A kis herceg / あのときの王子くん — czytaj online

Węgiersko-japońska dwujęzyczna książka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

アントワーヌ・ド・サン=テグジュペリ

あのときの王子くん

Fordította: Rónay György

大久保ゆう訳

LÉON WERTH-NEK

レオン・ウェルトに

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra.

子どものみなさん、ゆるしてください。ぼくはこの本をひとりのおとなのひとにささげます。でもちゃんとしたわけがあるのです。そのおとなのひとは、ぼくのせかいでいちばんの友だちなんです。それにそのひとはなんでもわかるひとで、子どもの本もわかります。しかも、そのひとはいまフランスにいて、さむいなか、おなかをへらしてくるしんでいます。心のささえがいるのです。

Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

まだいいわけがほしいのなら、このひともまえは子どもだったので、ぼくはその子どもにこの本をささげることにします。おとなはだれでも、もとは子どもですよね。(みんな、そのことをわすれますけど。)じゃあ、ささげるひとをこう書きなおしましょう。

LÉON WERTH-NEK, AMIKOR MÉG KISFIÚ VOLT.

(かわいい少年だったころの)
レオン・ウェルトに

I

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

ぼくが6つのとき、よんだ本にすばらしい絵があった。『ぜんぶほんとのはなし』という名まえの、しぜんのままの森について書かれた本で、そこに、ボアという大きなヘビがケモノをまるのみしようとするところがえがかれていたんだ。だいたいこういう絵だった。

A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

「ボアというヘビは、えものをかまずにまるのみします。そのあとはじっとおやすみして、6か月かけて、おなかのなかでとかします。」と本には書かれていた。

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

そこでぼくは、ジャングルではこんなこともおこるんじゃないか、とわくわくして、いろいろかんがえてみた。それから色えんぴつで、じぶんなりの絵をはじめてかいてやった。さくひんばんごう1。それはこんなかんじ。

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

ぼくはこのけっさくをおとなのひとに見せて、こわいでしょ、ときいてまわった。

— Miért kellene félni egy kalaptól? — válaszolták.

でもみんな、「どうして、ぼうしがこわいの?」っていうんだ。

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

この絵は、ぼうしなんかじゃなかった。ボアがゾウをおなかのなかでとかしている絵だった。だから、ぼくはボアのなかみをかいて、おとなのひとにもうまくわかるようにした。あのひとたちは、いつもはっきりしてないとだめなんだ。さくひんばんごう2はこんなかんじ。

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról.

おとなのひとは、ボアの絵なんてなかが見えても見えなくてもどうでもいい、とにかく、ちりやれきし、さんすうやこくごのべんきょうをしなさいと、ぼくにいいつけた。というわけで、ぼくは6さいで絵かきになるゆめをあきらめた。

Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

さくひんばんごう1と2がだめだったから、めげてしまったんだ。おとなのひとはじぶんではまったくなんにもわからないから、子どもはくたびれてしまう。いつもいつもはっきりさせなきゃいけなくて。

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni. Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak.

それでぼくはしぶしぶべつのしごとにきめて、ひこうきのそうじゅうをおぼえた。せかいじゅうをちょっととびまわった。ちりをべんきょうして、ほんとやくに立った。

Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

ひとめで中国なのかアリゾナなのかがわかるから、夜なかにとんでまよっても、かなりたすかるってもんだ。

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

こうしてぼくは生きてきて、ちゃんとしたひとたちともおおぜいであってきた。おとなのひとのなかでくらしてきた。ちかくでも見られた。でもそれでなにかいいことがわかったわけでもなかった。

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat.

すこしかしこそうなひとを見つけると、ぼくはいつも、とっておきのさくひんばんごう1を見せてみることにしていた。ほんとうのことがわかるひとなのか知りたかったから。

De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

でもかえってくるのは、きまって「ぼうしだね。」って。

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

そういうひとには、ボアのことも、しぜんの森のことも、星のこともしゃべらない。むこうに合わせて、トランプやゴルフ、せいじやネクタイのことをしゃべる。するとおとなのひとは、ものごとがはっきりわかっているひととおちかづきになれて、とてもうれしそうだった。

II

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában.

それまで、ぼくはずっとひとりぼっちだった。だれともうちとけられないまま、6年まえ、ちょっとおかしくなって、サハラさばくに下りた。

Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát.

