Translated from the original Hungarian by Loew N. Vilmos.

SCENE I.

ELSŐ SZÍN

(Heaven. The Lord, on his throne, surrounded by a halo. Hosts of kneeling angels. The four archangels standing by the throne. Dazzling brightness).

(A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.)

CHORUS OF ANGELS.
Glory be unto our Lord on high,
Whose one commanding word to all gave birth;
Who all can end with one glance of his eye.
Praise him ye Heavens above, praise him, O earth!
He is all might, all wisdom, all delight;
Our part is but the shadow o’er us thrown;
And for this boundless grace, we now unite,
Our songs of adoration, to intone.
Embodied is the thought, great, infinite,
Complete, the whole creation, and our Lord
Awaits from all that breathe, but to unite,
To pay their worship’s dole, with one accord.

ANGYALOK KARA
Dicsőség a magasban Istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent,
S pillantásától függ ismét a vég.
Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
Részünk csak az árny, mellyet ránk vetett,
Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
Fényében illy osztályrészt engedett.
Megtestesült az örökös nagy eszme,
Im, a teremtés béfejezve már,
S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
Méltó adót szent zsámolyára vár.

THE LORD.
The mighty masterpiece at last is done;
The wheel revolves; the master on his throne
Doth rest. A million aeons now ’twill move,
Before the smallest spoke shall faulty prove,
Arise, ye genii of my worlds; I send
You now, upon a course which has no end;
And rolling ’neath my feet, but let me gaze
Entranced, upon you, filled with proud amaze.

AZ ÚR
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.

(The genii of the planets storm by, rolling stars of diverse magnitude; double stars, fixed stars, nebulae and comets swarm about the throne. Soft music of the spheres.)

(A csillagok védszellemei különböző nagyságú, színű, egyes, kettes csillaggömböket, üstökö¬söket és ködcsillagokat görgetve rohannak el a trón előtt. Szférák zenéje halkan.)

CHORUS OF ANGELS.
See the haughty ball of flame,
As he proudly rides the sky;
Serving, though unwittingly,
Starry groups that ’bout him lie.
Here, like a dim and flick’ring lamp,
A tiny twinkling star appears;
But ’tis a measureless great world,
Which full a million creatures bears.
See! flashing, whirling now apart,
In combat those two spheres that meet,
Onward bearing in their course,
Traces of the struggle fleet.
One, trembling in the distance shines,
As thundering it rolls below;
While on its bosom sweetest peace,
To a million hearts it doth bestow.
How modest shineth yonder star,
Soon to be called the star of love;
The earthly race, with tender hand
She guards, a solace from above.
Here are the tombs of worlds destroyed;
Yonder rise others, newly born;
A warning voice unto the vain,
A ray of hope to the forlorn.
And there too, all order leaving,
The comet’s image dread finds place;
But to the Lord’s voice barkening,
In order moves. Then beams thy face,
O youthful spirit dear, who bear’st
The ever changing mundane sphere,
In mourning garments, festal robes;
In green, then white, thou dost appear.
Upon thee, Heaven’s blessing rest!
Then forth, come forth, without delay.
Within thy narrow boundary,
Great minds will be at strife alway;
Both good and ill, both smile and tear,
Winter and spring, each will find place;
Light and shadow will be near;
The wrath of God, his tender grace.

ANGYALOK KARA
Milyen büszke láng-golyó jő
Önfényében elbízottan,
S egy szerény csillagcsoportnak
Épp ő szolgál öntudatlan. —
Pislog e parányi csillag,
Azt hinnéd, egy gyönge lámpa,
S mégis millió teremtés
Mérhetetlen nagy világa. —
Két golyó küzd egymás ellen
Összehullni, szétsietni:
S e küzdés a nagyszerű fék,
Pályáján továbbvezetni. —
Mennydörögve zúg amaz le,
Távulnan rettegve nézed:
S kebelében milljó lény lel
Boldogságot, enyhe béket. —
Mily szerény ott — egykor majdan
Csillaga a szerelemnek,
Óvja őt meg ápoló kéz,
Vígaszúl a földi nemnek. —
Ott születendő világok,
Itt enyészők koporsója:
Intő szózat a hiúnak,
Csüggedőnek biztatója. —
Rendzavarva jő amott az
Üstökös rettentő képe:
S ím, az Úr szavát meghallva,
Rend lesz útja ferdesége. —
Jössz te, kedves ifju szellem,
Változó világgömböddel,
Aki gyászt és fénypalástot,
Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.
A nagy ég áldása rajtad!
Csak előre csüggedetlen;
Kis határodon nagy eszmék
Fognak lenni küzdelemben.
S bár a szép s rút, a mosoly s könny,
Mint tavasz s tél, kört vesz rajta,
Fénye, árnya lészen együtt:
Az Úr kedve és haragja.

