Fordította: Rónay György

LÉON WERTH-NEK

献给莱翁·维尔特

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra.

请孩子们原谅我把这本书献给了一个大人。我有一条正当的理由：这个大人是我在世界上最好的朋友。我另有一条理由：这个大人什么都懂；即使儿童读物也懂。我还有第三条理由；这个大人住在法国，忍冻挨饿。他很需要有人安慰。

Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

要是这些理由还不够充分，我就把这本书献给这个大人曾经做过的孩子。每人大人都是从做孩子开始的。（然而，记得这事的又有几个呢？）因此，我把我的献词改为：

LÉON WERTH-NEK, AMIKOR MÉG KISFIÚ VOLT.

献给童年时代的莱翁·维尔特

I

I

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

当我还只有六岁的时候，在一本描写原始森林的名叫《真实的故事》的书中，看到了一副精彩的插画，画的是一条蟒蛇正在吞食一只大野兽。页头上就是那副画的摹本。

A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

这本书中写道：“这些蟒蛇把它们的猎获物不加咀嚼地囫囵吞下，尔后就不能再动弹了；它们就在长长的六个月的睡眠中消化这些食物。”

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

当时，我对丛林中的奇遇想得很多，于是，我也用彩色铅笔画出了我的第一副图画。我的第一号作品。它是这样的：

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

我把我的这副杰作拿给大人看，我问他们我的画是不是叫他们害怕。

— Miért kellene félni egy kalaptól? — válaszolták.

他们回答我说：“一顶帽子有什么可怕的？”

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

我画的不是帽子，是一条巨蟒在消化着一头大象。于是我又把巨蟒肚子里的情况画了出来，以便让大人们能够看懂。这些大人总是需要解释。我的第二号作品是这样的：

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról.

大人们劝我把这些画着开着肚皮的，或闭上肚皮的蟒蛇的图画放在一边，还是把兴趣放在地理、历史、算术、语法上。就这样，在六岁的那年，我就放弃了当画家这一美好的职业。

Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

我的第一号、第二号作品的不成功，使我泄了气。这些大人们，靠他们自己什么也弄不懂，还得老是不断地给他们作解释。这真叫孩子们腻味。

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni. Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak.

后来，我只好选择了另外一个职业，我学会了开飞机，世界各地差不多都飞到过。的确，地理学帮了我很大的忙。

Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

我一眼就能分辨出中国和亚里桑那。要是夜里迷失了航向，这是很有用的。

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

这样，在我的生活中，我跟许多严肃的人有过很多的接触。我在大人们中间生活过很长时间。我仔细地观察过他们，但这并没有使我对他们的看法有多大的改变。

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat.

当我遇到一个头脑看来稍微清楚的大人时，我就拿出一直保存着的我那第一号作品来测试测试他。我想知道他是否真的有理解能力。

De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

可是，得到的回答总是： “这是顶帽子。”

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

我就不和他谈巨蟒呀，原始森林呀，或者星星之类的事。我只得迁就他们的水平，和他们谈些桥牌呀，高尔夫球呀，政治呀，领带呀这些。于是大人们就十分高兴能认识我这样一个通情达理的人。

II

II

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában.

我就这样孤独地生活着，没有一个能真正谈得来的人，一直到六年前在撒哈拉沙漠上发生了那次故障。

Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát.

我的发动机里有个东西损坏了。当时由于我既没有带机械师也没有带旅客，我就试图独自完成这个困难的维修工作。

Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

这对我来说是个生与死的问题。我随身带的水只够饮用一星期。

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén.

第一天晚上我就睡在这远离人间烟火的大沙漠上。我比大海中伏在小木排上的遇难者还要孤独得多。

Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

而在第二天拂晓，当一个奇怪的小声音叫醒我的时候，你们可以想见我当时是多么吃惊。这小小的声音说道：

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

“请你给我画一只羊，好吗？”

— Micsoda?

“啊！”

— Rajzolj nekem egy bárányt…

“给我画一只羊……”

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.

我象是受到惊雷轰击一般，一下子就站立起来。我使劲地揉了揉眼睛，仔细地看了看。我看见一个十分奇怪的小家伙严肃地朝我凝眸望着。

Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

这是后来我给他画出来的最好的一副画像。

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

可是，我的画当然要比他本人的模样逊色得多。这不是我的过错。六岁时，大人们使我对我的画家生涯失去了勇气，除了画过开着肚皮和闭着肚皮的蟒蛇，后来再没有学过画。

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne.

我惊奇地睁大着眼睛看着这突然出现的小家伙。你们不要忘记，我当时处在远离人烟千里之外的地方。而这个小家伙给我的印象是，他既不象迷了路的样子，也没有半点疲乏、饥渴、惧怕的神情。

Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

他丝毫不象是一个迷失在旷无人烟的大沙漠中的孩子。当我在惊讶之中终于又能说出话来的时候，对他说道：

— De hát… hogy kerülsz te ide?

“唉，你在这儿干什么？”

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

可是他却不慌不忙地好象有一件重要的事一般，对我重复地说道：

— Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt…

“请……给我画一只羊……”

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat.

