The Little Prince / A kis herceg — czytaj online. Strona 6

Angielsko-węgierska dwujęzyczna książka

Antoine de Saint-Exupery

The Little Prince

Antoine de Saint-Exupéry

A kis herceg

“Whether volcanoes are extinct or alive, it comes to the same thing for us,” said the geographer. “The thing that matters to us is the mountain. It does not change.”

— Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy vulkán kialudt-e, vagy működik — felelte a geográfus. — Nekünk csak a hegy számít. Az pedig nem változik.

“But what does that mean — ‘ephemeral’?” repeated the little prince, who never in his life had let go of a question, once he had asked it.

— De mit jelent az, hogy „múlékony”? — makacskodott a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha többet.

“It means, ‘which is in danger of speedy disappearance.’”

— Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.

“Is my flower in danger of speedy disappearance?”

— Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?

“Certainly it is.”

— Úgy bizony.

“My flower is ephemeral,” the little prince said to himself, “and she has only four thorns to defend herself against the world. And I have left her on my planet, all alone!”

„Múlékony a virágom — gondolta a kis herceg —, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára hagytam otthon!”

That was his first moment of regret. But he took courage once more.

Most érzett először valami lelkifurdalás-félét. De nyomban összeszedte magát.

“What place would you advise me to visit now?” he asked.

— Mit tanácsol uraságod? — kérdezte. — Milyen bolygót látogassak meg!

“The planet Earth,” replied the geographer. “It has a good reputation.”

— A Földet — felelte a földrajztudós. — Jó híre van…

And the little prince went away, thinking of his flower.

A kis herceg útra kelt, de közben egyre a virágjára gondolt.

XVI

XVI

So then the seventh planet was the Earth.

A hetedik bolygó tehát a Föld volt.

The Earth is not just an ordinary planet! One can count, there, 111 kings (not forgetting, to be sure, the Negro kings among them), 7000 geographers, 900,000 businessmen, 7,500,000 tipplers, 311,000,000 conceited men — that is to say, about 2,000,000,000 grown-ups.

Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király (beleszámítva természetesen a néger királyokat is), hétezer geográfus, kilencszázezer üzletember, hét és fél millió részeges, háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd fölnőtt.

To give you an idea of the size of the Earth, I will tell you that before the invention of electricity it was necessary to maintain, over the whole of the six continents, a veritable army of 462,511 lamplighters for the street lamps.

Hogy valami fogalmunk legyen a Föld nagyságáról, gondoljuk meg, hogy az elektromosság fölfedezése előtt a hat kontinensen egész hadseregnyi lámpagyújtogatót kellett alkalmazni, szám szerint négyszázhetvenkétezer-ötszáztizenegyet.

Seen from a slight distance, that would make a splendid spectacle. The movements of this army would be regulated like those of the ballet in the opera.

Kissé távolabbról nézve mindez pompás látványt nyújtott. A hadmozdulatok éppolyan szabályozottan folytak, mint egy balett mozgása egy opera színpadán.

First would come the turn of the lamplighters of New Zealand and Australia. Having set their lamps alight, these would go off to sleep. Next, the lamplighters of China and Siberia would enter for their steps in the dance, and then they too would be waved back into the wings.

Kezdték az új-zélandi és az ausztráliai lámpagyújtogatók. Meggyújtották a lampionjaikat, aztán aludni mentek. Utána beléptek a táncba a kínai meg a szibériai lámpagyújtogatók; majd ők is eltűntek a kulisszák mögött.

After that would come the turn of the lamplighters of Russia and the Indies; then those of Africa and Europe; then those of South America; then those of South America; then those of North America.

Most került sor az oroszországi és indiai lámpagyújtogatókra. Utánuk az európaiakra és az afrikaiakra. Aztán a dél-amerikaiakra. Aztán az észak-amerikaiakra.

And never would they make a mistake in the order of their entry upon the stage. It would be magnificent.

És sosem vétették el színre lépésük rendjét. Nagyszerű volt!

Only the man who was in charge of the single lamp at the North Pole, and his colleague who was responsible for the single lamp at the South Pole — only these two would live free from toil and care: they would be busy twice a year.

Mindössze két lámpagyújtogató élt henyén és nemtörődöm módra: az Északi-sark egyetlen lámpájának gyújtogatója, valamint kartársa, a Déli-sark egyetlen lámpájáé. Ők évente csupán kétszer dolgoztak.