ぼくのエンジンのなかで、なにかがこわれていた。ぼくには、みてくれるひとも、おきゃくさんもいなかったから、なおすのはむずかしいけど、ぜんぶひとりでなんとかやってみることにした。

Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

それでぼくのいのちがきまってしまう。のみ水は、たった7日ぶんしかなかった。

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén.

1日めの夜、ぼくはすなの上でねむった。ひとのすむところは、はるかかなただった。海のどまんなか、いかだでさまよっているひとよりも、もっとひとりぼっち。

Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

だから、ぼくがびっくりしたのも、みんなわかってくれるとおもう。じつは、あさ日がのぼるころ、ぼくは、ふしぎなかわいいこえでおこされたんだ。

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

「ごめんください……ヒツジの絵をかいて!」

— Micsoda?

「えっ?」

— Rajzolj nekem egy bárányt…

「ぼくにヒツジの絵をかいて……」

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.

かみなりにうたれたみたいに、ぼくはとびおきた。目をごしごしこすって、ぱっちりあけた。すると、へんてこりんなおとこの子がひとり、おもいつめたようすで、ぼくのことをじっと見ていた。

Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

あとになって、この子のすがたを、わりとうまく絵にかいてみた。

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

でもきっとぼくの絵は、ほんもののみりょくにはかなわない。ぼくがわるいんじゃない。六さいのとき、おとなのせいで絵かきのゆめをあきらめちゃったから、それからずっと絵にふれたことがないんだ。なかの見えないボアの絵と、なかの見えるボアの絵があるだけ。

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne.

それはともかく、いきなりひとが出てきて、ぼくは目をまるくした。なにせひとのすむところのはるかかなたにいたんだから。でも、おとこの子はみちをさがしているようには見えなかった。

Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

へとへとにも、はらぺこにも、のどがからからにも、びくびくしているようにも見えなかった。ひとのすむところのはるかかなた、さばくのどまんなかで、まい子になっている、そんなかんじはどこにもなかった。
やっとのことで、ぼくはその子にこえをかけた。

— De hát… hogy kerülsz te ide?

「えっと……ここでなにをしてるの?」

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

すると、その子はちゃんとつたえようと、ゆっくりとくりかえした。

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

「ごめんください……ヒツジの絵をかいて……」

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat.

ものすごくふしぎなのに、だからやってしまうことってある。それでなんだかよくわからないけど、ひとのすむところのはるかかなたで死ぬかもしれないのに、ぼくはポケットから1まいのかみとペンをとりだした。

Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

でもそういえば、ぼくはちりやれきし、さんすうやこくごぐらいしかならっていないわけなので、ぼくはそのおとこの子に(ちょっとしょんぼりしながら)絵ごころがないんだ、というと、その子はこうこたえた。

— Annyi baj legyen — felelte. — Rajzolj nekem egy bárányt.

「だいじょうぶ。ぼくにヒツジの絵をかいて。」

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

ヒツジをかいたことがなかったから、やっぱり、ぼくのかけるふたつの絵のうち、ひとつをその子にかいてみせた。なかの見えないボアだった。そのあと、おとこの子のことばをきいて、ぼくはほんとうにびっくりした。

— Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

「ちがうよ! ボアのなかのゾウなんてほしくない。ボアはとってもあぶないし、ゾウなんてでっかくてじゃまだよ。ぼくんち、すごくちいさいんだ。ヒツジがいい。ぼくにヒツジをかいて。」

Hát erre rajzoltam egyet.

なので、ぼくはかいた。

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

それで、その子は絵をじっとみつめた。

— Nem! — mondta. — Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

「ちがう! これもう、びょうきじゃないの。もういっかい。」

Rajzoltam egy másikat.

ぼくはかいてみた。

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

ぼうやは、しょうがないなあというふうにわらった。

— Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

「見てよ……これ、ヒツジじゃない。オヒツジだ。ツノがあるもん……」

Megint újat rajzoltam.

