WÄgiersko-wĆoska dwujÄzyczna ksiÄ ĆŒka
Az Ăt Ă©s ErĂ©ny könyve
edizione Acrobat a cura di (patsan@mbox.vol.it) Patrizio Sanasi
1
I. Delinea il tao
Az Ășt, mely szĂłba-foghatĂł,
nem az öröktĆl-valĂł;
a szĂł, mely rĂĄja-mondhatĂł,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vĂĄgytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vĂĄgya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettĆ mögött közös a forrĂĄs,
csupĂĄn nevĂŒk mĂĄs.
KözössĂ©gĂŒk: csoda,
s egyik csodåtól a måsik felé tårul
a nagy titok kapuja.
Il Tao che puĂČ essere detto
non Ăš lâeterno Tao,
il nome che puĂČ essere nominato
non Ăš lâeterno nome.
Senza nome Ăš il principio
del Cielo e della Terra,
quando ha nome Ăš la madre
delle diecimila creature.
PerciĂČ chi non ha mai desideri
ne contempla lâarcano,
chi sempre desidera
ne contempla il termine.
Quei due hanno la stessa estrazione
anche se diverso nome
ed insieme sono detti mistero,
mistero del mistero,
porta di tutti gli arcani.
2
II. Nutrire la persona
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rĂșt is;
mikor a jĂłt megismerik,
felbukkan a rossz is.
LĂ©t Ă©s nemlĂ©t szĂŒli egymĂĄst,
nehéz és könnyƱ megalkotja egymåst,
hosszĂș Ă©s rövid alakĂtja egymĂĄst,
magas es mély kulcsolja egymåst,
sok hang összeolvasztja egymåst,
korĂĄbbi s kĂ©sĆbbi követi egymĂĄst.
Ezért a bölcs
sĂŒrgĂ©s nĂ©lkĂŒl mƱködik,
szĂł nĂ©lkĂŒl tanĂt,
nĂ©zi az ĂĄramlĂĄst Ă©s hagyja, nem erĆlködik,
alkot, de mƱvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesĂŒlt mƱvĂ©t nem fĂ©lti,
s mert magĂĄnak nem Ćrzi,
el se veszĂti.
Sotto il cielo tutti
sanno che il bello Ăš bello,
di quĂŹ il brutto,
sanno che il bene Ăš bene,
di quĂŹ il male.
Eâ cosĂŹ che
essere e non-essere si danno nascita fra loro,
facile e difficile si danno compimento fra loro,
lungo e corto si danno misura fra loro,
alto e basso si fanno dislivello fra loro,
tono e nota si danno armonia fra loro,
prima e dopo si fanno seguito fra loro.
Per questo il santo
permane nel mestiere del non agire
e attua lâinsegnamento non detto.
Le diecimila creature sorgono
ed egli non le rifiuta
le fa vivere ma non le considera come sue,
opera ma nulla si aspetta.
Compiuta lâopera egli non rimane
e proprio perché non rimane
non gli vien tolto.
3
III. Tenere tranquillo il popolo
Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, dråga,
megszƱnik a nép kirablåsa;
ha nem a vĂĄgy uralkodik,
a nĂ©p szĂve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szĂvet kiĂŒrĂti,
a gyomrot teletölti,
a sĂłvĂĄrgĂĄst gyengĂti,
a csontot erĆsĂti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vĂĄgyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sĂŒrgĂ©s ez
és rend és békesség lesz.
Non esaltare i piĂč capaci
fa sĂŹ che il popolo non contenda,
non pregiare i beni che con difficoltĂ sâottengono
fa sĂŹ che il popolo non diventi ladro,
non ostentare ciĂČ che puĂČ desiderarsi
fa sĂŹ che il cuore del popolo non si turbi.
Per questo il governo del santo
svuota il cuore al popolo
e ne riempie il ventre,
ne infiacchisce il volere
e ne rafforza le ossa
sempre fa sĂŹ che non abbia scienza nĂš brama
e che colui che sa non osi agire.
Poiché egli pratica il non agire
nulla vâĂš che non sia governato.
4
IV. Quel che non ha origine
Az Ășt ĂŒres,
de mƱködését abba sose hagyja.
Ăs mĂ©lysĂ©ges,
mindennek Ćsatyja.
Ălet tompĂtja,
görcseit oldja,
fĂ©nyĂ©t fakĂtja,
elvegyĂŒl porba.
Megfoghatatlan
és mégis van.
Ăn nem tudom, ki a szĂŒlĆje,
de vĂ©nebb, mint a tĂŒnemĂ©nyek Ćse.
Il Tao viene usato perché Ú vuoto
e non Ăš mai pieno.
Quale abisso!
sembra il progenitore delle diecimila creature.
Smussa le sue punte,
districa i suoi nodi,
mitiga il suo splendore,
si rende simile alla sua polvere.
Quale profonditĂ !
sembra che da sempre esista.
Non so di chi sia figlio,
pare anteriore allâImperatore del Cielo.
5
V. lâuso del vuoto
Az ég és föld nem emberi:
neki a dolgok, mint szalma-kutyĂĄk.
A bölcs ember sem emberi:
neki a lények, mint szalma-kutyåk.
Az ég és föld közötti tér,
akĂĄr a fujtatĂł,
ĂŒres Ă©s nem szakad be,
mozog Ă©s egyre több szĂĄll belĆle:
kell rĂĄ szĂł, ezernyi;
jobb némån befelé figyelni.
Il Cielo e la Terra non usano caritĂ ,
tengono le diecimila creature per cani di paglia.
Il santo non usa caritĂ
tiene i cento cognomi per cani di paglia.
Lo spazio tra Cielo e Terra
come somiglia a un mantice!
Si vuota ma non si esaurisce,
si muove ed ancora piĂč ne esce.
Parlar molto e scrutare razionalmente
vale meno che mantenersi vuoto.
6
VI. Completa lâimmagine
CsodĂĄlatos asszonynak hĂvjĂĄk:
Ć a völgy örök szelleme.
A csodĂĄlatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
VĂ©gtelenul munkĂĄlkodik,
nem fĂĄrad el sose.
Lo spirito della valle non muore,
Ăš la misteriosa femmina.
La porta della misteriosa femmina
Ăš la scaturigine del Cielo e della Terra.
Perennemente ininterrotto come se esistesse
viene usato ma non si stanca.
7
VII. Occultare la luce
Ărök az Ă©g Ă©s örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezĂ©rt nem fogy belĆlĂŒk az Ă©let.
ĂppĂgy a bölcs:
hĂĄtrahĂșzĂłdik, ezĂ©rt halad,
nem Ćrzi magĂĄt, ezĂ©rt megmarad.
Ăgy van:
sajåt érdeke nem Ʊzi sose,
ezĂ©rt teljesĂŒl sajĂĄt Ă©rdeke.
Il Cielo Ăš perpetuo e la Terra perenne.
La ragione per cui
il Cielo puĂČ essere perpetuo e la Terra perenne
Ú che non vivono per sé stessi:
perciĂČ possono vivere a lungo.
Per questo il santo
pospone la sua persona
e la sua persona viene premessa,
apparta la sua persona
e la sua persona perdura.
Non Ú perché Ú spoglio di interessi?
Per questo puĂČ realizzare il suo interesse.
8
VIII. Tornare alle qualit naturali
A legfĆbb jĂł a vĂzhez hasonlĂł:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevĆ:
a vĂz az Ășt-hoz hasonlĂł.
Az élet a földet kövesse,
a sziv a bensĆ melyet kövesse,
a baråtsåg az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgĂĄlat a lehetĆt kövesse,
a tett a kellĆ idĆt kövesse.
Ha kĂ©szsĂ©ges, de nem erĆszakos:
nem kĂ©l zĂșgolĂłdĂĄs semerre.
Il sommo bene Ăš come lâacqua:
lâacqua ben giova alle creature e non contende,
resta nel posto che gli uomini disdegnano.
Per questo Ăš quasi simile al Tao.
Nel ristare si adatta al terreno,
nel volere sâadatta allâabisso,
nel donare sâadatta alla caritĂ ,
nel dire sâadatta alla sinceritĂ ,
nel correggere sâadatta allâordine,
nel servire sâadatta alla capacitĂ ,
nel muoversi sâadatta alle stagioni.