ХVII

ХVII

When one wishes to play the wit, he sometimes wanders a little from the truth. I have not been altogether honest in what I have told you about the lamplighters. And I realize that I run the risk of giving a false idea of our planet to those who do not know it. Men occupy a very small place upon the Earth.

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik. Az emberek ugyanis igenigen kevéske helyet foglalnak el a Földön.

If the two billion inhabitants who people its surface were all to stand upright and somewhat crowded together, as they do for some big public assembly, they could easily be put into one public square twenty miles long and twenty miles wide. All humanity could be piled up on a small Pacific islet.

Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.

The grown-ups, to be sure, will not believe you when you tell them that. They imagine that they fill a great deal of space. They fancy themselves as important as the baobabs. You should advise them, then, to make their own calculations. They adore figures, and that will please them. But do not waste your time on this extra task. It is unnecessary. You have, I know, confidence in me.

A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.

When the little prince arrived on the Earth, he was very much surprised not to see any people. He was beginning to be afraid he had come to the wrong planet, when a coil of gold, the color of the moonlight, flashed across the sand.

A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.

“Good evening,” said the little prince courteously.

— Jó éjszakát! — mondta a kis herceg, csak úgy találomra.

“Good evening,” said the snake.

— Jó éjszakát! — felelte a kígyó.

“What planet is this on which I have come down?” asked the little prince.

— Melyik bolygóra estem? — kérdezte a kis herceg.

“This is the Earth; this is Africa,” the snake answered.

— A Földre, Afrikában — felelte a kígyó.

“Ah! Then there are no people on the Earth?”

— Ó… Hát senki sincs a Földön?

“This is the desert. There are no people in the desert. The Earth is large,” said the snake.

— Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy — mondta a kígyó.

The little prince sat down on a stone, and raised his eyes toward the sky.

A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.

“I wonder,” he said, “whether the stars are set alight in heaven so that one day each one of us may find his own again… Look at my planet. It is right there above us. But how far away it is!”

— Nem tudom — mondta —, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk… De milyen messze van!

“It is beautiful,” the snake said. “What has brought you here?”

— Szép csillag — mondta a kígyó. — Mit keresel itt?

“I have been having some trouble with a flower,” said the little prince.

— Nézeteltérésem támadt egy virággal — mondta a kis herceg.

“Ah!” said the snake.

— Hajaj! — mondta a kígyó.

And they were both silent.

És sokáig hallgattak.

“Where are the men?” the little prince at last took up the conversation again. “It is a little lonely in the desert…”

— Hol vannak az emberek? — kérdezte később a kis herceg. — Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

“It is also lonely among men,” the snake said.

— Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem — mondta a kígyó.

The little prince gazed at him for a long time.

A kis herceg hosszasan szemügyre vette.

“You are a funny animal,” he said at last. “You are no thicker than a finger…”

— Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam…

“But I am more powerful than the finger of a king,” said the snake.

— De bármilyen király ujjánál hatalmasabb — mondta a kígyó.

The little prince smiled.

A kis herceg elmosolyodott.

“You are not very powerful. You haven’t even any feet. You cannot even travel…”

— Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs… utazni se tudsz.

“I can carry you farther than any ship could take you,” said the snake.

— De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én — mondta a kígyó.

He twined himself around the little prince’s ankle, like a golden bracelet.

Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.

“Whomever I touch, I send back to the earth from whence he came,” the snake spoke again. “But you are innocent and true, and you come from a star…”

— Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik — mondta. — Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.

The little prince made no reply.

A kis herceg nem felelt.

“You move me to pity — you are so weak on this Earth made of granite,” the snake said. “I can help you, some day, if you grow too homesick for your own planet. I can — ”

— Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én…

“Oh! I understand you very well,” said the little prince. “But why do you always speak in riddles?”

— Ó! — mondta a kis herceg. — Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?

“I solve them all,” said the snake.

— Valamennyit megfejtem — mondta a kígyó.

And they were both silent.

És hallgattak utána tovább.

XVIII

XVIII

The little prince crossed the desert and met with only one flower. It was a flower with three petals, a flower of no account at all.

A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.

“Good morning,” said the little prince.

— Jó napot! — mondta a kis herceg.

“Good morning,” said the flower.

— Jó napot! — mondta a virág.

“Where are the men?” the little prince asked, politely.

