Hungarian-Spanish bilingual book
— Otthagytam a prĂ©mes csizmámat! Otthagytam a kesztyűmet! — kiáltotta vágtatás közben Gerda. A jeges hideg nyomban figyelmeztette rá. De a rĂ©nszarvas nem mert megállni, röpĂĽlt tovább, mĂg csak a vörös bogyĂłjĂş, nagy bokorhoz nem Ă©rt. Ott letette a kislányt, megcsĂłkolta, fĂ©nyes, nagy könnyeket hullatott, s már iramlott is visszafelĂ©.
— ¡Oh, no llevo mis zapatos! ¡Ni tampoco las manoplas! — gritĂł Gerda. Acaba de darse cuenta al sentir el horrible frĂo que hacĂa fuera, pero el reno no se atreviĂł a detenerse; siguiĂł corriendo, hasta llegar al arbusto de las bayas rojas; allĂ depositĂł a Gerda en el suelo, le dio un beso y unas lágrimas gruesas corrieron por la mejilla del animal; se volviĂł y regresĂł tan rápidamente como pudo.
A kis Gerda meg ott állt a bokor tövĂ©ben mezĂtláb, kesztyű nĂ©lkĂĽl a finnek rĂ©mĂtĹ‘en hideg földjĂ©n.
AllĂ se quedĂł la pobre Gerda, sin zapatos ni guantes, en plena Finlandia, terrible y glacial.
Futásnak eredt, szaladt, ahogy a lába bĂrta; egyszer csak nagy sereg hĂłpehely közelgett szembe vele. Nem az Ă©gbĹ‘l hullottak — az Ă©g tiszta volt, Ă©s tĂĽndöklött az Ă©szaki fĂ©nytĹ‘l —,
EchĂł a correr y un verdadero regimiento de enormes copos de nieve le salieron al encuentro; no caĂan del cielo, que estaba muy claro e iluminado por una aurora boreal;
a földön vonultak seregestül; s minél közelebb értek, annál jobban nőttek.
los copos corrĂan a ras de tierra y cuanto más se le acercaban, mayor era su tamaño;
Gerdának azok a nagy Ă©s csodálatos rajzĂş hĂłpehely-virágok jutottak eszĂ©be, amiket Kay mutatott neki a nagyĂtóüvegen keresztĂĽl. Ezek a hĂłpelyhek a valĂłságban is nagyok voltak, nagyok Ă©s fĂ©lelmetesek, mert elevenek: a HĂłkirálynĹ‘ elĹ‘Ĺ‘rse közeledett a kis Gerda felĂ©.
Gerda recordĂł lo grandes y perfectos que le habĂan parecido cuando los habĂa observado con la lupa; pero Ă©stos eran la vanguardia de la Reina de las Nieves y tenĂan un aspecto terrible, como seres vivos que tomaban las formas más extrañas:
KĂĽlönös alakĂş lĂ©nyek voltak, az egyik csĂşnya, nagy sĂĽnhöz hasonlĂtott, a másik összefonĂłdott kĂgyĂłk gomolyagának látszott, borzas szĹ‘rű, kövĂ©r medvebocsnak a harmadik. De ragyogĂł fehĂ©r egytĹ‘l egyik valamennyi, hiszen eleven hĂłpelyhek voltak.
unos parecĂan horrorosos puercoespines, otros eran como madejas de serpientes enmarañadas que adelantaban amenazadoramente sus cabezas, otros, por fin, recordaban a pequeños osos rechonchos de pelo crespo; todos los copos de nieve parecĂan dotados de vida y tenĂan una blancura resplandeciente.
La pobre Gerda se puso a rezar un Padrenuestro; el frĂo era tan intenso que podĂa ver su propio aliento saliĂ©ndole de la boca como una espesa humareda;
y este aliento se iba haciendo más denso y se convertĂa en pequeños ángeles luminosos que crecĂan a medida que tocaban tierra; portaban un yelmo en la cebza, un escudo en una mano y una espada en la otra;
su nĂşmero iba en aumento y cuando Gerda terminĂł su Padrenuestro formaban todo un batallĂłn a su alrededor;
descargaron sus lanzas contra los horribles copos que estallaron en mil pedazos y la pequeña Gerda avanzó con paso seguro e intrépido.
Los ángeles le frotaron las manos y los pies, sintiĂł menos frĂo y se dirigiĂł sin perder tiempo hacia el palacio.