(The genii of the stars retreat.)

(A csillagok védszellemei elvonultak.)

THE ARCHANGEL GABRIEL.
O thou who measurest infinite space,
All matter therein that is, hast made;
All greatness, boundless time and place,
Called into being, thy command obeyed:
Hosanna, Mind, to Thee!

GÁBOR FŐANGYAL
Ki a végetlen űrt kimérted,
Anyagot alkotván beléje,
Mely a nagyságot s messzeséget
Egyetlen szódra hozta létre:
Hozsána néked, Eszme!

(Prostrates himself.)

(Leborul.)

THE ARCHANGEL MICHAEL.
Thou all that’s mutable or firm,
United hast by law divine;
To time unending set a term,
Made man, and race of men for thine:
Hosanna, Force, to Thee!

MIHÁLY FŐANGYAL
Ki az örökké változandót,
S a változatlant egyesíted,
Végetlent és időt alkotva,
Egyéneket és nemzedéket:
Hozsána néked, Erő!

(Prostrates himself.)

(Leborul.)

THE ARCHANGEL RAPHAEL.
And thou, o’erwhelming floods of bliss dost send,
The body waking thus to consciousness;
Thy wisdom whereso’er it doth descend,
The whole earth blessing brings and happiness:
Hosanna, Love, to Thee!

RÁFAEL FŐANGYAL
Ki boldogságot árjadoztatsz,
A testet öntudatra hozva,
És bölcseséged részesévé
Egész világot felavatva:
Hozsána néked, Jóság!

(Prostrates himself.)

(Leborul.)

(Silence.)

(Szünet)

THE LORD.
Thou, Lucifer, in gloomy silence, stsind’st
Apart. Hast thou no word of praise for me?
Or finds my work no favor in thy sight?

AZ ÚR
S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?

LUCIFER.
Wherefore should I be pleased, that elements
Diverse, new properties assume, existent
Before, though unrevealed, but still of which
Thou hadst not an idea; and if thou hadst
Thou would’st have had no power to alter them.
A few spheres, drawn and kneaded, together welded;
Just a few worms, to conscious being waked;
Till all shall be completed and cooled off,
When naught but senseless dross thereof remains,
Which man, espying, eagerly would seize
For his retort, as even thou mankind
In thine immense retort hast placed, and see’st
How he doth seethe and boil and simmer there,
And look upon himslf as God, like thee.
But should he sometime spoil and waste the broth,
Then all thy tardy wrath o’er him would burst.
But then, what would’st thou of a dilettante?
Thou’st written but a poem in thy praise,
But placed it in a mechanism poor,
And growest never weary of this lay,
This ever limited eternity.
But is this worthy of an aged sire,
This toy, fit but to move a childish heart?
Treading the mire, a tiny spark that mimics
Its Lord; a caricature, and no true image;
With fate and liberty, pursuing each
The other, with all lack of harmony.

LUCIFER
S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag
Más-más tulajdonokkal felruházva,
Miket előbb, hogysem nyilatkozának,
Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,
Vagy, ha igen, másítni nincs erőd,
Nehány golyóba összevissza gyúrva,
Most vonzza, űzi és taszítja egymást,
Nehány féregben öntudatra kél,
Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,
És megmarad a semleges salak. —
Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. —
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.
De hogyha elfecsérli s rontja majd
A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.
Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? —
Aztán mivégre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e illyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem;
Végzet, szabadság egymást üldözi,
S hiányzik az összhangzó értelem. —

THE LORD.
Homage, not censure, best beseemeth thee.

