A kis herceg / El Principito — czytaj online. Strona 5

Węgiersko-hiszpańska dwujęzyczna książka

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry

El Principito

— Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.

— Entonces son mías, puesto que he sido el primero a quien se le ha ocurrido la idea.

— És ennyi elég is?

— ¿Y eso basta?

— Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.

— Naturalmente. Si te encuentras un diamante que nadie reclama, el diamante es tuyo. Si encontraras una isla que a nadie pertenece, la isla es tuya. Si eres el primero en tener una idea y la haces patentar, nadie puede aprovecharla: es tuya. Las estrellas son mías, puesto que nadie, antes que yo, ha pensado en poseerlas.

— Hát ez igaz — mondta a kis herceg. — És mit csinálsz velük?

— Eso es verdad —dijo el principito— ¿y qué haces con ellas?

— Kezelem őket. Megszámolom, aztán újraszámolom — felelte az üzletember. — Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.

— Las administro. Las cuento y las recuento una y otra vez —contestó el hombre de negocios—. Es algo difícil. ¡Pero yo soy un hombre serio!

A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.

El principito no quedó del todo satisfecho.

— Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!

— Si yo tengo una bufanda, puedo ponérmela al cuello y llevármela. Si soy dueño de una flor, puedo cortarla y llevármela también. ¡Pero tú no puedes llevarte las estrellas!

— Azt nem. De bankba tehetem őket.

— Pero puedo colocarlas en un banco.

— Az meg mit jelent?

— ¿Qué quiere decir eso?

— Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.

— Quiere decir que escribo en un papel el número de estrellas que tengo y guardo bajo llave en un cajón ese papel.

— Ennyi az egész?

— ¿Y eso es todo?

— Mi kell több?

— ¡Es suficiente!

„Érdekes — gondolta a kis herceg. — Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”

“Es divertido”, pensó el principito. “Es incluso bastante poético. Pero no es muy serio”.

A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.

El principito tenía sobre las cosas serias ideas muy diferentes de las ideas de las personas mayores.

— Nekem — mondta — van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.

— Yo —dijo aún— tengo una flor a la que riego todos los días; poseo tres volcanes a los que deshollino todas las semanas, pues también me ocupo del que está extinguido; nunca se sabe lo que puede ocurrir. Es útil, pues, para mis volcanes y para mi flor que yo las posea. Pero tú, tú no eres nada útil para las estrellas…

Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.

El hombre de negocios abrió la boca, pero no encontró respuesta. El principito abandonó aquel planeta.

„Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák” — gondolta útközben.

“Las personas mayores, decididamente, son extraordinarias”, se decía a sí mismo con sencillez durante el viaje.

XIV

XIV

Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta.

El quinto planeta era muy curioso. Era el más pequeño de todos, pues apenas cabían en él un farol y el farolero que lo habitaba.

A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón — amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak — egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:

El principito no lograba explicarse para qué servirían allí, en el cielo, en un planeta sin casas y sin población un farol y un farolero. Sin embargo, se dijo a sí mismo:

„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”

“Este hombre, quizás, es absurdo. Sin embargo, es menos absurdo que el rey, el vanidoso, el hombre de negocios y el bebedor. Su trabajo, al menos, tiene sentido. Cuando enciende su farol, es igual que si hiciera nacer una estrella más o una flor y cuando lo apaga hace dormir a la flor o a la estrella. Es una ocupación muy bonita y por ser bonita es verdaderamente útil”.

Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:

Cuando llegó al planeta saludó respetuosamente al farolero:

— Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?

— ¡Buenos días! ¿Por qué acabas de apagar tu farol?

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató. — Jó napot!

— Es la consigna —respondió el farolero—. ¡Buenos días!

— Mi a parancs?

— ¿Y qué es la consigna?

— Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!

— Apagar mi farol. ¡Buenas noches!

Azzal meggyújtotta a lámpát.

Y encendió el farol.

— De hát akkor miért gyújtottad meg újra?

— ¿Y por qué acabas de volver a encenderlo?

— Mert ez a parancs — felelte a lámpagyújtogató.

— Es la consigna.

— Nem értem — jegyezte meg a kis herceg.

— No lo comprendo —dijo el principito.

— Nincs is mit érteni rajta — mondta a lámpagyújtogató. — A parancs: parancs. Jó napot!

— No hay nada que comprender —dijo el farolero—. La consigna es la consigna. ¡Buenos días!

És eloltotta a lámpát.

Y apagó su farol.

Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.

Luego se enjugó la frente con un pañuelo de cuadros rojos.

— Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.

— Mi trabajo es algo terrible. En otros tiempos era razonable; apagaba el farol por la mañana y lo encendía por la tarde. Tenía el resto del día para reposar y el resto de la noche para dormir.

— Azóta megváltozott a parancs?

— ¿Y luego cambiaron la consigna?

— A parancs nem változott — mondta a lámpagyújtogató. — Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.