De most nézzünk Kay után: mi történt közben ővele? Neki persze eszébe se jutott a kis Gerda, azt meg még úgy se gondolta, hogy hajdani pajtása ott kinn áll a palota előtt.
Pero vemos ahora dĂłnde se encuentra Kay. Apenas se acordaba de su amiga Gerda ni se podĂa imaginar que en aquel momento ella se encontraba delante del palacio.
Hetedik mese, arról, hogy mi történt a Hókirálynő palotájában, és mi történt később
SĂ©ptimo episodio. Del Palacio de la Reina de las Nieves y de lo que Luego SucediĂł
A palota falai magasan kavargó hóörvények voltak, kapui meg ablakai metsző szelek.
Los muros del palacio estaban formados de polvo de nieve y las ventanas y puertas, de vientos glaciales;
Száznál is több terme volt a palotának, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a hĂł. A legnagyobbik terem több mĂ©rföld hosszĂş volt; valamennyit tĂĽndöklĹ‘ Ă©szaki fĂ©ny világĂtotta be. Hatalmas termek voltak, ĂĽresek, jĂ©ghidegek Ă©s fehĂ©ren szikrázĂłk.
habĂa más de cien salones, formados por remolinos de nieve, el mayor de los cuales medĂa varias leguas de largo; estaban iluminados por auroras boreales y eran inmensos, vacĂos, gĂ©lidos y luminosos.
Nem rendeztek itt soha mulatságot, még egy szűkebb körű medvebált sem, ahol a hóvihar fütyülte volna a talpalávalót, s a jegesmedvék két lábra állva ropták volna a táncot, finom és illedelmes mozdulatokkal; társasjátékot se játszottak itt soha, pofácskájukat és mancsukat összeütögetve; ezüstrókakisasszonyok sem pletykálgattak el délutáni kávé mellett — hidegek és néptelenek voltak a Hókirálynő tágas termei.
Nunca se celebrĂł allĂ fiesta alguna, ni siquiera un sencillo baile en el que los osos pudieran danzar sobre sus patas traseras, haciendo gala de sus maneras distinguidas, al son de la mĂşsica de los tempestuosos vientos polares; jamás tuvo lugar ninguna reuniĂłn en la que poder jugar y divertirse, ni siquiera una simple velada en la que las señoritas zorras blancas charlaran en torno a unas tazas de cafĂ©, Los salones de la Reina de las Nieves eran desolados, grandes y frĂos.
Az Ă©szaki fĂ©ny tĂĽzei olyan szabályosan gyĂşltak fel Ă©s lobbantak ki, hogy könnyen ki lehetett számĂtani, mikor tĂĽndöklik a legmagasabban, s mikor a legalacsonyabban.
Las auroras boreales aparecĂan y desaparecĂan con tanta exactitud que se podĂa preveer el momento en que su luz serĂa más intensa y aquel en que serĂa más tenue.
Az egyik vĂ©geláthatatlan terem közepĂ©n befagyott tĂł csillámlott. JĂ©gtĂĽkre ezer darabra repedt szĂ©t, de olyan egyforma darabokra, hogy valĂłságos műremek volt a tĂł. Ennek a tĂłnak a kellĹ‘s közepĂ©n trĂłnolt a HĂłkirálynĹ‘, ha otthon volt — azt mondta, hogy az Értelem tĂĽkrĂ©nek közepĂ©n ĂĽl, s ez a leghĂvebb tĂĽkör a világon.
En medio del inmenso y desnudo salĂłn central habĂa un lago helado; el hielo estaba roto en mil pedazos, pero cada uno de ellos era idĂ©ntico a los otros: una verdadera maravilla; en el centro del lago se sentaba la Reina de las Nieves cuando permanecĂa en palacio; pretendia reinar sobre el espejo de la razĂłn, el mejor, el Ăşnico de este mundo.
A kis Kay már kĂ©k, majdnem fekete volt a hidegtĹ‘l, de nem vette Ă©szre, hogy fázik, mert a HĂłkirálynĹ‘ csĂłkjátĂłl elmĂşlt a borzongása; a szĂve már kĂĽlönben is jĂ©gcsappá változott.
El pequeño Kay estaba amoratado por el frĂo, casi negro, aunque Ă©l no se daba cuenta de ello, pues el beso que le diera la Reina de las Nieves le habĂa insensibilizado para el frĂo y su corazĂłn estaba, innecesario decirlo, igual que un tĂ©mpano.
