あのときの王子くん / A kis herceg — czytaj online. Strona 7

Japońsko-węgierska dwujęzyczna książka

アントワーヌ・ド・サン=テグジュペリ

あのときの王子くん

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

でも、じっくりかんがえてみて、こうつけくわえた。

Némi tűnődés után azonban hozzátette:

「〈なつける〉って、どういうこと?」

— Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

「このあたりのひとじゃないね。」とキツネがいった。「なにかさがしてるの?」

— Te nem vagy idevalósi — mondta a róka. — Mit keresel?

「ひとをさがしてる。」と王子くんはいった。「〈なつける〉って、どういうこと?」

— Az embereket keresem — mondta a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

「ひと。」とキツネがいった。「あいつら、てっぽうをもって、かりをする。いいめいわくだよ! ニワトリもかってるけど、それだけがあいつらのとりえなんだ。ニワトリはさがしてる?」

— Az embereknek — mondta a róka — puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?

「ううん。」と王子くんはいった。「友だちをさがしてる。〈なつける〉って、どういうこと?」

— Nem — mondta a kis herceg. — Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

「もうだれもわすれちゃったけど、」とキツネはいう。「〈きずなをつくる〉ってことだよ……」

— Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek — mondta a róka. — Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

「きずなをつくる?」

— Kapcsolatokat teremteni?

「そうなんだ。」とキツネはいう。「おいらにしてみりゃ、きみはほかのおとこの子10まんにんと、なんのかわりもない。きみがいなきゃダメだってこともない。きみだって、おいらがいなきゃダメだってことも、たぶんない。きみにしてみりゃ、おいらはほかのキツネ10まんびきと、なんのかわりもないから。でも、きみがおいらをなつけたら、おいらたちはおたがい、あいてにいてほしい、っておもうようになる。きみは、おいらにとって、せかいにひとりだけになる。おいらも、きみにとって、せかいで1ぴきだけになる……」

— Úgy bizony — mondta a róka. — Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz— meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz— meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…

「わかってきた。」と王子くんはいった。「いちりんの花があるんだけど……あの子は、ぼくをなつけたんだとおもう……」

— Kezdem érteni — mondta a kis herceg. — Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…

「かもね。」とキツネはいった。「ちきゅうじゃ、どんなことだっておこるから……」

— Lehet — mondta a róka. — Annyi minden megesik a Földön…

「えっ! ちきゅうの話じゃないよ。」と王子くんはいった。

— Ó, ez nem a Földön volt — mondta a kis herceg.

キツネはとってもふしぎがった。

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.

「ちがう星の話?」

— Egy másik bolygón?

「うん。」

— Igen.

「その星、かりうどはいる?」

— Vannak azon a bolygón vadászok?

「いない。」

— Nincsenek.

「いいねえ! ニワトリは?」

— Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?

「いない。」

— Nincsenek.

「そううまくはいかないか。」とキツネはためいきをついた。

— Semmi sem tökéletes — sóhajtott a róka.

さて、キツネはもとの話にもどって、

De aztán visszatért a gondolatára:

「おいらのまいにち、いつもおなじことのくりかえし。おいらはニワトリをおいかけ、ひとはおいらをおいかける。ニワトリはどれもみんなおんなじだし、ひとだってだれもみんなおんなじ。だから、おいら、ちょっとうんざりしてる。でも、きみがおいらをなつけるんなら、おいらのまいにちは、ひかりがあふれたみたいになる。おいらは、ある足音を、ほかのどんなやつとも聞きわけられるようになる。ほかの音なら、おいら穴あなぐらのなかにかくれるけど、きみの音だったら、はやされたみたいに、穴ぐらからとんででていく。

— Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.

それから、ほら! あのむこうの小むぎばたけ、見える? おいらはパンをたべないから、小むぎってどうでもいいものなんだ。小むぎばたけを見ても、なんにもかんじない。それって、なんかせつない! でも、きみのかみの毛って、こがね色。だから、小むぎばたけは、すっごくいいものにかわるんだ、きみがおいらをなつけたら、だけど! 小むぎはこがね色だから、おいらはきみのことを思いだすよ。そうやって、おいらは小むぎにかこまれて、風の音をよく聞くようになる……」

Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…

キツネはだんまりして、王子くんをじっと見つめて、

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

「おねがい……おいらをなつけておくれ!」といった。

— Légy szíves, szelídíts meg! — mondta.

