大久保ゆう訳。

Fordította: Rónay György

レオン・ウェルトに

LÉON WERTH-NEK

子どものみなさん、ゆるしてください。ぼくはこの本をひとりのおとなのひとにささげます。でもちゃんとしたわけがあるのです。そのおとなのひとは、ぼくのせかいでいちばんの友だちなんです。それにそのひとはなんでもわかるひとで、子どもの本もわかります。しかも、そのひとはいまフランスにいて、さむいなか、おなかをへらしてくるしんでいます。心のささえがいるのです。

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra.

まだいいわけがほしいのなら、このひともまえは子どもだったので、ぼくはその子どもにこの本をささげることにします。おとなはだれでも、もとは子どもですよね。（みんな、そのことをわすれますけど。）じゃあ、ささげるひとをこう書きなおしましょう。

Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

（かわいい少年だったころの）
レオン・ウェルトに

LÉON WERTH-NEK, AMIKOR MÉG KISFIÚ VOLT.

１

I

ぼくが６つのとき、よんだ本にすばらしい絵があった。『ぜんぶほんとのはなし』という名まえの、しぜんのままの森について書かれた本で、そこに、ボアという大きなヘビがケモノをまるのみしようとするところがえがかれていたんだ。だいたいこういう絵だった。

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

「ボアというヘビは、えものをかまずにまるのみします。そのあとはじっとおやすみして、６か月かけて、おなかのなかでとかします。」と本には書かれていた。

A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

そこでぼくは、ジャングルではこんなこともおこるんじゃないか、とわくわくして、いろいろかんがえてみた。それから色えんぴつで、じぶんなりの絵をはじめてかいてやった。さくひんばんごう１。それはこんなかんじ。

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

ぼくはこのけっさくをおとなのひとに見せて、こわいでしょ、ときいてまわった。

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

でもみんな、「どうして、ぼうしがこわいの？」っていうんだ。

— Miért kellene félni egy kalaptól? — válaszolták.

この絵は、ぼうしなんかじゃなかった。ボアがゾウをおなかのなかでとかしている絵だった。だから、ぼくはボアのなかみをかいて、おとなのひとにもうまくわかるようにした。あのひとたちは、いつもはっきりしてないとだめなんだ。さくひんばんごう２はこんなかんじ。

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

おとなのひとは、ボアの絵なんてなかが見えても見えなくてもどうでもいい、とにかく、ちりやれきし、さんすうやこくごのべんきょうをしなさいと、ぼくにいいつけた。というわけで、ぼくは６さいで絵かきになるゆめをあきらめた。

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról.

さくひんばんごう１と２がだめだったから、めげてしまったんだ。おとなのひとはじぶんではまったくなんにもわからないから、子どもはくたびれてしまう。いつもいつもはっきりさせなきゃいけなくて。

Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

それでぼくはしぶしぶべつのしごとにきめて、ひこうきのそうじゅうをおぼえた。せかいじゅうをちょっととびまわった。ちりをべんきょうして、ほんとやくに立った。

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni. Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak.

ひとめで中国なのかアリゾナなのかがわかるから、夜なかにとんでまよっても、かなりたすかるってもんだ。

Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

こうしてぼくは生きてきて、ちゃんとしたひとたちともおおぜいであってきた。おとなのひとのなかでくらしてきた。ちかくでも見られた。でもそれでなにかいいことがわかったわけでもなかった。

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

すこしかしこそうなひとを見つけると、ぼくはいつも、とっておきのさくひんばんごう１を見せてみることにしていた。ほんとうのことがわかるひとなのか知りたかったから。

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat.

でもかえってくるのは、きまって「ぼうしだね。」って。

De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

そういうひとには、ボアのことも、しぜんの森のことも、星のこともしゃべらない。むこうに合わせて、トランプやゴルフ、せいじやネクタイのことをしゃべる。するとおとなのひとは、ものごとがはっきりわかっているひととおちかづきになれて、とてもうれしそうだった。

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

２

II

それまで、ぼくはずっとひとりぼっちだった。だれともうちとけられないまま、６年まえ、ちょっとおかしくなって、サハラさばくに下りた。

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában.

