어린 왕자 / A kis herceg — czytaj online

Koreańsko-węgierska dwujęzyczna książka

앙투안 드 생텍쥐페리

어린 왕자

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

송태효 옮김.

Fordította: Rónay György

레옹 베르트에게

LÉON WERTH-NEK

이 책을 어떤 어른에게 바친 데 대해 아이 들에게 용서를 빈다. 내게는 그럴만 한 각별한 사정이 있다. 이 어른이야말로 세상에서 나와 가장 친한 친구이기 때문이다. 또 다른 사정이 있다. 이 어른은 모든 것을, 심지어 아동 도서 도 이해할 수 있다. 세 번째 사정은 이렇다. 이 어른이 지금 프랑스에서 굶주린 채 추위에 떨며 살고 있다는 것이다. 이 어른을 위로해 주어야 한다.

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra.

이 모든 사정도 성에 차지 않는 다면 어린 시절의 그에게 이 책을 바치겠노라. 어른들도 한때는 모두 어린아이였으니까. (하 기야 이 사실을 기억하는 어른은 거의 없지만 말이 다.) 그래서 헌사를 이렇게 수정하노라.

Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

어린아이 시절의 레옹 베르트에게

LÉON WERTH-NEK, AMIKOR MÉG KISFIÚ VOLT.

I

여섯 살 시절 나는 『모험기』라는 제목의 원시림 이야기책 에서 멋진 그림 하나를 본 적이 있다. 맹수를 삼키는 보아 뱀 그림이었다. 위의 그림은 그걸 옮겨 그려 본 것이다.

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

그 책에는 이렇게 쓰여 있었다. “보아 뱀은 먹이를 씹지도 않고 통째로 삼킨다. 그러고는 꼼짝달싹 못 한 채 먹이가 소 화될 때까지 여섯 달 동안 잠만 잔다.”

A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

그래서 정글 속 모험에 대해 곰곰이 생각해 보았다. 그러 고는 혼자서 색연필로 내 생애 첫 번째 그림을 그려 내는 쾌 거를 이루었다. 내 그림 1호는 이러했다.

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

이 걸작을 어른들에게 보여 주고 그림이 무섭지 않은지 물 었다.

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

어른들은 “모자가 뭐가 무서운데?”라고 답했다.

— Miért kellene félni egy kalaptól? — válaszolták.

내 그림은 모자를 그린 게 아니었다. 코끼리를 소화하는 보아 뱀 그림이었다. 그래서 나는 어른들이 알아볼 수 있도 록 보아 뱀 속을 그렸다. 어른들에게는 언제나 설명이 필요 한 법이다. 나의 그림 2호는 이러했다.

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

어른들은 속이 보이거나 보이지 않거나 보아 뱀 그림 따위 는 집어치우고 차라리 지리와 역사와 산수와 문법에 관심을 가지라고 충고했다. 이런 연유로 그만 나는 나이 여섯에 화 가라는 멋진 직업을 포기해 버렸다.

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról.

내 그림 1호와 그림 2호 의 실패로 그만 기가 꺾인 탓이다. 어른들 스스로는 아무것 도 이해할 수 없다. 그럴 때마다 설명을 해 주어야 하니 어린 아이들로서는 피곤한 일이다.

Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

그렇게 나는 다른 직업을 택해야 했기에 비행기 모는 법을 배웠다. 거의 안 가 본 데 없이 세계 곳곳을 날아다녔다. 지 리 공부는 진정 내게 큰 도움이 되었다.

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni. Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak.

한눈에 중국과 애리 조나를 구별할 줄 알았다. 야간 비행에서 길을 잃고 헤맬 때 지리는 정말 쓸모 있는 법이다.

Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

이렇게 일생을 살아오는 동안 나는 수많은 진지한 사람들 과 수많은 만남을 가졌다. 어른들 세계에서 많이 살았다는 얘기다. 나는 그들을 매우 가까이서 살펴볼 수 있었다. 그렇 다고 어른들에 대한 견해가 그다지 나아진 것도 아니다.

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

어른들 가운데 어느 정도 명석해 보이는 사람을 만나면 늘 지니고 다니던 내 그림 1호로 시험해 보았다. 그가 정말 혜 안을 지녔는지 알고 싶었다.

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat.

하지만 언제나 돌아온 답은 ‘어, 모자잖아’였다.

De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

그러면 나는 보아 뱀 이야기도, 원시림 이야 기도, 별 이야기도 꺼내지 않았다. 그 수준에 맞게 말을 꺼냈 다. 트럼프, 골프, 정치, 넥타이 이야기 말이다. 그러면 어른 들은 상당히 괜찮은 사람을 알게 되었다고 무척 만족스러워 했다…

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

II

나는 이렇게 진심어린 대화를 나눌 사람 하나 없이 고독하 게 살았다. 육 년 전 사하라 사막에서 비행기가 고장을 일으 킬 때까지도.