「よろこんで。」と王子くんはへんじをした。「でもあんまりじかんがないんだ。友だちを見つけて、たくさんのことを知らなきゃなんない。」

— Kész örömest — mondta a kis herceg —, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

「自分のなつけたものしか、わからないよ。」とキツネはいった。「ひとは、ひまがぜんぜんないから、なんにもわからない。ものうりのところで、できあがったものだけをかうんだ。でも、友だちをうるやつなんて、どこにもいないから、ひとには、友だちってものがちっともいない。友だちがほしいなら、おいらをなつけてくれ!」

— Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít — mondta a róka. — Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

「なにをすればいいの?」と王子くんはいった。

— Jó, jó, de hogyan? — kérdezte a kis herceg.

「気ながにやらなきゃいけない。」とキツネはこたえる。「まずは、おいらからちょっとはなれたところにすわる。たとえば、その草むらにね。おいらはきみをよこ目で見て、きみはなにもしゃべらない。ことばは、すれちがいのもとなんだ。でも、1日、1日、ちょっとずつそばにすわってもいいようになる……」

— Sok-sok türelem kell hozzá — felelte a róka. — Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

あくる日、王子くんはまたやってきた。

Másnap visszajött a kis herceg.

「おんなじじかんに、来たほうがいいよ。」とキツネはいった。「そうだね、きみがごごの4じに来るなら、3じにはもう、おいら、うきうきしてくる。それからじかんがどんどんすすむと、ますますうきうきしてるおいらがいて、4じになるころには、ただもう、そわそわどきどき。そうやって、おいらは、しあわせをかみしめるんだ! でも、でたらめなじかんにくるなら、いつ心をおめかししていいんだか、わからない……きまりごとがいるんだよ。」

— Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz — mondta a róka. — Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.

「きまりごとって、なに?」と王子くんはいった。

— Mi az, hogy szertartás? — kérdezte a kis herceg.

「これもだれもわすれちゃったけど、」とキツネはいう。「1日をほかの1日と、1じかんをほかの1じかんと、べつのものにしてしまうもののことなんだ。たとえば、おいらをねらうかりうどにも、きまりごとがある。あいつら、木ようは村のむすめとダンスをするんだ。だから、木ようはすっごくいい日! おいらはブドウばたけまでぶらぶらあるいていく。もし、かりうどがじかんをきめずにダンスしてたら、どの日もみんなおんなじようになって、おいらの心やすまる日がすこしもなくなる。」

— Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek — mondta a róka. — Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

こんなふうにして、王子くんはキツネをなつけた。そして、そろそろ行かなきゃならなくなった。

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

「はあ。」とキツネはいった。「……なみだがでちゃう。」

— Ó! — mondta a róka. — Sírnom kell majd.

「きみのせいだよ。」と王子くんはいった。「ぼくは、つらいのはぜったいいやなんだ。でも、きみは、ぼくになつけてほしかったんでしょ……」

— Te vagy a hibás — mondta a kis herceg. — Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

「そうだよ。」とキツネはいった。

— Igaz, igaz — mondta a róka.

「でも、いまにもなきそうじゃないか!」と王子くんはいった。

— Mégis sírni fogsz! — mondta a kis herceg.

「そうだよ。」とキツネはいった。

— Igaz, igaz — mondta a róka.

「じゃあ、きみにはなんのいいこともないじゃない!」

— Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

「いいことはあったよ。」とキツネはいった。「小むぎの色のおかげで。」

— De nyertem — mondta a róka. — A búza színe miatt. —

それからこうつづけた。

Majd hozzáfűzte:

「バラの庭に行ってみなよ。きみの花が、せかいにひとつだけってことがわかるはず。おいらにさよならをいいにもどってきたら、ひみつをひとつおしえてあげる。」

— Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

王子くんは、またバラの庭に行った。

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

「きみたちは、ぼくのバラとはちっともにていない。きみたちは、まだなんでもない。」と、その子はたくさんのバラにいった。「だれもきみたちをなつけてないし、きみたちもだれひとりなつけていない。きみたちは、であったときのぼくのキツネとおんなじ。あの子は、ほかのキツネ10まんびきと、なんのかわりもなかった。でも、ぼくがあの子を友だちにしたから、もういまでは、あの子はせかいにただ1ぴきだけ。」

— Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz — mondta nekik. — Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz— meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

するとたくさんのバラは、ばつがわるそうにした。

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

「きみたちはきれいだけど、からっぽだ。」と、その子はつづける。「きみたちのために死ぬことなんてできない。もちろん、ぼくの花だって、ふつうにとおりすがったひとから見れば、きみたちとおんなじなんだとおもう。でも、あの子はいるだけで、きみたちぜんぶよりも、だいじなんだ。だって、ぼくが水をやったのは、あの子。だって、ぼくがガラスのおおいに入れたのは、あの子。だって、ぼくがついたてでまもったのは、あの子。だって、ぼくが毛虫をつぶしてやったのも(2、3びき、チョウチョにするためにのこしたけど)、あの子。だって、ぼくが、もんくとか、じまんとか、たまにだんまりだってきいてやったのは、あの子なんだ。だって、あの子はぼくのバラなんだもん。」

— Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

それから、その子はキツネのところへもどってきた。

Azzal visszament a rókához.