ぼくはまた絵をかきなおした。

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

だけど、まえのとおなじで、だめだといわれた。

— Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

「これ、よぼよぼだよ。ほしいのは長生きするヒツジ。」

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

もうがまんできなかった。はやくエンジンをばらばらにしていきたかったから、さっとこういう絵をかいた。


ぼくはいってやった。

— Tessék — mondtam. — Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

「ハコ、ね。きみのほしいヒツジはこのなか。」

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

ところがなんと、この絵を見て、ぼくのちいさなしんさいんくんは目をきらきらさせたんだ。

— Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

「そう、ぼくはこういうのがほしかったんだ! このヒツジ、草いっぱいいるかなあ?」

— Miért?

「なんで?」

— Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…

「だって、ぼくんち、すごくちいさいんだもん……」

— Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

「きっとへいきだよ。あげたのは、すごくちいさなヒツジだから。」

A rajz fölé hajolt.
— Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…

その子は、かおを絵にちかづけた。
「そんなにちいさくないよ……あ! ねむっちゃった……」

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

ぼくがあのときの王子くんとであったのは、こういうわけなんだ。

III

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna.

その子がどこから来たのか、なかなかわからなかった。まさに気ままな王子くん、たくさんものをきいてくるわりには、こっちのことにはちっとも耳をかさない。

Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

たまたま口からでたことばから、ちょっとずつ見えてきたんだ。たとえば、ぼくのひこうきをはじめて目にしたとき(ちなみにぼくのひこうきの絵はかかない、ややこしすぎるから)、その子はこうきいてきた。

— Hát ez meg mi a szösz?

「このおきもの、なに?」

— Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

「これはおきものじゃない。とぶんだ。ひこうきだよ。ぼくのひこうき。」

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

ぼくはとぶ、これがいえて、かなりとくいげだった。すると、その子は大きなこえでいった。

— Hogyan?! — kiáltott föl. — Az égből pottyanttál le?

「へえ! きみ、空からおっこちたんだ!」

— Igen — feleltem szerényen.

「うん。」と、ぼくはばつがわるそうにいった。

— Hát ez furcsa…

「ぷっ! へんなの……!」

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

この気まま王子があまりにからからとわらうので、ぼくはほんとにむかついた。ひどい目にあったんだから、ちゃんとしたあつかいをされたかった。それから、その子はこうつづけた。

— Szóval te is az égből jöttél? — tette hozzá. — Melyik bolygóról való vagy?

「なあんだ、きみも空から来たんだ! どの星にいるの?」

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

ふと、その子のひみつにふれたような気がして、ぼくはとっさにききかえした。

— Eszerint egy másik bolygóról való vagy? — szegeztem neki a kérdést.

「それって、きみはどこかべつの星から来たってこと?」

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

でも、その子はこたえなかった。ぼくのひこうきを見ながら、そっとくびをふった。

— Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről…

「うーん、これだと、あんまりとおくからは来てないか……」

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

その子はしばらくひとりで、あれこれとぼんやりかんがえていた。そのあとポケットからぼくのヒツジをとりだして、そのたからものをくいいるようにじっと見つめた。

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

みんなわかってくれるとおもうけど、その子がちょっとにおわせた〈べつの星〉のことが、ぼくはすごく気になった。もっとくわしく知ろうとおもった。

— Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?

「ぼうやはどこから来たの? 〈ぼくんち〉ってどこ? ヒツジをどこにもっていくの?」

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

その子はこたえにつまって、ぼくにこういうことをいった。

— Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

「よかった、きみがハコをくれて。よる、おうちがわりになるよね。」

— Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

「そうだね。かわいがるんなら、ひるま、つないでおくためのロープをあげるよ。それと、ながいぼうも。」

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

でもこのおせっかいは、王子くんのお気にめさなかったみたいだ。

— Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

「つなぐ? そんなの、へんなかんがえ!」

— De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész…

「でもつないでおかないと、どこかに行っちゃって、なくしちゃうよ。」

Kis barátom erre megint fölkacagott.

このぼうやは、またからからとわらいだした。

— Elkószál? Hová?

「でも、どこへ行くっていうの!」

— Mit tudom én. Az orra után…

「どこへでも。まっすぐまえとか……」

A kis herceg elkomolyodott.

すると、こんどはこの王子くん、おもいつめたようすで、こうおっしゃる。

— Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden… —

「だいじょうぶ、ものすごおくちいさいから、ぼくんち。」

És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:

それから、ちょっとさみしそうに、こういいそえた。

— Nem valami sokáig mehet az orra után az ember…

「まっすぐまえにすすんでも、あんまりとおくへは行けない……」