Proprio perché non contende
non viene trovata in colpa.
9
IX. Tendere allâincolore
Aki tölt szĂnĂŒltig:
jobb, ha elĆbb abbahagyja.
Aki tĂșl-Ă©lesre fen:
Ă©lĂ©t hamar kicsorbĂtja.
Arannyal, Ă©kkĆvel teli kamra:
megĆrizni senkise bĂrja.
Kincs, gĆg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.
Chi colma ciĂČ che possiede
meglio farebbe a desistere,
chi batte a fino ciĂČ che Ăš appuntito
non lo mantiene a lungo intatto.
Un palazzo colmo dâoro e di gemme
non si puĂČ conservare,
chi si fa arrogante perchĂš ricco e nobile
procura da sé la sua rovina.
Ad opera compiuta ritrarsi
Ăš la Via del Cielo.
10
X. Saper agire
Aki teste-lelke egysĂ©gĂ©t megĆrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki termĂ©szetĂ©t szelĂddĂ© sĂmĂtja,
egyszerƱ, mint az ĂșjszĂŒlött gyerek.
Aki lĂĄtĂĄsĂĄt megtisztĂtja,
elkerĂŒli a tĂ©vedĂ©seket.
A nép megnyerése, orszåg kormånyzåsa
nem kĂvĂĄn tudĂłs elmĂ©letet.
Ăg s föld kapui nyĂlnak-csukĂłdnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudĂĄsbĂłl kibontakozik
a sĂŒrgĂ©s-nĂ©lkĂŒli cselekedet.
MegszĂŒlni Ă©s felnevelni,
lĂ©trehozni Ă©s nem kĂvĂĄnni,
megalkotni Ă©s nem birtokolni,
hatalmaskodĂĄs nĂ©lkĂŒl vezetni:
ezt kell a legnagyobb jĂłnak nevezni.
Preserva lâUno dimorando nelle due anime:
sei capace di non farle separare?
Pervieni allâestrema mollezza conservando il châi:
sei capace dâessere un pargolo?
Purificato e mondo abbi visione del mistero:
sei capace dâesser senza pecca?
Governa il regno amando il popolo:
sei capace di non aver sapienza?
Allâaprirsi e al chiudersi della porta del Cielo
sei capace dâesser femmina?
Luminoso e comprensivo penetra ovunque:
sei capace di non agire?
Fa vivere le creature e nutrile,
falle vivere e non tenerle come tue,
opera e non aspettarti nulla,
falle crescere e non governarle.
Questa Ăš la misteriosa virtĂč.
11
XI. lâutilitaâ del non-essere
Harminc kĂŒllĆ kerĂt egy kerĂ©kagyat,
de köztĂŒk ĂŒressĂ©g rejlik:
a kerék ezért hasznålható.
Agyagból formåljåk az edényt,
de benne ĂŒressĂ©g rejlik:
az edény ezért hasznålható.
A hĂĄzon ajtĂłt-ablakot nyitnak,
mert belĂŒl ĂŒressĂ©g rejlik:
a håz ezért hasznålható.
Ăgy hasznos a lĂ©tezĆ
Ă©s hasznot-adĂł a nemlĂ©tezĆ.
Trenta raggi si uniscono in un solo mozzo
e nel suo non-essere si ha lâutilitĂ del carro,
sâimpasta lâargilla per fare un vaso
e nel suo non-essere si ha lâutilitĂ del vaso,
sâaprono porte e finestre per fare una casa
e nel suo non-essere si ha lâutilitĂ della casa.
PerciĂČ lâessere costituisce lâoggetto
e il non-essere costituisce lâutilitĂ .
12
XII. Reprimere le brame
LĂĄtĂĄst az öt szĂn tompĂt,
hallĂĄst az öt hang tompĂt,
ĂzlĂ©st az öt Ăz tompĂt,
a vĂĄgtatĂĄs, vadĂĄszat megbolondĂt,
a nehezen elĂ©rhetĆ mind bƱnbe lĂłdĂt.
Ezért a bölcs
nem a szemét, inkåbb a gyområt tömi,
neki nem a tåvoli kell, hanem a közeli.
I cinque colori fan sĂŹ che sâacciechi lâocchio dellâuomo,
le cinque note fan sĂŹ che sâassordi lâorecchio dellâuomo,
i cinque sapori fan sĂŹ che falli la bocca dellâuomo,
la corsa e la caccia fan sĂŹ che sâimbesti il cuore
dellâuomo,
i beni che con difficoltĂ si ottengono
fan sĂŹ che sia dannosa la condotta dellâuomo.
Per questo il santo
Ăš per il ventre e non per lâocchio.
PerciĂČ respinge lâuno e preferisce lâaltro.
13
XIII. Respingere la vergogna
DicsĆsĂ©g, szĂ©gyen: egyforma fĂ©lelem.
A rang: az Ă©let legnagyobb csapĂĄsa.
DicsĆsĂ©g, szĂ©gyen: mĂ©rt csak fĂ©lelem?
Mert a dicsĆsĂ©get a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsĆsĂ©g is, szĂ©gyen is, csak puszta fĂ©lelem.
A rang mért az élet csapåsa?
Mert legnagyobb csapĂĄs
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a vilĂĄgĂ©rt Ă©lĆ kivĂĄlĂłsĂĄgra
bĂzhatĂł a vilĂĄg;
Ă©s a vilĂĄgĂ©rt Ă©lĆ jĂłsĂĄgra
Ă©pĂthet a vilĂĄg.
Favore e sfavore fanno paura,
pregiar la propria persona Ăš gran sventura.
Che significa
favore e sfavore fan paura?
Il favore Ăš un abbassarsi:
nellâottenerlo sâha paura,
di perderlo sâha paura.
Questo significa
favore e sfavore fan paura.
Che significa
pregiar la propria persona Ăš gran sventura?
La ragione per cui ho gran sventura
Ăš che tengo alla mia persona,
se non tenessi alla mia persona
quale sventura avrei?
Per questo
a chi di sé fa pregio a pro del mondo
si puĂČ affidare il mondo,
a chi di sé ha cura a pro del mondo
si puĂČ confidare il mondo.
14
XIV. Introduce al mistero
Rånézek, de nem låtom,
ezért neve: nem låtható.
Hallgatom, de nem hallom,
ezért neve: nem hallható.
MegragadnĂĄm, de meg nem foghatom,
ezért neve: a legparånyibb.
E hĂĄrom titok
egységbe olvad.
FelszĂne sem vilĂĄgos,
alapja sem homĂĄlyos,
végtelen, névtelen,
visszavezet a nemlĂ©tbe szĂŒntelen.
Neve: formĂĄtlan forma,
tĂĄrgy-nĂ©lkĂŒli kĂ©p,
neve: a sötét.
Szembetérek s nem låtom arcåt,
követem és nem låtom håtåt.
Az Ćskor ĂștjĂĄt birtokolva
s a jelenkort ĂĄltala megragadva
rålåtni mindennek eredetére:
ez az Ășt vezetĆ-fƱzĂ©re.
A guardarlo non lo vedi,
di nome Ăš detto lâIncolore.
Ad ascoltarlo non lo odi,
di nome Ăš detto lâInsonoro.
Ad afferrarlo non lo prendi,
di nome Ăš detto lâInforme.
Questi tre non consentono di scrutarlo a fondo,
ma uniti insieme formano lâUno.
Non Ăš splendente in alto
non Ăš oscuro in basso,
nel suo volversi incessante non gli puoi dar nome
e di nuovo si riconduce allâimmateriale.
Eâ la figura che non ha figura,
lâimmagine che non ha materia:
Ăš lâindistinto e lâindeterminato.
Ad andargli incontro non ne vedi lâinizio,
ad andargli appresso non ne vedi la fine.
Attieniti fermamente allâantico Tao
per guidare gli esseri di oggi
e potrai conoscere il principio antico.
Eâ questa lâorditura del Tao.
15
XV. Appalesa la virtuâ
Hajdan az ihletettek
ismertĂ©k a rejtĆzĆt Ă©s rejtettet,
de Ćket mĂ©lyĂŒkig nem ismerte senki.