「さようなら。」と、その子がいうと……

— Isten veled — mondta.

「さようなら。」とキツネがいった。「おいらのひみつだけど、すっごくかんたんなことなんだ。心でなくちゃ、よく見えない。もののなかみは、目では見えない、ってこと。」

— Isten veled — mondta a róka. — Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

「もののなかみは、目では見えない。」と、王子くんはもういちどくりかえした。わすれないように。

— Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan — ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

「バラのためになくしたじかんが、きみのバラをそんなにもだいじなものにしたんだ。」

— Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

「バラのためになくしたじかん……」と、王子くんはいった。わすれないように。

— Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… — ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

「ひとは、ほんとのことを、わすれてしまった。」とキツネはいった。「でも、きみはわすれちゃいけない。きみは、じぶんのなつけたものに、いつでもなにかをかえさなくちゃいけない。きみは、きみのバラに、なにかをかえすんだ……」

— Az emberek elfelejtették ezt az igazságot — mondta a róka. — Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…

「ぼくは、ぼくのバラになにかをかえす……」と、王子くんはもういちどくりかえした。わすれないように。

— Felelős vagyok a rózsámért — ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

22

XXII

「こんにちは。」と王子くんがいうと、

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

「こんにちは。」とポイントがかりがいった。

— Jó napot! — mondta a váltóőr.

「ここでなにしてるの?」と王子くんがいうと、

— Mit csinálsz te itt? — kérdezte a kis herceg.

「おきゃくを1000にんずつわけてるんだ。」とポイントがかりがいった。「きかんしゃにおきゃくがのってて、そいつをおまえは右だ、おまえは左だって、やってくんだよ。」

— Rostálom az utasokat, ezresével — mondta a váltóőr. — Hol jobbra küldöm a vonatokat, amik viszik őket, hol meg balra.

すると、きかんしゃが、ぴかっ、びゅん、かみなりみたいに、ごろごろごろ。ポイントがかりのいるたてものがゆれた。

És egy kivilágított gyorsvonat rázkódtatta meg mennydörgő robajjal a váltóházat.

「ずいぶんいそいでるね。」と王子くんはいった。「なにかさがしてるの?」

— De sürgős nekik — mondta a kis herceg. — Mit keresnek?

「それは、うごかしてるやつだって、わからんよ。」とポイントがかりはいった。

— Azt maga a mozdonyvezető se tudja — mondta a váltóőr.

すると、こんどはぎゃくむきに、ぴかっ、びゅん、ごろごろごろ。

Ellenkező irányból eldübörgött egy másik kivilágított gyorsvonat.

「もうもどってきたの?」と王子くんがきくと……

— Máris visszajöttek? — kérdezte a kis herceg.

「おんなじのじゃないよ。」とポイントがかりがいった。「いれかえだ。」

— Ezek nem ugyanazok — mondta a váltóőr. — Ez egy ellenvonat.

「じぶんのいるところが気にいらないの?」

— Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?

「ひとは、じぶんのいるところが、ぜったい気にいらないんだ。」とポイントがかりがいった。

— Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van — mondta a váltóőr.

すると、またまた、ぴかっ、びゅん、ごろごろごろ。

Földübörgött egy harmadik kivilágított gyorsvonat.

「さっきのおきゃくをおいかけてるの?」と王子くんはきいた。

— Ezek az első vonatnak az utasait üldözik? — kérdezte a kis herceg.

「だれもおっかけてなんかないよ。」とポイントがかりはいった。「なかでねてるか、あくびをしてる。子どもたちだけが、まどガラスに鼻をおしつけてる。」

— Egyáltalán nem üldöznek semmit — mondta a váltóőr. — Alusznak odabent vagy ásítoznak. Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez.

「子どもだけが、じぶんのさがしものがわかってるんだね。」と王子くんはいった。「パッチワークのにんぎょうにじかんをなくして、それがだいじなものになって、だからそれをとりあげたら、ないちゃうんだ……」

— Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek — mondta a kis herceg. — Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak…

「うらやましいよ。」とポイントがかりはいった。

— Könnyű nekik — mondta a váltóőr.