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában.

엔진 내부 어딘가가 파손되어 기사도 승객도 없 이 혼자서 어려운 수리에 나선 참이었다.

Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát.

나로서는 사활이 걸 린 문제였다. 물도 겨우 일주일 치밖에 남아 있지 않았다.

Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

첫날밤은 사람 사는 마을에서 수천 마일 떨어진 모래 위에 서 수면을 취했다. 대양 한가운데 난파당해 표류하는 뗏목 위의 표류자보다 훨씬 더 외로웠다.

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén.

그러니 동틀 무렵 이상 야릇한 꼬마목소리에 깨어난 내가 얼마나 놀랐을지 상상해 보라. 그 목소리는 이렇게 말했다.

Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

“저…양 한 마리만 그려 줘!”

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

“뭐라고?”

— Micsoda?

“양 한 마리 그려 달라니까…”

— Rajzolj nekem egy bárányt…

벼락이라도 맞은 듯 나는 소스라쳐 일어났다. 열심히 눈을 비비고 주위를 조심스럽게 둘러보았다. 그랬더니 정말 범상 치 않은 모습의 어떤 어린 녀석이 나를 뚫어지게 바라보고 있는 것이 아닌가.

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.

이 그림은 내가 나중에 그려낸 그의 초상 화 가운데 가장 잘된 초상화다.

Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

그러나 당연히 내 그림은 모 델보다 훨씬 덜 매력적이다. 그것은 내 잘못이 아니다. 여섯 살 때 어른들 때문에 기가 꺾여 화가로서의 내 직업에서 멀 어져 속이 보이거나 보이지 않는 보아 뱀 말고는 그림 공부 를 해본 적이 없으니까.

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

그래서 나는 깜짝 놀라 두 눈을 부릅뜨고 유령처럼 출현한 그 모습을 바라보았다. 사람 사는 마을에서 수천 마일 떨어 진 곳에 내가 있었다는 사실을 상기하시라. 그런데 녀석은 길을 잃었다거나, 피곤함에 시달리거나, 굶주림에 시달리거 나, 목마름에 시달리거나, 두려움에 시달린 것 같지도 않았 다.

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne.

사람 사는 마을에서 수천 마일 떨어진 사막 한가운데에 서 길을 잃은 기색이라곤 전혀 없었으니까. 마침내 겨우 입 을 열어 그에게 말을 건넸다.

Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

“그런데…여기서 뭐 하니?”

— De hát… hogy kerülsz te ide?

그러자 그는 매우 진지한 이야기라도 하듯이 아주 천천히 같은 말을 되풀이했다.

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

“아저씨…양 한 마리만 그려 줘…”

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

신비로움이 너무 강렬하면 순순히 따르게 마련이다. 사람 사는 마을에서 수천 마일 떨어진 곳에서 죽음과 대면한 처지 치고는 영 터무니없는 일처럼 여겨졌지만 나는 주머니에서 종이 한 장과 만년필을 꺼냈다.

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat.

그러나 내가 특별히 공부한 것이라곤 지리, 역사, 산수, 문법이라는 생각이 들자 (조금은 기분이 언짢아져) 그림을 그릴 줄 모른다고 녀석에게 털어놨 다. 그는 대답했다.

Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

“상관없어. 양 한 마리만 그려 줘.”

— Annyi baj legyen — felelte. — Rajzolj nekem egy bárányt.

한 번도 양을 그려 본 적이 없었으므로 나는 그를 위해 내 가 그릴 수 있는 유일한 두 그림 가운데 하나를 다시 그려 주 었다. 속이 보이지 않는 보아 뱀 그림을 말이다.

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

그러자 녀석은, “아니, 아니, 보아 뱀 속 코끼리는 싫어. 보아 뱀은 무지 위험해. 그리고 코끼리는 아주 거추장스럽 고. 내 사는 곳은 아주 좁아. 난 양이 필요해. 양을 그려 줘!” 라고 답하는 것이었다.

— Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

그래서 나는 그렸다.

Hát erre rajzoltam egyet.

조심스럽게 살피더니 녀석은 이렇게 말했다.

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

“안 돼! 이건 벌써 병 이 심한데. 다시 하나 그려 줘.”

— Nem! — mondta. — Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

나는 또 그렸다.

Rajzoltam egy másikat.

내 친구는 너그럽고 상 냥하게 미소 지었다.

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

“봐… 이건 양이 아니라 숫양인 걸. 뿔이 달렸잖 아…”

— Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

그래서 또다시 그렸다.

Megint újat rajzoltam.

그러나 그것도 앞의 그림들 처럼 퇴짜를 놓는 것이 아닌가.

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

“이건 너무 늙었어. 난 오래 살 수 있는 양이 필요해.”

— Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

나는 서둘러 엔진을 분해해 야 했기에 그만 참지 못하고 여기 있는 이 그림을 대충 끼적 거려 주고는 한마디 툭 던졌다.