— Ese es el drama, que la consigna no ha cambiado —dijo el farolero—. El planeta gira cada vez más de prisa de año en año y la consigna sigue siendo la misma.

— És? — kérdezte a kis herceg.

— ¿Y entonces? —dijo el principito.

— És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.

— Como el planeta da ahora una vuelta completa cada minuto, yo no tengo un segundo de reposo. Enciendo y apago una vez por minuto.

— Mulatságos! — mondta a kis herceg. — Egy nap egy percig tart nálad.

— ¡Eso es raro! ¡Los días sólo duran en tu tierra un minuto!

— Egyáltalán nem mulatságos — mondta a lámpagyújtogató. — Tudod, mióta beszélgetünk itt egymással? Egy hónapja!

— Esto no tiene nada de divertido —dijo el farolero—. Hace ya un mes que tú y yo estamos hablando.

— Egy hónapja?

— ¿Un mes?

— Úgy bizony. Harminc perce. Az harminc nap! Jó estét!

— Sí, treinta minutos. ¡Treinta días! ¡Buenas noches!

És meggyújtotta megint a lámpáját.

Y volvió a encender su farol.

A kis herceg meg csak nézte, és megszerette ezt a lámpagyújtogatót, aki olyan híven ragaszkodik a parancshoz.

El principito lo miró y le gustó este farolero que tan fielmente cumplía la consigna.

Eszébe jutott, hogyan kereste annak idején a napnyugtákat, hogyan húzta odébb a székét. Szeretett volna segíteni a barátján.

Recordó las puestas de sol que en otro tiempo iba a buscar arrastrando su silla. Quiso ayudarle a su amigo.

— Figyelj csak ide… Tudok egy módot rá, hogy pihenhess, amikor csak akarsz.

— ¿Sabes? Yo conozco un medio para que descanses cuando quieras…

— Vagyis mindig — jegyezte meg a lámpagyújtogató.

— Yo quiero descansar siempre —dijo el farolero.

Mert lehet valaki egyszerre hűséges is meg lusta is.

Se puede ser a la vez fiel y perezoso.

— A te bolygód — folytatta a kis herceg — olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.

El principito prosiguió:
— Tu planeta es tan pequeño que puedes darle la vuelta en tres zancadas. No tienes que hacer más que caminar muy lentamente para quedar siempre al sol. Cuando quieras descansar, caminarás… y el día durará tanto tiempo cuanto quieras.

— Ezzel nem sokra megyek — felelte a lámpagyújtogató. — Világéletemben egyet szerettem: aludni.

— Con eso no adelanto gran cosa —dijo el farolero—, lo que a mí me gusta en la vida es dormir.

— Öreg hiba — mondta a kis herceg.

— No es una suerte —dijo el principito.

— Öreg hiba — mondta a lámpagyújtogató. — Jó napot!

— No, no es una suerte —replicó el farolero—. ¡Buenos días!

És eloltotta a lámpáját.

Y apagó su farol.

„Ezt — gondolta a kis herceg, ahogy továbbment —, ezt a többiek mind megvetnék: a király is, a hiú is, az iszákos is, az üzletember is. Pedig szerintem ő az egyetlen, aki nem nevetséges. Talán mert mással törődik, nem saját magával.”

Mientras el principito proseguía su viaje, se iba diciendo para sí: “Este sería despreciado por los otros, por el rey, por el vanidoso, por el bebedor, por el hombre de negocios. Y, sin embargo, es el único que no me parece ridículo, quizás porque se ocupa de otra cosa y no de sí mismo.

És sajnálkozva sóhajtott egyet.

Lanzó un suspiro de pena y continuó diciéndose:

„Ő az egyetlen — folytatta gondolatait —, akivel meg tudnék barátkozni. Csakhogy igazán túl kicsi a bolygója. Nem férnek el rajta ketten…”

“Es el único de quien pude haberme hecho amigo. Pero su planeta es demasiado pequeño y no hay lugar para dos…”

Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.

Lo que el principito no se atrevía a confesarse, era que la causa por la cual lamentaba no quedarse en este bendito planeta se debía a las mil cuatrocientas cuarenta puestas de sol que podría disfrutar cada veinticuatro horas.

XV

XV

A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt. Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.

El sexto planeta era diez veces más grande. Estaba habitado por un anciano que escribía grandes libros.

— Hohó! Itt egy kutató! — kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.

— ¡Anda, un explorador! —exclamó cuando divisó al principito.

A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy kicsit lihegett. Annyit utazott már!

Este se sentó sobre la mesa y reposó un poco. ¡Había viajado ya tanto!

— Honnét jössz? — kérdezte tőle az öregúr.

— ¿De dónde vienes tú? —le preguntó el anciano.

— Mi ez a nagy könyv? — kérdezte a kis herceg. — Mit csinál itt uraságod?

— ¿Qué libro es ese tan grande? —preguntó a su vez el principito—. ¿Qué hace usted aquí?

— Geográfus vagyok — felelte az öregúr.