AZ ÚR
Csak hódolat illet meg, nem birálat.

LUCIFER.
Other than my nature, can I not
Appear; enough for praise, is this mean host
(Pointing toward the angels.)
Of faithful ones, and it beseems them too,
Thou brought’st them forth, as light the shadow
casts;
But I have lived, from all eternity.

LUCIFER
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
(Az angyalokra mutatva)
Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én.

THE LORD.
Ha! shameless one! wast not of matter born?
Where was thy place, thy power, before I was?

AZ ÚR
Hah, szemtelen! nem szült-e az anyag,
Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?

LUCIFER.
’Tis even this I fain would ask of thee.

LUCIFER
Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem.

THE LORD.
Before all time, it was my plan, and lived
In me, that which thou now accomplished see’st.

AZ ÚR
Én végtelen időtől tervezem,
S már bennem élt, mi mostan létesült.

LUCIFER.
Didst thou not ever feel a rift, a void;
A hindrance to thy mind, which still compelled
Thee to create, despite thyself? The name
Of this gigantic rift, is — Lucifer,
The spirit of Negation from all time;
And thou didst triumph o’er me; thus, my fate
Did seem, in that great struggle, calm to yield;
But now with powers renewed, I rise again.
Creating matter, thou didst give me scope,
Wherever life is found, there lurketh death,
And near to happiness, despondency.
With light the shadow dwells; with hope, despair;
And whereso’er thou art, there too am I.
Thus knowing thee, thou deemest I could praise?

LUCIFER
S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. —
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. —
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

THE LORD.
Begone, rebellious spirit, far from me!
I could destroy thee, but ’tis not my will.
For aye, thou’rt banished from the spirit hosts
To battle with the dross, as alien scorned;
And in thy never ending solitude,
Thou shalt be tortured with th’ undying thought,
That vainly thou wilt shake thy chain of dust;
For ’gainst the Lord, thy strife can naught avail.

AZ ÚR
Hah, pártos szellem! el előlem, el,
Megsemmíthetnélek, de nem teszem,
Száműzve minden szellemkapcsolatból
Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen.
S rideg magányod fájó érzetében
Gyötörjön a végetlen gondolat:
Hogy hasztalan rázod porláncodat,
Csatád hiú, az Úrnak ellenében.

LUCIFER.
Not so! thus easily thou canst not casi
Me off, like some mean tool, useless become.
Together we created; I lay claim
Now to my part.

LUCIFER
Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól,
Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. —
Együtt teremténk: osztályrészemet
Követelem.

THE LORD (scornfully.)
Then be it as thou wilt!
See! on the earth, amid fair Eden’s trees,
There in the centre, rise two mighty ones:
Henceforth they are accurs’d, and they are thine.

AZ ÚR (gúnnyal)
Legyen, amint kivánod.
Tekints a földre, Éden fái közt
E két sudar fát a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen.

LUCIFER.
How niggardly thou portionest; but thou
Art a great Lord. A foot of ground, for me,
Will serve; for whereso’er Negation’s foot
Shall tread, ’twill bring destruction to thy world.

LUCIFER
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni. (Indul.)

CHORUS OF ANGELS.
Curs’d spirit, go, and from His face withdraw!
Hosafcna, Lord! whose word gave us the law.

ANGYALOK KARA
El Isten színétől, megátkozott,
Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. —

SCENE II.

MÁSODIK SZÍN

(The Garden of Eden. In the centre, the tree of knowledge and the tree of life. Adam and Eve walking, surrounded by all kinds of animals, following them in affectionate confidence. A halo shines through the open gate of Heaven, and the soft harmonies of the celestial choirs are heard. Bright daylight.)

(A paradicsomban. Középen a tudás és az örökélet fái. Ádám és Éva jőnek, különféle állatok szelíd bizalommal környezik őket. Az ég nyílt kapuján dics [glória] sugárzik elő, s angyali karok halk harmóniája hallik. Verőfényes nap.)