Mert nem lehetett Ćket megismerni,
a kép róluk csak ennyi:
mint tĂ©li folyĂłn ĂĄtkelĆk, vigyĂĄztak,
mint szomszĂ©daiktĂłl fĂ©lĆk, figyeltek,
mint a vendégek, tartózkodtak,
mint olvadó jégen, óvakodtak,
mint a rönk-fa, egyszerƱek voltak,
mint a völgykatlan, mélységesek voltak,
mint a homĂĄly, ĂĄt nem derengtek.
Nyugalmukat bizton Ćrizve
formĂĄltĂĄk a szennyesbĆl tisztĂĄt.
Az örök åramlåssal békességben,
ismerték az élet nyitjåt.
Az Ășton jĂĄrtak, mĂ©rtĂ©k nĂ©lkĂŒl nem vĂĄgyakoztak,
s mert mohĂłk sose voltak,
megelĂ©gedtek a lĂ©tezĆvel Ă©s Ășjat nem alkottak.
Quelli che in antico eccellevano come adepti del Tao
penetravano lâarcano e comunicavano col mistero,
erano profondi da non poter essere compresi.
Proprio perché non possono essere compresi
io mi sforzerĂČ di darne i tratti.
Irresoluti erano come chi dâinverno guada un fiume,
guardinghi erano come chi teme i vicini ai quattro lati,
rispettosi erano come chi Ăš ospite,
frammentati erano come ghiaccio che si va fondendo,
schietti erano come legno non ancora sgrossato,
vuoti erano come valli,
torbidi erano come acqua motosa.
Chi Ăš capace dâesser motoso
per fare illimpidire piano piano riposando?
Chi Ăš capace dâesser placido
per far vivere pian piano rimuovendo a lungo?
Chi sâattiene a questa Via
non brama dâesser pieno,
e proprio perché non si riempie
puĂČ starsene nellâombra senza innovar lâantico.
16
XVI. Volgersi alla radice
Ahol megvalĂłsul a teljes ĂŒressĂ©g,
ott a nyugalom tisztĂĄn megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök åramlåsban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatĂ©r szĂŒntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: ållandósåg.
Az ĂĄllandĂłsĂĄg tudĂĄsa: vilĂĄgossĂĄg.
Az ållandósåg nem-tudåsa: vaksåg, zƱrzavar.
Aki az ållandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazsågos lesz,
aki igazsĂĄgos lett, kirĂĄly lesz,
a kiråly az eget követi,
az ég az utat követi,
az Ășt örökkĂ©valĂł,
és minden rendjén-való.
Arrivare alla vacuitĂ Ăš il culmine,
mantenere la quiete Ăš schiettezza:
le diecimila creature insieme sorgono
ed io le vedo ritornare a quelle,
quando le creature hanno avuto il lor rigoglio
ciascuna fa ritorno alla sua radice.
Tornare alla radice Ăš quiete,
il che vuol dire restituire il mandato,
restituire il mandato Ăš eternitĂ .
Chi conosce lâeternitĂ Ăš illuminato,
chi non la conosce insensatamente provoca sventure.
Chi conosce lâeternitĂ tutto abbraccia,
tutto abbracciando Ăš equanime,
essendo equanime Ăš sovrano,
essendo sovrano Ăš Cielo,
essendo Cielo Ăš Tao,
essendo Tao a lungo dura
e per tutta la vita non corre pericolo.
17
XVII. Lapurainfluenza
A kicsinyek tudtĂĄk, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztån rettegték,
vĂ©gĂŒl megvetettĂ©k.
Aki hƱtlen,
hĂvet nem lel.
De ha ĂgĂ©rete szerint cselekszik,
munkĂĄja sikerĂŒl, Ă©rdeme növekszik,
és a nép azt mondja råja:
âA termĂ©szet ĂștjĂĄt jĂĄrja.â
Dei grandi sovrani il popolo sapeva che esistevano,
vennero poi quelli che amĂČ ed esaltĂČ,
e poi quelli che temette,
e poi quelli di cui si fece beffe:
quando la sinceritĂ venne meno
sâebbe lâinsinceritĂ .
Comâerano pensosi i primi nel soppesar le loro parole!
Ad opera compiuta e ad impresa riuscita
dicevano i cento cognomi: siamo cosĂŹ da noi stessi.
18
XVIII. Lo scadimento dei costumi
Mikor a nagy utat semmibe dobtĂĄk,
megjelent az erkölcs és méltånyossåg.
Mikor kezdĆdött az okoskodĂĄs,
megjelent a nagy hazudozĂĄs.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet Ă©s szĂŒlĆi szeretet.
Mikor zavaros az orszĂĄg,
megjelennek a hƱséges szolgåk.
Quando il gran Tao fu negletto
sâebbero caritĂ e giustizia,
quando apparvero intelligenza e sapienza
sâebbero le grandi imposture,
quando i sei congiunti non furono in armonia
sâebbero pietĂ filiale e clemenza paterna,
quando gli stati caddero nel disordine
sâebbero i ministri leali.
19
XIX. Tornare alla purezza
Ha eldobjĂĄk az okossĂĄgot, a tudĂłssĂĄgot,
akkor lesz a nép szåzszor åldott.
Ha eldobjåk az erkölcsöt, a méltånyossågot,
gyermeki tisztelet, szĂŒlĆi szeretet vezeti a sokasĂĄgot.
Ha megszĂŒntetik a ravaszsĂĄgot, a hasznossĂĄgot,
nem lesznek többé tolvajok, betyårok.
Hårom jele a kevés-bölcsességnek.
Mutassåk meg az ember-népnek
az egyszerƱséget, az épséget,
hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.
Tralascia la santitĂ e ripudia la sapienza
e il popolo sâavvantaggerĂ di cento doppie,
tralascia la caritĂ e ripudia la giustizia
ed esso tornerĂ alla pietĂ filiale e alla clemenza
paterna,
tralascia lâabilitĂ e ripudia il lucro
e piĂč non vi saranno ladri e briganti.
Quelle tre reputa formali e insufficienti,
perciĂČ insegna che vâĂš altro a cui attenersi:
mostrati semplice e mantienti grezzo,
abbi poco egoismo e scarse brame.
20
XX. Differenziarsi dal volgo
Hagyd el a tanultsĂĄgod
Ă©s meg nem bĂĄnod.
IgĂ©ret Ă©s ĂgĂ©rgetĂ©s:
mi kĂŒlönbsĂ©g?
JĂł Ă©s rossz:
mily kĂŒlönbsĂ©g!
De amitĆl mindenki retten,
azt nem vethetjĂŒk fĂ©lre bĂŒntetlen.
Ă, zƱr!
MĂ©g minden rendezetlen!
Ăm az emberek ragyognak folyton,
mint ĂŒnnepi lakomĂĄn,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
EgyedĂŒl Ă©n vagyok nyugodt,
nem ållok a fénybe,
akår a még vilågra-nem-hozott.
Forgok az ĂĄramlĂĄsban,
nem lel szilĂĄrd helyet a lĂĄbam;
mindenkinek van bĆviben,
csupĂĄn nekem nincs semmi sem:
lĂĄm, bolond szĂv jutott nekem!
Ă, zƱrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homĂĄlyban Ă©n vagyok csak;
a közönsĂ©ges emberek mind szemfĂŒlesek,
közönyös én vagyok csak.
ĂrvĂ©nylĆ tenger ragad magĂĄval,
sodrĂłdom, nincs megĂĄllĂĄsom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvĂĄnak csak Ă©n mutatkozom.
EgyedĂŒl Ă©n vagyok mĂĄs, mint az emberek,
mert az Ćs-forrĂĄsbĂłl tĂĄplĂĄlkozom.
Tralascia lo studio e non avrai afflizioni.
Tra un pronto e un tardo risponder sĂŹ
quanto intercorre?
Quel che gli altri temono
non posso non temer io.
Oh, quanto son distanti e ancor non sâarrestano!
Tutti gli uomini sono sfrenati
come a una festa o un banchetto sacrificale,
come se in primavera ascendessero ad una torre.