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

“이건 상자야. 네가 원하는 양은 상자 안에 있어.”

— Tessék — mondtam. — Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

그 러 자 내 어린 심사위원 의 얼굴이 환 히 밝 아 지 는 걸 보고 새삼 놀 라 지 않 을 수 없었다.

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

“이게 바로 내가 원하던 거야! 이 양에게 풀을 많이 챙겨 줘야 하나?”

— Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

“왜?”

— Miért?

“우리 집은 아주 작거든…”

— Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…

“틀림없이 충분할 거다. 네게 준 건 아주 작은 양이니까.”

— Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

그는 그림을 향해 고개를 숙였다.
“그다지 작지도 않은걸… 어라! 잠들었네…”

A rajz fölé hajolt.
— Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…

이렇게 어린왕자를 알게 되었다.

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

III

한참이 지나서야 그가 어디서 왔는지 알게 되었다. 어린 왕자는 내게 많은 질문을 던졌지만 정작 내 질문에는 귀 기 울이지 않는 것 같았다.

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna.

우연히 그의 입에서 나온 말들 덕분 에 점차 모든 것이 밝혀졌다. 가령, 내 비행기를 처음으로 본 그는(내 비행기는 그리지 않으련다. 그것은 나에게는 너무도 복잡한 그림이니까) 내게 이렇게 물어 왔다.

Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

“이 물건은 뭐야?”

— Hát ez meg mi a szösz?

“이건 예사 물건이 아니야. 날아다니거든. 비행기지. 내 비행기란다.”

— Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

그리고 내가 날아다닌다는 것을 그에게 가르쳐 주자 우쭐 해졌다. 그러자 그가 소리쳤다.

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

“뭐, 하늘에서 떨어졌단 말이지?”

— Hogyan?! — kiáltott föl. — Az égből pottyanttál le?

“그럼.” 하고 나는 겸손하게 답했다.

— Igen — feleltem szerényen.

“아! 거참 재미있네…”

— Hát ez furcsa…

그러면서 어린 왕자는 매우 멋지게 웃음을 터뜨렸는데 내 기분은 몹시 언짢았다. 다른 사람들이 내 불행을 심각하게 받 아주기를 기대하기 때문이다. 그러면서 그는 말을 계속했다.

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

“그럼 아저씨도 하늘에서 온 거네! 어느 별인데?”

— Szóval te is az égből jöttél? — tette hozzá. — Melyik bolygóról való vagy?

나는 곧바로 수수께끼 같은 그 존재 속에 한 줄기 서광처 럼 무언가 실마리가 잡히는 것 같아 불쑥 물어보았다.

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

“그러니까 다른 별에서 왔다 이거지?”

— Eszerint egy másik bolygóról való vagy? — szegeztem neki a kérdést.

그러나 그는 대답하지 않았다. 내 비행기만 바라보며 살며 시 고개를 끄덕였다.

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

“하기야 이걸로는 그렇게 멀리서 올 수도 없었겠네…”

— Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről…

그러고는 한참 동안 깊이 몽상에 잠겼다. 그러고는 주머니 에서 내가 그려 준 양을 꺼내서는 그 보물을 들여다보며 생 각에 잠겼다.

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

‘다른 별들’에 관한 알 듯 말 듯 한 이야기에 얼마나 호기심이 발동했을지 상상해 보라. 그래서 애써 좀 더 알아보고자 했다.

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

“꼬마야, 넌 어디서 왔니? ‘네 집’이라니 그게 어딘데? 내 양은 어디로 데려간단 말이니?”

— Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?

그는 말없이 생각에 잠기더니 내게 대답했다.

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

“아저씨가 준 상자가 밤에는 집이 될 테니 잘 됐지 뭐야.”

— Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

“그렇고말고, 그리고 얌전하게 굴면, 낮 동안 양을 묶어 놓게 줄을 주마. 그리고 말뚝도.”

— Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

그 제안에 어린 왕자는 황당해했다.

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

“양을 묶어 놔? 참 희한한 생각이네.”

— Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

“하지만 묶어 놓지 않으면 아무 데로나 가서 길을 잃을지 도 몰라.”

— De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész…

그러자 내 친구는 다시 웃음을 터뜨렸다.

Kis barátom erre megint fölkacagott.

“어디로 간다는 거야?”

— Elkószál? Hová?

“어디든지 곧장 앞으로…”

— Mit tudom én. Az orra után…

그랬더니 어린 왕자는 진지한 빛으로 말했다.

A kis herceg elkomolyodott.

“상관없어. 우리 집은 아주 작으니까!”

— Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden… —

그러고는 약간은 우수를 머금은 채 말을 이었다.

És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:

“곧장 가 봐야 그렇게 멀리 가지도 못해…”

— Nem valami sokáig mehet az orra után az ember…