EVE.
To live, to live! how glorious, how sweet!

ÉVA
Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!

ADAM.
And to be lord of all one’s eyes can meet.

ÁDÁM
És úrnak lenni mindenek felett.

EVE.
To feel above us all this loving care,
And for it all, but breathe our grateful prayer
To him who gave these joys.

ÉVA
Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,
És mindezért csupán hálát rebegnünk
Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket.

ADAM.
I see thy lot
Dependence is — I thirst, Eve, see’st thou not
Those tempting fruits?

ÁDÁM
A függés, látom, életelv neked. —
Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosan
Néz e gyümölcs ránk.

EVE.
I’ll pluck of them for thee.

ÉVA
Majd szakítok egyet.

THE LORD.
Abstain, abstain! All earth by my decree
Is yours, but those two trees, placed here by me;
For evil lies in their enticing fruit,
And bitter death is their one attribute.
Sweet grapes are beck’ning thee from yonder vines.
Now when the midday sun most sultry shines
The cool and shady bower invites to rest.

AZ ÚR SZAVA
Megállj, megállj, egész földet neked
Adám, csak e két fát kerüld, kerüld,
Más szellem óvja csábgyümölcseit,
S halállal hal meg, aki élvezi. —
Amott piroslik a szőlőgerezd,
Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,
Ragyogó délnek tikkasztó hevében.

ADAM.
A strange command, but grave seems the behest.

ÁDÁM
Csodás parancs, de úgy látszik, komoly.

EVE.
Why fairer than the rest, should be these trees?
Since all he gave, why are forbidden these?

ÉVA
Mért szebb e két fa, mint más; vagy miért
Épp ez tilalmas?

ADAM.
Why green the grass, why blue the Heaven above?
Heed we the mandate; follow me, my love.

ÁDÁM
Hát mért kék az ég,
Miért zöld a liget — elég, hogy úgy van. —
Kövessük a szót, jőj utánam, Éva.

(They enter a bower.)

(Letelepednek egy lugosban.)

EVE.
Lean on my breast, and I will fan thee, dear.

ÉVA
Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek.

(A violent gust of wind. Lucifer appears amid the foliage.)

(Nagy szélroham, Lucifer a lombok között megjelenik.)

ADAM.
O woman, that strange sound did’st thou not hear?
Unknown before, as if some hostile power
O’er us did break?

ÁDÁM
Hah, nő! mi ez, nem hallék még hasonlót.
Miként ha ellenséges idegen
Erő tört volna rajtunk.

EVE.
In trembling fear, I cower.
Mute have become the heavenly harmonies.

ÉVA
Reszketek.
Az égi zengzet is elhallgatott.

ADAM.
Here on thy breast, I seem to hear e’en these.

ÁDÁM
Itt kebleden, úgy tetszik, hallom azt még.

EVE.
And if obscured, the radiance on high,
I’d think, my love, to see it in thine eye.
How could I find it elsewhere, but in thee,
Whose warm desire hath e’en begotten me?
Just as the royal sun, with playful grace,
Who mirrors on the waves his radiant face, —
Forgets in generous mood that which was done,
That he might not forever be alone, —
His own work was; and when his own rays fade.
The image fair dissolves, which he has made.

ÉVA
Én meg, ha ott fenn a dics elborul,
Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.
Hol is lelhetném másutt kívüled,
Kit létre is csak hő vágyad hozott,
Mint — fényárjában a fejdelmi nap —
A mindenségben árván hogy ne álljon —
A víz szinére festi önmagát
S enyelg vele, örül, hogy társa van,
Nagylelküen felejtvén, hogy csupán
Saját tüzének halvány mása az,
Mely véle együtt semmivé borulna.

ADAM.
O speak not so, Eve, shame not thus mine ear!
For where were sound, if there were none to hear?
Where were the rays, if not in glowing hues
They fell? And I, did I not thus diffuse,
Like tone and flower, my being too in thee,
In whom my other self I loving see?

