— Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik — felelte a geográfus. — Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.

— Que os vulcões estejam extintos ou não, isso dá no mesmo para nós — disse o geógrafo. — O que nos interessa é a montanha. Ela não muda.

— De mit jelent az, hogy „múlékony”? — makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

— Mas que quer dizer “efêmera”? — repetiu o principezinho, que jamais desistira de uma pergunta que tivesse feito.

— Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

— Quer dizer “ameaçada de desaparecer em breve”.

— Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

— Minha flor está ameaçada de desaparecer em breve?

— Úgy bizony.

— Sem dúvida.

„Múlékony a virágom — gondolta a kis herceg —, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!”

“Minha flor é efêmera”, pensou o pequeno príncipe, “e não tem mais que quatro espinhos para defender-se do mundo! E eu a deixei sozinha!”

Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.

Esse foi seu primeiro gesto de remorso. Mas retomou a coragem:

— Mit tanácsol uraságod? — kérdezte. — Milyen bolygót látogassak meg!

— Qual planeta me aconselha a visitar? — perguntou ele.

— A Földet — felelte a földrajztudós. — Jó híre van…

— A Terra — respondeu o geógrafo. — Goza de boa reputação…

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.

E o principezinho partiu, pensando na sua flor.

XVI

CAPÍTULO XVI

A hetedik bolygó tehát a Föld volt.

O sétimo planeta foi, portanto, a Terra.

Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzletember, hét és fél millió részeges, háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd fölnőtt.

A Terra não é um planeta qualquer! Contam-se lá cento e onze reis (não esquecendo, é claro, os reis negros), sete mil geógrafos, novecentos mil negociantes, sete milhões e meio de beberrões e trezentos e onze milhões de vaidosos — isto é, cerca de dois bilhões de pessoas grandes.

Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagyságáról, gondoljuk meg, hogy az elektromosság fölfedezése előtt a hat kontinensen egész hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.

Para dar-lhes uma ideia das dimensões da Terra, eu lhes direi que, antes da invenção da eletricidade, era necessário manter, para o conjunto dos seus seis continentes, um verdadeiro exército de quatrocentos e sessenta e dois mil quinhentos e onze acendedores de lampiões.

Kissé távolabbról nézve mindez pompás látványt nyújtott. A hadmozdulatok éppolyan szabályozottan folytak, mint egy balett mozgása egy opera színpadán.

Visto um pouco de longe, isto dava um magnífico efeito. Os movimentos desse exército eram ritmados como os de um balé.

Kezdték az új-zélandi és az ausztráliai lámpagyújtogatók. Meggyújtották a lampionjaikat, aztán aludni mentek. Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd ők is eltűntek a kulisszák mögött.

Primeiro era a vez dos acendedores de lampiões da Nova Zelândia e da Austrália. Esses, depois de acenderem seus lampiões, iam dormir. Entravam então na dança os acendedores de lampiões da China e da Sibéria. E estes, tendo concluído suas tarefas, também desapareciam nos bastidores.

Most került sor az oroszországi és indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiakra. Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra.

Chegava a vez dos acendedores de lampiões da Rússia e das Índias. Depois, os da África e da Europa. A seguir, os da América do Sul. Depois os da América do Norte.

És sosem vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerű volt!

E eles jamais se enganavam na ordem de entrada em cena. Era um espetáculo grandioso.

Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörődöm módra: az Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a Déli-sark egyetlen lámpájáé. Ők évente csupán kétszer dolgoztak.

Apenas dois, o acendedor do único lampião do Polo Norte e o seu colega, do único lampião do Polo Sul, levavam uma vida preguiçosa e negligente: trabalhavam somente duas vezes por ano.

ХVII

CAPÍTULO XVII

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igenigen kevéske helyet foglalnak el a Földön.

Quando a gente quer fazer graça, às vezes mente um pouco. Não fui lá muito honesto ao lhes falar dos acendedores de lampiões. Corro o risco de dar uma falsa ideia do nosso planeta àqueles que não o conhecem. Os homens ocupam, na verdade, muito pouco espaço na superfície da Terra.

Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.

Se os dois bilhões de habitantes que povoam a Terra se mantivessem de pé, colados uns aos outros, como para um comício, facilmente se acomodariam numa praça pública de trinta quilômetros de comprimento por trinta de largura. Poderíamos agrupar toda a humanidade na menor das ilhas do Pacífico.

A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.