ぼくのエンジンのなかで、なにかがこわれていた。ぼくには、みてくれるひとも、おきゃくさんもいなかったから、なおすのはむずかしいけど、ぜんぶひとりでなんとかやってみることにした。

Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát.

それでぼくのいのちがきまってしまう。のみ水は、たった７日ぶんしかなかった。

Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

１日めの夜、ぼくはすなの上でねむった。ひとのすむところは、はるかかなただった。海のどまんなか、いかだでさまよっているひとよりも、もっとひとりぼっち。

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén.

だから、ぼくがびっくりしたのも、みんなわかってくれるとおもう。じつは、あさ日がのぼるころ、ぼくは、ふしぎなかわいいこえでおこされたんだ。

Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

「ごめんください……ヒツジの絵をかいて！」

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

「えっ？」

— Micsoda?

「ぼくにヒツジの絵をかいて……」

— Rajzolj nekem egy bárányt…

かみなりにうたれたみたいに、ぼくはとびおきた。目をごしごしこすって、ぱっちりあけた。すると、へんてこりんなおとこの子がひとり、おもいつめたようすで、ぼくのことをじっと見ていた。

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.

あとになって、この子のすがたを、わりとうまく絵にかいてみた。

Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

でもきっとぼくの絵は、ほんもののみりょくにはかなわない。ぼくがわるいんじゃない。六さいのとき、おとなのせいで絵かきのゆめをあきらめちゃったから、それからずっと絵にふれたことがないんだ。なかの見えないボアの絵と、なかの見えるボアの絵があるだけ。

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

それはともかく、いきなりひとが出てきて、ぼくは目をまるくした。なにせひとのすむところのはるかかなたにいたんだから。でも、おとこの子はみちをさがしているようには見えなかった。

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne.

へとへとにも、はらぺこにも、のどがからからにも、びくびくしているようにも見えなかった。ひとのすむところのはるかかなた、さばくのどまんなかで、まい子になっている、そんなかんじはどこにもなかった。
やっとのことで、ぼくはその子にこえをかけた。

Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

「えっと……ここでなにをしてるの？」

— De hát… hogy kerülsz te ide?

すると、その子はちゃんとつたえようと、ゆっくりとくりかえした。

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

「ごめんください……ヒツジの絵をかいて……」

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

ものすごくふしぎなのに、だからやってしまうことってある。それでなんだかよくわからないけど、ひとのすむところのはるかかなたで死ぬかもしれないのに、ぼくはポケットから１まいのかみとペンをとりだした。

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat.

でもそういえば、ぼくはちりやれきし、さんすうやこくごぐらいしかならっていないわけなので、ぼくはそのおとこの子に（ちょっとしょんぼりしながら）絵ごころがないんだ、というと、その子はこうこたえた。

Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

「だいじょうぶ。ぼくにヒツジの絵をかいて。」

— Annyi baj legyen — felelte. — Rajzolj nekem egy bárányt.

ヒツジをかいたことがなかったから、やっぱり、ぼくのかけるふたつの絵のうち、ひとつをその子にかいてみせた。なかの見えないボアだった。そのあと、おとこの子のことばをきいて、ぼくはほんとうにびっくりした。

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

「ちがうよ！　ボアのなかのゾウなんてほしくない。ボアはとってもあぶないし、ゾウなんてでっかくてじゃまだよ。ぼくんち、すごくちいさいんだ。ヒツジがいい。ぼくにヒツジをかいて。」

— Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

なので、ぼくはかいた。

Hát erre rajzoltam egyet.

それで、その子は絵をじっとみつめた。

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

「ちがう！　これもう、びょうきじゃないの。もういっかい。」

— Nem! — mondta. — Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

ぼくはかいてみた。

Rajzoltam egy másikat.

ぼうやは、しょうがないなあというふうにわらった。

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

「見てよ……これ、ヒツジじゃない。オヒツジだ。ツノがあるもん……」

— Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

ぼくはまた絵をかきなおした。

Megint újat rajzoltam.

だけど、まえのとおなじで、だめだといわれた。

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

「これ、よぼよぼだよ。ほしいのは長生きするヒツジ。」

— Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

もうがまんできなかった。はやくエンジンをばらばらにしていきたかったから、さっとこういう絵をかいた。

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

ぼくはいってやった。

「ハコ、ね。きみのほしいヒツジはこのなか。」

— Tessék — mondtam. — Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

ところがなんと、この絵を見て、ぼくのちいさなしんさいんくんは目をきらきらさせたんだ。

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

「そう、ぼくはこういうのがほしかったんだ！　このヒツジ、草いっぱいいるかなあ？」

— Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

「なんで？」

— Miért?