Lapos, Ă©les jĂ©gdarabokat rakosgatott egymásra meg egymás mellĂ©, valami formát akart adni nekik, mint amikor mi aprĂł falemezekbĹ‘l alakokat prĂłbálunk kirakni, amit kĂnai játĂ©knak neveznek.
Iba de un lado para otro cogiendo trozos de hielo planos y afilados que disponĂa de todas las formas posibles, con un propĂłsito determinado; hacĂa lo mismo que nosotros cuando con pequeñas piezas de madera recortadas intentamos componer figuras.
Kay művĂ©szi mintákat, alakokat rakosgatott ki jĂ©gbĹ‘l; tökĂ©letes remekek voltak. Az Ă©rtelem jeges játĂ©ka volt ez, az Ĺ‘ szemĂ©ben nagyszerű Ă©s roppant fontos idĹ‘töltĂ©s — a szemĂ©be hullott ĂĽvegszilánk miatt látta annak. A mintákbĂłl egy Ărott szĂłt prĂłbált formálni, de sohasem sikerĂĽlt neki azt a szĂłt kirakni, amit szeretett volna „ÖrökkĂ©valĂłság.” Pedig a HĂłkirálynĹ‘ azt mondta neki:
Kay tambiĂ©n formaba figuras, y sumamente complicadas: era «el juego del hielo de la razĂłn»; a sus ojos, estas figuras eran magnĂficas y su actividad tenĂa una enorme importnacia; el fragmento de cristal que tenĂa en el ojo era la causa de todo; construĂa palabras con trozos de hielo, pero nunca conseguĂa formar la palara que hubiera deseado, la palabra Eternidad. La Reina de las nieves le habĂa dicho:
„Ha azt a szót ki tudod rakni, újra a magad ura leszel, s én neked ajándékozom az egész világot, még egy pár új korcsolyát is ráadásul.”
— Cuando logres formar esa palabra, serás tu propio dueño; te daré el mundo entero y un par de patines nuevos.
Ezzel az egy szĂłval kĂnlĂłdott hát Kay, de nem tudta kirakni.
Pero, por más que lo intentaba, nunca lo conseguĂa.
— Én most meleg országokba repĂĽlök — mondta egy napon a HĂłkirálynĹ‘. — Elszállok, Ă©s lenĂ©zek a nagy, fekete fazekakba! — A tűzhányĂłkra gondolt, az Etnára meg a VezĂşvra, ahogy az emberek nevezik Ĺ‘ket. — MegfehĂ©rĂtem egy kicsit az oldalukat! Ez a dolgom, meg jĂłt is tesz a citromnak, szĹ‘lĹ‘nek. —
— Voy a emprender un vuelo hacia los paĂses cálidos — le dijo un dia la Reina de las Nieves — EcharĂ© un vistazo a las marmitas negras — asĂ llamaba ella a las montañas que escupen fuego, como el Etna y el Vesubio—. Las blanquearĂ© un poco, eso le sentará bien a los limoneros y a las viñas.
Azzal nagy suhogva elrepült, Kay meg ott maradt magára a sok mérföldes, kihalt teremben, merőn nézte a jégdarabjait, és olyan erősen gondolkozott, hogy majd összeroppant a feje. Mozdulatlanul ült, néma csendben, aki látta, azt hitte volna, hogy megfagyott.
La Reina de las Nieves emprendiĂł el viaje y Kay quedĂł solo en aquel gĂ©lido y vacĂo salĂłn de mcuhas leguas de largo; contemplaba los trozos de hielo, reflexionaba profundamente concentrándose al máximo en su juego; permaneciĂa tan inmĂłvil y rĂgido que daba la impresiĂłn que hubiera muerto de frĂo.
Akkor lépett be a kis Gerda a palota nagy kapuján. Metsző szelek vették körül, de Gerda elmondta az esti imádságát, s egyszerre elnyugodtak a szelek, mintha aludni készülnének. A kis Gerda belépett a fehéren tündöklő, nagy, kihalt terembe, s végre meglátta kedves pajtását. Megismerte mindjárt, a nyakába borult és megölelte:
Fue entonces cuando la pequeña Gerda entrĂł en el palacio por su puerta principal, construĂda con vientos glaciales; pero Gerda recitĂł su oraciĂłn de la tarde y los vientos se apaciguaron como si hubiesen querido dormir; se adentrĂł por los grandes salones vacĂos… y viĂł a Kay. lo reconociĂł, le saltĂł al cuello, le estrechĂł entre sus brazos y gritĂł:
— Kay! Édes, kedves Kay! Végre megtaláltalak!