Sol io quanto son placido! tuttora senza presagio
come un pargolo che ancor non ha sorriso,
quanto son dimesso!
come chi non ha dove tornare.
Tutti gli uomini hanno dâavanzo
sol io sono come chi tutto ha abbandonato.
Oh, il mio cuore di stolto
quanto Ăš confuso!
lâuomo comune Ăš cosĂŹ brillante
sol io sono tutto ottenebrato,
lâuomo comune in tutto sâintromette,
solo io di tutto mi disinteresso,
agitato sono come il mare,
sballottato sono come chi non ha punto fermo.
Tutti gli uomini sono affaccendati
sol io sono ebete come villico.
Sol io mi differenzio dagli altri
e tengo in gran pregio la madre che nutre.
21
XXI. Svotare il cuore
A hatalmas erény våltozatai
az utat követik.
Az Ășt magĂĄban-vĂ©ve
årny és köd.
Köd és årny,
hol képek rejlenek.
Ărny Ă©s köd,
hol dolgok rejlenek.
Mélység, köd,
hol magvak rejlenek.
LĂĄtuk: valĂłsĂĄg,
belĂŒk: igazsĂĄg.
ĂskortĂłl mĂĄig
nem kallĂłdott el a neve:
ĂĄltala megnevezhetĆ mindennek kezdete.
Mindennek kezdetét mint tudhatom?
CsupĂĄn vele.
Il contenere di chi ha la virtĂč del vuoto
solo al Tao sâadegua.
Per le creature il Tao
Ăš indistinto e indeterminato.
Oh, come indeterminato e indistinto
nel suo seno racchiude le immagini!
Oh, come indistinto e indeterminato
nel suo seno racchiude gli archetipi!
Oh, come profondo e misterioso
nel suo seno racchiude lâessenza dellâessere!
Questa essenza Ăš assai genuina
nel suo seno ne racchiude la conferma.
Dai tempi antichi sino ad oggi
il suo nome non passa
e cosĂŹ acconsente a tutti gli inizi.
Da che conosco il modo di tutti gli inizi?
Da questo.
22
XXII. Lâumiltaâ che eleva
A hiĂĄnyos kikerekĂŒl,
a görbe kiegyenesĂŒl,
az ĂŒres megtelik,
az elvĂ©nhedt ĂșjjĂĄalakul,
a kevés megsokasul,
a sok megzavar.
Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja:
Ć a vilĂĄg pĂ©ldĂĄja.
Nem åll a fénybe,
ezért fényes,
magĂĄt nem hirdeti,
ezĂ©rt hĂres,
magĂĄt nem dĂcsĂ©ri,
ezĂ©rt dicsĆ,
magĂĄt nem kĂnĂĄlja,
ezĂ©rt vezetĆ.
Nem indul kĂŒzdelembe,
ezĂ©rt senkise gyĆz felette.
A régiek megmondottåk:
A hiĂĄnyos kikerekĂŒl.
Nem holmi ĂŒres szĂł.
Az igazi, a teljes: minden fölĂ© terĂŒl.
Se ti pieghi ti conservi,
se ti curvi ti raddrizzi,
se tâincavi ti riempi,
se ti logori ti rinnovi,
se miri al poco ottieni
se miri al molto resti deluso.
Per questo il santo preserva lâUno
e diviene modello al mondo.
Non da sĂ© vede perciĂČ Ăš illuminato,
non da se sâapprova perciĂČ splende,
non da sĂ© si gloria perciĂČ ha merito,
non da sĂ© sâesalta perciĂČ a lungo dura.
Proprio perché non contende
nessuno al mondo puĂČ muovergli contesa.
Quel che dicevano gli antichi:
se ti pieghi ti conservi,
erano forse parole vuote?
In veritĂ , integri tornavano.
23
XXIII. Ilvuoto non-essere
A keves szó, mint a természet:
az erĆs szĂ©l nem fĂșj egy reggelen ĂĄt,
a zåpor nem tart egész napon åt.
KĂŒldĆje:
ég s föld.
Nem alkot maradandót az ég s föld,
mĂ©g-Ășgy-sem az ember.
Ezért
az Ășt-on jĂĄrjon az ember,
akkor közös az Ășt-tal,
az erényes közös az erénnyel,
a vesztĆ közös a vesztesĂ©ggel.
Aki közös az Ășt-tal,
az Ășt-at elnyeri.
Aki közös az erénnyel,
az erényt elnyeri.
Aki közös a veszteséggel,
a vesztettet elnyeri.
S aki kétségben imbolyog,
annak szavĂĄt senkise hiszi.
Il parlar dellâInsonoro Ăš spontaneitĂ .
Per questo
un turbine di vento non dura una mattina,
un rovescio di pioggia non dura una giornata.
Chi opera queste cose?
Il Cielo e la Terra.
Se perfino il Cielo e la Terra non possono persistere
tanto piĂč lo potrĂ lâuomo?
PerciĂČ compi le tue imprese come il Tao.
Chi si dĂ al Tao sâimmedesima col Tao,
chi si dĂ alla virtĂč sâimmedesima con la virtĂč,
chi si dĂ alla perdita sâimmedesima con la perdita.
Chi sâimmedesima col Tao
nel Tao si rallegra dâottenere,
chi sâimmedesima con la virtĂč
nella virtĂč si rallegra dâottenere,
chi sâimmedesima con la perdita
nella perdita si rallegra dâottenere.
Quando la sinceritĂ vien meno
si ha lâinsinceritĂ .
24
XXIV. La penosa benignitaâ
A lĂĄbujjhegyre ĂĄgaskodĂł
nem ĂĄll sokĂĄig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokĂĄig,
a fénybe-ålló
nem lesz fényes,
a magĂĄt-hirdetĆ
nem lesz hĂres,
a magĂĄt-dĂcsĂ©rĆ
nem lesz dicsĆ,
a magĂĄt-kĂnĂĄlĂł
nem lesz vezetĆ.
Ezek az Ășton:
rohadék, hulladék,
utĂĄlkozva elkerĂŒlik,
az Ășt-on jĂĄrĂł rĂĄ se lĂ©p.
Chi sta sulla punta dei piedi non si tiene ritto,
chi sta a gambe larghe non cammina,
chi da sé vede non Ú illuminato,
chi da sĂ© sâapprova non splende,
chi da sé si gloria non ha merito,
chi da sĂ© sâesalta non dura a lungo.
Nel Tao queste cose sono avanzumi ed escrescenze,
che le creature hanno sempre detestati.
Per questo non rimane chi pratica il Tao.
25
XXV. Raffigura lâorigine
Ăme az Ćs-zƱrbĆl keletkezett,
az Ă©g Ă©s föld elĆtt szĂŒletett:
mily bĂ©kĂ©s, mily ĂŒres!
MagĂĄban van, nem vĂĄltozik,
zavartalan mindenĂŒtt mƱködik.
Ă az Ă©g-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevĂ©n Ășt-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot tĂĄvolodĂłnak mondom,
a tĂĄvolodĂłt eltƱnĆnek mondom,
az eltƱnĆt visszatĂ©rĆnek mondom.
Ezért
nagy az Ășt,
az Ă©g,
a föld
s a kirĂĄly.
A vilågon négy nagy létezik
s a kirĂĄly köztĂŒk az egyik.
Az ember a földet követi,
a föld az eget követi,
az Ă©g az Ășt-at követi,
az Ășt önnön rendjĂ©t követi.
CâĂš un qualcosa che completa nel caos,
il quale vive prima del Cielo e della Terra.
Come Ăš silente, come Ăš vacuo!
Se ne sta solingo senza mutare,
ovunque sâaggira senza correr pericolo,
si puĂČ dire la madre di ciĂČ che Ăš sotto il cielo.
Io non ne conosco il nome
e come appellativo lo dico Tao,
sforzandomi a dargli un nome lo dico Grande.
Grande ovvero errante,
errante ovvero distante,
distante ovvero tornante.
PerciĂČ
il Tao Ăš grande,
il Cielo Ăš grande,
la Terra Ăš grande
ed anche il sovrano Ăš grande.
Nellâuniverso vi sono quattro grandezze
ed il sovrano sta in una di esse.
lâuomo si conforma alla Terra,
la Terra si conforma al Cielo,
il Cielo si conforma al Tao,
il Tao si conforma alla spontaneitĂ .