As pessoas grandes não acreditarão, é claro. Elas julgam ocupar muito espaço. Imaginam-se tão importantes quanto os baobás. Peçam-lhes então que façam as contas. Elas adoram os números; ficarão contentes com isso. Mas não percam seu tempo nessa matemática. É desnecessário. Sei que acreditam em mim.

A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

O pequeno príncipe, uma vez na Terra, ficou muito surpreso por não ver ninguém. Já receava ter se enganado de planeta, quando um anel cor de lua se remexeu na areia.

— Jó éjszakát! — mondta a kis herceg, csak úgy találomra.

— Boa noite — disse o principezinho.

— Jó éjszakát! — felelte a kígyó.

— Boa noite — respondeu a serpente.

— Melyik bolygóra estem? — kérdezte a kis herceg.

— Em que planeta me encontro? — perguntou o príncipe.

— A Földre, Afrikában — felelte a kígyó.

— Na Terra, na África — respondeu a serpente.

— Ó… Hát senki sincs a Földön?

— Ah!… E não há ninguém na Terra?

— Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy — mondta a kígyó.

— Aqui é o deserto. Não há ninguém nos desertos. A Terra é grande — disse a serpente.

A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.

O pequeno príncipe sentou-se numa pedra e ergueu os olhos para o céu:

— Nem tudom — mondta —, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk… De milyen messze van!

— As estrelas são todas iluminadas… Será que elas brilham para que cada um possa um dia encontrar a sua? Olha o meu planeta. Está bem em cima de nós… Mas como ele está longe!

— Szép csillag — mondta a kígyó. — Mit keresel itt?

— Teu planeta é belo — disse a serpente. — Que vens fazer aqui?

— Nézeteltérésem támadt egy virággal — mondta a kis herceg.

— Tenho problemas com uma flor — disse o príncipe.

— Hajaj! — mondta a kígyó.

— Ah! — exclamou a serpente.

És sokáig hallgattak.

E se calaram.

— Hol vannak az emberek? — kérdezte később a kis herceg. — Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

— Onde estão os homens? — tornou a perguntar o principezinho. — A gente se sente um pouco sozinho no deserto.

— Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem — mondta a kígyó.

— Entre os homens a gente também se sente só — disse a serpente.

A kis herceg hosszasan szemügyre vette.

O pequeno príncipe olhou-a por um longo tempo.

— Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam…

— Tu és um bichinho engraçado — disse ele. — Fino como um dedo…

— De bármilyen király ujjánál hatalmasabb — mondta a kígyó.

— Mas sou mais poderosa do que o dedo de um rei — disse a serpente.

A kis herceg elmosolyodott.

O principezinho sorriu.

— Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs… utazni se tudsz.

— Tu não és tão poderosa assim… não tens nem patas… não podes sequer viajar…

— De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én — mondta a kígyó.

— Eu posso levar-te mais longe que um navio — disse a serpente.

Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.

Ela enrolou-se no tornozelo do pequeno príncipe, como se fosse um bracelete de ouro.

— Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik — mondta. — Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.

— Aquele que eu toco devolvo à terra de onde veio — continuou a serpente. — Mas tu és puro e vens de uma estrela…

A kis herceg nem felelt.

O principezinho não respondeu.

— Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én…

— Tenho pena de ti, tão fraco, nessa terra de granito. Posso ajudar-te um dia, se tiveres muita saudade do teu planeta. Posso…

— Ó! — mondta a kis herceg. — Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?

— Oh! Eu te compreendo muito bem — disse o pequeno príncipe. — Mas por que falas sempre por enigmas?

— Valamennyit megfejtem — mondta a kígyó.

— Eu os resolvo todos — disse a serpente.

És hallgattak utána tovább.

E calaram-se os dois.

XVIII

CAPÍTULO XVIII

A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.

O pequeno príncipe atravessou o deserto e encontrou apenas uma flor. Uma flor de três pétalas, uma florzinha insignificante…

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

— Bom dia — disse o príncipe.

— Jó napot! — mondta a virág.

— Bom dia — disse a flor.

— Hol vannak az emberek? — kérdezte udvariasan a kis herceg.

— Onde estão os homens? — perguntou ele educadamente.

A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.

A flor, um dia, vira passar uma caravana:

— Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.

— Os homens? Eu creio que existem seis ou sete. Vi-os faz muito tempo. Mas não se pode nunca saber onde se encontram. O vento os leva. Eles não têm raízes. Eles não gostam das raízes.

— Viszontlátásra — mondta a kis herceg.

— Adeus — disse o principezinho.