ÁDÁM
Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts.
Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené?
Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?
Mi volnék én, ha mint visszhang- s virágban,
Benned szebb létre nem feselne létem,
Melyben saját magam szerethetem?

LUCIFER
E lágy enyelgést mért is hallgatom? —
Elfordulok, másképp oly szégyen ér még,
Hogy a hideg számító értelem
Megírigylendi a gyermekkedélyt.

(A bird sings in a neighboring tree.)

(Egy madárka énekelni kezd egy közel ágon.)

EVE.
Adam, dost understand what it doth sing —
The love song of that foolish little thing?

ÉVA
Hallgasd csak, Ádám, óh, mondd, érted-é
E kis bohó szerelmes énekét?

ADAM.
And I was list’ning to the brooklet’s song —
The selfsame lay,— as it did flow along.

ÁDÁM
Én a patak zugását hallgatám,
És azt találom, szintén így dalolt.

ÉVA
Minő csodás összhang ez, kedvesem,
E sokszerű szó és egy értelem. —

LUCIFER.
Why do I wait? The deed that I have vowed,
To-day I’ll carry out. I am not cowed;
And yet, I hesitate; myself I ask,
Will it fulfill my chosen hellish task?
Will their desire for knowledge, by its stress,
Have power to rob them of their happiness?
Between them and my plans, their hearts’ true love
Stands as a guard, a gift from Him above.
And yet, why fear? Who dares, succeeds alway.

LUCIFER
Mit késem ennyit? fel munkára, fel,
Megesküvém vesztökre, veszniök kell.
S kétkedve állok mégis újra meg,
Nem küzdök-é hiába a tudás,
A nagyravágyás csábos fegyverével
Őellenek, kik közt, mint menhely áll,
Mely lankadástól óvja szívöket,
Emelve a bukót: az érzelem.
De mit töprengek. Az nyer, aki mer.

(Another gust of wind. Lucifer appears before the terrified human pair. The nimbus is obscured. Lucifer laughs.)

(Új szélroham. Lucifer a megrettenő emberpár előtt megjelenik. A dics elborul. Lucifer kacag.)

LUCIFER.
At what are ye amazed?
(To Eve, who is about to run away.)
Fair woman, stay!
One moment let me gaze upon thy charms.
(Eve stops, by degrees gaining confidence.)
(Aside.) This type will be a million times renewed.
(Aloud.) Thou’rt frightened, Adam?

Mit álmélkodtok? — (Évához, ki futásnak indul.)
Óh, megállj, kecses hölgy!
Engedd egy percre, hogy csodáljalak.
(Éva megáll s lassanként felbátorodik.)
(félre) E mintakép milljószor újuland meg.
(fent) Ádám, te félsz?

ADAM.
By thee, thou monster vile!

ÁDÁM
Tőled, hitvány alak?

LUCIFER (Aside).
A fine progenitor for proud mankind!
(Aloud.) I give thee greeting, brother spirit.

LUCIFER
(félre) Ez is jó ős a büszke férfinemnek.
(fent) Üdvöz légy, szellem-testvér!

ADAM.
Who
Art thou? From above, or from below,
Dost come?

ÁDÁM
Mondd, ki vagy?
Alulról jössz-e hozzánk, vagy felülről?

LUCIFER.
As thou wilt; to us it is the same.

LUCIFER
Amint tetszik, nálunk ez egyre megy.

ADAM.
I thought that we alone did here abide.

ÁDÁM
Nem tudtam, hogy van ember még kivűlünk.

LUCIFER.
Hoho! much else there is, thou knowest not,
And ne’er wilt know. Think’st thou perhaps, for this,
The holy sire created thee from dust,
That he might share his realm with thee alone?
Thou praisest him; he holds thee in his hand;
This, to avoid, commanding; that, to fear.
He guides and leads thee as he would a lamb,
So that of reason thou hast never need.

LUCIFER
Hohó! nagyon sok van még, mit te nem tudsz,
S nem is fogsz tudni. Vagy a jámbor agg
Azért teremtett volna-é porondból,
Hogy a világot ossza meg veled?
Te őt dicséred, ő téged kitart,
Megmondja, végy ebből és félj amattól,
Óv és vezet, mint gyapjas állatot;
Hogy eszmélj, szükséged nem is lehet.