26
XXVI. Lavirtuâ del grave
A nehéz a könnyƱ alapja,
a nyugalom a mozgĂĄs apja.
Ezért a bölcs
naphosszat munkĂĄlkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tĂzezer szekĂ©r gazdĂĄja,
néz a vilågba, nem låt önmagåba.
Aki könnyelmƱ, elveszti alapjåt,
aki nyugtalan, elveszti apjĂĄt.
Il grave Ăš radice del leggero,
il quieto Ăš signore dellâirrequieto.
Per questo il santo viaggia tutto il giorno
senza discostarsi dal bagaglio,
anche se possiede palazzi regali
placidamente se ne sta distaccato.
Che sarĂ se il signore di diecimila carri
leggero si fa nel mondo?
Se Ăš leggero perde il fondamento,
se Ăš irrequieto perde la sua signoria.
27
XXVII. Lâuso dellâabilitaâ
Az Ăłvatos vĂĄndor nem hagy lĂĄbnyomot;
a gondos-beszédƱ nem kelt haragot;
jĂł szĂĄmolĂłnak nem kell tĂĄbla;
ki ajtĂłt zĂĄrni tud, zĂĄr nĂ©lkĂŒl is bezĂĄrja,
hogy ki nem nyitjĂĄk;
ki csomĂłt kötni tud, kötĂ©l nĂ©lkĂŒl is megköti,
ki nem bogozzĂĄk.
Ezért a bölcs
vigyĂĄz az emberekre,
senkit meg nem vetve;
ĂŒgyel a lĂ©tezĆkre,
semmit el nem vetve.
Ez a kétszeres vilågossåg.
A jĂł a rossznak tanĂtĂłja,
a rossz a jĂłnak tĂĄmasztĂłja.
Ha nem becsĂŒlik tanĂtĂłikat,
ha nem szeretik tĂĄmasztĂłikat:
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
Ăme a legmĂ©lyebb Ă©s legsĂșlyosabb.
Chi ben viaggia non lascia solchi né impronte,
chi ben parla non ha pecche né biasimi,
chi ben conta non adopra bastoncelli né listelle,
chi ben chiude non usa sbarre né paletti
eppure non si puĂČ aprire,
chi ben lega non usa corde né vincoli
eppure non si puĂČ sciogliere.
Per questo il santo
sempre ben soccorre gli uomini
e perciĂČ non vi sono uomini respinti,
sempre bene soccorre le creature
e perciĂČ non vi sono creature respinte:
ciĂČ si chiama trasfondere lâilluminazione.
CosĂŹ lâuomo che Ăš buono
Ăš maestro dellâuomo non buono,
lâuomo che non Ăš buono
Ăš profitto allâuomo buono.
Chi non apprezza un tal maestro,
chi non ha caro un tal profitto,
anche se Ăš sapiente cade in grave inganno:
questo si chiama il mistero essenziale.
28
XXVIII. Tornare alla semplicitaâ
Aki tudja férfi-hatalmåt,
mĂ©gis Ćrzi nĆ-lĂĄgysĂĄgĂĄt:
hegyi-Ă©r a vilĂĄgon,
az erény-t el nem vesztette,
csecsemĆ marad örökre.
Aki tudja fehérségét,
mĂ©gis Ćrzi feketesĂ©gĂ©t:
példa a vilågon.
Aki példa a vilågon,
az erĂ©ny-nyel összeillĆ,
ĂĄllandĂłhoz visszatĂ©rĆ.
Aki tudja dicsĆsĂ©gĂ©t,
mĂ©gis Ćrzi rejtettsĂ©gĂ©t:
völgy a vilågon.
Aki völgy a vilågon,
erény-ben lesz tökéletes,
egyszerƱ és természetes.
A termĂ©szetes elhal: eszköz lesz, erĆ,
a bölcs él vele,
Ăgy lesz vezetĆ;
ezért:
a rendhez nem kell a had ereje.
Chi sa dâesser maschio
e si mantiene femmina
Ăš la forra del mondo,
essendo la forra del mondo
la virtĂč mai non si separa da lui
ed ei ritorna ad essere un pargolo.
Chi sa dâesser candido
e si mantiene oscuro
Ăš il modello del mondo,
essendo il modello del mondo
la virtĂč mai non si scosta da lui
ed ei ritorna allâinfinito.
Chi sa dâesser glorioso
e si mantiene nellâignominia
Ăš la valle del mondo,
essendo la valle del mondo
la virtĂč sempre si ferma in lui
ed ei ritorna ad esser grezzo.
Quando quel châĂš grezzo vien tagliato
allora se ne fanno strumenti,
quando lâuomo santo ne usa
allora ne fa i primi tra i ministri.
Per questo il gran governo non danneggia.
29
XXIX. Non agire
Aki erĆszakkal birodalmat foglal,
kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az Ă©g-alatti, mint csodĂĄlatos urna:
sérteni nem szabad,
aki Ă©rinti, sem Ă©rinti,
aki megfogja, elveszĂti.
Ezért mindennek rendje-sorja:
halad egyik, követi måsik,
virul egyik, hervad mĂĄsik,
erĆsĂŒl egyik, gyengĂŒl mĂĄsik,
keletkezik egyik, elenyész måsik.
Ezért a bölcs
kerĂŒli a tĂșlĂĄradĂłt,
kerĂŒli a hĂvalkodĂłt,
kerĂŒli a kĂĄprĂĄztatĂłt.
Quei che volendo tenere il mondo
lo governa,
a mio parere non vi riuscirĂ giammai.
Il mondo Ăš un vaso sovrannaturale
che non si puĂČ governare:
chi governa lo corrompe,
chi dirige lo svia,
poiché tra le creature
taluna precede ed altra segue,
taluna Ăš calda ed altra Ăš fredda,
taluna Ăš forte ed altra Ăš debole,
taluna Ăš tranquilla ed altra Ăš pericolosa.
Per questo il santo
rifugge dallâeccesso,
rifugge dallo sperpero,
rifugge dal fasto.
30
XXX. Limitare le operazioni militari
Aki az Ășt-on jĂĄrva urĂĄt szolgĂĄlja,
nem igĂĄz le orszĂĄgokat hadsereggel,
hiszen Ćellene is fordul a dĂĄrda.
Hol had vonult,
tövis lepi a rétet,
nagy harc utĂĄn
jönnek ĂnsĂ©ges Ă©vek
az eszes: gyĆz Ă©s megtorpan,
nem tobzĂłdik a diadalban,
gyĆz Ă©s nem magasodik,
gyĆz Ă©s nem cifrĂĄlkodik,
gyĆz Ă©s nem kevĂ©lykedik,
gyĆz, mert gyĆzni kĂ©nyszerĂttetik,
gyĆz, de sohasem erĆszakoskodik.
Olykor a lények mår ifjan vének,
ellene szegĂŒlnek az Ășt rendjĂ©nek,
s ha Ăgy van: korĂĄn sĂrba tĂ©rnek.
Quei che col Tao assiste il sovrano
non fa violenza al mondo con le armi,
nelle sue imprese preferisce controbattere.
LĂ dove stanziano le milizie
nascono sterpi e rovi,
al seguito dei grandi eserciti
vengono certo annate di miseria.
Chi ben li adopra
soccorre e basta,
non osa con essi acquistar potenza.
Soccorre e non si esalta,
soccorre e non si gloria,
soccorre e non sâinsuperbisce,
soccorre quando non puĂČ farne a meno,
soccorre ma non fa violenza.
Quel che sâinvigorisce allor decade:
vuol dire che non Ăš conforme al Tao.
CiĂČ che non Ăš conforme al Tao presto finisce.
31
XXXI. Desistere dalle operazioni militari
A legszebb hadsereg is a csapås eszköze,
mindenféle gyƱlöletes,
az Ășt-on jĂĄrĂł nem Ă©l vele.
A nemesnek békében balról a helye,
hĂĄborĂșban jobbrĂłl a helye.
A had a csapåsnak eszköze,
nem a nemesnek eszköze;
ha rĂĄkĂ©nyszerĂŒl, csak akkor Ă©l vele,
a bĂ©ke az Ć ereje.