「だって、ぼくんち、すごくちいさいんだもん……」

— Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…

「きっとへいきだよ。あげたのは、すごくちいさなヒツジだから。」

— Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

その子は、かおを絵にちかづけた。
「そんなにちいさくないよ……あ！　ねむっちゃった……」

A rajz fölé hajolt.
— Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…

ぼくがあのときの王子くんとであったのは、こういうわけなんだ。

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

３

III

その子がどこから来たのか、なかなかわからなかった。まさに気ままな王子くん、たくさんものをきいてくるわりには、こっちのことにはちっとも耳をかさない。

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna.

たまたま口からでたことばから、ちょっとずつ見えてきたんだ。たとえば、ぼくのひこうきをはじめて目にしたとき（ちなみにぼくのひこうきの絵はかかない、ややこしすぎるから）、その子はこうきいてきた。

Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

「このおきもの、なに？」

— Hát ez meg mi a szösz?

「これはおきものじゃない。とぶんだ。ひこうきだよ。ぼくのひこうき。」

— Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

ぼくはとぶ、これがいえて、かなりとくいげだった。すると、その子は大きなこえでいった。

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

「へえ！　きみ、空からおっこちたんだ！」

— Hogyan?! — kiáltott föl. — Az égből pottyanttál le?

「うん。」と、ぼくはばつがわるそうにいった。

— Igen — feleltem szerényen.

「ぷっ！　へんなの……！」

— Hát ez furcsa…

この気まま王子があまりにからからとわらうので、ぼくはほんとにむかついた。ひどい目にあったんだから、ちゃんとしたあつかいをされたかった。それから、その子はこうつづけた。

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

「なあんだ、きみも空から来たんだ！　どの星にいるの？」

— Szóval te is az égből jöttél? — tette hozzá. — Melyik bolygóról való vagy?

ふと、その子のひみつにふれたような気がして、ぼくはとっさにききかえした。

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

「それって、きみはどこかべつの星から来たってこと？」

— Eszerint egy másik bolygóról való vagy? — szegeztem neki a kérdést.

でも、その子はこたえなかった。ぼくのひこうきを見ながら、そっとくびをふった。

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

「うーん、これだと、あんまりとおくからは来てないか……」

— Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről…

その子はしばらくひとりで、あれこれとぼんやりかんがえていた。そのあとポケットからぼくのヒツジをとりだして、そのたからものをくいいるようにじっと見つめた。

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

みんなわかってくれるとおもうけど、その子がちょっとにおわせた〈べつの星〉のことが、ぼくはすごく気になった。もっとくわしく知ろうとおもった。

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

「ぼうやはどこから来たの？　〈ぼくんち〉ってどこ？　ヒツジをどこにもっていくの？」

— Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?

その子はこたえにつまって、ぼくにこういうことをいった。

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

「よかった、きみがハコをくれて。よる、おうちがわりになるよね。」

— Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

「そうだね。かわいがるんなら、ひるま、つないでおくためのロープをあげるよ。それと、ながいぼうも。」

— Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

でもこのおせっかいは、王子くんのお気にめさなかったみたいだ。

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

「つなぐ？　そんなの、へんなかんがえ！」

— Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

「でもつないでおかないと、どこかに行っちゃって、なくしちゃうよ。」

— De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész…

このぼうやは、またからからとわらいだした。

Kis barátom erre megint fölkacagott.

「でも、どこへ行くっていうの！」

— Elkószál? Hová?

「どこへでも。まっすぐまえとか……」

— Mit tudom én. Az orra után…

すると、こんどはこの王子くん、おもいつめたようすで、こうおっしゃる。

A kis herceg elkomolyodott.

「だいじょうぶ、ものすごおくちいさいから、ぼくんち。」

— Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden… —

それから、ちょっとさみしそうに、こういいそえた。

És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:

「まっすぐまえにすすんでも、あんまりとおくへは行けない……」

— Nem valami sokáig mehet az orra után az ember…