ADAM.
Do I not think? have I not consciousness?
No feeling for the blessed sunshine’s ray,
The sweetness and the bliss of living too,
The great and boundless mercy of my God,
Who maketh me a god here on the earth?

ÁDÁM
Hogy eszméljek? — S nem eszmélnék-e hát:
Nem érzem-é az áldó napsugárt,
A létezésnek édes örömét
És Istenemnek végtelen kegyét,
Ki engemet tőn e föld istenévé?

LUCIFER.
Such consciousness the little worm might feel;
The little worm that eateth of thy fruits;
The eagle, too, that snatches the tiny bird.
What elevates thee, then, above all these?
’Tis but a spark that lies within thy breast,
The feeble flutt’ring of an endless power;
Like waves, that, for a moment, light the stream,
Then lose themselves again in ocean’s gray
And misty depths. Yes, thought, perhaps might be,
That dormant lies within thy breast; knowledge
To thee, it might bring, of thyself to judge
’Twixt good and ill, that thy fate thou might’st guide,
And throw aside the Providence above. —
Perhaps for thee, ’t were better, like the dung-worm,
To thrive within thy tiny sphere, there soft
Embedded lie, and without knowledge wear
Thy life away. To rest in our belief
Is sweet; but hard, though noble ’tis to stand
Alone.

LUCIFER
Ezt tartja tán az a kis féreg is,
Mely a gyümölcsöt eszi el előled,
Meg a sas, melly a kis madárra csap.
Avagy mi tesz nemesbbé tégedet?
Egy szikra az, mely bennetek dereng,
Egy végtelen erőnek mozzanása;
S mint a pataknak egyes habjai,
Egy percre felcsillogva visszahullnak
Közös medröknek szürke mélyibe. —
Igen, tán volna egy, a gondolat,
Mely öntudatlan szűdben dermedez,
Ez nagykorúvá tenne, önerődre
Bízván, hogy válassz jó és rossz között,
Hogy önmagad intézzed sorsodat,
S a gondviselettől felmentene.
De trágyaféregül tán jobb neked
Tenyészni kis körödnek lágy ölében,
S tudás nélkűl elfogyni életeddel. —
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben;
Nemes, de terhes, önlábunkon állni. —

ADAM.
These great thoughts make my brain to reel.

ÁDÁM
Nagy dolgokat mondsz, szédülök belé.

EVE.
Their beauty and their novelty inspire me.

ÉVA
Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondsz.

LUCIFER.
But knowledge of itself, were not enough:
Our great thoughts to embody, there must be
Immortality. What can this span
Of human life achieve? — In these two trees,
These wondrous powers are hidden, but forbidden
By him who brought them forth. Of that, if thou
Dost eat, thou wilt become as wise as God;
And this will bless thee with eternal youth.

LUCIFER
De a tudás nem volna még elég;
Hogy testesüljön nagyszerű müvekben,
A halhatatlanság is kellene.
Mit képes tenni az arasznyi lét?
E két fa rejti mind e birtokot,
S ettől tiltott el, aki alkotott.
Tudsz mint az Isten, azt ha élvezed,
Ettől örök ifjú marad kecsed.

EVE.
Cruel indeed is he who did create us!

ÉVA
Mégis kegyetlen a mi alkotónk!

ADAM.
But if thou dost deceive?

ÁDÁM
De hátha megcsalsz?

(The nimbus becomes brighter.)

(A dics kissé kitisztul.)

CELESTIAL CHOIR.
Woe to thee, world, beware!
Negation old is tempting thee!

ÉGI KAR
Jaj neked, világ,
Az ős tagadás kisért.

THE LORD.
O man, beware, beware!

AZ ÚR SZAVA
Ember, vigyázz!

ADAM.
That voice again I hear! Ah, me!

ÁDÁM
Mi hang ez ismét?