GyĆz Ă©s nem kevĂ©lykedik.
Aki gyĆzteskĂ©nt elĆre-nyomul,
az ember-irtĂĄsnak örĂŒl;
aki az ember-irtĂĄsnak örĂŒl,
gyƱlöletet fakaszt az ég alatt.
A bĆsĂ©g balrĂłl tĂ©r be,
a jajszó jobbról tér be.
Balról a szårnyvezér,
jobbrĂłl a fĆvezĂ©r:
temetéssel fölér.
Az ember-irtĂĄs
siralom, gyötrelem,
gyĂĄsz-szertartĂĄs a harci gyĆzelem.
Ecco che son le belle armi:
strumenti del malvagio
che le creature han sempre detestati.
Per questo non rimane chi pratica il Tao.
Il saggio, che Ăš pacifico, tiene in pregio la sinistra,
chi adopra lâarmi tiene in pregio la destra.
Ecco che son lâarmi:
strumenti del malvagio
non strumenti del saggio,
il quale li adopra solo se non puĂČ farne a meno.
Avendo per supreme pace e quiete,
ei vince ma non se ne compiace,
chi se ne compiace
gioisce nellâuccidere gli uomini.
Ora chi gioisce nellâuccidere gli uomini
non puĂČ attuare i suoi intenti nel mondo.
Nelle gesta fauste si tiene in onore la sinistra,
nelle gesta infauste si tiene in onore la destra.
Il luogotenente sta alla sinistra,
il duce supremo sta alla destra:
assume il posto del rito funebre.
Quei che gli uomini ha ucciso in massa
li piange con cordoglio e con tristezza:
la vittoria in guerra gli assegna il posto del rito
funebre.
32
XXXII. La virtuâ del santo
Az Ășt folytonos Ă©s nĂ©vtelen.
Az Ćs-egyszerƱsĂ©g parĂĄnyi,
mĂ©gse bĂrja senki leigĂĄzni.
Ha fejedelmek, kirĂĄlyok megĆrzik:
minden önként behódol nekik.
Ăg s föld összecsengne-bongna,
Ă©des harmatot hullatna,
és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.
Hol fellép a rendtartås: fellép a név;
s mert mår fellépett a név,
ismerni kell a hatĂĄrokat
s Ăgy elkerĂŒlni a csapĂĄsokat.
Az Ășt e vilĂĄgban,
mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.
Il Tao in eterno Ăš senza nome,
Ăš grezzo per quanto minimo sia,
nessuno al mondo Ăš capace di fargli da ministro.
Se principi e sovrani fossero capaci di attenervisi,
le diecimila crature da sé si sottometterebbero,
il Cielo in mutuo accordo con la Terra
farebbe discendere soave rugiada
e il popolo, senza alcuno che lo comandi,
da sé troverebbe il giusto assetto.
Quando si cominciĂČ ad intagliare
si ebbero i nomi.
Tutto quello che ha nome viene trattato come proprio,
perciĂČ sappi contenerti.
Chi sa contenersi
puĂČ non correre pericolo.
Paragona la presenza del Tao nel mondo
ai fiumi e ai mari cui accorrono rivi e valli.
33
XXXIII. Lavirtuâ del discernimento
Okos, aki Ă©rti az embereket;
aki önmagåt érti: ihletett.
Hatalmas, aki mĂĄsokat legyĆz;
aki önmagĂĄt legyĆzi: erĆs.
Aki törekszik: nincs hĂjĂĄn akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti termĂ©szetĂ©t: hosszĂșĂ©letƱ;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletƱ.
Chi conosce gli altri Ăš sapiente,
chi conosce sé stesso Ú illuminato.
Chi vince gli altri Ăš potente,
chi vince sé stesso Ú forte.
Chi sa contentarsi Ăš ricco,
chi strenuamente opera attua i suoi intenti.
A lungo dura chi non si diparte dal suo stato,
ha vita perenne quello che muore ma non perisce.
34
XXXIV. Confidare nel perfetto
A hatalmas Ășt szerteĂĄrad,
jelen van jobbra-balra.
Minden åltala létezik,
soha meg nem torpanva.
MƱködik, de rejtve, hĂrt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irĂĄnyĂt,
nincsen vĂĄgya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzåja,
de nem irĂĄnyĂt,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodĂł,
ezért neve: hatalmas.
Come Ăš universale il gran Tao!
puĂČ stare a sinistra come a destra.
In esso fidando vengono alla vita le creature
ed esso non le rifiuta,
lâopera compiuta non chiama sua.
Veste e nutre le creature
ma non se ne fa signore,
esso che sempre non ha brame
puĂČ esser nominato Piccolo.
Le creature ad esso si volgono
ma esso non se ne fa signore,
puĂČ esser nominato Grande.
Poiché giammai si fa grande
puĂČ realizzare la sua grandezza.
35
XXXV. Lavirtuâ dellacaritaâ
Aki a nagy mintåt követi,
annak hĂłdol az Ă©g-alatti.
HozzĂĄja fordulnak, mert kĂĄrt nem okozhat,
csak békét, nyugalmat,
muzsikĂĄt, vigalmat,
tåplålékot ad a våndoroknak.
Mikor az Ășt-rĂłl szĂłlal,
a szĂł Ăzetlen, sĂłtlan.
Aki rånéz, nem låtja,
aki hallgatja, nem hallja,
de nem-fogyĂł kincs annak, ki Ă©rti.
Verso chi tiene in sé la grande immagine
il mondo accorre,
accorre e non riceve danno
ma calma e pace grandi.
Attratto da musiche e bevande prelibate
si ferma il viator che passa,
ma quel che al Tao esce di bocca
comâĂš scipito! non ha sapore.
A guardarlo non riesci a vederlo,
ad ascoltarlo non riesci ad udirlo,
ad usarlo non riesci ad esaurirlo.
36
XXXVI. Lâocculto e il palese
Amit összenyomnak,
kiszélesedik,
amit gyengĂtenek,
megerĆsödik,
amit megölnének,
nem marad meddĆ,
aki lopna,
az lesz a vesztĆ.
De Ă©pp ezt nem Ă©rtik.
A gyenge legyĆzi az erĆset, a lĂĄgy a kemĂ©nyet.
A hal megfĂșl, ha elhagyja a mĂ©lyet.
Az ĂĄllam Ă©les fegyvereit
ne villogtassåk a népnek.
Quei che vuoi che si contragga
devi farlo espandere,
quei che vuoi che sâindebolisca
devi farlo rafforzare,
quei che vuoi che rovini
devi farlo prosperare,
a quei che vuoi che sia tolto
devi dare.
Questo Ăš lâocculto e il palese.
Mollezza e debolezza vincono durezza e forza.
Al pesce non conviene abbandonar lâabisso,
gli strumenti profittevoli al regno
non conviene mostrarli al popolo.
37
XXXVII. Esercitare il governo
Az Ășt örök Ă©s tĂ©tlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, kirĂĄlyok megĆrzik,
minden magĂĄtĂłl rendezĆdik.
Ha kapålóznak és intéznek,
letöri Ćket a titkos termĂ©szet.
Vågytalan a titkos természet,
s a vågy hiånya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.
AZ ERĂNY
Il Tao in eterno non agisce
e nulla vâĂš che non sia fatto.
Se principi e sovrani fossero capaci dâattenervisi,
le creature da sé si trasformerebbero.
Quelli che per trasformarle bramassero operare
io li acquieterei
con la semplicitĂ di quel che non ha nome
anchâesse non avrebbero brame,
quando non han brame stanno quiete
e il mondo da sĂ© sâassesta.
38
XXXVIII. Espone la virtuâ
A nagy erény nem jótékonykodik,
ezért jó.
A kis erény jótékonykodik,
ezért nem jó.
A nagy erény cselekszik,
nem-cselekvéssel cselekszik.
A kis erĂ©ny sĂŒrög,
erĆvel cselekszik.
A szeretet cselekszik,
eredményes, ha nem cselekszik.
Az erkölcs sĂŒrög,
erĆvel cselekszik.
A tisztelet cselekszik,
s mert nem viszonozzĂĄk,
kĂ©nyszerĂt a tiszteletre.