当一种神秘的东西把你镇住的时候，你是不敢不听从它的支配的，在这旷无人烟的沙漠上，面临死亡的危险的情况下，尽管这样的举动使我感到十分荒诞，我还是掏出了一张纸和一支钢笔。

Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

这时我却又记起，我只学过地理、历史、算术和语法，就有点不大高兴地对小家伙说我不会画画。他回答我说：

— Annyi baj legyen — felelte. — Rajzolj nekem egy bárányt.

“没有关系，给我画一只羊吧！”

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

因为我从来没有画过羊，我就给他重画我所仅仅会画的两副画中的那副闭着肚皮的巨蟒。

— Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

“不，不！我不要蟒蛇，它肚子里还有一头象。”
我听了他的话，简直目瞪口呆。他接着说：“巨蟒这东西太危险，大象又太占地方。我住的地方非常小，我需要一只羊。给我画一只羊吧。”

Hát erre rajzoltam egyet.

我就给他画了。

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

他专心地看着，随后又说：

— Nem! — mondta. — Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

“我不要，这只羊已经病得很重了。给我重新画一只。”

Rajzoltam egy másikat.

我又画了起来。

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

我的这位朋友天真可爱地笑了，并且客气地拒绝道：

— Jó, jó… Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

“你看，你画的不是小羊，是头公羊，还有犄角呢。”

Megint újat rajzoltam.

于是我又重新画了一张。

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

这副画同前几副一样又被拒绝了。

— Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

“这一只太老了。我想要一只能活得长的羊。”

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

我不耐烦了。因为我急于要检修发动机，于是就草草画了这张画。

并且匆匆地对他说道：

— Tessék — mondtam. — Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

“这是一只箱子，你要的羊就在里面。”

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

这时我十分惊奇地看到我的这位小评判员喜笑颜开。他说：

— Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

“这正是我想要的，……你说这只羊需要很多草吗？”

— Miért?

“为什么问这个呢？”

— Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi…

“因为我那里地方非常小……”

— Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

“我给你画的是一只很小的小羊，地方小也够喂养它的。”

A rajz fölé hajolt.
— Nem is olyan kicsi… Nézd csak! Elaludt…

他把脑袋靠近这张画。
“并不象你说的那么小……瞧！它睡着了……”

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

就这样，我认识了小王子。

III

III

Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna.

我费了好长时间才弄清楚他是从哪里来的。小王子向我提出了很多问题，可是，对我提出的问题，他好象压根没有听见似的。

Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:

他无意中吐露的一些话逐渐使我搞清了他的来历。例如，当他第一次瞅见我的飞机时（我就不画出我的飞机了，因为这种图画对我来说太复杂），他问我道：

— Hát ez meg mi a szösz?

“这是个啥玩艺？”

— Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

“这不是‘玩艺儿’。它能飞。这是飞机。是我的飞机。”

Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

我当时很骄傲地告诉他我能飞。于是他惊奇地说道：

— Hogyan?! — kiáltott föl. — Az égből pottyanttál le?

“怎么？你是从天上掉下来的？”

— Igen — feleltem szerényen.

“是的”。我谦逊地答道。

— Hát ez furcsa…

“啊？这真滑稽。”

És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

此时小王子发出一阵清脆的笑声。这使我很不高兴。我要求别人严肃地对待我的不幸。然后，他又说道：

— Szóval te is az égből jöttél? — tette hozzá. — Melyik bolygóról való vagy?

“那么，你也是从天上来的了！你是哪个星球上的？”

Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

即刻，对于他是从哪里来的这个秘密我隐约发现到了一点线索；于是，我就突然问道：

— Eszerint egy másik bolygóról való vagy? — szegeztem neki a kérdést.

“你是从另一个星球上来的吗？”

Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

可是他不回答我的问题。他一面看着我的飞机，一面微微地点点头，接着说道：

— Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről…

“可不是么，乘坐这玩艺儿，你不可能是从很远的地方来的……”

És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

说到这里，他就长时间地陷入沉思之中。然后，从口袋里掏出了我画的小羊，看着他的宝贝入了神。

Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

你们可以想见这种关于“别的星球”的若明若暗的话语使我心里多么好奇。因此我竭力地想知道其中更多的奥秘。

— Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?

“你是从哪里来的，我的小家伙？你的家在什么地方？你要把我的小羊带到哪里去？”

Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

他沉思了一会，然后回答我说：

— Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

“好在有你给我的那只箱子，夜晚可以给小羊当房子用。”

— Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

“那当然。如果你听话的话，我再给你画一根绳子，白天可以栓住它。再加上一根扦杆。”

Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.

我的建议看来有点使小王子反感。

— Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

“栓住它，多么奇怪的主意。”

— De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész…

“如果你不栓住它，它就到处跑，那么它会跑丢的。”

Kis barátom erre megint fölkacagott.

我的这位朋友又笑出了声：

— Elkószál? Hová?

“你想要它跑到哪里去呀？”

— Mit tudom én. Az orra után…

“不管什么地方。它一直往前跑……”

A kis herceg elkomolyodott.

这时，小王子郑重其事地说：

— Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden… —

“这没有什么关系，我那里很小很小。”

És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:

接着，他略带伤感地又补充了一句：

— Nem valami sokáig mehet az orra után az ember…

“一直朝前走，也不会走出多远……”