, şapkayı eğmek için ne yapılacak?”

A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.

Kendini beğenmiş duymadı bile. Çünkü kendini beğenmişler yalnız övgüleri dinler.

— Valóban nagyon csodálsz engem? — kérdezte a kis hercegtől.

“Sen gerçekten bana hayran mısın, değil misin?”

— Mit jelent az, hogy csodálni?

“Hayran olmak ne demek?”

— Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.

“Hayran olmak, benim bu gezegenin en yakışıklı, en iyi giyinen, en zengin ve en zeki adamı olduğuma inanmak demektir.”

— De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!

“Ama bu gezegende senden başka kimse yok ki.”

— Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!

“Canım hatırım için hayran oluver gitsin.”

— Csodállak — mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. — Csak azt nem értem, mire jó az neked!

Küçük Prens omuzlarını hafifçe silkerek: “Peki, hayranım,” dedi. “Ama bunca üstelemenin nedenini anlayamadım.”

És sietve odébbállt.

Sonra yola koyuldu.

„Szó, ami szó — gondolta útközben —, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák.”

“Büyükler gerçekten çok tuhaf oluyor,” diye düşündü yol boyunca.

ХII

XII

A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Vardığı gezegende bir sarhoş oturuyordu. Orada az kaldı ama büyük bir kedere kapıldı.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
— Hát te mit csinálsz itt? — kérdezte tőle.

Dizi dizi boş ve dolu şişeler arasında ses etmeden duran sarhoşa sordu: “Ne yapıyorsun?”

— Iszom — felelte gyászos képpel az iszákos.

“İçiyorum,” diye karşılık verdi sarhoş. Sesi hüzünlüydü.

— Miért iszol? — kérdezte a kis herceg.

“Niçin içiyorsun?”

— Hogy felejtsek — felelte az iszákos.

“Unutmak için.”

— Mit? — tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

Onun durumuna üzülmeye başlayan Küçük Prens: “Neyi unutmak için?” diye sordu.

— Azt, hogy szégyellem magam — felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

Sarhoş başını önüne eğerek içini döktü: “Utancımı unutmak için.”

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
— Miért szégyelled magad? — kérdezte.

“Neden utanıyorsun?” Küçük Prens ona yardım etmek istiyordu.

— Mert iszom — vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

Ama sarhoş kesin bir sessizliğe gömülerek konuyu kapadı: “İçmekten utanıyorum.”

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

Küçük Prens iyice şaşırmıştı, oradan uzaklaştı.

„Bizony, bizony — gondolta út közben —, a fölnőttek rettentően furcsák.”

“Büyükler gerçekten çok, çok tuhaf oluyor,” diye düşündü yol boyunca.

XIII

XIII

A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.

Dördüncü gezegenin sahibi bir işadamıydı.Başı öyle kalabalıktı ki bu adamın, Küçük Prens gelince aldırmadı bile.

— Jó napot! — mondta a kis herceg. — Uraságodnak kialudt a cigarettája.

“Günaydın,” dedi bizimki, “bakın sigaranız sönmüş.”

— Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillióhatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.

“Üç, iki daha beş. Beş, yedi daha on iki. On iki, üç daha on beş. Günaydın. On beş, yedi daha yirmi iki. Yirmi iki, altı daha yirmi sekiz. Kibrit çakacak vaktim yok. Yirmi altı, beş daha otuz bir. Öff! Yani beş yüz bir milyon altı yüz yirmi iki bin yedi yüz otuz bir ediyor.”

— Ötszázmillió micsoda?

“Beş yüz milyon ne?”

— Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé… már nem is tudom… Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét…

“Ha? Sen daha gitmedin mi? Beş yüz bir milyon… Kesme; işim başımdan aşkın; ciddi bir adamım ben, öyle saçma sapan şeylerle uğraşamam. İki, beş daha yedi…”

— Ötszázmillió micsoda? — ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.

Bir soru sordu mu karşılığını alıncaya kadar susmayan Küçük Prens tekrarladı: “Beş yüz bir milyon ne?”

Az üzletember fölkapta a fejét.

İşadamı başını kaldırdı.

— Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban.

“Elli dört yıldır bu gezegende oturuyorum, yalnız üç kez işime ara vermek zorunda kaldım. Yirmi iki yıl önce ne idüğü belirsiz biri gelmişti buraya, kopardığı yaygara bana tam dört tane toplama yanlışına patladı.

Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió…

On bir yıl önce romatizmalarım tutmuştu, bir de o zaman çalışmaya ara verdim. Yeterince hareket etmiyorum. Gezinecek vaktim yok. Ciddi bir adamım ben. Üçüncü kez de… Sen geldin işte? Ne diyordum, beş yüz bir milyon…”

— Micsoda?

“Milyon ne?”

Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.

Kurtuluş yolu olmadığını anlayan işadamı:

— Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.

“Ara sıra gökte gördüğümüz küçücük şeylerden beş yüz bir milyon tane.”

— Légy?

“Sinek mi?”

— Dehogy! Olyan kis csillogó.

“Yok canım. Şu parlayan küçük şeyler var ya.”

— Méhek?

“Arı mı?

— Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra.

“Yok canım. Tembellere türlü düşler kurduran şu küçücük sarı şeyler. Ama ben ciddi bir adamım. Öyle düş filan kuracak vaktim yok.”

— Ahá! Csillagok.

“Ha, yıldızları diyorsun.”

— Az, az. Csillagok.

“Evet, evet. Yıldızlar.”

— És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?

“Peki, beş yüz milyon yıldızı ne yapacaksın?

— Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.

“Beş yüz bir milyon altı yüz yirmi iki bin yedi yüz otuz bir. Ciddi bir adamım ben. Hesabım şaşmaz.”

— Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?

“Ne yapıyorsun bu yıldızları?

— Hogy mit csinálok velük?

“Ne mi yapıyorum?”

— Igen.

“Evet?”

— Semmit. Birtoklom őket.

“Hiç, sahibim onlara.”

— Birtoklod a csillagokat?

“Yıldızların sahibi sensin demek?”

— Igen.

“Evet.”

— Találkoztam egy királlyal, aki…

“Ama ben bir kral görmüştüm, o…”

— A királyok nem birtokolnak. A királyok „uralkodnak” valamin. Ez más.

“Krallar sahip olmazlar, yönetirler. Ayrı ayrı şeyler bunlar.”

— És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?

“Yıldızların senin olması neye yarıyor?”

— Arra, hogy gazdag legyek.

“Zengin olmama yarıyor.”

— És mire jó a gazdagságod?

“Zengin olman neye yarıyor?”

— Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.

“Yeni yıldızlar bulununca onları satın almama yarıyor.”

„Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem” — gondolta a kis herceg;

Sözün burasında Küçük Prens, “Bunun kafası da tıpkı benim sarhoşunki gibi çalışıyor,” diye düşündü.

de azért tovább faggatta:

Yine de yeni sorular sormaktan geri kalmadı:

— Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?

“Yıldızlara nasıl sahip olunabilir?”

— Kinek a tulajdona? — vágott vissza zsémbesen az üzletember.

İşadamı iyiden iyiye alınmıştı. “Yıldızlar kimin?”

— Nem tudom. Senkinek.

“Ne bileyim ben? Hiç kimsenin.”