— ¡Kay! ¡Mi querido Kay! ¡Por fin te encontré!
Kay nem mozdult, csak ĂĽlt hidegen Ă©s mereven,
Pero Kay permaneciĂł inmĂłvil, rĂgido y frĂo…
Gerda meg zokogni kezdett nagy fájdalmában, forrĂł könnyei Kay mellĂ©re hulltak, leszaladtak a szĂvĂ©rt, felolvasztották a jeget, s kimosták onnan a gonosz tĂĽkörszilánkot. Kay, mintha álombĂłl ocsĂşdott volna, Gerdára nĂ©zett, s a kislány akkor elĂ©nekelte azt a rĂ©gi dalt
y Gerda llorĂł y sus lágrimas cálidas cayeron sobre el pecho del muchacho llegando hasta su corazĂłn y fundieron el bloque de hielo e hicieron salir de Ă©l el pedacito de cristal que allĂ se habĂa alojado! Kay la mirĂł y ella cantĂł:
RĂłzsa nyĂlik, szirma hull az ágra,
kicsi Jézus, látunk nemsokára!
Las rosas en el valle crecen, el Niño Jesús les habla y ellas al viento se mecen.
Kaynak végre megeredt a könnye, úgy záporozott, hogy elúszott vele a másik kis tükörszilánk; most ismerte csak meg Gerdát, és ujjongva kiáltotta:
Entonces tambiĂ©n las lágrimas afloraron a los ojos de Kay y llorĂł tanto que el polvo de cristal que tenĂa en el ojo saliĂł junto con las lágrimas; reconociĂł a Gerda y, lleno de alegrĂa, exclamĂł:
— Gerdám, édes kicsi Gerda! Hol voltál ilyen sokáig? És én hová kerültem? —
— ¡Gerda! !Mi pequeña y dulce Gerda… ! ¿Dónde has estado durante todo este tiempo? ¿y dónde he estado yo?
körĂĽlnĂ©zett Ă©s megborzongott. — Milyen dermesztĹ‘ hideg van itt! S milyen ĂĽres Ă©s kihalt minden! — És forrĂłn átölelte Gerdát, aki sĂrt meg nevetett boldogságában.
Y mirando a su alrededor dijo:
— ¡QuĂ© frĂo hace aquĂ! ¡QuĂ© grande y vacĂo está esto!
EstrechĂł entre sus brazos a Gerda, que reĂa y lloraba de alegrĂa;
Ó, milyen öröm volt ez! Még a jégdarabkák is táncra kerekedtek jókedvükben, s amikor elfáradtak és megpihentek, éppen azt a szót formálták ki, amelyről a Hókirálynő azt mondta, hogy ha Kay ki tudja rakni, megszűnik a hatalma fölötte, neki ajándékozza az egész világot s még egy új korcsolyát is ráadásul.
su felicidad era tan grande que incluso los trozos de hielo se pusieron a bailar a su alrededor y cuando, fatigados, se detuvieron para descansar, formaron precisamente la palabra que al Reina de las Nieves habĂa encargado a Kay que compusiera, la palabra Eternidad : era pues su propio dueño y ella deberĂa darle el mundo entero y un par de patines nuevos.
Gerda megcsókolta Kay arcát, s az egyszerre kivirult, megcsókolta a szemét, s abból tiszta fény sugárzott; csókot lehelt kezére, lábára, s a fiú tagjait erő töltötte el.
Gerda besĂł las mejillas que recobraron su color rosado, le besĂł en los ojos que brillaban como los suyos, besĂł sus manos y sus pies y se sintiĂł fuerte y vigoroso.
Hazajöhetett most már a Hókirálynő, nem tartottak tőle. Készen volt már Kay szabadságlevele, ott állt kirakva fényes jégbetűkkel.
La Reina de las Nieves podĂa venir cuando quisiera; Kay tenĂa su carta de libertad escrita en brillantes trozos de hielo.
Kézen fogták egymást, és kifelé indultak a Hókirálynő roppant palotájából. Nagyanyóról beszélgettek meg az ereszcsatorna fölött viruló rózsatövekről, s amerre elhaladtak, elültek a szelek, kisütött a nap.