LUCIFER.
The branches swaying in air!
Mankind to gain,
For our dark reign,
Ghosts of my train,
Your help now deign!
(A gust of wind. The rainbow is obscured.)
— These trees are mine.

LUCIFER
A szél gallyakat ráz.
Segítsetek
Ti elemek,
Az embert nektek
Szerezni meg. —
(Szélroham, a dics elborul.)
E két fa az enyém!

ADAM.
And who art thou, who seemest of our kind?

ÁDÁM
Ki vagy tehát te?
Hisz ollyannak tűnsz fel, mint mí vagyunk.

LUCIFER.
Yon eagle see, as ’mid the clouds he soars;
The mole, as blind within the earth he graves;
Each one, to his own vision limited.
So hovers far beyond thy view, the realm
Of souls, and man to thee, the highest seems.
The dog’s ideal too, is but a dog,
Who honored feels in his companionship;
But e’en as thou upon him lookest down,
So too, we proud ones of the spirit world,
Look down upon the creatures of the earth.

LUCIFER
Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,
Nézd e vakondot, földet túrva lenn,
Mindkettőt más-más láthatár övedzi.
A szellemország látköröd-kivül van,
És ember az, mi legmagasb neked.
Az ebnek is eb legfőbb ídeálja
S megtisztel, hogyha társaul fogad.
De éppen úgy, miként te őt lenézed,
És állsz felette végzete gyanánt,
Áldást vagy átkot szórva istenül rá,
Épp úgy tekintünk rátok mí alá,
A szellemország büszke részesi.

ADAM.
So then, of that proud kingdom, thou art one?

ÁDÁM
S azoknak volnál hát te egyike?

LUCIFER.
Yes, and ’mong the great ones, mightiest;
Who by the Lord’s throne, once did stand, sharing
In all his greatest glory there.

LUCIFER
Igen, erősek közt a leghatalmasb,
Ki ottan álltam az Úr trónja mellett,
S legszebb dicséből osztályom kijárt.

ADAM.
Why then.
In that most glorious Heaven didst thou not stay?
Why cam’st among us, to this world of dust?

ÁDÁM
Mért nem maradtál hát a fényes égben,
E porvilágra mért jövél közénk?

LUCIFER.
It galled me, there to hold the second place;
That life, monotonous and regular,
Did fill me with disgust, with the insipid
Childish descant of the heavenly choir,
Praising eternally, both good and bad.
I long for strife, disharmony; new powers,
New worlds, wherein my soul, alone, its greatness
Finds, and whither the bold may follow me.

LUCIFER
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.

ADAM.
Our God hath said that he will punish us,
If other paths than his, we choose to tread.

ÁDÁM
Megmondta Isten, hogy büntetni fog,
Ha más utat választunk, mint kitűzött.

EVE.
Why punish? Surely, if the path which we
Must tread, he hath marked out, hath he not also
So created us, that we might never
Be drawn away by evil tendencies?
For why, beside a deep abyss, should he
Have placed us, our destruction planning thus?
And e’en if error in his plan have part,
Like tempests, breaking o’er the fairest day;
Who then would say, that in the driving storm
More evil lay, than in the sunshine’s warmth?

ÉVA
Miért büntetne? — Hisz, ha az utat
Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja,
Egyúttal ollyanná is alkotott,
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.
Vagy mért állított mély örvény fölé,
Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. —
Ha meg a bűn szintén tervében áll,
Mint a vihar verőfényes napok közt,
Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,
Mint ezt, mivel éltetve melegít?

LUCIFER.
Behold! The first philosopher appears.
The long line after thee, my sister fair,
In full a million ways will teach the same;
Many will be, whose road to madness leads,
And many retreat, affright; none reach the goal.
So give your reasoning o’er, for ev’rything
Contains so many shades, that he who long
Contemplates them, knows in the end far less
Than at the first swift glance, and reaches ne’er
The goal; for reasoning is action’s death.