— Hol vannak az emberek? — kérdezte udvariasan a kis herceg.

The flower had once seen a caravan passing.

A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.

“Men?” she echoed. “I think there are six or seven of them in existence. I saw them, several years ago. But one never knows where to find them. The wind blows them away. They have no roots, and that makes their life very difficult.”

— Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.

“Goodbye,” said the little prince.

— Viszontlátásra — mondta a kis herceg.

“Goodbye,” said the flower.

— Viszontlátásra — mondta a virág.

XIX

XIX

After that, the little prince climbed a high mountain. The only mountains he had ever known were the three volcanoes, which came up to his knees. And he used the extinct volcano as a footstool. “From a mountain as high as this one,” he said to himself, “I shall be able to see the whole planet at one glance, and all the people…” But he saw nothing, save peaks of rock that were sharpened like needles.

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. „Egy ekkora hegyről — gondolta — egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert.” De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

“Good morning,” he said courteously.

— Jó napot! — mondta találomra.

“Good morning — Good morning — Good morning,” answered the echo.

— Jó napot!… Jó napot!… Jó napot!… — válaszolta a visszhang.

“Who are you?” said the little prince.

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg.

“Who are you — Who are you — Who are you?” answered the echo.

— Ki vagy… ki vagy… ki vagy… — felelte a visszhang.

“Be my friends. I am all alone,” he said.

— Légy a barátom, olyan egyedül vagyok — mondta.

“I am all alone — all alone — all alone,” answered the echo.

— Egyedül vagyok… egyedül vagyok… egyedül vagyok — felelte a visszhang.

“What a queer planet!” he thought. “It is altogether dry, and altogether pointed, and altogether harsh and forbidding.

„Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós.

And the people have no imagination. They repeat whatever one says to them… On my planet I had a flower; she always was the first to speak…”

És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik… Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést…”

ХX

ХX

ce at last came upon a road. And all roads lead to the abodes of men.

Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra. És az utak mind az emberekhez vezetnek.

“Good morning,” he said.

— Jó napot! — mondta.

He was standing before a garden, all a-bloom with roses.

Virágzó rózsakert előtt állt.

“Good morning,” said the roses.

— Jó napot! — mondták a rózsák.

The little prince gazed at them. They all looked like his flower.

A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.

“Who are you?” he demanded, thunderstruck.

— Kik vagytok? — kérdezte meghökkenten.

“We are roses,” the roses said.

— Rózsák vagyunk — felelték a rózsák.


— Ó! — mondta a kis herceg.

And he was overcome with sadness. His flower had told him that she was the only one of her kind in all the universe. And here were five thousand of them, all alike, in one single garden!

És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!

“She would be very much annoyed,” he said to himself, “if she should see that… She would cough most dreadfully, and she would pretend that she was dying, to avoid being laughed at. And I should be obliged to pretend that I was nursing her back to life — for if I did not do that, to humble myself also, she would really allow herself to die…”

„Hogy bosszankodnék, ha látná! — gondolta. — Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen…”

Then he went on with his reflections: “I thought that I was rich, with a flower that was unique in all the world; and all I had was a common rose. A common rose, and three volcanoes that come up to my knees — and one of them perhaps extinct forever… That doesn’t make me a very great prince…”

És utána még ezt gondolta: „Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg…”

And he lay down in the grass and cried.

Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

XXI

XXI

It was then that the fox appeared.

Akkor jelent meg a róka.

“Good morning,” said the fox.

— Jó napot! — mondta a róka.

“Good morning,” the little prince responded politely, although when he turned around he saw nothing.

— Jó napot! — felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

“I am right here,” the voice said, “under the apple tree.”

— Itt vagyok az almafa alatt — mondta a hang.

“Who are you?” asked the little prince, and added, “You are very pretty to look at.”

— Ki vagy? — kérdezte a kis herceg. — Csinosnak csinos vagy…

“I am a fox,” the fox said.

— Én vagyok a róka — mondta a róka.

“Come and play with me,” proposed the little prince. “I am so unhappy.”

— Gyere, játsszál velem — javasolta a kis herceg. — Olyan szomorú vagyok…

“I cannot play with you,” the fox said. “I am not tamed.”

— Nem játszhatom veled — mondta a róka. — Nem vagyok megszelídítve.

“Ah! Please excuse me,” said the little prince.

— Ó, bocsánat! — mondta a kis herceg.