Se cogieron de la mano y salieron del palacio; hablaron de la abuela y de los rosales que crecĂan en el tejado; los vientos habĂan amainado hasta desaparecer por completo y el sol brillaba en el cielo;
A vörös bogyós, nagy bokor tövében ott várta őket a rénszarvas, mellette a duzzadó tőgyű fiatal rénszarvastehén. Megitatta a két pajtást meleg tejjel, s megcsókolta őket.
cuando llegaron el arbusto de las bayas rojas, el reno les estaba esperando; junto a Ă©l habĂa una joven hembra cuyas ubres estaban llenas de leche tibia que ofrecio a los dos niños tras haberles dado un beso.
A kĂ©t szarvas aztán a hátára kapta Kayt meg Gerdát, s elĹ‘ször a finn asszonyhoz vágtatott velĂĽk. JĂłl felmelegedtek nála, a finn asszony Ăştba igazĂtotta Ĺ‘ket, merre van hazafelĂ©. Aztán folytatták az utat, betĂ©rtek a lapp asszonyhoz is, aki Ăşj ruhákat varrt nekik, Ă©s megjavĂtgatta Kay szánkĂłját.
Y los renos llevaron a Kay y a Gerda primero a casa de la finlandesa, donde se calentaron en la cabaña y proyectaron el viaje de vuelta, y despuĂ©s a casa de la lapona, que les habĂa cosido trajes nuevos y les habĂa preparado un trineo.
Innen mindannyian egyĂĽtt indultak tovább, szánkĂłjuk mellett ĂĽgetett a kĂ©t rĂ©nszarvas; egĂ©szen hazájuk határáig kĂsĂ©rtĂ©k a gyerekeket. Ott már kipattantak az elsĹ‘ rĂĽgyek. Kay meg Gerda hálásan bĂşcsĂşztak el a kĂ©t szarvastĂłl meg a lapp asszonytĂłl.
— Isten veletek! — kiáltották.
Los dos renos, saltando a su lado, les acompañaron hasta el lĂmite del paĂs, donde los tallos verdes empezaban a despuntar sobre la nieve; allĂ se despidieron de los renos y la mujer lapona.
— ¡Adiós! — se dijeron todos.
Megszólaltak a tavasz első madarai, kizöldültek az erdők, s a fák közül gyönyörű paripa vágtatott elő. Gerda mindjárt ráismert: az aranyhintót húzta valamikor. Fiatal lány ült a lovon, fején égőpiros sapka, az övében pisztolyok —
Se escuchaban ya los gorjeos de algunos pajarillos y el bosque comenzaba a reverdecer. De la espesura saliĂł un magnĂfico caballo, al que Gerda reconociĂł de inmediato, pues era uno de los que habĂa tirado de la carroza de oro; estaba montado por una jovencita con un gorro encarnado en la cabeza y que empuñaba una pistola en cada mano:
a kis rablĂłleány volt, aki megunta az otthonĂĽlĂ©st, Ă©s Ă©szak felĂ© vette Ăştját, amĂg rá nem un arra a vidĂ©kre is. Aztán majd más földre vándorol.
era la hija del bandido; se habĂa cansado de estar en su caas y habĂa decidido marcharse; irĂa primero hacie el Norte y, si el Norte no le gustaba, continuarĂa más allá.
Nyomban megismerte Gerdát, Gerda is őt — nagyon megörültek egymásnak.
ReconociĂł en seguida a Gerda y Gerda la reconociĂł a ella. Se llevaron una gran alegrĂa.
— SzĂ©p legĂ©ny vagy, mondhatom, hogy Ăgy elcsavarogtál! — kiáltott Kayra a kis rablĂłleány. — Ugyan, megĂ©rdemled-e, hogy a világ vĂ©gĂ©re is utánad menjenek?
— Es absurdo lo que has hecho — dijo a Kay la hija del bandido — Me pregunto si te mereces que te vayan buscando hasta el fin del mundo.
De Gerda megsimogatta a rablóleány arcát, s azt tudakolta, hogy él-e a királyfi meg a királykisasszony.
Gerda le golpeĂł cariñosamente la mejilla y le preguntĂł por el prĂncipe y la princesa.
— Messze járnak azok, idegen országba utaztak! — felelte a rablóleány.
— ¡Se han marchado al extranjero! — respondió la hija del bandido.
— Hát a varjak?
— ¿Y la corneja? — preguntó Gerda.