LUCIFER
Lám, megjelent az első bölcselő!
Nagy sor jövend utánad, szép hugom,
Mely milljó úton ezt vitatja újra;
A tébolydába téved sok közűlök,
Sok visszaretten, révbe egy sem ér.
Hát hagyjatok fel az okoskodással,
Minden dolognak oly sok színe van,
Hogy aki mindazt végigészleli,
Kevesbet tud, mint első pillanatra,
S határozatra jőni rá nem ér.
A tett halála az okoskodás. —

EVE.
To pluck the fruit then I am free?

ÉVA
Én hát szakítok egyet a gyümölcsből.

ADAM.
The curse of God is on the tree!
(Lucifer laughs.)
But pluck it, bring it weal or woe.
Like God, we all things fain would know;

ÁDÁM
Megátkozá az Úr.
(Lucifer kacag.)
De csak szakíts.
Jőjön reánk, minek ránk jőni kell,
Legyünk tudók, mint Isten.

(From the tree of knowledge Eve plucks an apple, first tasting it herself, then giving it to Adam.)

(A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli.)

EVE.
Forever young to be!

ÉVA
S e felett
Örökké ifjak. —

LUCIFER.
Be quick, come, follow me!
The fruit of yonder tree,
Gives immortality.

LUCIFER
Erre, erre csak.
A halhatatlanságnak fája ez.
Siessetek hát!

(He leads them to the other tree, where a cherub, with flaming sword, guards the way.)

(A másik fa felé vonja őket, egy Kerub lángoló karddal útjokat állja.)

CHERUB.
Sinners, begone! Ye have betrayed His trust.

KERUB
Félre, bűnösök.

THE LORD.
Adam, Adam, thou hast forsaken me;
To thine own weakness, I abandon thee.

AZ ÚR SZAVA
Ádám, Ádám! elhagytál engemet,
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.

EVE.
Woe unto us, we’re lost! It is unjust.

ÉVA
Végünk van.

LUCIFER.
Are ye afraid?

LUCIFER
Csüggedtek?

ADAM.
No, no. I only shake
The thraldom off, and now I am awake.
Away, my spouse; let’s go, whitherso’er!
This place is strange become, gloomy and bare.

ÁDÁM
Korántse hidd.
Csak ébredésem borzongása ez. —
El innen, hölgyem, bárhová — el, el!
Idegen már s kietlen ez a hely.

CELESTIAL CHOIR.
Victorious lie its banner hath unfurled.
Bemoan our brother’s fall; lost is the world!

ÉGI KAR
Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a hazugság — a föld elveszett. —

SCENE III.

HARMADIK SZÍN

(Magnificent landscape outside of Eden. A little rude log hut. Adam driving posts for a fence. Eve erecting a bower. Lucifer.)

(Pálmafás vidék a paradicsomon kívül. Kis durva fakaliba. Ádám cövekeket ver le kerítésül. Éva lugost alkot. Lucifer.)

ADAM.
This is all mine; instead of the great world,
This spot will be my home. It is my own:
I guard it from the wild, devouring beasts,
Compelling it in turn, to nourish me.

ÁDÁM
Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.

EVE.
A bower I make, just like that other one;
Thus now before us, I can conjure up
The Eden lost.

ÉVA
Én meg lugost csinálok, éppen ollyat,
Mint az előbbi, s így körénk varázsolom
A vesztett Édent.

LUCIFER.
Ah! what great words ye speak!
Possessions, family; twofold incentive
Of the world, the source of all its joys
And griefs, for these ideas great will grow
And grow unceasingly, until from them
Great industries and nations will arise.
Begetters too, they’ll be of all things great
And noble, though devourers of their offspring —

LUCIFER
Vajh, mi nagy szavat
Mondottatok ki. A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
És e két eszme nő majd szüntelen,
Amíg belőle hon lesz és ipar,
Szülője minden nagynak és nemesnek,
És felfalója önnön gyermekének.

ADAM.
Thou speak’st in riddles; but ’twas knowledge thorn
Did’st promise me. I sacrificed my bliss,
That e’en in striving, still I might be great.
And what is my reward?

ÁDÁM
Rejtélyeket beszélsz. Igérted a
Tudást, az ösztön kéjéről lemondtam
Érette, hogy, bár küzdve, nagy legyek.
S mi az eredmény.