— Viszontlátásra — mondta a virág.

— Adeus — disse a flor.

XIX

CAPÍTULO XIX

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. „Egy ekkora hegyről — gondolta — egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert.” De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

O principezinho escalou uma grande montanha. As únicas montanhas que conhecera eram os três vulcões que lhe batiam no joelho. O vulcão extinto servia-lhe de tamborete. “De uma montanha tão alta como esta”, pensava ele, “verei todo o planeta e todos os homens…” Mas só viu pedras pontudas como agulhas.

— Jó napot! — mondta találomra.

— Bom dia — disse ele ao léu.

— Jó napot!… Jó napot!… Jó napot!… — válaszolta a visszhang.

— Bom dia… bom dia… bom dia… — respondeu o eco.

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg.

— Quem és tu? — perguntou o principezinho.

— Ki vagy… ki vagy… ki vagy… — felelte a visszhang.

— Quem és tu… quem és tu… quem és tu… — respondeu o eco.

— Légy a barátom, olyan egyedül vagyok — mondta.

— Sejam meus amigos, eu estou só… — disse ele.

— Egyedül vagyok… egyedül vagyok… egyedül vagyok — felelte a visszhang.

— Estou só… estou só… estou só… — respondeu o eco.

„Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós.

“Que planeta engraçado!”, pensou então. “É completamente seco, pontudo e salgado.

És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik… Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést…”

E os homens não têm imaginação. Repetem o que a gente diz… No meu planeta eu tinha uma flor; e era sempre ela que falava primeiro.”

ХX

CAPÍTULO XX

Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra. És az utak mind az emberekhez vezetnek.

Mas aconteceu que o pequeno príncipe, tendo andado muito tempo pelas areias, pelas rochas e pela neve, descobriu, enfim, uma estrada. E as estradas vão todas em direção aos homens.

— Jó napot! — mondta.

— Bom dia! — disse ele.

Virágzó rózsakert előtt állt.

Era um jardim cheio de rosas.

— Jó napot! — mondták a rózsák.

— Bom dia! — disseram as rosas.

A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.

Ele as contemplou. Eram todas iguais à sua flor.

— Kik vagytok? — kérdezte meghökkenten.

— Quem sois? — perguntou ele, espantado.

— Rózsák vagyunk — felelték a rózsák.

— Somos as rosas — responderam elas.

— Ó! — mondta a kis herceg.

— Ah! — exclamou o principezinho…

És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!

E ele se sentiu extremamente infeliz. Sua flor lhe havia dito que ela era a única de sua espécie em todo o universo. E eis que havia cinco mil, iguaizinhas, num só jardim!

„Hogy bosszankodnék, ha látná! — gondolta. — Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen…”

“Ela teria se envergonhado”, pensou ele, “se visse isto… Começaria a tossir, simularia morrer para escapar ao ridículo. E eu seria obrigado a fingir que cuidava dela; porque senão, só para me humilhar, ela seria bem capaz de morrer de verdade…”

És utána még ezt gondolta: „Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg…”

Depois, refletiu ainda: “Eu me julgava rico por ter uma flor única, e possuo apenas uma rosa comum. Uma rosa e três vulcões que não passam do meu joelho, estando um, talvez, extinto para sempre. Isso não faz de mim um príncipe muito poderoso…”

Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

E, deitado na relva, ele chorou.

XXI

CAPÍTULO XXI

Akkor jelent meg a róka.

E foi então que apareceu a raposa:

— Jó napot! — mondta a róka.

— Bom dia — disse a raposa.

— Jó napot! — felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

— Bom dia — respondeu educadamente o pequeno príncipe, que, olhando a sua volta, nada viu.

— Itt vagyok az almafa alatt — mondta a hang.

— Eu estou aqui — disse a voz —, debaixo da macieira…

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg. — Csinosnak csinos vagy…

— Quem és tu? — perguntou o principezinho. — Tu és bem bonita…

— Én vagyok a róka — mondta a róka.

— Sou uma raposa — disse a raposa.

— Gyere, játsszál velem — javasolta a kis herceg. — Olyan szomorú vagyok…

— Vem brincar comigo — propôs ele. — Estou tão triste…

— Nem játszhatom veled — mondta a róka. — Nem vagyok megszelídítve.

— Eu não posso brincar contigo — disse a raposa. — Não me cativaram ainda.

— Ó, bocsánat! — mondta a kis herceg.

— Ah! Desculpe — disse o principezinho.