23

XXIII

「こんにちは。」と、王子くんがいうと、

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

「こんにちは。」と、ものうりがいった。

— Jó napot! — mondta a kereskedő.

ものうりはクスリをうっていた。そのクスリは、のどのからからをおさえるようにできていて、1しゅうかんにひとつぶで、もう、のみたいっておもわなくなるんだ。

Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.

「どうして、そんなのをうるの?」と王子くんはいった。

— Hát ezt meg minek árulod? — kérdezte a kis herceg.

「むだなじかんをはぶけるからだ。」と、ものうりはいった。「はかせがかぞえたんだけど、1しゅうかんに53ぷんもむだがはぶける。」

— Rengeteg időt lehet megtakarítani vele — felelte a kereskedő. — A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!

「その53ぷんをどうするの?」

— És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?

「したいことをするんだ……」

— Amit akar…

王子くんはかんがえる。『ぼく、53ぷんもじゆうになるんなら、ゆっくりゆーっくり、水くみ場にあるいていくんだけど……』

„Én — gondolta a kis herceg —, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé…”

24

ХXIV

おかしくなって、さばくに下りてから、8日め。ぼくは、ものうりの話をききながら、ほんのすこしだけのこっていた水を、ぐいとのみほした。

A defektemet követő nyolcadik napon voltunk, és úgy hallgattam a kereskedő históriáját, hogy közben vízkészletem utolsó csöppjeit kortyoltam.

「へえ!」と、ぼくは王子くんにいった。「たいへんけっこうな思いで話だけど、まだひこうきがなおってないし、もう、のむものもない。ぼくも、ゆっくりゆーっくり水くみ場にあるいていけると、うれしいんだけど!」

— Kétségkívül szépek az emlékeid — mondtam a kis hercegnek —, én azonban még mindig nem javítottam meg a gépemet, viszont innivalóm sincs több, úgyhogy magam is nagyon örülnék neki, ha szépen elindulhatnék egy forrás felé!

「友だちのキツネが……」と、その子がいったけど、

— Barátom, a róka azt mondta…

「いいかい、ぼうや。もうキツネの話をしてるばあいじゃないんだ!」

— Édes kis öregem, hagyd már azt a rókát!

「どうして?」

— Miért?

「のどがからからで、もうすぐ死んじゃうんだよ……」

— Mert rövidesen szomjan halunk…

その子は、ぼくのいいぶんがわからなくて、こういった。

Nem értette az okoskodásomat, azt mondta:

「友だちになるっていいことなんだよ、死んじゃうにしても。ぼく、キツネと友だちになれてすっごくうれしくて……」

— Jó az embernek, ha volt egy barátja, még ha rövidesen meg is kell halnia. Én a magam részéről nagyon örülök neki, hogy volt egy róka barátom…

ぼくはかんがえた。『この子、あぶないってことに気づいてない。はらぺこにも、からからにも、ぜったいならないんだ。ちょっとお日さまがあれば、それでじゅうぶん……』

„Képtelen fölfogni a veszélyt — gondoltam. — Nem volt soha se éhes, se szomjas. Beéri egy kis napfénnyel…”

ところが、その子はぼくを見つめて、そのかんがえにへんじをしたんだ。

Ő azonban rám nézett, úgy felelt a gondolatomra:

「ぼくだって、のどはからからだよ……井戸いどをさがそう……」

— Én is szomjas vagyok… Keressünk egy kutat…

ぼくは、だるそうにからだをうごかした。井戸をさがすなんて、ばかばかしい。はてもしれない、このさばくで。それなのに、そう、ぼくたちはあるきだした。

Csüggedten legyintettem: képtelen vállalkozás vaktában kutat keresni a határtalan sivatagban. De azért mégis elindultunk.

ずーっと、だんまりあるいていくと、夜がおちて、星がぴかぴかしはじめた。ぼくは、とろんとしながら、星をながめた。のどがからからで、ぼうっとする。王子くんのことばがうかんでは、ぐるぐるまわる。

Némán vándoroltunk órákon át, aztán leszállt az éjszaka, és sorra fölragyogtak a csillagok. Mintha álomban láttam volna őket: egy kicsit lázas voltam a szomjúságtól. Emlékezetemben ott táncoltak a kis herceg szavai.

「じゃあ、きみものどがからから?」と、ぼくはきいた。

— Azt mondtad, te is szomjas vagy? — kérdeztem.