Ezért:
az Ășt ha elvĂ©sz, itt az erĂ©ny,
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hƱség és bizalom hiånya,
a zƱrzavar kezdete.
A kĂŒlsĆ tudĂĄs
az Ășt virĂĄga,
a belsĆ tudatlansĂĄg kezdete.
Ezért az igaz ember
a valĂłdit akarja Ă©s nem a lĂĄtszĂłt,
a gyĂŒmöcsöt akarja Ă©s nem a virĂĄgot,
a közelit akarja és nem a tåvolit.
La virtĂč somma non si fa virtĂč
per questo ha virtĂč,
la virtĂč inferiore non manca di farsi virtĂč
per questo non ha virtĂč.
La virtĂč somma non agisce
ma non ha necessitĂ di agire,
la virtĂč inferiore agisce
ma ha necessitĂ di agire.
La somma caritĂ agisce
ma non ha necessitĂ di agire,
la somma giustizia agisce
ma ha necessitĂ di agire,
il sommo rito agisce
e se non viene corrisposto
si denuda le braccia e trascina a forza.
Fu cosĂŹ che
perduto il Tao venne poi la virtĂč,
perduta la virtĂč venne poi la caritĂ ,
perduta la caritĂ venne poi la giustizia,
perduta la giustizia venne poi il rito:
il rito Ăš labilitĂ della lealtĂ e della sinceritĂ
e foriero di disordine.
Chi per primo conosce Ăš fior nel Tao
e principio di ignoranza.
Per questo lâuomo grande
resta in ciĂČ che Ăš solido
e non si sofferma in ciĂČ che Ăš labile,
resta nel frutto
e non si sofferma nel fiore.
PerciĂČ respinge lâuno e preferisce lâaltro.
39
XXXIX. Uniformarsi al fondamento
Ăme az Ćs-egysĂ©gben lĂ©tezĆk:
az ég az egység åltal makulåtlan,
a föld az egysĂ©g ĂĄltal rendĂŒletlen,
a szellem az egység åltal finom,
a völgy az egység åltal virågzó.
Minden az egysĂ©ggel szĂŒletett,
a vezér, a kiråly
vele a vilåg példåja lett:
az egység éltet mindeneket.
Ha ködös az ég: eltƱnik;
ha inog a föld: elhasad;
ha durva a szellem: elkallĂłdik;
ha meddĆ a völgy: sivatag.
Ha nem szĂŒletnek, akkor elenyĂ©sznek;
a vezéreket és kirålyokat
ledöntik, ha nem példaképek.
A néptömeg a nagyok alapja,
az alacsony a magas alapja.
Ezért
az önjelölt vezérek és kirålyok
helyĂŒkön nem szilĂĄrdak.
Nem nézik, hogy a sokasåg a nagyok alapja,
vesztĂŒket az okozza.
Ha szĂ©tszedik a fĂ©nyes fogatot: belĆle semmi sincs.
Ne légy értékes, mint a jade-kincs,
légy egyszerƱ, mint a kavics.
In principio questi ottenner lâUno:
il Cielo lâottenne e per esso fu puro,
la Terra lâottenne e per esso fu tranquilla,
gli esseri sovrannaturali lâottennero
e per esso furono potenti,
la valle lâottenne e per esso fu ricolma,
le creature lâottennero e per esso vissero,
principi e sovrani lâottennero
e per esso furon retti nel governare il mondo.
Costoro ne furono resi perfetti.
Se il Cielo non fosse puro per esso
temerebbe di squarciarsi,
se la Terra non fosse tranquilla per esso
temerebbe di fendersi,
se gli esseri sovrannaturali non fossero potenti per esso
temerebbero dâannullarsi,
se la valle non fosse ricolma per esso
temerebbe dâinaridirsi,
se le creature non vivessero per esso
temerebbero di spegnersi,
se principi e sovrani non fossero nobili e alti per esso
temerebbero di cadere.
Il nobile ha per fondamento il vile,
lâalto ha per basamento il basso.
PerciĂČ quando principi e sovrani chiamano sĂ© stessi
lâorfano, lo scarso di virtĂč, lâincapace,
non Ú perché considerano lor fondamento il vile?
Ahimé, no!
Quando hai finito dâenumerare le parti del carro
ancor non hai il carro.
Non voler essere pregiato come giada
né spregiato come pietra.
40
XL. Dove andare e che adoperare
EllentĂ©tessĂ©g az Ășt mozgĂĄsa,
engedĂ©s az Ășt tulajdonsĂĄga.
Az Ă©g alatt minden a lĂ©tbĆl fakad
s a lĂ©t a nemlĂ©tbĆl fakad.
Il tornare Ăš il movimento del Tao,
la debolezza Ăš quel che adopra il Tao.
Le diecimila creature che sono sotto il cielo
hanno vita dallâessere,
lâessere ha vita dal non-essere.
41
XLI. Equipara le diversitaâ
Ha bölcs hall az Ășt-rĂłl,
megragadja Ă©s megĆrzi;
ha tudĂłs hall az Ășt-rĂłl,
megtartja, majd elveszĂti;
ha okos hall az Ășt-rĂłl,
nem gyĆz nevetni;
Ă©s nem errĆl az Ășt-rĂłl esik szĂł,
ha tån megérti.
A régi vers ezért mondja:
âA fĂ©nyes Ășt sötĂ©tnek lĂĄtszik,
az Ășt-on jĂĄrĂł eltƱnni lĂĄtszik,
az egyenes Ășt tĂ©vĂștnak lĂĄtszik,
a magas erény szakadéknak låtszik,
a nagy tisztasåg szégyennek låtszik,
a hatalmas erény kevésnek låtszik,
a növekvĆ erĂ©ny lopĂĄsnak lĂĄtszik,
a szĂn-igazsĂĄg hiĂĄnynak lĂĄtszik.
A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,
a végtelen edény készen soha sincsen,
a végtelen zengésnek hangja nincsen,
a vĂ©gtelen kĂ©pnek formĂĄja nincsen.â
Az Ășt rejtett Ă©s neve nincsen.
EgyedĂŒl az Ășt
vezet és célba fut.
Quando il gran dotto apprende il Tao
lo pratica con tutte le sue forze,
quando il medio dotto apprende il Tao
or lo conserva ed or lo perde,
quando lâinfimo dotto apprende il Tao
se ne fa grandi risate:
se non fosse deriso non sarebbe degno dâessere il Tao.
PerciĂČ motti invalsi dicono:
illuminarsi nel Tao Ăš come ottenebrarsi,
avanzare nel Tao Ăš come regredire,
spianarsi nel Tao Ăš come incavarsi,
la virtĂč somma Ăš come valle,
il gran candore Ăš come ignominia,
la virtĂč vasta Ăš come insufficienza,
la virtĂč salda Ăš come esser volgo,
la naturale genuinitĂ Ăš come sbiadimento,
il gran quadrato non ha angoli,
il gran vaso tardi si completa,
il gran suono Ăš una sonoritĂ insonora,
la grande immagine non ha forma.
Il Tao Ăš nascosto e senza nome,
ma proprio perché Ú il Tao
ben impresta e completa.
42
XLII. Le trasformazioni del tao
Az Ășt szĂŒlte az egyet,
az egy a kettĆt,
a kettĆ a hĂĄrmat,
a hĂĄrom valamennyi lĂ©tezĆt,
mind tartalmazza a hĂmet Ă©s a nĆt,
s a lĂĄthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.
S e vilĂĄgban megvetik
az önmagĂĄt-felemelĆt,
az önjelölt kirĂĄlyt, vezetĆt.
NĂ©zd valamennyi lĂ©tezĆt:
egyszer gyengĂŒl, mĂĄskor erĆsĂŒl,
egyszer erĆsĂŒl, mĂĄskor gyengĂŒl.
Ăgy lĂĄtjĂĄk,
Ă©n is Ăgy lĂĄtom:
âA zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el.â
Ez a legfĆbb tanĂtĂĄsom.
Il Tao generĂČ lâUno,
lâUno generĂČ il Due,
il Due generĂČ il Tre,
il Tre generĂČ le diecimila creature.