— Soy geógrafo —dijo el anciano.

— Mi az, hogy geográfus?

— ¿Y qué es un geógrafo?

— Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

— Es un sabio que sabe donde están los mares, los ríos, las ciudades, las montañas y los desiertos.

— Ó, ez nagyon érdekes — mondta a kis herceg. — Végre egy igazi mesterség!

— Eso es muy interesante —dijo el principito—. ¡Y es un verdadero oficio!

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott.

Dirigió una mirada a su alrededor sobre el planeta del geógrafo; nunca había visto un planeta tan majestuoso.

— Hát ez nagyon szép — mondta. — Óceánok is vannak rajta?

— Es muy hermoso su planeta. ¿Hay océanos aquí?

— Azt én nem tudhatom — felelte a geográfus.

— No puedo saberlo —dijo el geógrafo.

— Ó! — mondta a kis herceg csalódottan. — És hegységek?

— ¡Ah! (El principito se sintió decepcionado). ¿Y montañas?

— Azt én nem tudhatom — ismételte a geográfus.

— No puedo saberlo —repitió el geógrafo.

— És városok és folyamok és sivatagok?

— ¿Y ciudades, ríos y desiertos?

— Azt szintén nem tudhatom — felelte a geográfus.

— Tampoco puedo saberlo.

— De ha egyszer geográfus!

— ¡Pero usted es geógrafo!

— Az igaz — felelte a földrajztudós —, viszont nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat, hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat?

— Exactamente —dijo el geógrafo—, pero no soy explorador, ni tengo exploradores que me informen. El geógrafo no puede estar de acá para allá contando las ciudades, los ríos, las montañas, los océanos y los desiertos.

A geográfus sokkal fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában, és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.

Es demasiado importante para deambular por ahí. Se queda en su despacho y allí recibe a los exploradores. Les interroga y toma nota de sus informes. Si los informes de alguno de ellos le parecen interesantes, manda hacer una investigación sobre la moralidad del explorador.

— Hát azt meg miért?

— ¿Para qué?

— Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is, ha egy kutató többet innék a kelleténél.

— Un explorador que mintiera sería una catástrofe para los libros de geografía. Y también lo sería un explorador que bebiera demasiado.

— Miért? — érdeklődött tovább a kis herceg.

— ¿Por qué? —preguntó el principito.

— Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.

— Porque los borrachos ven doble y el geógrafo pondría dos montañas donde sólo habría una.

— Ismerek valakit — mondta a kis herceg —, akiből nagyon rossz kutató lenne.

— Conozco a alguien —dijo el principito—, que sería un mal explorador.

— Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.

— Es posible. Cuando se está convencido de que la moralidad del explorador es buena, se hace una investigación sobre su descubrimiento.

— Elmennek megnézni?

— ¿ Se va a ver?

— Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. Hanem fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép, nagy köveket hozzon belőle.

— No, eso sería demasiado complicado. Se exige al explorador que suministre pruebas. Por ejemplo, si se trata del descubrimiento de una gran montaña, se le pide que traiga grandes piedras.

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

Súbitamente el geógrafo se sintió emocionado:

— De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

— Pero… ¡tú vienes de muy lejos! ¡Tú eres un explorador! Vas a describirme tu planeta.

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni kezdte a ceruzáját. A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik a tintával való lejegyzés.

Y el geógrafo abriendo su registro afiló su lápiz. Los relatos de los exploradores se escriben primero con lápiz. Se espera que el explorador presente sus pruebas para pasarlos a tinta.

— Nos? — kérdezte a tudós.

— ¿Y bien? —interrogó el geógrafo.

— Ó! — mondta a kis herceg. — Az én bolygóm egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik, egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.

— ¡Oh! Mi tierra —dijo el principito— no es interesante, todo es muy pequeño. Tengo tres volcanes, dos en actividad y uno extinguido; pero nunca se sabe…

— Sosem lehet tudni — mondta a geográfus.

— No, nunca se sabe —dijo el geógrafo.

— Egy virágom is van.

— Tengo también una flor.

— A virágokat nem jegyezzük föl — mondta a geográfus.

— De las flores no tomamos nota.

— Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!

— ¿Por qué? ¡Son lo más bonito!

— Mert a virágok múlékonyak.

— Porque las flores son efímeras.

— Mit jelent az, hogy „múlékony”?

— ¿Qué significa “efímera”?

— A földrajzkönyvek — mondta a földrajztudós — a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk le.

— Las geografías —dijo el geógrafo— son los libros más preciados e interesantes; nunca pasan de moda. Es muy raro que una montaña cambie de sitio o que un océano quede sin agua. Los geógrafos escribimos sobre cosas eternas.

— De a kialudt vulkán egyszer csak működni kezdhet — szólt közbe a kis herceg. — Mit jelent az, hogy „múlékony”?

— Pero los volcanes extinguidos pueden despertarse —interrumpió el principito—. ¿Qué significa “efímera”?