— A varjĂşfĂ©rj meghalt — felelte a lány. — A szelĂdĂtett varjĂşmenyecske megözvegyĂĽlt, s gyásza jelĂ©ĂĽl egy kis fekete fonalat kötött a lábára. Folyton siránkozik, gyötrelem hallgatni a sok fecsegĂ©sĂ©t. De mondd el most te, hogy Ă©rtĂ©l oda, s hogy akadtál rá.
— La corneja muriĂł. La novia domesticada es ahora viuda y lleva en la pata una cinta de lana negra; gime lastimosamente … pero todo eso son tonterĂas, cuĂ©ntame tu historia y como conseguiste encontrarlo.
Gerda meg Kay egymás szavába vágva mondták el történetüket.
Y Gerda y Kay relataron sus aventuras.
— Sok beszĂ©dnek sok az alja! — kiáltott a kis rablĂłleány, aztán kezet rázott mind a kettĹ‘jĂĽkkel, Ă©s megĂgĂ©rte nekik, hogy ha egyszer elvetĹ‘dik a városukba, meglátogatja Ĺ‘ket.
— ¡Y aquĂ acaba la historia! — dijo la hija del bandido. EstrechĂł la mano de los dos niños y les prometiĂł que si algĂşn dĂa pasaba por su ciudad se acercarĂa a visitarles;
Aztán elnyargalt a messzi világba. Gerda meg Kay kézen fogva továbbindultak; zöldellő, virágzó tavaszi tájakon vitt át az útjuk, messze előttük harangok zengtek-bongtak, s ők ráismertek városuk magas tornyaira — igen, az ő nagy városuk volt, ott laktak valamikor.
despuĂ©s, partiĂł con su caballo a recorrer el mundo y Kay y Gerda continuaron su camino, cogidos de la mano, en aquella deliciosa primavera más verda y más florida que nunca; las campanas de una iglesia repicaban a lo lejos; en seguida reconocieron las altas torres y la gran ciudad donde siempre habĂan vivido;
Be is fordultak hamarosan a házuk kapuján nagyanyó ajtójához, fel a lépcsőn, be a szobába, ahol mindent a régi helyén találtak. Az óra a régi nótát mondta: „tik-tak”, ugyanúgy forogtak körbe a mutatói, de velük mégis nagy változás történt: amikor átlépték a küszöböt, észrevették, hogy felnőttek lettek.
se internaron por las calles y llegaron al portal de la casa de la abuela; subieron las escaleras y abrieron la puerta de la buhardilla; todo se econtraba en el mismo lugar que antes; el relojd de pared seguĂa pronunciando su «tic, tac» que acompañaba el girar de las agujas; en el momento de franquear la puerta, se dieron cuenta de que se habĂan convertido en personas mayores;
A nyitott ablakon behajoltak az eresz alatt a virágzó rózsaágak, ott álltak a kisszékeik, rá is ült ki-ki a magáéra, s megfogták egymás kezét. A Hókirálynő palotájának jeges és kopár pompáját úgy elfelejtették, mint egy lidérces álmot.
los rosales, sobre el canalĂłn, florecĂan tras la ventana abierta y allĂ estaban las dos sillitas; Kay y Gerda se sentaron cada uno en la suya, cogidos de la mano; habĂan olvidado, como si de un mal sueño se tratara, el vacĂo y gĂ©lido esplendor del palacio de la Reina de las Nieves.
Nagyanyó ott ült az áldott verőfényben, és néhány sort olvasott a bibliából: „Bizony mondom néktek, ha csak olyanokká nem lesztek, mint ezek a kisdedek, nem juttok be a mennyeknek országába!”
La abuela estaba sentada a la luz del sol de Dios y leĂa en voz alta un pasaje de la Biblia: «Si no os hacĂ©is como niños, no entrarĂ©is en el Reino de los Cielos».
Kay és Gerda egymás szemébe néztek, s fülükbe csendült az a régi ének:
Kay y Gerda se miraron a los ojos y comprendieron de repente el antiguo salmo:
RĂłzsa nyĂlik, szirma hull az ágra,
kicsi Jézus, látunk nemsokára!
Las rosas en el valle crece, el Niño Jesús les habla y ellas al viento se mecen.
Ott ĂĽltek egymás mellett, felnĹ‘ttek s mĂ©gis gyermekek, gyermekek a szĂvĂĽk mĂ©lyĂ©n. Nyár volt, verĹ‘fĂ©nyes, gyönyörű nyár.
Allà estaban sentados los dos, ya mayores, pero niños al mismo tiempo, niños en su corazón. Era verano, un verano cálido y gozoso.
Advertisement