Le creature voltano le spalle allo yin
e volgono il volto allo yang,
il châi infuso le rende armoniose.
CiĂČ che lâuomo detesta
Ăš dâessere orfano, scarso di virtĂč, incapace,
eppur sovrani e duchi se ne fanno appellativi.
PerciĂČ tra le creature
taluna diminuendosi sâaccresce,
taluna accrescendosi si diminuisce.
CiĂČ che gli altri insegnano
anchâio lâinsegno:
quelli che fan violenza non muoiono di morte
naturale.
Di questo farĂČ lâavvio del mio insegnamento.
43
XLIII. Lo strumento universale
Az ég alatt a leggyengébbek
ĂĄtfĂșrjĂĄk, ami legkemĂ©nyebb:
mindenben fészke van a nemlétnek,
ereje a nem-cselekvésnek.
SzĂł nĂ©lkĂŒli tanĂtĂĄssal
s a nem-cselekvés hatalmåval
mi sem mĂ©rkĆzhet e vilĂĄgban.
CiĂČ che vâĂš di piĂč molle al mondo
assoggetta ciĂČ che vâĂš di piĂč duro al mondo,
quel che non ha esistenza
penetra lĂ dove non sono interstizi.
Da questo so che vâĂš profitto nel non agire.
Allâinsegnamento non detto,
al profitto del non agire,
pochi di quelli che sono sotto il cielo arrivano.
44
XLIV. Il fermo ammonimento
Rang, vagy Ă©let: melyik fĆbb?
Kincs, vagy élet: melyik több?
SzerzĂ©s, vagy vesztĂ©s: melyik tĂșlĂ©lhetĆbb?
Aki sokat szerzett, sokat vesztett;
aki sokat gyƱjt, több kårt szenved.
Aki megelégszik, kudarc nem éri,
aki megtorpan, veszély nem éri,
a maradandĂłsĂĄgot Ă©li.
Tra fama e persona che Ăš piĂč caro?
Tra persona e beni che Ăš piĂč importante?
Tra acquistare e perdere che Ăš piĂč penoso?
Per questo
chi ardentemente brama certo assai sperpera,
chi molto accumula certo assai perde.
Chi sa accontentarsi non subisce oltraggio,
chi sa contenersi non corre pericolo
e puĂČ durare a lungo.
45
XLV. Lâimmensa virtuâ
A tökéletes: akår a tökéletlen.
MƱködése véghetetlen.
A teljessĂ©g: akĂĄr az ĂŒressĂ©g.
MƱködése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dĆre,
az Ă©kes szĂł, mint a dadogĂł.
A mozgĂĄs a fagyot legyĆzi,
a nyugvĂĄs a hevet legyĆzi,
a bĂ©ke a rendet megĆrzi.
La grande completezza Ăš come spezzettamento
che nellâuso non si rompe,
la grande pienezza Ăš come vuotezza
che nellâuso non si esaurisce,
la grande dirittura Ăš come sinuositĂ ,
la grande abilitĂ Ăš come inettitudine,
la grande eloquenza Ăš come balbettio.
lâagitazione finisce nellâalgore,
la quiete finisce nel calore:
la pura quiete Ăš la regola del mondo.
46
XLVI. Esser parco nelle brame
Mikor az Ă©g alatt lĂ©tezik az Ășt:
a lovak megtrågyåzzåk a földet;
mikor az Ă©g alatt hiĂĄnyzik az Ășt:
a mezĆn harci mĂ©nek legelnek.
Nincs nagyobb csapĂĄs,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.
Ezért:
aki az elĂ©ggel megelĂ©gĂŒl,
elégedettnek kell nevezni.
Quando nel mondo vige il Tao
i cavalli veloci sono mandati a concimare i campi,
quando nel mondo non vige il Tao
i cavalli da battaglia vivono ai confini.
Colpa non vâĂš piĂč grande
che secondar le brame,
sventura non vâĂš piĂč grande
che non saper accontentarsi,
difetto non vâĂš piĂč grande
che bramar dâacquistare.
Quei che conosce la contentezza dellâaccontentarsi
sempre Ăš contento.
47
XLVII. Scrutare cioâ che eâ lontano
Nem lép ki az ajtón
Ă©s vilĂĄgot megismer,
nem néz ki az ablakon
Ă©s Ă©gi Ășt-at megismer;
mennél messzebb megy,
annĂĄl kevesebbet ismer;
ezért a bölcs
nem jĂĄr, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.
Senza uscir dalla porta
conosci il mondo,
senza guardar dalla finestra
scorgi la Via del Cielo.
PiĂč lungi te ne vai meno conosci.
Per questo il santo
non va dattorno eppur conosce,
non vede e piĂč discerne,
non agisce eppur completa.
48
XLVIII. Obliare la sapienza
A tanulĂł gyarapszik naponta;
az Ășt-on jĂĄrĂł csökken naponta.
Csökkenés, tovåbb-csökkenés:
eredménye a nem-cselekvés.
Mindent végbevisz a nem-cselekvés.
A vilågot tétlen tartja kézben.
Aki tevékeny,
a vilågot nem tartja kézben.
Chi si dedica allo studio ogni dĂŹ aggiunge,
chi pratica il Tao ogni dĂŹ toglie,
toglie ed ancor toglie
fino ad arrivare al non agire:
quando non agisce nulla vâĂš che non sia fatto.
Quei che regge il mondo
sempre lo faccia senza imprendere,
se poi imprende
non Ăš atto a reggere il mondo.
49
XLIX. Confidare nella virtuâ
A bölcsnek nincs önnön szĂve.
SzĂve a nĂ©p valahĂĄny szĂve.
JĂł a jĂłkhoz
Ă©s jĂł a gonoszokhoz:
ez az erény jósåga.
Hisz az igazaknak
Ă©s hisz a hazugoknak:
ez az erény bizalma.
A bölcs az ég alatt békében lakik,
megjegyzi az emberek mondĂĄsait,
s Ășgy nĂ©zi a nĂ©pet, mint gyermekeit.
Il santo non ha un cuore immutabile,
ha per cuore il cuore dei cento cognomi.
Per me Ăš bene ciĂČ che hanno di buono,
ed Ăš bene anche ciĂČ che hanno di non buono,
la virtĂč li rende buoni;
per me Ăš sinceritĂ ciĂČ che hanno di sincero,
ed Ăš sinceritĂ anche ciĂČ che hanno di non sin
cero,
la virtĂč li rende sinceri.
Il santo sta nel mondo tutto timoroso
e per il mondo rende promiscuo il suo cuore.
I cento cognomi in lui affiggono occhi e orecchi
e il santo li tratta come fanciulli.
50
L. Tenere in pregio lavita
MegszĂŒletnek Ă©s elpusztulnak.
Az Ă©let felĂ© megy tĂz közĂŒl hĂĄrom,
a halĂĄl felĂ© megy tĂz közĂŒl hĂĄrom,
Ă©s meghal tettei miatt
megint tĂz közĂŒl hĂĄrom.
Miért?
Mert nem lesznek ĂșrrĂĄ az Ă©let-vĂĄgyon.
Aki ĂșrrĂĄ lesz az Ă©let-vĂĄgyon,
orrszarvĂștĂłl, tigristĆl nem fĂ©l,
sem harcban a fegyveres katonĂĄtĂłl.
Az orrszarvĂș nem döfi belĂ©je szarvĂĄt,
a tigris nem vågja beléje karmåt,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?
Mert a halĂĄlnak nincs rajta hatalma.
Uscire Ăš vivere, entrare Ăš morire.
Seguaci della vita sono tre su dieci,
seguaci della morte sono tre su dieci,
gli uomini che la vita
tramutano in disposizione alla morte
son pur essi tre su dieci.
Per qual motivo?
PerchĂš vivono lâintensitĂ della vita.
Or io ho appreso che chi ben nutre la vita
va per deserti senza incontrar rinoceronti e tigri,
va tra gli eserciti senza indossar corazza e arme:
il rinoceronte non ha dove infilzare il corno,
la tigre non ha dove affondar lâartiglio,
il guerriero non ha dove immergere la spada.
Per qual motivo?
PerchĂš costui non ha disposizione alla morte.
Reklama